Tolna Megyei Népújság, 1972. március (22. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-15 / 63. szám

f 3 Dunaföldvártól Szekszárdi^ — huszonhat év után Halüigatózini nem illik, de sokszor érdekes. Emellett pe­dig elkerülhetetlen, hacsak va­laki nem használ füidugót. Például ' a Budapest—Harkány —•Siklós gyorsjáratú autóbu­szon, .ahol miközben könyöke szomszédja oldalát, térde az előtte ülő hátát böki, füle aka­ratlanul is befogadni kénysze­rül minden szót, mert két idő­sebb hölgy amellett, hogy egy­másnak, az autóbusz vala­mennyi utasának is beszél. Az egyik: szürke nyúlprém kucsma, elegáns bordó kabát, két bőrönd, egy sportszatyor. A kucsma alól kikandikáló ősz fürtök, vidám malacsze­mek, furcsa kis orr, ami most már az arc zsírpárnái közé süppedt, de negyven-negyvenöt évvel ezelőtt bizonyára fitos lehetett. A másik: barna kucsma, fe­kete kabát, egy sportszatyor. Mérsékeltebb elegancia. Ké­sőbb kiderül, hogy ő az itthoni rokon, aki a távolról jöttét va­lamilyen ismeretlen úticél felé kíséri. Ismerik a környékeit, magyarul beszélnek, méghozzá a vendég js kifogástalanul, pe­dig ő 1946 óta nem járt ezen a (tájon és az országiban sem. A vendég: — Mikor is indul­tunk? A rokon: — Reggel hatkor! A vendég: — És mikor érünk oda? A rokón: — Este hatkor! A vendég: — Jézusmária- szenítj ózaef érmramistensegíts ! Ennyi idő alatt Frankfurtban lehetnék! . Lehetne. És ehetne is, mart a távolsági busz büféje a né­hány évvel ezelőtti szinthez ugyan kétségtelen fejlődés, de cfrága és egyoldalú. A vendég: Juice van? Nincs?! Nálunk a Bundesire- publdkban egy ilyen buszon lehet . grape-fruit, coca-colát, banánt, kókusztejet, ananász­Pécs—Szekszárdi Tüzép Vállalat 35- sz. termelő­üzeme Dombóvár, Gyár u. 7. felvesz LAKATOSOKAT. (274) szaftot, meg parfét kapni. És még... A felsorolás folytatódik. A buszon nálunk narancsot le­het kapni, burgonyaszirmot zacskóban és Kinizsi sört. Utóbbit hét forintért. Melegen. Paksion elhalad a busz a konzervgyár mellett. A vendég: — Nicsak, a „Moszikovics”, hogy kinőtte magát! A régi kis kócerejből milyen nagyot csináltatok! A nagy kócarej természete­sen a paksi konzervgyár. Már előre sejthető, hogy még egy pillanat és szóba kerül az NSZK fejlett konzervipara. Valóban szóba kerül. A busz közönségén érezhető a nyugta­lanság első jele. Valamivel odébb ismét. A vendég: — Ugye itt la­kott akkor a Szabó Pisti? Él? A rokon: — Nem. Meghalt. A vendég: — És mi lett be­lőle? Gazdag ernbr volt? A rokon: — Brigádvezető az építőknél... A vendég: — Na, akkor jobb, hogy nem mentem hoz­zá. Moshattam volna malteros nadrágokat egész életemben. Erről jut eszembe! írtam, hogy megvettük az új mosogató gé­pet? Nem mosó, mosogató, a konyhába ! A busz halad. Átmegy a Sió- hídon. A vendég: — Nahát! Tudod, hogy ezt a hidat a Józsi épí­tette. Meg kellett ígérnem, hogy megnézem. Nagyon büsz­ke rá! Persze a Józsi is kinn van nálunk ... Persze. Hol is lehetne egye­bütt? A busz Szekszárd első házai között jár. A vendég: — Jézusmária­szantjózseféniuramistansegíts ! Ide is betérünk! Hogy ez mi­lyen kicsi falu! Ez semmit nem változott... A rokon: — Ez az üvegpalo­ta az új művelődési ház. Ba­bitsról nevezték el... A vendég: — Üvegpalota?! Ne nevettess! Hiszen olyan, mint nálunk a Bundesnepub- likban egy községháza, Ge­meindehaus. És Babits! Ki volt az a Babits ? Tudod drágám, ha az ember huszonhat év után eljön ide, akkor látja iga­zán, mennyire kisszerű itt ná­latok minden! Ezért ne is ha­ragudj ... Az utasok haragszanak, nem a rokon. Egy leszálló utas, Szekszárdon: — Ha ennyire pocsék Itt minden, akkor mi az ördög­nek n,em megy haza a Frank­furtjába? A modor kifogásolható, a mondandó nem. Az utasok közt végigsöpör a nevetés. (Végighallgatózta és leje­gyezte: Ordas Iván) Nyolcszáz belföldi, 280 külföldi medicina Sxáx éve lépett érvénybe ax első magyar gyógyszerkönyv Száz esztendővel ezelőtt, 1872. március 15-én lépett ér­vénybe az első magyar gyógy­szerkönyv, amelynek megalko­tása Than Károly professzor­nak, a magyar tudományos kémia megalapítójának nevé­hez fűződik. A centenárium kapcsán — dr. Végh Antal tanszékvezető egyetemi tanár, a Semmelweis Orvostudomá­nyi Egyetem gyógyszerészi ké­miai intézetének igazgatója el­mondotta az MTI munkatár­sának: — Az első magyar gyógy­szerkönyv 581 oldalon jelent meg, a mostani — szám sze­rint hatodik — 1546 oldal ter­jedelmű. A száz év előtti el­ső könyv 510 gyógyszer, illet­ve annak készítéséhez szük­séges anyag leírását foglalta magában. Jelenleg 800 belföl­di és 280 külföldről behozott gyógyszergyári készítmény áll hazánkban, a betegek rendel­kezésére. — Az évforduló kapcsán ér­demes emlékeztetni gyógyszer­kutatásunk és gyógyszeripa­runk fejlődésére. Jellemző erre, hogy 1949- ben már elérte az 1938-as színvonalat, s csupán az utób­bi négy évben — a megter­melt értéket figyelembe véve — megkétszereződött gyógy­szertermelésünk. Gyógyszer- iparún^ mennyiség, minőség és választék szempontjából egyaránt képes csaknem teljes egészében a belföldi gyógy­szerigény kielégítésére. Köze­lebbről: a hazai gyógyszerfo­gyasztás 94 százalékát saját termelésből, hat százalékát pe­dig importból fedezzük. Emel­lett nem lebecsülendő export- forgalmunk sem, hiszen csak­nem 80 országba szállítunk gyógyszereinkből. — A gyógyszerkutatás fej­lődését, eredményeit jól il­lusztrálja, hogy tavaly 21 új gyári gyógyszer került forga­lomba — fejezte be nyilatko­zatát Végh prefesszor. (MTI) Titokzatos kráterek A Zempléni-hegység vad­regényes és még sok újdonsá­got rejtő világában nem várt meglepetés érheti a turistá­kat, ha letérnek az ismert er­K özei látás közelről Lesz-e javulás? Tervek Domboriban A dombon üdülőtelep ellá­tása közismerten rossz volt. Nemcsak az elmúlt nyáron, hanem az azt megelőzőekben is. Ezek a gondok arányosan növekednek az üdülőhely nagyarányú fejlődésével. Az elmúlt nyáron egy-egy szebb, melegebb nyári vasárnapon három-négyezer ember is pi­hent Domboriban. Kényelmüket, ellátásukat csak két túlzsúfolt büfé, egy maszek halsütő, egy tejbüfé és egy vegyesbolt próbálta szolgálni. Ez, az előbb emlí­tett forgalomhoz képest nyil­vánvalóan csak szándék ma­radt, mintsem az igények ma­radéktalan kielégítése. Ezen ellátási nehézségekkel kapcsolatban elsőnek Korsós Istvánt, Tolna megye tanácsá­nak kereskedelmi osztályve­zetőjét kerestük fel. — Számíthatunk-e az idén a Dombon üdülőtelep ellátá­si gondjainak enyhülésére? — Ami biztos, hogy a meg­lévő üzleteket, elárusítóhelye­ket, bisztrókat az idén is ki­vétel nélkül üzemeltetni fog­juk. Működésük, beleszámítva az elmúlt év tapasztalatait is, egészen biztos rugalmasabb, zökkenőmentesebb lesz, mint tavaly. Tervünkben szerepel, hogy az ellátási gondokon eny­hítsünk, hogy iparengedélyt adjunk az üdülőtelep terüle­tére lángossütőknek, pecse­nyesütőknek, trafikos oknak. Fő célunk, hogy Dombori fek­vőhely-kapacitását növeljük. Ennek eredményeképpen a Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatal az Országos Idegen­forgalmi Tanács támogatásá­val az idén 36 személyes mo­telt és még két ugyanilyent épít az 1973—74. évben. Ter­vünkben szerepel egy 250 személyes bisztró felépítése is. Erre 1973-ban kerül sor, a MÉSZÖV és a megyei tanács közös létesítésével. Ezenkí­vül, már az idén nyáron a Gemenc Szálló mozgóboltot lé­tesít szombat és vasárnapon­ként. Telefonon kérdeztük meg Kaiser Ferencet, a Fadd és Vidéke ÁFÉSZ kereskedelmi osztályvezetőjét. — ÁFÉSZ-ünk egy bisztrót üzemeltet Domboriban. Ezzel kapcsolatban tervünk az idén, hogy ennek konyháját bővít­sük, ami nyilvánvalóan azt eredményezi, hogy még több embert tudunk majd meleg étellel ellátni. Az elllátás ja­vítása céljából kölcsönzőt nyi­tunk, melyben gumimatraco­kat, párnákat, strandcikkeket bocsátunk a fürdőzők rendel­kezésére. V. J. dei utakról, s mondjuk to­ronyiránt szelik át a Telki­bánya határában emelkedő Kánya, Gyepű, vagy Fehér­hegyet. Az ősbükkösök, fiatal gyertyánosok, fenyvesek kö­zött sok helyütt olybá tűnik, mintha szőnyegbombázás súj­totta volna a telepet, holdbéli tölcsérekre emlékeztető krá­terek sora nehezíti a járást. A furcsa „bomba tölcsérek" között szép számmal akad rendhagyó nagyságú — közel száz méter átmérőjű is — de nemcsak a méret, hanem a kráterele mélyén gyökerező évszázados fák is jelzik, hogy nem napjainkban keletkeztek az útvonalat hullámvasúttá alakító mélyedések. A hegyköz lakói horpáknak nevezik e képződményeket, s ez az elnevezés több évszáza­dos múltra tekinthet vissza. A bányatörténeti kútfőik sze­rint ugyanis a XIII—XIV. században kincskereső őseink felfedezték a helyenként fel­színre kibúvó arany és ezüst tartalmú érces teléreket,. s az akikori külszíni fejtéstechnoló­gia eredményeként születtek a hegyvidék különös forradásai. Telkibánya környéki ős­bányászat beszédes emlékei közül sokat elegyengetett az idő, számos, helyen üledéikkel töltődtek fel a kráterek. URAIM. SuÖK MEGMENEKÜLTEK A VILÁG TUSZTULASBOL AMIT ÉN CS/NALTAM. !N- A'fiv AieM tudnak megszökni, ne v A LMOD JA MÁK ZOLA. Mondom .örült. TAJD MEGLÁTJÁK, NOCV MÉM VÁG VÖK ÖRÜLT. / ——MENJENEK A ) 7 SZOBÁJUKBA., M, f A MATRÓZOK : } \HÁft ALUSZNAK. }eann/ne FÁSULTAN VETKŐ­ZIK, fs SEM Ö, SEM A TAPSA! MÉM SEJTIK, HOGŸ MINDEN SZAVUKAT, LEGINTIMEBB NOZ- PULATUKATJM FIGYELIK, A I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom