Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-24 / 46. szám

t I f ’ Exportra termel f Bartha Lajos ötvösmester munkáit sokfelé ismerik. Je­lenleg amerikai megrendelésre— készít olyan modelleket, amelyek nyomán arany ékszereket öntenek. Az ARTEX Külkereskedelmi Vállalat egyik legtöbbet foglalkoztatott kisiparosa. Képünkön: A barokk hintó. Takács József vizs- gamunkája. Jobbról Bariba Lajos, (MTI foto —KS.) Az egészségügy fejlesztése a Szovjetunióban Rokonláiogatáson 1. Egy kis nyelvtörténet A Szovjetunióban ismere­tesen ingyenes és magasszín­vonalú az orvosi ellátás. A fiatal szovjet köztársaság az első törvények között alkotott jogszabályt arra, hogy a köz­oktatáson kívül teljes egészé­ben magára vállalja az egész­ségügy költségeit, az öregek és rokkantak ellátását. Az ál­lami költségvetésből jelentős összegeket fordítanak az egész­ségügy fejlesztésére. Elegendő csak arra utalni, hogy egyet­len kórházi ágy fenntartása havonként 180 rubel. Ez az összeg csaknem 30 százalék­kal több, mint egy munkás vagy alkalmazott négy napi átlagbére. A Szovjetunióban csaknem öt millió az egészségügyi dol­gozók száma, közülük 674 000 az orvos. Egy orvosra 360 ember jut, ezen a tgren a Szovjetunióé a világelsőség. 1968—69-ben az átlagélet­kor 70 esztendő volt, míg 1917-ben csak 32 év. A szovjet hatalom alig több, mint fél­százados fennállása alatt a la­kosság halálozási aránya egy negyedére csökkent, a gyer­mekhalálozás pedig egy tize­dére. Mindebben nagy szere­pe volt a megelőzésnek. SZÜLŐOTTHONOK, BÖLCSŐDÉK, ÓVODÁK A szovjet orvostudomány méltán büszke azokra az eredményekre, amelyeket az anya- és csecsemővédelemben elért. Az Egészségügyi Világ­IVépújság 4 1973, február 24. szervezet nem véletlenül ren­dez szemináriumokat és nem­zetközi tanácskozásokat a szovjet tapasztalatok ismerte­tésére. A Szovjetunióban 21 000 nő- és gyermekgyógyászati szak­rendelő működik, s még a leg­távolabbi körzetekben is van szülőotthon. A gyermekek egészségére az ugyancsak szé­les körű gondozói hálózat is felügyel és nagy figyelmet szentelnek a szanatóriumi gyógykezelés és a gyógyüdül- tetés fejlesztésére. Állandóan növekszik a bölcsődék és az óvodák hálózata, ahol egy gyermek gondozása évente 400—500 rubelbe kerül; a szü­lők e kiadásoknak csak 15—20 százalékát térítik meg, a kia­dások nagyobb részét az ál­lam, a vállalatok és a kolho­zok fedezik. 1970-ben több, mint 9 millió gyermek kapott helyet ezekben az intézmé­nyekben. KORSZERŰ MENTŐÁLLOMÁSOK A népgazdaság ágazatainak gyorsütemű fejlődése szilárd alapot teremt ahhoz, hogy meggyorsítsák a népjólét eme­lését. A mostani, kilencedik ötéves tervben a lakosság re­áljövedelme 30 százalékkal emelkedik. Ugyanakkor az ed­digieknél többet fordít az ál­lam az egészségügyre, a köz­oktatásra, a nők élet- és mun­kakörülményeinek javítására, s nagyobb segítséget nyújt a sokgyermekes családoknak. öt év alatt újabb nagy kli­nikák. onkológiai gondozó in­tézetek, reanimációs központ­tal ellátott mentőállomások létesülnek. Bővül a nő- és a gyermekgyógyászati megelőző intézetek hálózata, növekszik az óvodák és a bölcsődék szá­ma. Leonyid Pekarszkij Valamivel korábban érkez­tünk a Tartui Állami Egye­tem finnugor tanszékére a megbeszélt időnél. Paul Aris- te professzor még nem volt benn. Ahogy a folyosón — természetesen magyarul — arról tanácskoztunk, megvár­juk-e, vagy később visszajöj­jünk, egy vékony, n:m éppen fiatal, de friss mozgású, élénk tekintetű embar barátságosan hátba vágott baranünikst : — Természetesen maradja­nak, itt vagyok! Tíz nyelven beszél, köztük magyarul is. A rokonság ugyan nem szorul már bizonyításra, de a nyelvészek szorgalmasan gyűjtik a bizonyító elvi „kü­lönbséget” és a nyelvi emlé­keket. Mutatja Ariste professzor az Easti Loodus című nyelvésze'4 folyóirat legutóbbi számát, amelyben — egy cikk illuszt­rációjaként — Hajdú Péter szemléltető rajzát közli a finnugor népek rokonságáról. Nem nagyon közeli a ro­konság: 4—5 ezer éve elvál­tak útjaink. Azóta, más tör­vények alapján, mát?' körülmé­nyektől befcilyásoCttan fejlő­dik az és®t nyelv, mások alapján a magyar. De ebben a tudományban ez a nagyszerű, ha két mai rokonnyelvből a fejlődési törvények alapján vissaakövetkeeitetünik, meg­kapjuk a közös eredetit. Mu­tatják a füzetben a példákat: a magyar hal, a legtöbb finn­ugor nyelvben: még kala, a kéz *= kézi, a vér = veri, a fej, vagy fő = pää és így to­vább. Ha figyelembe vesszük a magyar nyel fejlődési tör­vényeit, ezúttal azt, hogy a magyarban évszázadok alatt sok „k”-ból „h”, sok „p”-ből „f” lett, és hogy gyakran el­hagyjuk a szóvégi magán­hangzót, máris a közös, azo­nos szót kapjuk. Fontosabb ezeknél a nyelv­tani azonosság, az, hogy a névutó a főnév után van. A cikk példája sízerimt „a fa- alatt” észtül: „puu all” . Érdekes volt a sok hason­lóság, amit magunk fedeztünk fel plakátokon, boltok felira­tain és a beszédüket figyelve: a hangsúlyozás azonossága, a ragok használata. Megállapí­tottuk, hogy a fagylaltos bol­tokon a „jee” szó a jeget je­lenti, hogy a tárgyeset ragja a „t”,'mint nálunk. Észrevet­tük a „gyalog menni” és „ja- le mine” hasonlóságát. — És — kérdeztük a pro­fesszort — a rokon népek ku­tatásában értek el eredményt? — Nagyon érdekeset. Az uráli népcsoporttól leg­régebben . . eltávoztak (Hajdú Péter fáján a legalsó hajtás) a szamojédek. Ennek az ág­nak- is sok hajtása van, ■ de az egyik hajtáson (ugyancsak a szemléltető fa szerint) már nincs levéL Nyílván lehullt Azt jelenti ez hogy egy nép kihalt. A „kamasz” nép leve­le hiányzik a fáról. Hatvan éve Kai Douner finn kutató még hat embert talált, aki kamaszul beszélt. Majd 1926- ban megalapították, hogy már egy sincs. Most Ariste professzor mégis talált egyet, a 76 éve«s Klaudia Ploitnyikova asszony, AboSofkwóbain, a kirasznojiarezki területem. Nem tudtak róla, mert 1911-ben még kislány volt, 16 éves és az ottani szokás sze­rint lánygyermek felnőtt tár­saságában nem szólalhatott meg. Ezért fel sem jegyezték akkor a nevét. 1926-ban pe­dig, amikor a nyelvkutatók ott jártak, épp nem volt a falujában. Most már harminc éve egyedül ő beszél kamaszul. De nincs ebben valami ellent­mondás? Hogyaw lehet „egye­dül beszélni"? Hogyan nem felejtette el; ha' harminc éve nincs kihez szólnia kama­szul? De van! Az isten. És ez az érdekes, a világon valóban egyedülálló vallásfilozófia tartotta fenn harminc éven át a nyelvet. Klaudia Ploitnyikova ugyanis rendkívül istenfélő. De nem is jó ez a kifejezés, mert nem fél az istentől, in­kább barátkozik, beszélget . vele. Kizárólag kamasz nyelven. Meggyőződése ugyan­is, hogy ez a leghatásosabb. ,Mert ugye — magyarázta — oroszul és minden más nyelven sokan szólnak az is­tenhez. Először is kérdés megérti-e valamennyit? De ha megérti, hogyan tud kü­lönbséget tenni annyi, orosz, angol, francia meg egyéb kö­zött?! De kamaszul csak én beszélek a világon, és ha ezt a nyelvet hallgatja az isten, ezt megérti, és azt is tudja; hogy csak én, Klaudia szólhat­tam hozzá”. És verseket, éne­keket is tud, kamaszul. Fon­dit is, oroszból kamaszra. — Elbeszélték — természete­sen — az egyetem történeté# is. Az egyetem 1632-ben ala­kult, akkor német nyelven.1 később a cári orosz elnyo­más időszakában csak orosz nyelvein volt szabad tanítani.' Az októberi forradalom óta taníthatnak észt nyelven. A bölcsészeién kívül orvos­tudományi, természettudomá-i nyi, közgazdasági, jogtudomá­nyi karok vannak. Mindé« karon sok nemzetiség tanuU Magyar — elsősorban az or­vostudományi karon —; min­dig akad. A világon eüsőmiek, már 1803-1 ban finnugor tanszék alakult a tartui egyetemen. A hallga­tók az első két évben együtt tanulnak, aztán szakosodnak! Észt nyelvet és más finnugor* nyelveket, irodalmat, néprajz zot tanulhatnak. Ariste pro­fesszor név szerint ismer? minden tanítványát. Örömmel újságolta, hogy tanítványai közül három lány: Mariké Varksaar. Vesta Maim és Éne Pekik Debrecenben voltak a nvári egyetemen. Az egyetem könyv'tábq a Baltikumban a legnagyobb: kétmillió kötetes. A helye is szép: a tartui vár székesegyházában helyezték el. Az egyetemnek is vannak múzeumai, van klinikája és egy csodálatos botanikus kertje 1750. fajta növénnyel. CSABA—GÄLDONYT (Folytatjuk.) ütom-iegtliröKaio A „Lenin” atom meghajtású jégtörőhajó, a szovjet jégtörőflotta zászlóshajója. A flotta hajói az év hét hónapján törik az Északi Jeges-tenger jegét és így biztosítják a hajózást. (Telefoto—APN—MTI—KS.j

Next

/
Oldalképek
Tartalom