Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-20 / 43. szám

í \ f t I % f Lánc-lánc, Szent Antal lánca A «-«» pp ï * f » jovo bajnokai A leendő Latinyinák és K ucsinszkáják. Mit tenne Ön, kedves olvasó, !ha kapna 'egy fenyegetésekkel megspékelt levelet azzal a fel­szólítással, hogy tizenkilencszer .másolja le a félelemre és bosz_ szankodásra egyaránt alkalmas levél szövegét, tizenkilenc na­pon át küldjön el egy-egy le­velet, mindig másnak ,.akinek szüksége van rá” és 19 nap múlva hozzájut jámbor kész­sége, fáradsága jutalmához, mért titkos kívánsága telje­sül’! Engedelmével, segítenék. Ön, bosszankodna, ahogy e sorok írója is bosszankodott, noha nem ítélte senki arra rászo­rultnak, hogy saját kezű fel­bontásra kapjon egy „szemet” az enyhén szólva is agresszív tartalmú Szent Antal láncból, amiből a posta mostanában so­kat kézbesíti Azért gondolom, hogy a fel­nőttek zöme bosszankodna, mert azok az érettségire készü. lő gimnazisták is otromba zak­latásnak könyvelték el a ne- kiüc jutott láncszemet, akikkel egy kurta órán át eltűnődtünk a küldemény fölött; „Ezt a láncot Szent Antal tiszteletére indították el azon személyek részére, akiknek szükségük van rá. Egy ameri­kai pap indította el. hogy be­járja az egész világot. Min­dennap küldjön el egyet és 19, azaz tizenkilenc nap múl­va teljesül kívánsága. Egy svájci asszony nagy beteg volt és meggyógyult. Egy pesti fiú elégette és lánc lejárta után meghalt. Ha nem küldi tovább, nagy csapás éri.” — Énért nem minősíteném csak rossz tréfának — mondja a Garay Gimnázium negyedi­kés tanulója, Cziráki Erzsi. — Senki sem tartja annak, — véli Glósz Jóska, aki tár­sai közül elsőként jutott — névtelen „jótevője” jóvoltából a Szent Antal lánchoz. Hogy kik voltak napjaink Anonymuisai és Anonymái kö­zül a levél küldői? A hirtelen­szőke, csöndes fiú szerint vala. mi. idős ember. Ráadásul olyan, aki megsejtette, hogy Jóska határozott jellem, nem törődik túl sokat se a kegyes felszó­lítással, se a kilátásba helye­zett istencsapásokkal. Alig ér­kezett ugyanis meg az első le­vél, követte a másik. Mindket­tő sorsa ugyanaz lett. Eltépés, eldobás, elégetés. Egyedül Erzsi tette el a le­velet ég azzal a szándékkal, hogy eljuttatja hozzánk, írjunk róla. írjunk, mert az ilyen jel- ' legű zaklatás természete nem tűri az elhallgatást. írjunk azért is, mert a mai fiatalok zömének más véleménye van az alkotmányban biztosított szabad vallásgyakorlatról, mint azoknak, akik a lelki erőszak­tevéssel „lepik” meg időnként az embertársaikat, amikor el­kezdik „szőni-fonni’’ a Szent Antal láncot. — Gondoltok valakire isme­rőseitek közül? Homoki Éva, Puskás Ildi, Nemes Klára és Mész Edit ugyanúgy elhárítják a gyanú- sítgatás lehetőségét, mint, Jós­ka és Erzsi. Népújság — Nem tudom elképzelni, hogy osztálytársam lenne az illető. — Ismerőseim közül sem gondolhatok senkire. Nem ilyen emberek. Mind ezt visszhangozzák. Csakugyan, ki lehet az a névtelen, aki nem meri vállal­ni a nyíltságot? Nem vállalko­zik szemtől szembe arra, hogy megvédjen olyasvalamit, amit a fiatal címzettek egyértel­műen visszautasítanak, ő vi­szont — föltehetően megenge­dettnek, célravezetőnek tart, Valahányan azt mondják, hogy semmi kifogásuk a vallá­sos meggyőződés ellen. Az, hogy valaki hívő, vagy ateista, messzemenően belső ügye egy- egy embernek Ök nem erő­szakoskodtak senkivel. Ha nagyritkán akad világnézeti vitájuk, art az őszinteség je­gyében szeretik tisztázni. Ott­hon is, másutt is. Főleg másutt Mért’ otthon — nekik hátuk­nak nincs semmi csatázni való­juk Melyikük ijedt meg? Melyi­kük gondolt arra, hogy talán, talán igaza lesz a „láncnak” és megjő a büntetés? Dicsé­retükre legyen mondva, egyi­kük sem és ez megérdemli, hogy megelőlegezzük számuk­ra az érettségit. A leveleket természetesen nem egy kéz rótta kézzel és írógéppel. Volt, aki reszketem sorokat- kapott. Volt aki ifjúságról árulkodó, lendületes írású le­velet. A géppel írottak között akad, ami kínos igyekezető pötyögtetés végterméke és van, amelyik gyakorlott gépelőre vall. — Butaság az egész lánc­história — véli sziklaszilárd nyugalommal Puskás Ildikó, s ötvenéves fejjel azon kez­dett morfondírozni, hogy tu­lajdonképpen leélte az életét és a kétt gyerekén kívül az égvilágon semmit nem tud felmutatni. Mások ilyenkor már megnyugszanak és bol­dogok, kövéren és elégedetten sütkéreznek a fiaik és az uno­kák fényében.; a hajósasszony, noha a gyerekeit szerette és büszke rájülk, egyre terebé­lyesedő belső nyugtalanságot érzett. Az okát pontosan meg­fogalmazni nem tudta, csak sejtette, hogy mindez azért van, mert úgy élt, ahogy élt, s en nek: a befeléfordult ese­ménytelen életnek mintha minden bosszantó aprósága most egyszerre lepte yolüa meg. A hajósasszonynak — mivel idegenekkel sohasem barátko­zott ' — nem volt viszonyítási alapja, s így bár art tudta, hogy a se nem szegények, se nem gazdagok közé tartozik, azt már képtelen volt eldön­teni, hogy az okos, vagy a buta kategóriába sorolja-e magát. Néha egészen elkese­redett, azt hitte buta, akár a sötét éjszaka. Ilyenkor telje­sen elhagyta magát, nem szi­dott senkit, nyugodt volt, s azt gondolta, hogyha valaha i.í dolgozni mehetett volna, emberek közé kerül, nem re­kedt volna meg, nem forogna , olyan pontosan mindig min­den, akár az óra mutatója. A hajósasszony nem napok­ban, hanem évszakokban számolt, Ez így volt, mióta az eszét tudta. Az apja is, a nagyapja is hajós volt. Az ap­ja meg a férje egy uszályon dolgozott; így kerültek össze. a többiek jóváhagyóan, bólin­tanak. Igen, számukra is ennyi az egész. Régen túl vannait — erőben, egészségben, jókedvű­en — a vészhozónak ígért 19. napon. A lánc lejárt. Náluk szakadt meg, s milyen csapás­ra számíthatnak? Jaj, olyanra, ami sajnos kinézhet a diák- embernek, ha nem vigyáz elég­gé. Bekerül az osztálykönyvbe egy „dugó”, kiderül valami rég elfeledett, jóízű csínytevés, nem sikerült a soron kívülire tervezett moziba menés, vagy más ehhez hasonló. Ki kezdte ezt a Szent Antal lánc-akciót? Állítólag egy amerikai pap. Valójában alig' hihető, hogy papi személy volt az elindító­ja egy olyan primitív hangsze. relésű és agresszív levelezés­nek, ami első megjelenése óta nemcsak a lelkiismereti sza­badságot tisztelő emberek bosszantására . alkalmas. Nem. Az egyház egyébként a lánc felbukkanása óta küzd az el­lenszenves agresszió terjedése ellen. Ezt már Dörnyei István, a szekszárdi • belvárosi plébá­nia apátplébánosa mondta el, aki a Szent Antal láncos leve­lezést időszakonként felbukka­nó ostobaságnak nevezte, majd úgy vélekedett: — öt-hat évenként lángol fel ez a babonaláncolat. El­ítéljük, mert oktalanul és pri­mitív módon háborgatja az emberekét. Erre pedig nincs szükség. — ön szernit mennyi idős az a. nemzetközi levelezés, amit a Szent Antal lánc jelent? — Fogalmam sincs. Először kisfiú koromban találkoztam vele. Lelkipásztorként elég Minden évszaknak meg volt a maga jellegzetessége. A férje legtöbbéit télen, legkeve­sebbet nyáron volt otthon, s ő is majdnem- így volt, nyá­ron . a szőlőben dolgozott, té­len kötött és megvarrta a csa­lád egész évre való holmiját. A férje, ha hetekre elment, sohasem hiányzott, s legjob­ban azon csodálkozott, mikor néha a fülébe jutott, hogy más hajósasszonyoik úton, út­félen csalják a férjüket; . ő már húszéves korában rájött, hogy mennyire jó dolog a tiszta hálóin,g, és a jó szagú ágynemű. Mániákusan tiszta asszony volt. Tulajdonképpen annak se örült, ha. otthon volt a férje, örökösen ivott és ci­garettázott, amitől egyrészt füst volt, másrészt folyton a csikkekét kellett eltakarítania. A férjének nem az otthon volt az igazi otthona. Gondo­latai folyton az uszállyal jár­tak, soha sem volt a váltó­társával megelégedve, s az asszony szívesen pakolta ösz- sze. mikor elérkezett az ideje, és megint menni kellett. Úgy szerette, ha egyedül van otthon, s nem zökkenti ki semmi és senki a munkájából, magának való volt, nem érde­kelte semmi, minden különö­sebb hatás nélkül vonultak el fölötte nagy jelentőségű ese­mények. Az évek során vet­ték egy házat, később pedig egy darab szőlőt. S bár egyre jobban éltek, s sokkal többre jutottak, mint amire a férjhez A sport harminc ifjú mes­tere, . valamint e cím 47 váro­mányosa és további 91 első­osztályú sportoló tanul a le- ningrádi bennlakásos sport­középiskolában. Az intemátus második otthona lett 470 le- ningrádi és más városból jött gyermeknek: itt élnek, tanul­nak és különféle sportokkal foglalkoznak. Az iskolának tágas tornater­me, úszómedencéje, sítelepc és könnyűatlétikai pályája van, de nem hiányoznak az általá­nos műveltséget adó oktatás­hoz a szükséges tantermek, szertárak, a könyvtár, az ol­vasóterem sem. A sportolók egészségéről rendszeres orvo­si felügyelet gondoskodik. Az iskola fölött több mint 18 le- ningrádi vállalat védnököskö­menetele után számított, az asz- szony ezt szinte természetes­nek vette, és egyre többet és többet dolgozott. Mivel a fér­je rilkán tartózkodott otthon, s fiai már nem voltak a ház­nál — az egyik vízügyi tech­nikumiba járt, a másik vízügyi technikusként a Duna alsó szakaszán dolgozott — az asz- szony' a férfimunkákát egye­dül végezte. Betonoszlopokat készített és kerítést épített, a kaputól egészen a hátsó kony­háig lebetonozta az udvart. Egyedid nyitotta és kapálta be a szőlőit, egyedül metszett és permetezett és takarította be a termést. Sokszor úgy érez­te, hogy menekül valami elől, hogy akárhogy is töri magáit, nem érzi tartósan azt az egyen­súlyt, amit a kor, a viszony­lagos anyagi jólét, s a töblbé- kevésbé harmonikus családi élet kellene, hogy nyújtson. A hajósasszony egyedül Becsben, érezte jól magát. Évente legalább kétszer, mi­kor a munka engedte, a fér­je mellé költözött az uszály­ra, s ott ugyanúgy dolgozott, mint a férfiak. Ismerte a Du­nát, akár a tenyerét. Tudta hol mélyebb, hol sekélyebb, merre jó a járás, hol kell ke­rülni. Ha álmából fölébresz­tették, a part menti erdőségek­ből, falvakból, a folyón lévő szigetekről megmondta merre jár. Még gyermekkorában vé- gighajóz'.a az egész folyót, a forrástól a Fekete-tengerig, dik, amelyek gondnoki taná­csot alkotnak. Az iskolában 53 edző, 20 pe­dagógus és 21 korrepetitor dol­gozik. Mindnyájan magas kép­zettségű szakemberek. Az ed­zők között nem egy ismert sportoló akad, így Rejnszont a. Szovjetunió érdemes edzóje, Natalja Kucsinszkája tor- nász-világbajnoknő nevelője, vagy Jarockij, a Szovjetunió érdemes úszóedzője. akinek keze alól az olimpiai ezüstér­mes Vlagyimir Koszinszkij került ki. Már most megmutatkoznak a sportolók új képzési rend­szerének pozitív eredményei: a tanulók sikeresen haladnak előre a választott sportágban, anélkül, hogy az egyéb tantár­gyakban bármi veszteséget szenvednének. de legjobban a Tolna és Bécs közötti szakaszt ismerte; ezt az utat tette meg legtöbbször. A Duna-parti városok és ki­kötők, amit mások csak képes­lapról láttak, vagy egyáltalán nem is tudták, hogy a világon vannak, számára egészen kö­zeliek voltak, s olyan kíván­csisággal tért mindig vissza egy-egy városba, amit otthon sohasem érzett; érdekelte mennyit épült, változott-e, fejlődött-e mióta utoljára ott járt. Becsben pedig egyszerűen feldühödött. A máskor kicsit slampos asszony adott magá­ra, jobban megnézte mit vesz fel, kirúzsozta a száját, s amíg a férje a kikötőiben rakodott és fordult egyet Pest és Bécs között, kibérelt egy szobát, rendszerint a Práter mellett és egész nap rótta az utcákat, nézte a házaikat és az embe­reket, áruházakba, múzeu­mokba járt, és beült egy-egy mozielőadásra; beszélt néme­tül. A bécsi kiruccanások után pár hétre mindig meg­nyugodott. Úgy érezte, hogy az az óriá­si különbség, ami az otthoni egyoldalú, eseménytelen élete és a számára nagystílű világ között van, némileg kiegyen­lítődött; csak nem volt képes belátni, hogy emezt az életét túlságosan belülről, amazt a világot pedig túlságosan kí­vülről ismeri, s ez iá nagy- nagy nyugtalanság egy késői lázadás benne, mert ő semmi több, csak egy asszony, aki otthon maradt, és kimaradt mindenből. ». VARGA MARTA 7 sokszor. — lászlő — A hajósasszony

Next

/
Oldalképek
Tartalom