Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-02 / 52. szám
/ ê * » A verseny meghesdSdStt ’ A vevőknek az első hely dukál 7egyte? Hz új területszámítás gondjai Sokáig — tudjuk — sajátos Verseny folyt a piacon: versengve siettünk a boltba, ha hírét vettük, hogy egy-egy hiányzó árucikk most éppenséggel kapható. Az idősebbek emlékezhetnek még a verseny időszakonként váltazó célpontjaira: előbb a liszt, a cukor volt az, majd a ikétes históriai hírnévre szert itett lóden- kabát... A gazdaságirányítás reformjának egyik legfontosabb célja volt a vetélkedés megfordítása. pontosabban: annak a gazdasági, piaci alaphelyzetnek a megteremtése, amelyben éppenséggel értünk, vásárlókért, a mi kegyeinkért verseng az ipar, a külföldi árut szállító külkereskedelem és a bolt. A szaknyelv sajátos forgalmat is teremtett ennek a — sportkifejezéssel szólva — helycserés támadásnak a leírására: vevőpiacnak, a vevőpoczíciók erősítésének nevezte. Kérdés: hol tart ez a helycsere, érzékelhető-e valóban, a tett színhelyén, az üzleti pultoknál a változás? Ha tárgyilagosan összegezzük mindennapos vásárlói tapasztalatainkat, kétséget kizáróan igennel felelhetünk a kérdésre, bár nem kevés megszorító jellegű fenntartás is kötődik a válaszhoz. Annyi azonban bizonyos: az áruellátás általános javulása, a hiányok fehér foltjainak csökkenése, a kiskereskedelmi forgalom tavalyi kilencszázalékos emelkedése magában foglalja a vevőpozíciók erősödését, az intenzívebb értékesítési versenyt is. Érdemes közelebbről szem- Ggyre venni a pályát — a gazdasági mezőnyt —, amelyen ez a verseny mind határozottabban kibontakozik. Fontos mindenekelőtt néhány félreértést tisztázni ezzel összeerőteljesen dMeraróátódite: Ha megfejtjük ezt a gazdasági rejtvénynek hangzó állítást, előtűnik annak a változó-fejlődő piaci szerkezetnek a kópé, amelynek egyik oldalán — az érdekeltség hatására — beomlik az áru, a másik oldalon pedig — az elemi szükségleteket már kielégítve —. a válogató, szigorú sorrendet tartó, jót és újat kereső fogyasztó áll! Ebből a képletből pedig a verseny sajátos módozatai is következnek; az például, hogy ha egy-egy árucsoportban nem elégítik ki elfogadható áron és minőségben a keresletet, akkor az átterelődik a másik árucsoportra, s az előbbiben csökken az értékesítés, következésképp: a termelővállalatom is figyelembevevő jelzést kapnak a mérséklődő megrendelések alakjában. Bizonyítékul egyetlen példát említünk: a ruházati kereskedelem forgalma 1971-ben, az előző évem 5—7 százalékos növekedése helyett, mindössze 2 százalékkal, tehát a tervezettnél jóval mérsékeltebben nőtt. Ha a ruházati kereskedelem szakembereivel beszélünk, szívesen indokolják ezt az időjárás szeszélyeivel, noha ez aligha magyarázza a forgalom emelkedési ütemének harmadára csökkenését A valóság másutt — az áruk versenyében — keresendő; abban. hogy nem alakult ki az a bolti kínálat, amely ösztönözte volna a vásárlásokat helyette tehát a tervezettnél gyorsabban nőtt például a tartós fogyasztási cikkek, általában a műszaki iparcikkek forgalma. Magyanán tehát: a vásárló — önálló hatalomként — nem fogadta el azt az árukínálatot amit az ipar felajánlott —. és vásárlásaival másra „szavazott”. Döntését — a csökkenő rendelésállományban —, jócskán érzékelik az idén néhány ruházati vállalatnál. Mindez korántsem értendő úgy, mintha a gazdaságirányításnak eredendő célja: az általánosan érvényes „vevőpiac” már megvalósult volna. Ehhez, sok egyéb mellett, az is szükséges, hogy a nyereségérdekeltség feltételeinek fokozatos szigorításával, az állami támogatások mérséklésével a termelő és értékesítő vállalatok a múltnál sokkal jobban rászoruljanak a vevő kegyeire, mégis inkább kényszerüljenek a kereslet rugalmas és folyamatos követésére. Annyi azonban bizonyos: a verseny immár folyik, és a versengés módszerei-keretei kialakultak. A haszon pedig, talán mondanunk sem kell, a miénk, vevőké. TÄBOBI ANDRÁS Nagy munkát ad az idei terv- készítés a termelőszövetkezetek vezető szakembereinek, talán nagyobbat, mint bármikor. Néha fe. leslegesen sokat. Az még a kisebbik gond, hogy az idén ismét változtak a nyomtatványok —- ugyanúgy, mint a zárszámadási nyomtatványok, amelyekről már a múlt heti, megyei tanácskozáson is szó esett Lényegesen nagyobb gond az eddigi terület- számításról a méterrendszerre áttérni. — Jóformán az egész napom csak szorzással, osztással telik el, de azt hiszem, sok kollégám is időt rablóan pepecsel a számokkal — panaszkodott a minap az egyik termelőszövetkezet főmezőgazdásza. Eddig az ember fejből tudta, milyen vetőmagból mennyi kell egy holdra. Most mindent külön-külön kell kiszámolni. De ez még a kisebbik baj. Sokkal nagyobb az, hogy amint elkezdődnek a vetések, ott állnak majd tehetetlenül a brigádvezetők, mert nem tudják beállítani a vetőgépeket a megfelelő vetőmagmennyiségre. Hiányzik egy olyan „kisokos", omely megfelelő segítséget adna. amelyet állandóan zsebben hordhatna az ember. A panasz helyénvaló. A két évvel ezelőtt megjelent Terület- átszámítási zsebkönyv csak elvétve található meg, de az is csupán a négyszögölről négyzetméterre, a négyzetméterről négyszögölre átszámítást tartalmazza. A múlt évben a Magyar Mező- gazdaság jelentetett meg egy mellékletet, amely néhány, fon. tosabb növény, hektárra számított vetőmagmennyiségét tartalmazza. De ez is kevés, mert egy-egy üzemben talán kettő-három, ha van belőle, az is csak addig, amíg a sok használattól el nem rongyolódik. Jó alkalom lett volna, ha d mezőgazdasági könyvhónapra kibocsátanak valami célszerű segédletet, olyasfélét, mint a Mezőgazdaság 1957. évi zsebnaptárát — a szakemberek szerint ugyanis ez a szám nyújtotta a legtöbb segítséget, nagyon sokán ezt használták mind ez ideig. Úgy Itászik, megkéstek ilyen célszerű segédletek kiadásával, holott, már két évvel ezelőtt megkezdődött az országban a méterrendszerre áttérés. De a változást nem vették figyelembe a mezőgazdasági gépgyárak sem, mert a gazdaságokba érkező új vetőgépeken még mindig holdra vonatkozó adatokat közölnek a beállítási táblázató^ kon. A mezőgazdaságra, a szakemberekre, és a termelő munkát végző szövetkezeti tagokrp is érvényes az. hogy az újat nehé2 megszokni, alkalmazni. Kétszeresen nehéz megfelelő segítség nélkül, hiszen, mint számos példa igazolja, így minden nélkül sok felesleges, időt rabló munkával jár az új területszámításra való áttérés. Még most sem késő könnyítet ni ezen a gondon. Gazdag művelődési program Faddon Február utolsó napján Hornok István, a faddi Lenin Termelőszövetkezet elnöke, az országgyűlés kulturális bizottsága előtt ismertette a közös fenntartású művelődési házzal kapcsolatos tapasztalatokat. Olvasóink által ismert, hogy az országban először Faddon bocsátották a termelőszövetkezet teljes kulturális alapját a művelődési ház rendelkezésére. A művelődési ház márciusi programja egyébként gazdagnak ígérkezik. Hétfőn a Szövetkezeti Madrigálkórus mutatji be itt Balázs Árpád Erkel- és SZOT-díjas zeneszerző egy új művét. Egy héttel később Újlaki Károly, a Szegedi Nemzeti Színház művésze tart „Elindulni valamerre—” címmel önálló irodalmi estet a Váci Mihály klubban. Ugyanitt a klubtagok és az ifjúsági klub tagjai március 20-án Ősz Ferenc újságíróval, a Ludas Matyi népszerű humoristájával találkoznak. Március 28-án pedig Jókai Anna írónő találkozik olvasóival. A vártnál nagyobb a forgalom — A többség törxsgárdatag A nyitás után egy hónappal a Napsugárban függésben; általános hiedelem ugyanis, hogy a vevőikért, az értékesítésért folyó vetélkedés egyetlen kizárólagos formája, ha azonos gyártmányt, fogyasztási cikket több — egymással konkurráló — vállalat állít elő. Tagadhatatlan, hogy egész sor ágazatban a piaci visszajelzésnek, az egymással szembekerülő áruk közvetlen hatásainak ez a direkt módszere hasznos, célravezető, s tegyük hozzá: akadnak is ilyen termékek nálunk. Elég talán példaként a mosószereik, piperecikkek válóban érzékelhető — és a vevők számára árban, minőségben, választékban alakot öltő — közvetlen vállalati versenyére utalnunk. Mindemellett a fogyasztó helyzetét egész sor más: a gazdasági szakkérdésekben avatatlanak számára a kevésbé szembetűnő versengési módszer erősíthető. Kézenfekvő mindenekelőtt a külföldi áruk, az import fogyasztási cikkek ebből a szempontból is jótékony hatására utalni, s az a lehetőség, hogy a kereskedelem önálló devizakerettel rendelkezik, — azaz külföldön is megvásárolhatja a szükséges árucikkeket — kétségkívül erősíti ezt a hatást. (Talán nem árt közibe- velőleg megjegyeznünk, hogy az idén — miközben a külkereskedelmi mérleg egyensúlyát erősítve mérsékeljük az importot —, a kereskedelem fogyasztási cikk beszerzési keretei egészében nem csökkennek. Az importhatások mellett voltaképpen a verseny fontos — sorrendben alighanem az élvonalba helyezhető — tényezője egyfelől az, hogy a termelő és az értékesítő vállalatok az árueladás gyors emelésében érdekeltek, másfelől pedig, hogy a jövedelmek növekedésével a bolti kereslet mind színvonalasabb lesz és Ottjártunkkor éppen egy hónapja állt a közönség rendelkezésére a dombóvári Napsugár Áruház, amelyet az ÁFÉSZ építtetett több mint 20 milliós költséggel. Olyan dolgokra voL tunk kiváncsiak, amelyeket a vásárló közvetlenül nem észlel, de mégis szorosan kapcsolódik a vevőközönséghez. — Milyen a forgalom? — kérdeztük Pintér Lajos igazgatótól. — Hogy őszinte legyek, nem számítottunk ennyire. Az első 10 napban, vagyis január 20— 30 között 5 milliót, február 1— 15 között 0 milliót forgalmaztunk. — Nagyobb a vártnál? — A tervezettnél 10 százalékkal több, a bázisforgalomnál pedig 20 százalékkal. A bázisforgalmat azokhoz áz üzletekhez viszonyítottuk, amelyeket az áruházba költöztettünk. Az élelmiszercikkeknél mintegy 15 százalékos a felfutás. — A többlet honnan jött, miből adódik? — Elsősorban vidékről, méghozzá megyén kívüli területről: nagyon sok vásárló nyit be az áruházba Komló környékéről és a Dombóvár—kaposvári vasútvonal menti településekről. A megyén kívüli területekről még közületek is jönnek hozzánk vásárolná. Az egyik Komló melletti bölcsőde például írásban bejelentette, hogy tőlünk szeretné rendszeresen megvásárolni mindazt, amire szüksége van. Ezzel kapcsolatban érdemes a Baranya megyei testvérlapunk, a Dunántúli Napló február 15-én megjelent „Napsugár — nyitott szemmel” című cikkének egy részletét idézni: „A napsugarak Baranyát is legyezgetik. Sásd és Mégocs már érzi a forgalomcsökkenést. A mágocsi boltosok jártak Dombóváron és panaszkodtak .. Mi vonzza a vásárlókat még hetedhét faluból is? Sok minden, de elsődlegesen a bő választék. E nagyáruház megteheti azt, amire a kisebb boltok többnyire nem képesek: legalább negyven helyről szerzi be árukészletét, a nagykereskedelmi vállalatok és a termelőüzemek egész sorától. Beszerzési hálózatuk kiterjed az ország nagyabbik felére, vagyis számukra elérhető sok olyan kedvező beszerzési forrás is, ami a kis bolt számára — a kis volumen és a távolság miatt — többnyire nem jöhet számításba. Rendkívül rugalmasan tudnak alkalmazkodni a különböző divatigényekhez is. A minap például híre ment, hogy egy bizonyos árucikket nagyon olcsón lehet venni a Napsugárban, s hogy az ilyen jó, olyan divatos stb. Ez az árucikk — egyébként fehérnemű-féleség — napok alatt annyira felkapottá vált, hogy az eladók csak néztek, s a készlet kezdett kifogyni. De megvolt arra a lehetőségük, hogy azonnal gondoskodjanak utánpótlásról. Az áruház mindenből kellő választékot tud tartani, és ezáltal jobban tekintettel lehet a rétegigényekre. A vásárlók egy jelentős része úgy választ, hogy először nem az árat kérdezi, hanem azt nézi, hogy az áru elég divatos-e, kiváló minőségű-e, Ugyanakkor sok a kispénzű ember, és természetesen figyelemmel kell lenni az ő igényeikre is. A 16 milliós árukészletet lehet variálni, „mozgatni” — a legkülönbözőbb igényeknek megfelelően. A vásárló többnyire nem kíváncsi az eladók nevére, személyi adataira. Amikor belép egy üzletbe, azt várja, hogy valamelyik eladó megkérdezze tőle, mit parancsol, és kiszolgálja. Ez így van a Napsugárban is. Az azonban semmi kép. pen sem mindegy, hogy hogyan, kérdezik meg ezt a vevőtől, azaz egyáltalában megkérdezik-e, és hogyan szolgálják ki. Az áruházat tartósan nem a szép külső, nem is kizárólag az áruválaszték teszi vonzóvá, mert más üzletek pultjai 6em üresek, hanem az emberek, az áruházi dolgozók hozzáállása. — Kik állnak a pult mögött? Milyen a személyi összetétel? Pintér Lajos igazgató: — összesen nyolcvanan vagyunk, és abban a szerencsés helyzetben, hogy máris beszélhetünk kiforrott törzsgárdáróL Méghozzá nem is annak csak az első jeleiről, hanem törzsgárdának számit az áruházi dolgozók zöme. Sok helyen úgy nyitnak meg egy-egy nagyobb kereskedelmi ' egységet, hogy előtte munkástoborzó hirdetést tesznek közzé, és nyitásra adott ugyan a kellő létszám, de az azonos osztályon dolgozók sem ismerik egymást még névről sem. Mi nem ezt tettük, hanem nagyobbrészt a szövetkezet meglévő dolgozóit csoportosítottuk át ide, méghozzá úgy, hogy lehetőleg nem bontottuk meg, legfeljebb kiegészítettük a sok éves közös munka során kialakult, összeforrt kollektívákat A dolgozók kétharmada már legalább tíz éve a mi szövetkezetünk kereskedelmi hálózatában dolgozott Nem egy olyan akad, aki már a tanuló- éveit is nálunk töltötte, A hat osztályvezető közül négy több mint 20 éve nálunk dolgozik. Három szocialista brigád is átjött az áruházba teljes létszámmal más egységekből: az önkiszolgáló élelmiszerboltból, a cipőboltból és a konfekcióboltból. A dolgozók 90 százaléka helybeli lakos, tehát számítani lehet arra, hogy a törzs- gárdatagságunk tovább bővül, viszonylag kicsi lesz a fluktuáció, — És az igazgató? — Akit egyébként a vásárlóközönség legritkábban lát. — Én vagyok a legrégibb» szövetkezeti dolgozó. Itt, ebben a szövetkezetben kezdtem 1946-ban tanulóként. Akkor, amikor Budapestről még hátizsákban hordtuk az üzletbe az árut, ha egyáltalában kaptunk. Szabados János osztályvezető az áruház személyzetéről: — Az egyes részlegek kiforrott kollektívája már eleve adott — mondotta —, s ennek nagyon örülünk. Most az a feladatunk, hogy ezeket a rész- kollektívákat egymással is összeforrasszuk, mert hiszen nemcsak egyes osztályokkal kell törődnünk, hanem az egész áruházzal. Bízom benne, hogy ez is sikerül, hiszen a dolgozók többsége eddig is becsülettel megállta a helyét. BODA FERENC
