Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-05 / 30. szám

Több lánytanulóra van szükség az ipari szakmákban Az idén 137 000 fiatal feje­zi be általános iskolai tanul­mányait közülük 63 000-et, az érettségizettek soraiból pedig 7000-et várnak továbbtanulás, ra a szakmunkásképző iskolák. Amint azt a Munkaügyi Mi­nisztérium szakoktatási főosz-. tályán elmondották, most az a feladat, hogy a demográfiai hullám levonulása nyomán 1972-ben tovább csökkenő ,,if- júsági forrásból” minden terü­leten, de különösen az ipari szakmákban a lehetőség szerint növeljék a leánytanulók ará­nyát. A célt elsősorban úgy kívánják elérni, hogy az úgy­nevezett könnyebb szakmák­ban, a pályázók közül az ed­diginél nagyobb létszámban veszik fiel a lányokat. Mind­ehhez azonban az üzemek, vál­lalatok szemléletének megvál­tozása is szükséges. Az ipa­ri vállalatok ugyanis, — a könnyűipariak kivételével — általában ma még nem szíve­sen vesznek fel lányokat. Ha lehetőségük van rá, még a könnyebb, a lányrác részére megfelelő szakmákban is előny­ben részesítik a fiúkat. Még nem mindenütt teremtették meg a nők foglalkoztatásának, a lányok felvételének szociális és higiéniai feltételeit. Sokhe­lyütt hiányzik a nőj öltöző, mosdó stb. A nőbizottságok sokat tehetnek azért, hogy a lányoknak kedvük legyen megmaradni új munkahelyü­kön. Egyébként a klasszikusan nőiesnek ítélt textilszakmákon kívül tovább „nőiesíthetik” például a forgácsoló szakmá­nak azokat a területeit, ahol kisebb munkadarabok nagy pontosságú megmunkálására van szükség. Kitűnően megáll­ják helyüket a lányok a kö­szörűgépek mellett, s vala­mennyi műszerész szakmában is. (A forgácsoló szakmákban jelenleg még csak a tanulók­nak mindössze nyolc százalé­ka, s az érettségihez kötött elektronikai műszerész szak­mára készülőknek is csak ki­lenc százaléka lány.) Annak érdekében, hogy tovább növel­jék a szakmunkásképzésbe vonható leányok számát, még ebben az ötéves tervben továb­bi 2000 lány tanulóotthoni el­helyezéséről gondoskodnak. (MTI) Forint és még valami Mindenki a megélhetésért igyekszik. Az a fiatal építő­munkás is. akivel a minap arról beszélgettünk 1 — elég mostoha körülmények között, a munkahelyén —, miért ma­radt a helyén? Többen ugyan­is továbbálltak. Más vállalat­hoz szegődtek. Ö nem. Pedig az új cég teljes forinttal ígért többet óránként. Csaknem egy egész brigád elment, s a fiatal kőműves maradt. Mi ennek az oka? Semmi különöset nem tud­tam meg tőle. Csak annyit, hogy az a művezető, akinek az irányítása alatt dolgozik, na­gyon rendes ember. „Tíz éve dolgozom a szakmában — mondta a kőműves —, de még nem volt ilyen művezetőm”. És nem hagyta ott a válla­latot. Lehet, hogy más oka is volt arra, lehet, hogy nem is gondolta végig, miért határo­zott így, fő. hogy maradt. Va­lami okból így döntött, és az ok erősebb volt. mint a fo­rint plusz órabér. Azóta jó néhány munkástól megkérdeztem ugyanazt, kü­lönböző helyeken, ahol a mun­kaügyi osztály adatai szerint elég nagy a vándorlás. A leg­több helyén maradóval ha­sonlóan jártam, mint. idézett kőművesünkkel: semmi külö­nösebb magyarázatot nem tudtak adni arra a kérdésre: miért nem mentek el. amikor sokan otthagyták a céget a másutt kilátásba helyezett több pénzért? Semmi különöset. Ilyesmiről beszéltek: „Megszoktam már itt, megfelel ez a kollektíva, régóta itt keresem a kenyere­met”. Olyan is volt. aki azzal intézte el ezt az egészet, hogy szerinte mindenütt ugyanaz a helyzet Sőt, olyan példára is bukkantam, amikor egy mun­kás — miközben mások vál­lalattól vállalatig loholtak a pénz miatt — sorra beléptette gyermekeit a saját munkahe­lyére, ahogy felnevelkedtek. Miért? „Huszonkét éve innét élünk”. Huszonkét év szép idő. Ha ennyit eltölt valaki valahol, érthető, ha érzelmi kapcsola­tok is helyhez kötik. Nyugdíjba vonult egy idős esztergályos, és amikor bú­csúztatták, egy ifjú embert ál­lított az igazgató elé: „Elvtár­sak! Vegyék fel helyettem a Népújság 3 1972. február 5. fiamat!” Hiteles történet, azt is hozzá tehetem, hogy az igaz­gató előzőleg azt mondta, hogy az öreg nyugalomba menő . a világ legjobb esztergá­lyosa”. Érzelmek? Kapcsolatok? Szokások? Anyagi meg egyéb körülmények? Nyilván ezek határozzák meg az ember út­ját, ezektől függ, hogy érzi magát a vállalatnál, cleg©- dett-e vagy sem. odébbáll-e. mihelyt valahol többet kínál­nak, vagy ígérhetnek bármit, akkor is marad. De hát ezek a kapcsola­tok, érzelmek, szokások, s egyebek szintúgy emberiek, mint a forint felkínálása. Mi­ért megy mégis emez sokkal könnyebben? Ahol a nyugdí­jast becsülik, feltehetően szí­vesen hagyja az üzemre a tr át, ahol olyan a helyzet, hogy az ember „megszokhat , onnét nem lép tovább olyan köny- nven a munkás. Ahol a müve- 2« különb, mint más műve­zetők, rendes ember, mint a kőműves mondta, ott jobban érzi magát a többi rendes em­ber is. ha a forint nem több, mint másutt. Akkor is, ha a munka nem kevesebb ha a helyzet nem jobb. mint, m - sutt Vagy nem sokkal jobb. Csupán annyival kulonD. hogy . Onnét nem mennek el olyan könnyen az embe- rek. Van ennek az éremnek per­sze másik oldala is. Egyi üzemi vezető azt mondta^ Ha olvan a melós. hogy lehet ve ley boldogulni, ha érti a szak­mát és nem kell orokke aha- ta mögött állni, akkor az ilyen emberért mindent elkövet a vezető. Még több forinthoz is igyekszik hozzásegíteni . Tehát a pénz, ismét a pénz, h í»« “ST.ÎS. Hogyané csak várjak valamit Sa másiktól, én a munkás. 5 hanem6 mutassam meg na­ÄÄ "mitka­f^e-ből aakárkiE^kárhonnéta vagyáén olyan esztergályos va­gyok, hogy engem csak mnen lehet majd nyugdíjba e/lgcTi7V, olyan művezető vagyok, hogy engem nem lehet cmkjufflj otthagyni; olyan vallala" igazgató vatryok hogy a^ám bízott területeken 3° meg szokni, jó maradni, jo tisztes­séggel dolgozni. Lehet, hogy mindenekelőtt erre kellene törekednünk min­denütt. s akkor az ilyen mun­kahelyi „valami”, az ilyen vi­szonyok. magatartás es szoká­sok mellett másként becsülné az ember a pénzt is* Látva, hogy mögötte mi van. KACZUR ISTVÁN Mii ígér a MTESZ 1972-re? Múlt év decemberében volt egy éve, hogy megalakult a MTESZ Tolna megyei Szerve­zete. A szervezet egyéves munkája — annak ellenére, hogy az új szervezetnek szá­mos nehézséggel kellett meg­küzdenie — igen eredményes volt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy 1971-ben a tagegyesületekkel lebonyolított rendezvények száma elérte a 157-et, melyen 12 780-an vettek részt. 1972-re az előző évinél is sokkal változatosabb progra­mot ígér a Műszaki és Termé­szettudományi Egyesületek Szövetségének Tolna megyei szervezete. A tagegyesületek ebben az évben a rendezvé­nyeket tematikusa« készítik, az egyik konkrét célkitűzés a termelés hatékonysága nö­velésének elősegítése, azonkí­vül a műszaki fejlesztést, a vezetőképzést szolgáló előadá­sok, tapasztalatcserék és bemu. tatók szervezése, a feltalálók és újítók munkájának elősegí­tése, az új technika és techno­lógiák széles körű elterjesztése. Ebben az évben is megszerve­zik a Tolna megyei műszaki és mezőgazdasági hónap rendez, vénysorozatát. A MTESZ köz­reműködik a megyei vezetőin­tézet szervezésében és annak gyakorlati működésében. Fiatal népművelők Február 16 és 26 között egye. temi és főiskolai hallgatók ér­keznek Tolna megyébe, hogy népművelési gyakorlaton ve­gyenek részt. A Pécsi Tanárképző Főisko­la, a Keszthelyi Agrártudomá­nyi Egyetem és a Pécsi Orvos- tudományi Egyetem fiataljai — összesen kilencen — Deosen, Faddon és Hőgyészen tevé­kenykednek. Megismerkednek a községek egészségügyi, mű­velődési helyzetével és mező- gazdaságával. Szakterületük­nek megfelelően előadásokat tartanak a művelődési házak­ban, iskolákban, ifjúsági klu­bokban. A gyakorlat célja, hogy a fiatal szakemberek ta­nulmányaik befejezése után a falvakba, községekbe kikerül­ve megfelelő népművelési is­meretekkel rendelkezzenek. így könnyebben be tudnak kapcso­lódni egy-egy helység kulturá­lis életéi», Befejeződtek megyénkben a szocialista brigádvezetők vállalati, ágazati tanácskozásai A Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnökségének állás- foglalása alapján 1972. áprili­sában rendezik meg a szocia. lista brigád vezetők IV. orszá­gé« tanácskozását. Ezt meg­előzően — előkészítésként — vállalati, ágazati tanácskozáso­kat tartottak. A szakszervezetek megyei ta­nácsának apparátusa és a szakmai megyebizottságok a megyénkben megtartott szocia. lista brigádvezetői tanácskozói sokon részt vettek. A tanács­kozásokat a szakszervezeti bi­zottságok szervezték, ritka esetben nyújtottak ehhez se­gítséget a gazdasági vezetők. Ettől függetlenül a beszám .ló­kat a vállalatok többségénél a gazdasági vezetők, v igazgatók tartották, ezeket a szakszerve­zeti bizottságok titkárai korre­ferátumokkal egészítették ki. A beszámolók elsősorban gaz­dasági témákat érintettek, csak néhány vállalatnál tértek ki az üzemi demokrácia problémáira, a tervezésre, a termelés meg­szervezésére, konkrétan a szo- [cializmus építésének egyik eszközére, a szocialista munka­versenyre. Erről inkább az szb-titkárok brigádvezetők be­széltek többet ’• *1 j -• M „• . « 1 fc,; Az Igazgatói beszámolók ki­egészítéséhez az szb-titkárok általában felkészültek és a ta­nácskozásokat sikerült munka­értekezlet jellegűvé — mégis ünnepélyessé — tenni. A be­számolókban, kiegészítőkben és a felsorolásokban egyaránt sok szó esett az első szocialista bri­gádok alakulásáról, az azóta végbement fejlődésről. Kiemelten értékelték a meg. változott gazdaságirányítási rendszerből fakadó feladato­kat azok végrehajtását, amit elsősorban is a szocialista bri- gádmozgalom segíthet és segít is; A tanácskozásokon részt ve­vők — brigádvezetők és meg­hívottak — felszólalásaiból ki- csendüit a szocialista brigád­mozgalom féltése, a mozga­lommal való törődés gondola­ta, az aktív részvétel mindez egyetértésben azzal, hogy a mozgalmat tovább kell széle­síteni. de tartalmát konkrétab­bá kell tenni. Nagyon sok felszólaló érin­tette a .hármas jelszó” alkal­mazását, melyet a jövőben is a mozgalom alapjául fogadunk el, a termelés mellett előtér­be helyezve a továbbtanulást, az önképzést Nem elvetve azonban, mint alapot, az egyé­ni versenyt. Több felszólaló ki­fogásolta a munkahelyi vezetők magatartását, hivatkozva arra. hogy csak fegyelmezett maga-' tartásukkal tudják helyesen irányítani a munkát és megkö­vetelni a rendet, pontosságot a beosztott dolgozóktól. Több he­lyett megfogalmazódott az az igény — helyesen —, hogy a szocialista brigádok egyre in­kább váljanak a politikai tö­megmunka bázisává, a munka- kahelyj közvélemény formálói­vá. Hangsúlyozták, a dolgozók többször tanúságát adták, hogy a szocialista brigádmozgalom társadalmi, politikai erő, mely jól felhasználva jelentősen elő­segíti a gazdaságpolitikai cé­lok megvalósítását. Megítélé­sünk szerint a szocialista bri­gádoknak köszönhető elsősor. ban, hogy javult megyénk üzemeiben a termelékenység és a termékek minősége, eredmé­nyek születtek a munkafegye­lem megszilárdításában, bár itt még mind a vezetők, mind a dolgozók részéről sok a tenni- való. A brigádvezetők felszólalá­saiból kicsendült, hogy egyre több vállalatnál a gazdasági és társadalmi szervek döntéseik kialakításánál figyelembe vet­ték és felhasználták a szocia­lista brigádvezetők, a brigá­dok, a dolgozó kollektíva vé­leményét, állásfoglalását. Ki­fogásolták azonban, hogy a dolgozók és az őket közvetle­nül irányító középvezetők kap­csolata még nem kielégítő. A felszólalók többsége ezért kér­te a gazdasági és mozgalmi fel­sőbb vezető szerveket, hogy e téren nyújtsanak az eddiginél nagyobb segítséget Sok szó esett a tanácskozá­sokon a fiatalok munkába ál­lításáról, ezzel kapcsolatban az idősebbek segítőkészségéről, a fiatalok továbbtanulásáról stb. örvendetes, hogy az idősebb dolgozók biztosították a fiata­lokat, hogy részükre akár a szocialista brigádmozgalmon belül, akár azon kívül a tőlük telhető segítséget megadják. A tanácskozásokon szintén kivétel nélkül rangos helyet és megbe­csülést kaptak a szocialista brigádokban dolgozó nők. A tanácskozásokon megvá­lasztották megyénk küldötteit, mind a szakmai — tárcaszin­tű — tanácskozásokra, mind helyenként —, a szervezeti fel­építéstől függően — a IV. or­szágos tanácskozásra. A küldötteknek útravalóként ajánlották: — Becsülettel képviseljék megyénk szocialista brigád- mozgalmát a tanácskozáson. — Bátran mondják el a szo­cialista brigádmozgalom pozi­tív és negiatív tapasztalatait. — Mindazt mondják el, ami a vállalati tanácskozásokon felmerült — Felszólalásaiknál vegyék figyelembe az MSZMP KB 1971. december 1-i határoza­tát KÖRÖSI ISTVÁN SZMT közgazdasági bizottság vezető Elméleti továbbképző tanfolyam indul Tegnap délután Tolnai Ferenc, az MSZMP Tolna me­gyei Bizottságának titkára nyitotta meg Szekszárdon, a Ba­bits Mihály megyei művelődési központ kistermében induló speciális elméleti továbbképző tanfolyamod amely „Az ál­lamelmélet és a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének egyes kérdései” címet viseli. A tanfolyam, amelynek 64 hallgatója van — huszonkilen­cen a megyében működő tanácsoknak és harm'ncöten a me­gyében működő ügyészségeknek és bíróságoknak dolgozói — öthónapos időtartamú. Az előadásokat, vitákat és konzultá­ciókat kéthetenként egy alkalommal rendezik. A megnyitó napjának előadását dr. Pozsgai Imre, a Tár. sadalmi Szemle helyettes főszerkesztője tartotta. Előadásá­nak témája: „A demokrácia problematikája a marxizmus— leninlzmusban. A demokrácia gyakorlata a szocializmus épí­tésében. A szocialista demokrácia fejlesztésének kérdései az MSZMP IX.—X. kongresszusán”. E téma tárgyalása folyta­tódik a soron következő második előadáson is. A tanfolyamot a marxista—leninista esti egyetem reá* deii.

Next

/
Oldalképek
Tartalom