Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-22 / 44. szám
Változások a szovjet faluban A szovjet sajtó belpolitikai kommentárjaiban ma az egyik; legfontosabb helyet a szovjet falu foglalja el. Ennek az a magyarázata, hogy a közvélemény élénken érdeklődik a falusi változások és problémák iránt. Amikor korábban a faluról volt szó, elsősorban a mező- gazdaságról, mint népgazdasági ágról, fejlődésének távlatairól írtak, ma az érdeklődés előterébe az került, milyen helyen is élnek az emberek, hányán élnek falvakban majd a jövőben, meddig és a lakosság milyen csoportjaira illik rá ez a szó „paraszt”. Mindez persze szorosan ösz- szefügg a termeléssel is, bár közben törvényszerűen önálló jelentést is kap. A társadalom az utóbbi 5—6 évben teljes bizonyossággal meggyőződött róla, hogy sikerrel megoldódnak a mező- gazdaság problémái. Ezt alátámasztotta a nyugodt, tárgyszerű légkör, s az, hogy a valóban nagy reményeket — öt év alatt országos átlagban 5 mázsával nőtt a terméshozam — lelkendező elragadtatás nélkül fogadták. A mezőgazdaság csak úgy adhat elegendő terméket, ha van elég pénz a beruházásokra mind a mezőgazdaságba, mind az iparba, hiszen ez utóbbi termeli meg a szükséges gépeket, műtrágyát, építőanyagot A jelenlegi ötéves tervben körülbelül 129 milliárd rubel lesz a közvetlen mezőgazdasági beruházás, s ez önmagában is jelentős ösz- szeg a jövő tendenciáit is mutatja. Milyen a mai falu, hogyan élnek ott az emberek? A szovjet kollektív gazdaságokban, a kolhozokban ma egy gazdaság átlagosan 6 ezer hektáron dolgozik. Egy-egy szövetkezetben 435 család dolgozik, amely 7 faluban él. Az állami gazdaságok, a szovho- zok nagyobb területen gazdálkodnak. Ekkora gazdaságokban már jól kihasználhatók a gépek, a villamosítás és a ke- mizálás. Mindez arra vall, hogy a Szovjetunióban a mezőgazdasági munka hamarosan az ipari munka válfajává alakul, az életkörülmények pedig megközelítik a városiakat. Az elmúlt tervidőszakban a közös munkából származó jövedelem 42 százalékkal emel- ' kedett. A háztartásokban csaknem kétszeresére nőtt a villa- mosenergia-fogyasztás, több mint 4 millió lakásba kötötték be a gázt, s a reáljövedelem gyorsabb ütemben nő, mint a városban. A munka termelékenysége és a falu életszínvonalának emelkedése mellett figyelemre méltó változások tanúi vagyunk a parasztság szociális összképében is. A falun élőknek több mint a fele közép- és főiskolát végzett. A gépkezelők aránya 1968-ban az 1940-es évhez képest csaknem megháromszorozódott. Ezen kívül 466 ezer ember dolgozik a kolhozok melléküzemágaiban, s szakképzettségük, munkakörülményeik közel állnak a városi munkásokéhoz^ A kolhoztagokra is kiterjesztették a nvugdíjjárulék, a szabadság, a táppénz, a szülési szabadság stb. rendelkezéseit. Mindennek következtében a parasztság többsége nagyobb hozzáértéssel vesz részt a gazdaság irányításában. Hiszen tulajdonképpen össze sem lehet hasonlítani, hogyan vehet részt ebben a képzetlen, műveletlen ember (1939-ben ilyenek alkották a falusi lakosság 96 százalékát), vagy a közép- esetleg főiskolát végzett, 2—3 szakmával rendelkező, 4—5 újságot, folyóiratot olvasó ember. Ugyanakkor tovább csökken a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya: 10 év alatt 31,4-ről 20 százalékra. Mit jelent ez a folyamat a gyakorlatban és milyen szociális mozgást vált ki a falun? Ma 2,3 millió kolhoztag dolgozik falusi iparban és szállításban, s a statisztika őket is a mezőgazdasági dolgozók között tartja számon. Az ilyen falusi foglalkozásúak száma a jövőben tovább növekszik. Az 1971—75-re szóló népgazdasági terv előirányozza az agrár-ipari központok, az állami és kolhoz, vagy a kolhozközi társulások gyorsütemű fejlesztését, a mezőgazdasági termékek feldolgozására. Jó vagy rossz az, hogy mondjuk újabb egy miihó ember hagyja ott a mezőgazdasági munkát? Aki érti, hogy hova mennek ezek az emberek, az csak örülhet, aki nem. az riadót fúj. A mezőgazdaságból távozó ember ma már nem feltétlenül hagyja ott a falut. Ez is a szovjet társadalom egyneműségének jele. A falusi települések növekedésével a kultúra és a szolgáltatások, az ipar fejlesztésével ez egyre megszokottabbá válik. És végül még egy adat: két év alatt (1969—70) 629 ezer embert vettek fel a kolhozokba, köztük 300 ezret a középiskolák végzőseiből. A népgazdaság más ágazataiba 400 ezren távoztak a kolhozokból. Vagyis a falusi lakosság stabilizálódásának vagyunk szemtanúi. Ez persze nem mindenütt egyformán megy végbe. A kis falvak még kisebbé válnak, a nagyok pedig tervszerűen növekszenek. Ez utóbbiakban a városi életformához közelednek, nagyobb a választási lehetőség a munkahelyekben, szakmákban. Az élénk kölcsönhatás és aktív közeledés időszakát élik ma a falu és a város, az ipar és a mezőgazdaság, a munkások és a parasztok, hogy ösz- szefonódjanak, mint ahogy két kéz ujjai összekulcsolódnak. A tudományos kommunizmus elmélete ezt a gazdasági, társadalmi és pszichológiai összefonódást úgy nevezi, hogy megszűnik a különbség az osztályok és a társadalmi csoportok között. Anatolij Sztreljanlj (APN—KS) Export Angyalföldről Tolmács nélkül — Riport a moszkvai Druzsba áruházból — Moszkva központjában a Gorkij utcán van az egyik legnépszerűbb fővárosi könyvesbolt, a Druzsba. Itt árusítják a szocialista országok művészeti, politikai, műszaki és művészettörténeti alkotásait, az adott országok nyelvén, illetve oroszul. Az áruház iránti nagy érdeklődésről a következő számok tanúskodnak: 1971-ben közel 1 millió 800 ezer könyv talált gazdára, ezek közül 450 ezer az NDK-ból, 400 ezer Lengyelországból, 350 ezer Bulgáriából, 250 ezer Magyarországról és Csehszlovákiából, 80 ezer Romániából, 50—60 ezer Kubából érkezett. A Druzsba könyváruház 11 ország könyveit kínálja az érdeklődőknek. Az üzletben mintegy 10 000 fajta könyv található. Hogy e nagy számú könyvről reális képet alkossunk, forduljunk még egyszer a számokhoz! Az áruházakban naponta 9—11 ezer vásárló for—lliMlilHIH 1 II ........rTl N épújság 4 zitáí 22. dúl meg. Természetesen nem mindenki távozik új könyvvel kezében. Az árukiadóban leadott blokkok tanúsága szerint a napi vásárlói szám átlagban 3—4 ezer. Vannak azonban olyan napok, amikor egy-egy országból valamilyen különleges kiadvány érkezik. így például látogatásunkkor a jugoszláv gyermekkönyvekből nyitástól zárásig 4500 példányt adtak el. Az NDK-ban kiadott A Drezdai Képtár elnevezésű album valamennyi példányát két-három óra alatt szétkapkodták. Igen nagy népszerűségnek örvendenek a Lengyel Népköztársaságban kiadott lengyel nyelvű tankönyvek, melyek hanglemezek segítségével is megkönnyítik a lengyel nyelv to- nulmányozását. Évente mintegy 10 000 példányt adnak el belőlük. Igen sokan szótárakat vásárolnak. _■ .11 ■■■ ^zvAIJ»z;i Az iskolások, egyetemisták és turisták a földrajzi kiadványok legfőbb vevői. A másfél-kétezer példányban megjelenő térképek és útikalauzok néháng hónap alatt elfogynak. • r.r Az áruháznak vannak „láthatatlan" vásárlói is, mivel a levelekben érkezett rendeléseket postán is kiküldik. A Druzsba könyvesbolt napi csomagforgalma 1200—1300 könyv. Ha a keresett könyv a boltban nem lenne meg, az üzlet dolgozói az adott ország könyvterjesztői vállalatához fordulnak, hogy a vásárlók igényeit kielégíthessék. A könyváruház árusító pultjai mögött figyelmes, szolgálatkész munkatársak dolgoznak, akik mindig készek tanáccsal szolgálni, felhívni vásárlóik figyelmét a könyvújdonságokra. Az egyes szekciók vezetői egy, néha két idegen nyelven is beszélnek. A szovjet embereket nagyon érdeklik más országok történelme, nemzeti hagyományai. A Druzsba áruház sokat tesz azért, hogy a szocialista országok népei jobban megismerjék egymást, hiszen ez a kölcsönös megértés fontos előfeltétele és záloga. Marina Lebegyeva— Vlagyimir Tomin A Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységében elkészült két újabb 1500 tonnás univerzális áruszállító hajó a Szovjetunió megrendelésére. A „Iíabona” és a „Moh- ni” anyakikötője Tallin lesz. Már csak a kedvező dunai vízállásra várnak és elindulhatnak az északi vizek felé. NSZK-beli cég részére 1920 tonnás hajót készít a gyáregység, a tervek szerint májusra fejezik be a hajó szerelését, (MTI foto — Bara István felv, — KS) Át/ -