Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-22 / 44. szám

!

1

Nyolctól — nyolcig

Városi pártbizottság, reggel fi óra. A titkárságon, nyolc ember várja T. Andrást, a pártbizottság titkárát. Orvosi rendelő, várószoba, gondolom. Itt is jobbára asszonyok. Csak a panaszok más természetűek. A „körzeti orvos” megérkezik, táska nélkül. Malaclopójáit fogasra teszi, köszön.

— Jó reggelt, Juli néni, Jani bácsi...

— Jó reggelt, titkár elvtárs.

— Fogadják illendően. Tizenöt éve párttitkár. Nagy idő, elmossa a rangot, csak az emberi tisztelet marad. A beszélgetések sem annyira nyomasz- tóak már. A nép egészségesebb, kondíciója jobb itt is. Az iparosítás, gyógyító napsugár, megszüntette a munka- nélküli bántalmakat. A tsz- ben is jobban mennek a dolgok. A lakásgondok is szűnőben már.

•

Kovács János bácsi odanyújtja 1 apátkezét a titkárnak. Feketekávé, úri nyavalya, kell az ördögnek. Szét is roppanna ujjad között az a pici porcelán. Nem való markába csak a kapanyéL Az öreg a közepén kezdi.

— Nem ismernek ezek se istent, se embert, Andris. Tegyetek valamit. Ötven holdat parlagon hagytak; Nem a pénz. jól osztottunk, hanem a föld. Mást beszéltek és mást tesznek. Milyen dolog ez? — Tempósan, szabatosan beszél, zöngésen keveri az e-t az ö-vel. Két mondatban benne az élete, erkölcsi hite. bizalma, földszeretete.

— Gyere ki, nézd meg, iga- fcat mondok-e? — Kérleli a másikat. — De ne soká gyere, mert akkor így marad, jön a cudar idő.

A parasztasszony le se ül. Bírva indít.

— Titkár elvtárs, a fiamat kirúgták. Tudja, az ital...

Az ügy ismerős, típusügy. A párttitkár nem is ezen töri a fejét. Nemrég ezt az asszonyt kizárták a pártból; Nem emlékszik pontosan miért, csupán arra. hogy ez az asszony akkor megfogadta, elég hangosan: többé nem lépi át a párt küszöbét. No lám, most a bajban mégis átlépte, a a bajban mégis átlépjük egymás küszöbét, gondolja.

— Hová menjek? — kérdezi az asszony, megérezve a férfi arcán annak gondolatát.

— A tanácsban már sokat voltam, szégyellek mindig ott kilincselni.

A titkár ismeri a fiút. Jó munkás, kiváló traktoros. Ráver. egy hétig éjjel-nappal a nyeregben rázatja magát. Akkor bejön a városba, megfogja az üveg nyakát és nem engedi el. A fiú az ivásban is nagy természetű. Az isten könyörgése sem hatja meg. Senki se képes hazacsalni. Ha cimborái kidülnek mellőle, és a rokonok se duruzsolnak már körülötte, karórájára mered. Rohan a színbe és kapatosán gépre száll.

— Már egy hete otthon fekszik, a plafont bámulja, az étel se kell neki, a nagy erős embernek — siránkozik az anya.

*

Harminckilenc cigánycsalád a városszéli putriban élt. A tanács betelepítette őket, elegy a magyarokkal. Majd meglátjuk, mondogatták a városiak. És vigasztalták magukat: „Hiszen ezek dolgosak, Dániák a gyárba járnak, Sárköziék a szövetkezetben kapálnak, Lakatosék is... És Farkas Berci munkásőr. Mindenkinek köszön. kora reggel járdát söpör a portájuk előtt”.

A város vezetői is így okoskodtak. A munkába beilleszkedtek a cigányok. Ez az első, kötelező tantárgy az emberré válás iskolájában.

Most az erkölcs a viselkedés, a tisztaság tantárgyait veszik fel — fakultative. A paraszti környezet élő tilalomfa a vad szokásokkal szemben. Puritán erkölcsük tanító, példaadó közösség, a leghatásosabb nevelő.

A cigányok beiratkoztak az iskolába, de nehezen, akadozva tanulják az új ismereteket. Gyakran kihagyják az órákat, megbuknak, osztályt ismételnek. A körfelháborodás szeme láttára nyitott ablaknál szeretkeznek, a 12 éves lányok „felvilágosítják” a lakli parasztkamaszokat. Az idős magyarok szidják, gúnyolj ák, ütik a cigány kicsiket azok bosszúból a bilit a kútba öntik.

A cigányok is a pártbizottságra jönnek, a magyarok is. Mindenki sértett... FŐ a titkár feje. rosszul csinálták volna, akkor? Beszél az ottlakó kommunistákkal, azok jól megférnek egymással. Csináljanak ők rendet. Faikas Berci jó alakú, jó tartásé cigány fiú, szomorú, olivolajban úszó diószemével az övéire néz és így kezdi:

— Az orosz közmondás azt tartja, ne köpj a kútba, holnap te iszol belőle...

A magyarok hallgatóznak, bólogatnak: „hiszen, ha mind ilyen volna, mint ez a Berci”. *

Sikít a telefon, mint a sziréna. a fáradt ember füle, agya nem bírja már. Budapest, a tröszt... Az ember álomra hajtaná fejét, nem lehet, Az ipar fekete éve ez itt... Megint baj van egy igazgatóval, éppen a negyedik bukik már. Mintha az em'ber karját vagdosnák. Dehát az alapos, igaz vádakat kivédni, ezeket az igazgatókat megvédeni nem lehet. Aki búzatáblában áll, búzát vág. Meghallgatni mindenkit, gyógyirt rakni minden sebre, új embereket keresni, nem könnyű játék. Az egyik vállalat csődött mondott, háromszáz embernek kenyeret teremteni a semmiből... *

. . .Az asszony, ázott szürke veréb, szembe ül. Nem is tudja, mikor jött be. Nem is érti pontosan, mit mond.

— Titkár elvtárs, hivassa be a fiamat katonának. Nem ad

Előzzük meg az erdő- és avartüzeket

Az utóbbi időben a sajtó és a rádió több alkalommal is hírt adott erdő- és avartüzekröl.

Megyénk területén ez évben Bonyhád, Várdomb-Ujberekben, Fadd, Pörböly, Kölesd és Paks- Cseresznyepuszta községek területén fordult elő jelentős és veszélyes avar.üz.

Az erdő- és avartüzek megelőzése érdekében kérjük a lakosságot, hogy az alábbi tűzrendészet! szabályokat tartsák be.

— Erdőben, fásításban és a hozzájuk tartozó területeken a kijelölt helyek kivételével — ne rakjanak nyílt tüzet, ne dobjanak el égő cigarettát és gyufát.

Tüzet rakni mindig csak az erdő kezelője, használója engedélyével és csak az e célra kijelölt helyen szabad.

Engedély nélkül tüzet rakni erdőtől és fásított területtől csak 100 m távolságon túl szabad, szélcsendes Időben és állandó felügyelet .mellett,

— Az engedélyezett helyen, továbbá más területen gyújtott tüzet távozás előtt el kell oltani. Ha sze'-cs az időjárás, akkor még az engedélyezett helyen se gyújtsanak tüzet.

— A tűzoltóság felesleges vonulásainak elkerülése érdekében az avar- és gazégetést — annak megkezdése előtt — jelentsék be a helyi tanácsnak vagy az önkéntes tűzoltóságnak.

— Ha erdőben vagy annak közelében tüzet találnak, kíséreljék meg eloltását. Ha az oltás nem jár eredménnyel vagy a tűz már nagy területre terjedt ki, igyekezzenek a legrövidebb időn belül értesíteni a legközelebbi tűzoltóságot vagy tanácsot.

Vál Pál tü. zls.

Bonyhád

haza fizetéséből egy vasat se. Nem sajnálja szegény, öreg anyját. A iányom disszidált, tavaly. Engedjenek utána Stockholmba, hazahozom.

Rendes lány az Irma, a fiúért tette. Énrám hallgatna...

Jó volna elszakadni, itthagyni mindent felállni, hazamenni. Nem lehet. A telefon ismét zúg, a felesége. Azt mondja, hogy a kicsit még neon oltották be. Holnap gondoskodjon ő.

— Jó... — válaszolja.

Városi pártbizottság, este 8 óra.

SUHA ANDOR

Nemcsak Tartsay. . •

A Tolna megyei Népújság február 18-i számában BI. joggal kifogásolja a mártírhalált halt magyar vezérkari tiszt nevének helytelen írását. A neve mindenkinek magántulajdona, helyesírása sokszor szá_ zados gyakorlat, szokásjog árán alakult ki. Nemcsak néhai Tartsay századosé. A régi megyeháza építése révén Szek- szárdot egy műemlékkel gazdagító Pollack Mihály nem volt magyar és eszébe se jutott nevét úgy írni, ahogyan a vasút tőszomszédságában olvasható, vagyis „Pollák”-nak. Vasvári Pál viszont magyar volt és életével-halálával bizonyságot tett forradalmi érzelmei mellett. Az ugyancsak szekszárdi utcatáblán olvasható „y” végződés mellett azonban nem. Béri Balogh Ad ám a sors kifürkészhetetlen akaratának, vagyis annak, hogy e város határában esett fogságba, egy múzeumot köszönhet Szekszárdon. Béri Balogh Ádám neve, ilyen csupa nagybetűs formában mát mindennapivá vált, noha a „béri” szó nemesi elönév és ugyancsak nem igényelte az „y”-t, amint az olvasható... Hol? Természetesen utcatáblán;

OI.

Kíméletet a halottaknak!

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy országos viszonylatban évente több millió forint kárt okoznak társadalmunknak a nyíltan és suttyomban garázdálkodó rongálok, hiszen csak a mi házunk táján — a megyében — is több százezernyi forintos a károkozás mértéke.

Elképesztő, hogy mire képesek a rend, a rendezettség, a szépség esküdt ellenségei, hiszen sokszor nélkülözi áldatlan tevékenységük a józan ésszel föltételezhető hasznot. Közös ellenségeink többnyire a rombolásért magáért rombolnak, minden különösebb meggondolás nélkül. S bármi meglepő, nemcsak zöldfülű fiatalok, hanem érett korú emberek is vannak közöttük.

Nemrég egyik járási székhelyünkön érdeklődtem, miért tüntették el a kialakulatlanságában is hangulatos közterecske útjait szegélyező díszbokrokat, a fákat, amelyeknek kitelepítése annak idején társadalmi munkában annyi embert mozgósított a lakóhely szépítésének munkájára? Kiderült, hogy szó sem volt a rendezési terv szervezett módosításáról, a díszbokrokat, dajkáló gonddal kiültetett fákat egyszerűen ellopták, nyilván saját házuk- táját szépítő ismeretlen tettesek. Miért? Csak így juthattak hozzá a csemetékhez? Dehogy! Számukra az volt az „olcsóbb” megoldás, ami a mi kollektív zsebünknek olyan súlyos kiadásokat jelent. Már a friss közlés is felháborított. De mi ez a felháborodás ahhoz képest, amit akkor éreztem, amikor arról értesülhettem, hogy ellenségeink nemcsak ellenünk szövetkeztek, működési területük kiterjed a halottak birodalmára, a temetőkre is. Újabban például a megyeszékhely temetőiben bárki, bármit ültet el szereltének, vagy szeretteinek sírhalmán, legközelebb gyakran csak a hűlt helyét találja a kiültetett virágnak. Persze, nemcsak a virághagymák, gyökerek, süvölvény fácskák tűnnek el, hanem esetenként a vázák, vagy az igazihoz megszólalásig hasonlító művirágok is. Bármi, ami magában hordja a szemrevalóság, a hasznosíthatóság jegyeit. Egyszóval, ellenségeink nem kímélik a holtakat sem, mivel sok éves tapasztalatuk az, hogy szabad a vásár, alig részesítjük őket a leleplezés és megfelelő számonkérés közös hasznú jótéteményeiben. Pedig nagyon fontos dolgunk lenne mozdítani ölbetett kezünkön, mert mint jeleztük, kártékonyságban az sem csekély, amit a rombolók, a társadalmi tulajdon sérthetetlenségére fittyethányok produkálnak. Hasonlóképpen az sem, amit az érzelmek a kegyelet meggyalázásában véghezvisz- nek a temetői tolyajlásokkal. Úgy vélem, valamikor csak rá kell már döbbenünk, hogy a közöttünk megbújó vandálok ellen nem tudunk mindaddig hatásosan föllépni, amíg utálkozva, vagy lemondóan legyintünk. Közös és tulajdonú értékeink védelme megköveteli a kollektív éberséget és szigort. S a fentiek alapján nem is csak az élők, hanem a holtak érdekében is...

Gyújtsd a rongyot és a fémet!

Mi újság a MÉH-nél ?

Már nem kelendő a vas, olcsóbb a papír, magasabb a rongy átvételi ára

Valószínű, hogy minden olvasó kritikusan figyeli a fenti jelmondatot, hiszen évek óta mindenkiben rögződött :

gyújtsd a vasat és a fémet. Mi indokolja a jelmondat megváltoztatását? — érdeklődtünk Pécsett dr. Széli Gyula igazgatótól.

— A vashulladék, mint másodnyersanyag a Siemens- Martin eljárás nélkülözhetetlen alapanyaga az acélgyártásban. Az acélgyártás technológiájának fejlesztésével egyidejűleg azonban egyre kevesebb szükség van az ócskavasra.

— A vashulladék értékesítésében, illetve annak átvételével az utóbbi időben több probléma adódott. Többek között a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat selejtezett lemezhulladékai is hetek óta elszállításra várnak, de a MÉH- telepek nem veszik át. Nincs szükség már egyáltalán szén- acél hulladékra?

— Sajnos, ezideig nem sikerült szerződést kötni a vasértékesítésben egyetlen illetékes szervvel, a KOKÖV-vel. Az előbb említett technikai fejlődés egyelőre feleslegessé teszi a vashulladék gyűjtését. Jelenleg is folynak tárgyalások a szénacél-hulladék értékesítéséről.

— A figyelem tehát a rongyra irányul. Milyen változások történtek ebben az évben ?

— Január 1-től jelentősen felemeltük a tiszta, fehér és a tiszta, színes háztartási pa- mutrongy árát. Ezekből géptisztító rongy készül, melyből egyelőre jelentős mennyiséget még importálni kényszerülünk A 20y20 centiméternél nagyobb tiszta, fehér háztartási pamutrongy árát kilónként 20 forintra, a színesét pedig 10 forintra emeltük. A vegyes háztartási rongy ára továbbra is 80 fillér marad kilónként.

— Mi az oka, hogy alacsonyabb lett a papír átvételi ára?

— Hazánk közismerten nyersanyagokban szegény ország, melv a legtöbb nyersanyagból behozatalra szorul. Ennek ellenére 1971-ben megszűnt az a helyzet, hogy az összegyűjthető, illetve megvásárolható összes másodnyersanyag korlátlanul értékesíthető. A papírhulladék kínálat jelentős mértékben megnőtt hazánkban. Ennek egyik oka. hogy a papírfelhasznál" s az utóbbi évtizedben nagy i"-~i- ben fejlődött, 1971-ben elérte a fejenkénti 45 kilogrammot és előreláthatólag 1975-ben már 60 kiló lesz. A héztn-tá- sokban világszerte megnőtt a papírfelesleg — gáz- és olai- tüzelés miatt — ezért telítődött a piac és csökkent az ár minden országban. A tiszta, gyüretlen újságpapír továbbra is I forint maradt kilónként —

csak a fekete-fehér, tiszta napilapok tartoznak ide — a

többi papír ára egységesen 20 fillér kilónként.

— A legjobb lakossági gyűjtők minden évben az úttörők. Milyen akciókat szerveznek számukra?

— Már folyik a verseny az úttörőcsapatok között — mondta Kun István propagap- dista. Feljegyzésre kerül, melyik iskola mennyi hulladékot gyűjt, a legjobbakat értékes jutalomban részesítjük. Személyenként is díjazzuk a iegszórgalmasabbakat, tavt.lv 40—45 úttörő nyaralt a két megyéből különböző balatoni úttörőtáborokban.

— Január 1-től megváltozott a tröszt elnevezése. Miért?

— Uj nevünk — „MÉH Nyersanyaghasznosító Tröszt” — jobban utal arra, hogy nem hulladékkal, hanem másodnyersanyag-vásárlással. feldolgozással és értékesítéssel foglalkozunk. A telepeken nemcsak gyűjtés, hanem értékesítés is történik. A szekszárdi telepen például kapható a BVK-tól kilós áruként átvett műanyag, burkolóelemek, zárt szelvények, amelyek nem hibásak, csak centiméterekkel kisebbek a gyári előírásnál. Kerítés, kapu, idomvasak, az építkezéshez szükséges hs- szonvasak minden fajtáját megtalálhatják és rfiegvásárol- hatják az érdeklődők.

RÓZSA GYÖRGY