Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-09 / 33. szám

t « I Magasabb színien Vita a szarvasmarha-programról egy bizalmi-tanfolyamon T Mennyi halat fogtak tavaly a horgászok ! Az „oktatási négyszög”-ben elhelyezett, modern, állítható magasságú asztalok körül hú­szán ülnek. Jobbára férfiak; jó középkorúak és fiatalabbak. Köztük négy asszony. Tehené­szek, baromfigondozók, trakto­rosok, szerelők, növényberme- iők — a gazdaság szocialista brigádjainak szakszervezeti bi­zalmijai. Az alsótengelici kí­sérleti gazdaságban a bizalmi­hálózat a szocialista brigádok­ra épül. Mint Krizsan Ferenc szb-titkár mondja: ezt a szer­vezeti formát megfelelőbbnek tartják, mint az üzemrészein­két szervezett bizalmi-hálóza­tot. így minden szocialista bri­gádban ott van a szakszerve­zet. A bizalmiak politikai­szakmai tájékoztatására most, a tél folyamán tanfolyamot szerveztek, de tájékoztatásukat szolgálja az a módszer is, hogy kéthavonként az ő rész­vételükkel, kibővített ülésen tárgyalja a szakszervezeti bi- Kottság az esedékes ügyeket. A mostani oktatás egyik elő­adásának témája: Népünk a szocializmus teljes felépítésé, nefk útján. Az előadó, Her­mann Károly, a gazdaság ta­vasszal üzembe lépő szakosított tehenészeti telepének vezetője, úgy beszél általános érvényű tételeikről, hogy belefoglalja a .gazdaságra vonatkozó kérdé­seket is. Gazdaságpolitikai kérdések-! A termelőerők fejlesztése... Az emberek és a technikai eszkö. Bök kapcsolattá... Kézzelfogható, érzékeltethető ícéma éppen, az új tehenészeti telep, amelyben a régihez ké­pesít összehasonlíthatatlanul magasabb technikai színvona­lon folyik a termelés. A régi «uradalmi istállókban is állt együtt száz tehén, azokat is (megfelelő tudású tehenészek gondozták. Viszont az akkori szinten álló tudás az újhoz, a bonyolult gépekhez már nem elég. Régen néhány elemi is elég volt ahhoz, hogy valaki egy életen keresztül tehenész legyen. Ma már rendszeresen tanulni kell, az ember tudásá­nak összhangban kell lenni az eszközök fejlődésével. Egyik sem előzheti meg a másikat. Hiába az új gép, ha nincs, aki (hozzáértőn kezeli, és viszont. Viszont a kettő együt* a ter­melékenység, a jövedelmező­ség növelését segíti elő. Az előadást követően érde­kes vita kerekedik. Bencz® Já­nos tehenész indítja el. — Nemrég olvastam Almásj Istvánnak egy cikkét a Nép- szabadságban ; tehénállomá­nyunk létszáma messze elma­rad a háború előttitől, és hiá­ba az állami intézkedések, a jelenlegi állomány alig nö­vekszik. Mi ennek az oka? — Egyik, hogy az állatállo­mányt megtizedelte a háború. A másak, a mezőgazdaságban végbement változás. A harma­dik, a paraszti életforma vál­tozása. — Szabad a kérdésre kér­dést feltenni? Hány tehénfo­gat dolgozik ma a mezőgaz­daságban ? — Egy se. Jól js néznénk ki, — Nos, ebben rejlik a válto­zás, illetve a magyarázat, hogy miért csökkent az állomány. A felszabadulás előtt nagyon sok tehén elsősorban igavonó volt és adott öt-hat liter tejet. Most melyik gazdaság engedheti meg azt a luxust, hogy öt-hat lite­res teheneket tartson? Az el­múlt tíz évben viszont minde­nütt előtérbe került a tbc-, a brucella-mentesítés, amely szintén akadályozza a nagyobb mérvű, számszerű fejlesztést. Azt is számításba kell venni, hogy ki kell alakítani a nagy­üzemi technológiának megfele­lő állományt. Másik kérdés; ha termelőszö­vetkezetben lenne tehenész, tartana-e otthon tehenet? — Nem. Még otthon is ve­sződjek vele? — íme, az életforma változá­sa hogyan befolyásolta a te­hénállomány csökkenését. A háztáji jószágtartást ösztönző intézkedések ellenére ezért ke­vesebb napról napra a tehénál­lomány. Az idősebbek azért mon­danak le róla, mert sokallják a vele járó munkát. A fiata­labb generáció meg azért nem vállalja, mert a munka után pihenni, szórakozni, művelőd­ni akar. — Olvastam Almás! Ist­vánnak egy másik írását. Ame­rikáról, ahol szabadabban, le­gelőn tartják a teheneket, még­is elérik a hétezer literes ter­melést. Miért nem importálunk ilyen teljesítményű állomány­ból, és miért építünk mi palo­tákat az áHatoknak? — A palotákat nem az álla­toknak építjük, hanem az ott dolgozó embereknek, hiszen egy istálló teljes gépesítése az embert szolgálja, hogy keve­sebb fizikai munkával érjen el nagyobb eredményt. Amj a le­gelőn tartást illeti ; nem kell messze menni, csak a mi kör­nyékünkön körülnézi. Hol van olyan legelő, amely nyár végén még annyj takarmányt ad hogy * abból öt-hatezer liter tejet ad a tehén. Ami az importot illeti; nem biztos, hogy a mi klimati- kus viszonyaink között ugyan­ért a teljesítményt produkál­nák, mint ahol meghonosod­tak. A másik; az Egyesült Ál­lamok tejtermelési átlaga nem éri el a mi gazdaságunkét. Éppen a mi gazdaságunk bizonyítja már évek óta, hogy koránt- sincs kihasználva a hazai állo­mányban rejlő teljesítmény. Azonkívül, nálunk nemcsak a tejtermelés a fő kérdés, hanem a hús is. A szarvasmarha-prob­lémát Magyarországon a nagy­üzemekben kell mego' dani, mert ami eddig volt, az legfel­jebb a régimódi gazdálkodás volt Ezért, ehhez kell a na­gyobb szaktudás, Mácsik János tehenész, is felteszi a kérdést; — Ha már a szaktudásról van szó — hogyan oldja meg a gazdaság a képzést, ha — mint ahogyan- volt rá példa — elmennek máshova azok közül, akiket az új telepre kiképez­tek? — Az iskolára küldésnél min­dig az itt dolgozók jönnek elő­ször számításba, bár a te'epen dolgozók közül nem kell min­denkinek egyforma szakképe­sítés. Szakmunkás-képesítés el­sősorban a gépi fejőknek kell, annak a tíz-tizenkét embernek, akik a két műszakban dolgoz­nak. Az egyéb munkákat el­látják a gazdaságban betaní­tott munkások is. A lényeg az, hogy minden munkakörben a szakmát jól értő ember dol­gozzon. Ezért nem lehet soha eleget beszélni a tanulás fon­tosságáról, és soha nem lehet eleget tenni érte. — No, de ha az eddigi ered­ményeinkhez az idén is te­szünk hozzá valamit, jövőre is. és hozzánk hasonlóan az egész mezőgazdaság, akkor nemsoká­ra borjúhúst is ehetünk — jegyzi meg nevetve Bencze Já­nos tehenész, azzal a tudattal, hogy kérdésével hasznos vitát kerekített. . BI A Garay Szálló 11-es számú szobájában beszélgetünk Sző­ke Alberttel, az IBUSZ szek­szárdi irodájának megbízott vezetőjével. — Ebben a szobában intézik az útlevél- és a valutaügye­ket, a szálló portája mellett pedig az utasforgalmat bonyo­lítják le. Okoz-e ez az ideig­lenes állapot vajtami fennaka­dást az IBUSZ munkájában? — Nem. Forgalmunk hason­ló a tavalyi év azonos idősza­káéhoz. Jó, hogy a Széchenyi utcai irodánkat most kezdték átépíteni, kibővíteni, így re­mélhetőleg az már a nyári csúcsforgalomra elkészül. A jó személyi és környezeti feltéte­lek mellett akár a jelenlegi forgalom dupláját is minden fennakadás nélkül le tudjuk bonyolítani. — Hogyan értékeli a tavalyi évet? — Az előzőekhez képest bi­zonyos forgalomnövekedést mutat. Néhány számadatot is mondhatok, így például tavaly, társasutazásaink keretében 829 Tolna megyei utazott külföld­re, ebből a Szovjetunióba, egy különvonattal 304 személy; Megemlítem, hogy ezt a kü- lönvonatot a Hazafias Népfront szervezésében indítottuk. Az 1971-es évben összesen 1745 külföldre szóló vasúti jegyet adtunk el. Ezenkívül, mint forgalmunk jelentős ré­széről, beszélni kell a belföld­re szervezett társasutazásokról is. Az ország különböző tájai­ra 90 különbuszt indítottunk, összesen 3250 személlyel. Vé­gezetül, érdekességként emlí­tem, hogy tavaly a legtávo­A Magyar Országos Horgász Szövetség elkészítette a csak­nem százezernyi hazai horgász múlt évi eredményeinek mér­legét, amely szerint az egye­sületek kezelésébe adott mint­egy 15 000 holdnyi vízterüle­ten 636 000, a halászati ter­melőszövetkezetek 85 000 hold­nyi horgászható vizein 574 000, és a Balatonban 14 700 kiló ha­lat zsákmányoltak. Az idén gazdagabb lehetőségek nyílnak a korábbinál jobb eredmények elérésére. Az idei tervekről, elképze­lésekről és előkészületeikről Készéi Károly, a MOHOSZ főtitkára tájékoztatta Sas Bé­lát, az MTI munkatársát. Ki­fejtette, hogy az idén előtér­be került a természetes vizek, folyók, tavak holtágak stb. erőteljes halasításának ügye. Az intenzívebb halasítás a horgászokra is nagyobb terhe­ket ró, mért emelkednek a vízterületi jegyek költségei, amelyet akárcsak eddig, ez­labbra szervezett társasutazá­sunk a spanyolországi volt — Arra kérem, néhány szó­ban ismertesse az IBUSZ je­lenlegi problémáit és mindjárt az ez évi terveiket is. — Legnagyobb gondunk a • diákok belföldi tanulmányi ki. rándulásainak megszervezése. Itt szolgáltatásunk annyiból áll, hogy ha a pedagógus fel­keres minket, mi különbuszt, vagy vonaton, minimum hat tanuló és pedagógus részére szakaszt biztosíthatunk. Külön­vonat indításához legalább 500 személy szükséges. , Sajnos, különbuszokat nem tudunk az igényeknek megfele­lő számban indítani, mivel a Volán nem képes igényeinket kielégíteni. Ezzel a problé­mánkkal kapcsolatban, ahogy arról értesültem, ebben az év­ben javulás várható. Minden­esetre az lenne a jó, ha az IBUSZ-nak külön autóbusz­parkja lenne. Ez évi tervünk, hogy minél több társasutazást szervezzünk; Uj lesz az idén, hogy nagyobb nemzetközi sporteseményekre, és a Szegedi Szabadtéri Játé­kokra különbuszokat indítunk; Forgalmunk nagymérvű nö­vekedését várjuk azoktól a kö­zelmúltban hozott rendeletek- től, melyek új rendszert ve­zetnek be az útlevéllel kap­csolatban, valamint megszün­tetik a 100 forintos valutanyil­vántartó lapot Júniusra várjuk az átépített, kibővített régi irodánk átadá­sát. Egészen biztos, hogy a je­lenleginél sokkal eredménye­sebb munkáról és a forgalom jelentős növekedéséről számol­hatunk ba V. JT. után is a halutánpótlásra for­dítanak. A horgászszövetség egyetért a fokozottabb haltele­pítéssel, de síkra szállt emel­lett, hogy a halászati termelő” szövetkezetek a kifogott zsák­mány arányában járuljanak hozzá a halasítás költségeihez. Eddig ugyanis az volt a hely­zet, hogy egy mázsa halzsák­mány utánpótlására hivatott ivadéktelepítésre, a horgászok befizetéseiből 678. a halászo­kéból mindössze 55 forint ju­tott. Egyedül a Balatonnál. —■> amelyet nem halászati terme­lőszövetkezet, hanem állami vállalat gondoz — érvényesült megközelítően az 50—50 szá­zalékos arány. Az illetékesek a most készülő új halászati szabályzatokban kívánják ér­vényesíteni a fokozottabb ha­lasítás és az arányosabb te­herviselés elvet. A MÉM vezetőivel mát* megállapodtak, hogy ahol a horgászok, a halászok és _a megyei halászati felügyelők egyetértésre jutottak a hala* sításban és a költségekben, ott .rövidesen kiadják az intenzí­vebb haltelepítésnek megfele- lelő, felemelt árú horgászati vízterületi jegyeket. Ha a vi­tatott helyeken március 31-i ig nem jutnak megállapodás­ra, akkor alaposabb felméré­seit: után, szakértők bevonásá­val 1973-ra kell előkészítem a rendezést, s az idén még át­menetileg a korábbi áron keli kibocsátani a. vízterületi je­gyeket. Az aktív pihenést jelentő horgászat lehetőségének bővíté­sére az idén veszi saját ke­zelésébe a MOHOSZ a Szelíd* tavat, s intenzív halasítássaí. gondoskodik e nemes sporll kedvezőbb feltételeinek meg­teremtéséről. Az idén is juj horgászvíz lesz a tihanyi BeW ső tó, amelyet tavaly csak­nem tízezer horgász kereset« fel, és 180 mázsa halat fogod:,' A horgászok üdülési lehetősé­geinek fejlesztése érdekében- többek között korszerűsítik & tihanyi horgásztanyát. Előre­haladott tárgyalásokat foly­tatnak a SZOT üdülési és sza­natóriumi főigazgatóságává? arról, hogy a múlt évi kedvező tapasztalatok alapján a Bala- ton-menti SZOT-üdülőket aä elő- és utószezonban a horgá­szok üdültetésére használják fel. Ezenkívül az egyesületek, az intéző bizottságok és a MO­HOSZ horgásztanyáin csaknem háromezer hely áll a „pecá- sok” rendelkezésére. A helyek Jobb kihasználása érdekében az idén az ásványrárói, az ér- sekcsanádi és a tiszalöki hor­gásztanyánál megvalósítják # központi beutalás«» rendszert, akárcsak a tihanyi tanyánáL Budapest 50—60 kilométeres körzetében elhanyagolt vízte­rületeket kutatnak fel. ame­lyek rendbehozásával kitűnő horgászvizet adhatnak e sport híveinek (MTI), Ifjúsági napok Dunaújvárosban Dunaújvárosban az idén nyolcadszor rendezik meg a ha­gyományos ifjúsági napokat április 22. és május 9. között. Ez alkalommal kerül sor a szocialista városok pedagógusainak, KISZ- és úttörővezetőinek országos tapasztalatcseréjére, a kohászvárosok ifjúsági vezetőinek találkozójára. Az ifjúsági napok a Lenin-szobor megkoszorúzásával kezdődnek. Ugyan­akkor KISZ-fogadalomtétel is lesz, s ekkor nyitják meg a szocialista városok gyermekrajz-kiállítását. A DIN ideje alatt, tartják meg a papírszakma kiváló tanulóinak versenyét, a gimnáziumban Münnich-hetet.3 más iskolákban József Attila ­papot, rendeznek^ liaUrtfl»1 uiiBBHi i ■m—.i'i" ■■mii n i . - ­Forogott kövek a gépkocsiban A Balaton partján az utóbbi két évtizedben sok millió forintót ál­doztak a múlt kultúr- kincseinek és építésze­ti emlékeinek megmen­tésére. Mégis ezt az értéket, amelynek az idegenforgalomban is jelentős szerepet szán­tak, gyakran jóvátehe­tetlen károsodások érik. Szerte a Balaton- felvidéken számos res­taurált műemlék gaz­dátlan, omladoznak a nemrég helyreállított fa­lak. Ezenkívül a „ma­gángyűjtők'’ is gyak­ran eltulajdonítják a műemlékek egy-egy szép faragott kövét. A .korábban helyreállított ecséri templomból pél­dául a turisták egy két mázsányi faragott kö­vet szállítottak el gép­kocsin. Köveskálon el­tűnt a hajdani román kori templom két fara­gott köve. Néhány esetben a hivatalos szervek is figyelmen kí­vül hagyják a régésze­ti értékeket. A balatoni úgörővgros területén. Zánka közelében, a partvidék egyik leg­szebb, 40x40 méteres római villájának alap­falait földgyaluval túr­ták szét. Hasonlóan ve­szélyben volt a bala- tongyöröki Szépkilátó alatti, római fürdő is. Nem lehetett viszont megmenteni a pusztu­lástól a kékkúti római villát, amelyet trakto­rok fordítottak ki. Zán­a Hegyestő csúcsán álló IX. századbeli vár­rom északi fele kőbá- nyászásnak esett áldo­zatul. Elpusztították a zalavári cölöpút ma­radványait is, amely az, egykori Pribina-féle szláv tartomány várá­hoz vezetett. A Veszprém megyei műemlékvédelem illeté­kesei panaszolják azt is, hogy a Balatoni In­téző Bizottság és az. építési hatóságok gyak­ran adnak ki a feltárt lelőhelyek területére vonatkozó építési enge­ka és Megoszló észött dicket. (MTiJ, Egyperces interjú az IBUSZ megbízott vezetőjével Különbuszok sportrendezvényekre, Szegedre

Next

/
Oldalképek
Tartalom