Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-10 / 34. szám
í Á szeptemberi vezefőségválasztás után Németkéri fiatalok A több ezer lelket számláló község távolesik a megye- székhelytől. A fiatalok Dunaújvárosba, Székesfehérvárra, és Szekszárdra mennek szakmát tanulni. Jelenleg mintegy hatvan-hetven KlSZ-korosztá- lyú fiatal lakik Németkéren. Közülük huszonötén a Haladás Tsz-ben dolgoznak, a többiek Pakson, vagy Szekszár- don. A községben jelenleg a termelőszövetkezeten kívül nincs más munkaalkalom. Itt van ugyan a Paksi Konzervgyár lerakata, de az idősebb asszonyokat foglalkoztat. Van két kocsma és egy presz- szó a „kulturális igények” kielégítésére. Befejezéshez közeledik a művelődési ház építése. Hermann Jánost, a múlt év szeptemberében választották meg a KISZ-szervezet titkárává. Pár hónapos tapasztalatairól beszélt. — Az utóbbi időben talán sikerült elindítani az ifjúsági mozgalmat. A pártszervezet rendelkezésünkre bocsátotta székházát Rendszeressé tettük a szombat—vasárnap esti klubesteket. Egyelőre az a tervünk, hogy ideszoktassuk a fiatalokat. Általában harmin- can-negyvenen jövünk össze, beszélgetünk, magnót hallgatunk, és táncolunk. Később műsoros esteket. író—olvasó találkozókat, ismeretterjesztő előadásokat szeretnénk rendezni. Az 1972-es akcióprogramunkban szerepel az is, hogy márciusban megemlékezünk a KISZ-alapszervezet fennállásának 15. évfordulójáról. Szorosan együttműködve a sport- szervezettel asztalitenisz- és kézilabdacsapatot akarunk létrehozni. Fekete János, a községi tanács elnöke megígérte, hogy az új művelődési otthonban külön KlSZ-helyi- séget kapunk. — Milyen kapcsolatot építettek ki a faluban lévő tömegszervezetekkel ? — Sajnos, még nem beszélhetünk jó kapcsolatokról. Mi úgy érezzük, hogy nem kapjuk meg a megfelelő támogatást. Véleményem szerint ez abban nyilvánul meg. hogy nem figyelik a munkánkat, nem adnak feladatokat. — A pedagógusok segítenek? — Nem. Igaz, hogy mi sem kerestük meg őket. — Hosszú ideig épült a kul- túrház. Az alapszervezet részt vett-e a munkában? — Igenis, meg nem is. Egyszer szerveztünk társadalmi munkát, de egyébként nem segítettünk. Ezután ezeket a hibákat is szeretnénk elkerülni. Úgy akarunk dolgozni, hogy a faluban jól érezzék magukat a fiatalok és az idősebbek is csak jót mondhassanak rólunk. Tóth István, a Haladás Termelőszövetkezet elnöke dicsérte a fiatalokat. — Hosszas fontolgatás után a KISE-szervezet élére agilis fiatalembert választottak. Mióta az ő vezetésével dolgoznak, csak fejlődésről beszélhetünk. A falu mostani fiataljai legalább olyanok, mint mi voltunk annak ideién, sőt inteligensebbek, műveltebbek és jobban képzettek. A termelőszövetkezet támogatja őket. Évente két-három KISZ- fiatalt küldünk külföldre. Jelenleg négy továbbtanulót támogatunk. A múlt nyáron, miután két fiatal elvégezte a lengyeli szakmunkás iskolát, rögtön kombájnra ültettük, önálló feladattal bíztuk meg őket. Elmondhatom, hogy beváltották a reményeket. A legutóbbi párttaggyűlésen felvetődött, hogy patronáló személyt jelölünk ki, aki segíti a község fiataljainak munkáját. Végül aztán úgy döntöttünk, hogy ezt későbbre halászijuk. Érezzék, hogy bízunk bennük. összegezve a két nyilatkozatot, a németkéri fiatalok előtt megvan a lehetőség pezsgő, mozgalmas ifjúsági élet kialakítására. Az is igaz, hogy ezen a téren már eddig is elöbßre juthattak volna. A faluban két fiatal pedagógus is tanít. Őket szintén be kellene vonni az ifjúsági szervezet munkájába. A tsz-el- nök és a falu vezetői nem zárkóznak el a segítségadás elől. Most már csak a negyvenöt fős ifjúsági szervezeten a sor. Jó szervezései, tenni- akarással, a lehetőségek kihasználásával össze lehet fogni a falu fiataljait és az unalmas falusi élet mozgalmassá, érdekessé válhat. HAZAFI JÖZSEF • • Önállóság — a gyakorlatban is Önkormányzat — Tudatos vezetőkiválasztás — Jogos büszkeség Á szekszárdi Garay János Általános Iskolában délutáni csend fogadott. A tanítás, a munka egy része a mai napra már befejeződött. Az V/B osztály termében ketten ültek. Előttük kékfede- les füzet. Szőke kislány hajol föléje. Felden Erzsébet, az úttörőtanács titkára. Mellette fehér köpenyes férfi, Ottófi Ernő tanár, úttörővezető. A megbeszélés tárgya a farsangi karneváli, amelyre nagy izgalommal készülnék a pajtások. Eddig az volt a gyakorlat, hogy a gyerekek összejöveteleit, a rendezvényeket a tanárok szervezték és bonyolították le. Ez már a múlté, mert most aktívan- és ügyesen dolgozik a „Garay” úttörőcsapat tanácsa, amely önkormányzati szerv. Tagjai az osztályok rajaiból kerülnek ki. Havonta üléseznek. Öröm volt hallgatni, ahogy erről Erzsi beszélt: — Tetszik tudni, mi most már mindent önállóan szervezünk meg. Ha nem jutunk tovább valamiben, mindig számíthatunk tanáraink segítségére. Hogy minden gördülékenyen menjen, — folytatta ■— munkabizottságokat hozunk létre. Ezek az éves munkaterv alapján dolgoznak, végrehajtják, ellenőrzik a feladatot, és erről mindig be js számolnak. — Milyen bizottságokat hoztatok létre? —Először is a tanulmányi bizottságot. Az ebben tevékenykedő pajtások feladata az, hogy a heti osztályeredményeket összeírják, és megállapítsák a sorrendiséget. Tehát a hirdetőtáblán nyomon lehet követni egy-egy osztály heti teljesítményét. Jól dolgozik nálunk a társadalmi munkabizottság is. Eddig például harminc mázsa vashulladékot gyűjtöttünk. A KRESZ-park építésénél kétszáz óra társadalmi munkát adtunk eddig. Aztán segítettünk szüretelni Kaj-mádon is. Legbtóbb egy nagyon szép fenyőfaünnepélyt rendeztek a Babits művelődési házban. Ide meggondolt jelölés alapján javasoltuk a pajtásokat, ami jutalomnak számított. (Erzsi szerényen elhallgatta, hogy ő volt az egyik.) Múlt év decemberében szintén részt vettünk a megyei úttörő parlamenten. Ott én voltam a küldött — pirul el- Engem választott erre a megtisztelő posztra a tanács. :— Ottófi tanár úrnak mi a véleménye Felden Erzsiről? — öt ismerem már annyira, hogy jelenlétében nyilatkozhas- eam. Kitűnő tanuló, úttörőmunkája kiváló, egyéb társadalmi tevékenysége dicséretes és példamutató. És persze nagyon büszke arra, hogy a városi úttörő tanács tagja. Erzsi képviselte csapatunkat 1971. június hónapban az országos úttörőtalálkozáson, Budapestén. — További terveid, Erzsiké? — Gimnáziumba szeretnék menni és remélem a jelesem, vagy a kitűnőm mellett, jó KISZ-tag válik belőlem. Aztán — sóhajt egyet — egyetemre megyek, ha sikerűi, mert tetszik tudni, magyar szakos tanár leszek — mondja határozottan. — Ahogy én Erzsit ismerem, biztos sikerül — teszi hozzá Ottófi tanár úr. KELEMEN ZOLTÁN jó fiúk, meg rossz Ik összekovácsolódott vagy éppenséggel csak . összeverődött közösségek sokaságával találkoztam életemben, némelyiket belülről is sikerült megismernem. Mindegyik csoportban ott voltak a jó fiúk meg a rossz fiúk, az úgynevezett „közösségi emberek” és azok, akik a legtöbb konfliktus okozói, akik gyakran kerültek a viták középpontjába, tudtuk- kal vagy anélkül. Mondom, néhány közösséget megismertem belülről is, ezekben sikerült tanulmányoznom igazán a jó fiúk meg a rossz fiúk természetrajzát. A beidegződött alkalmazkodás, az ájult státusz- és tekintélytisztelet, a pontosan ki. számítható, semmiféle meglepetést nem tartogató magatartás sajnos rövidtávon is, középtávon is — szinte mindig kifizetődött. Az alkalmazkodó emberek tehetségüktől, jellembeli derekasságuktól függetlenül előbbre jutottak, feljebb kapaszkodtak a szamárlétrán, hogy aztán a csúcson — esetleg felelős vezetőként — ugyanolyan emberekre tartsanak igényt, akik szintén nem okozhatnak semmiféle meglepetést. A régi reflexek túlságosan is tartósnak bizonyultak, egy kor után, amelyben a közösségi magatartást a nyájszellem, a józan, ésszerű együttműködést a kisded taktikázás helyettesítette. Az öröklött félelemtől, szolgai alkalmazkodástól, a jól megtanult, szinte vérré vált konformizmustól nehéz megszabadulni. A félelem, a szorongás örökösei alkalmazkodnak és alkalmazkodást követelnek — mindenáron. Ahogy szélesedik hazánkban a demokratizmus, ahogy fokozottabb súlyt kap közéletünkben a személyiség, párhuzamosan egyre világosabbá válik: a szocializmusnak nem képlékeny-puha emberekre, hanem egyéniségüket, alkotókészségüket megőrző, bátran kezdeményező, felelősségük tudatában cselekvő dolgozókra van szüksége minden szinten. Drága árat fizettünk és fizetünk — sok helyen ma is — a tanulságért, hogy nem az a jó közösségi . ember, aki soha nem kerül konfliktusba környezetével. Viszont az ilyen, erőinek java részét a taktikázásra, az ütközések kiküszöbölésére té- kozolja, vagyis nincs ereje elviselni a változó terhelést, a legkisebb feszültséget sem. Igaz, nem szabad hibáztatni csak és minden esetben az egyént. Kétségtelen, hogy bizonyos mikroklímák kedveznek a megalkuvó magatartás kiteljesedésének, vagyis léteznek olyan viszonyok, ahol csak és kizárólag ezzel a taktikával lehet előre jutni. Mondják, a tehetség előtt nincs akadály, mindenütt utat tör magának. Sajnos, túlságosan sok ellenpéldát találunk arra, hogy éppenséggel kiugró tehetségek szárnyát nyesegették csonkig „közösségi érdekek” miatt. Az ambiciózus, alkotókészségüket a legrövidebb úton érvényesíteni akaró ^munkatársakat az ilyen viszonyok akadályozzák, de segítik azokat, akik ellenállnak minden változásnak, akiknek nem fontos a közösség értéke, akiknek csak a saját nyugalma, saját pénze a fontos. Szomorú tapasztalat, de a megalkuvókat segíti szinte minden, ami könnyen mérhető. Ami a minőséget jelzi, ami a — ritkábban velünk született, többnyire nehezen megszerzett — képességekből fakad: az gyanús. A normává lett megalkuvás, a poshadt állóvízhez fogható környezet, nemcsak a jellemet torzítja, mert elvtelen alkalmazkodásra, cinikus korrumpálódásra vagy jobb esetben bezárkózásra kényszeríti sokakat — a közösség teljesítményét is rontja, társadalmunknak okoz kárt. Hogy e jelenségek visszavonulóban vannak, hogy mégis kiszorulnak a munkahelyi közösségekből, az elsősorban a szocialista demokrácia, pontosabban a munkahelyi demokrácia szélesedésének köszönhető. Az olyan közösségeknek köszönhető, ahol az elvakult szubjektivizmus ellenében érvényre jut, érvényre juthat a józan megfontolás, ha olyan vezetők hagyják érvényre jutni, akiknek nemcsak a nyugalom, hanem minden rájukbízott ember tehetsége, fejlődése is fontos. BARANYI PÁL A Szekszárdi Vasipari Vállalat felvételre keres a szalagszereldei üzeméhez betanított munkásokat, fiatalkorú lányokat és fiúkat is. Jelentkezni lehet a vállalat Keselyűsi úti telephelyén Posta Péter üzemvezetőnél, (121) A Simontornyai Bőrgyár művelődési házában klubdélután keretén belül a szövetkezet vezetőségének támogatásával nagy sikerű szellemi vetélkedőt rendezett a simonlor- nyai Vegyes Ktsz alapszervez ; le. Ötfős csapat indult, s véi‘g nagy harcot vívtak a győzelemért. A történelem, művészet, irodalom, földrajz és sport témájú kérdésekre a legsikeresebb válaszokat a Zsolnai—Bencze—Ferenczi trió adta, hatalmas küzdelemben előzve meg az esélyesebbnek tartott Pécsek—Szűcs—Molnár csapatot. A kétórányi „fárasztó munka” után kellemes beszélgetéssel, tánccal töltötte az est további részét a megjelent 35 fiatal. Képünkön a győztes csapat látható. KJU
