Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-20 / 43. szám

»

r

A

4

*

A Központi Bizottság 1971. decemberi határozatának

végrehajtása alapszervezeti szinten

írta: LwkÚCS Gytlltlj as MSZMP Kosponti Bizottsága Párt- éa Tömegsservesetek Osztálya munkatársa

A pártszervezetek irányításával Tolna megye kommunista és párton kívüli dolgozói is lelkesedéssel és nagy felelősséggel fogtak hozzá a X. kongresszus határozatainak végrehajtásához. Eddigi munkájuk szép sikereket eredményezett. Tisztelet és elismerés mindazoknak, akik részesei ennek a munkának.

Pártszervezeteink döntő többségében jól végzett eredményes munkáról adtak számot a beszámoló taggyűléseken. Ezt bizonyították az irányító pártszervek értékelései, s a párttagság részéről elhangzott felszólalások is.

Ugyanakkor a felszólalásokban gyakran került megfogalmazásra a gazdasági munka fejlesztésével, az e területen jelentkező gondok gyorsabb, megoldásával kapcsolatos jogos türelmetlenség. A párttagság saját felelősségének felismerése, tenni akarásának kihangsúlyozása mellett fokozott követelményt támasztott a vezetőkkel szemben.

Ebben az időszakban, amikor befejeződtek a beszámoló taggyűlések, az alapszervi titkári tanfolyamok, az elmúlt gazdasági év értékelése és az ez évi gazdaságpolitikai célok megvalósítását szolgáló tennivalók vannak napirenden.

Ehhez a munkához ad megfelelő alapot a Központi Bizottság 1371 decemberi határozata, mely ma már széles körben ismert. (Megtalálható a Pártélet 1972 januári számában is.)

E határozatból adódó feladatokról tárgyalt legutóbbi ülésén a Tolna megyei párt- bizottság, azokat megfelelő intézkedési tervbe foglalta. Jelenleg tehát az a helyzet, hogy a Központi Bizottság határozata lényegében ismert a pártszervezetekben, a megyei párt- bizottság intézkedési tervét pedig irányító pártszerveik által helyi viszonyokra bontva és konkretizálva hamarosan megkapják.

Éppen ezért e helyen nem feladat a tennivaló felsorolása, azokat az említett dokumentumokban egyértelműen megfogalmazták. Célszerűbb néhány olyan tartalmi és módszerbeli kérdés felvetése, amely talán segít a helyi tennivalók meghatározásában.

Miért keil fokozott figyelmet fordítanunk a gazdaság- politikai kérdésekre? Azért, mert miközben népgazdaságunk dinamikusan fejlődik, a gazdasági élet területén gondjaink is vannak, amelyeket további fejlődésünk érdekében feltétlenül fel kell számolnunk. Arra van szükség, hogy a gazdasági kérdések minden szinten, így az egyes gazdasági egységekben is — legyen az ipari, vagy mezőgazdasági, állami vagy szövetkezeti — kapjanak valóban politikai rangot. Ennek érdekében párt- ' szervezeteink legyenek igényesebbek saját magukkal, a gazdasági vezetőkkel, a tömegszervezetekben dolgozó kommunistákkal szemben.

A pártvezetőségek egyik alapvető feladata — s ez nem könnyű dolog — világosan meghatározni, hogy a határozat végrehajtása érdekében helyileg mit kell tenniök.

Ezt, valamint a működési területükön rendelkezésre álló erőket és lehetőségeket reálisan számba véve rangsorolják a feladatokat, alakítsák ki saját álláspontjukat. Ezek alapján a gazdasági vezetőkkel szemben támasszanak megfelelő igényeket, de a konkrét tennivalókat már e vezetők maguk határozzák meg, a pártszervezet pedig ellenőrizze ez irányú tevékenységüket.

Ha helyesen csinálják, úgy a párttagok részére adott pártmegbízatásokkal, a dolgozóit szeivezésével és mozgósítása-- val segítsék, támogassák intézkedéseiket. Ellenkező esetben bírálják őket, személyre és beosztásra való tekintet nélkül, vessék fel a felelősség kérdését.

A pártszervezetnek nem feladata, hogy mások számára konkrét tennivalókat . dolgozzon ki, vagy mások helyett dolgozzon, de legyen működési területének élő lelkiismere- te, mely a felsőbb pártszervek és saját határozatai alapján feladatokat ad, követelményt támaszt, azt rendszeresen megújítja, s végrehajtását következetesen számon kéri. Ennek során ne fukarkodjék a dicsérettel, elismeréssel, de vonja le a megfelelő következtetéseket ' azokkal kapcsolatosan, akik nem akarnak, vagy nem tudnak eleget tenni ezek. nek a követelményeknek.

Tisztán kell látnunk, hogy' mindenekelőtt további fejlődésünk érdekében, az egyén és társadalom anyaid, szociális és kulturális körülményeinek fejlesztése érdekébén fokozzuk a követelményeket, csak másodsorban. azért, mert gondjaink vannak. Ez optimizmussal ' kell, hogy - eltöltsön bennünket, mert nagyobb célokért ■ csak lelkesedéssel lehet dplgozni. • Erre pedig nekünk megvan minden okunk, hiszen gondjaipkat is olyan körűimé, nyék közt vetjük fel, amikor:

— hazánk, így Tolna megye is szépen, dinamikusan fejlődik;

— a népgazdaság szilárd alapokon áll, a gazdaságirányítás rendszere megfelelően működik;

—I terveink teljesítésének személyi és anyagi feltételei alapvetően biztosítottak;

— jó politikai légkörben élünk és dolgozunk.

Adottak lehetőségeink a saját magunk által feltárt hibák fokozatos felszámolására is. Ismertek az okok, kialakultak a megoldás útjai, megvan hozzá az akarás alsó és felső szín. ten, párttagok és pártonkívü- liek részéről egyaránt. Ezt az aktivitási készséget - kell- párt- szervezeteinknek maximálisan felhasználni, olyan légkört teremteni, mely vezetőt ás beosztottat hatékonyabb gondolkodásra és munkára serkent,

lehetetlenné teszi a pazarlást,

restséget, lazaságot.

Reálisan számításba kell vennünk azonban azt is, hogy a pártszervezeteink egy része ma még nem képes gazdasági folyamatok közgazdasági vizsgálatára és megítélésére, dé ez nem jelenti azt, hogy nem tud érdemileg foglalkozni ezekkel a kérdésekkel.

Vegyük példaként a gazdasági munka hatékonyságát Ennek megvannak a fontos közgazdasági mérőszámai, mutatói. Ezek ismerete hasznos és kívánatos, de a politikai értékelés még ezek nélkül is elvégezhető, mert egyszerű józan ésszel is eldönthetők olyan kérdések, hogy: az előállított

termék társadalmilag szükséges-e, hazai, vagy külföldi piacon értékesíthető-e, nem fekszik-e el raktáron, megfele. lő, de tisztességes határon belüli jövedelmezőséget biztosit-e stb.

Vannak, akik azzal érvelnek, hogy egyszerű munkásember nem képes ilyen és hasonló kérdések megítélésére. Ez azonban nem igaz, legalábbis csak részigazság. De bárhogyan is van, a lényeg az, hogy a dolgozóknak mindig tudniók kell, hogy mit, , miért és hogyan kell tenniök. Ne mások szabják meg, hogy mihez értenek és mihez nem, kérjük ki véleményüket, akkor majd kiderül. És még nem is ez a döntő kérdés, hanem az, hogy minden ember érezze: igénylik véleményét, megfelelő fórumokat biztosítanak annak elmondására. Ennek azonban csak akkor látja értèlmët, ha felvetéseire megfelelő magyarázatot, értelmes emberi választ kap. Éppen ez utóbbi hiányát tették szóvá sokan a beszámoló taggyűléseken, ezért érdemes erre jobban odafigyelni.

Ugyancsak példaként említem a beruházások, fejlesztések kérdését. Ez elsődlegesen a gazdasági vezetők és a jóváhagyó szervek dolga. Van azonban egy alapvető politikai gond is ezzel kapcsolatosan. Mi ez? Az, hogy párttagságunk és a lakosság nagy többsége egyetért a korlátozásokkal, uyanakkor az egyének és szűkebb kollektívák törekvései ettől lényegesen eltérnek. Ez úgy fogalmazódik meg, hogy: „általában egyetértünk

a beruházások területén történő korlátozásokkal, de nem minálunk”.

Ez azért is nehéz kérdés, mert ez a szemlélet egy bizonyos közösség számára történő jót akarásból táplálkozik és mégsem fogadható el. Erre azért is fel kell hívni a figyelmet, mert ebben a megyében is születtek beruházási, fejlesztési kérdésekben nem teljesen megalapozott döntések, s ezek most gondot okoznak.

Az is köztudott, hogy az elmúlt évben a termelőszövetkezetek a biztonsági alap több mint kétharmadát felhasználták, s nem általános a törekvés annak feltöltésére, ami szintén komoly veszélyeket rejt magában.

Ismeretes az a döntés, hogy nemzeti jövedelmünk termelése és felhasználása közti egyensúly biztosítása érdekében elsősorban a IV. ötéves terv előirányzatait lényegesen meghaladó beruházási törekvéseket kell korlátoznunk. Ezt mindenképpen meg kell tennünk, ha nem akarunk —már pedig nem akarunk — a fogyasztási alaphoz nyúlni. így válik ez nagyon fontos politikai kérdéssé, ezért kell itt esetenként határozott nemet mondani. így kell ezt mindannyiunknak megérteni, s ennek megfelelően cselekedni.

A decemberi határozat kiemelten foglalkozik a munka- és üzemszervezés kérdéseivel. Számos bizonyíték van arra — a beszámoló taggyűlések ezt megerősítették —. hogy a közvélemény is igényli a magasabb fokú szervezettséget, a gazdasági vezetőktől szinte követeli a munka feltételeinek szervezett biztosítását. Hozzáértő szakemberek azt mondják, hogy ezek mintegy 30 százalék tartalékát jelentenek. Óriási dologról van tehát szó, ha jól meggondoljuk. És itt nem árt figyelembe venni a következőket:

Népgazdaságunk eszközállománya évi 8—10 százalékkal emelkedik, de anyagellátási problémák, szervezetlenség miatt ezek kihasználása, megtérülése nem megfelelő, úgy hogy bőven van lehetőség az ebben rejlő tartalékok feltárására.

Másik alapvető gond. a lényegében állandósult munkaerőhiány. A vezetőknek a jövőben ezzel kell számolni, a terveket ennek figyelembevételével kell elkészíteni, esetleges kudarcokat ezzel már nem lehet magyarázni, ezt a pártszervezeteknek sem szabad elfogadni.

Népgazdaságunk alap-, és nyersanyagszükséglete is évi 5—6 százalékkal nő. Ennek döntő többsége import eredetű, amit exporttal kell kiváltani. Ezért nagyon fontos gazdasági és politikai kérdés a minden irányú takarékosság, továbbá az, hogy termékeink itthon és külföldön, árban és minőségben egyaránt verseny- képesek legyenek. Pártszervezeteiknek ezt is figyelemmel lehet és kell is kísérni.

Mint látjuk több területen szűkösen állunk, ezért keli takarékoskodni, a munkaidőt, munkaerőt, eszközöket hatékonyabban felhasználni. Minden vezetőnek egyre inkább éreznie kell, hogy milyen felelősséggel tartozik intézkedéseiért, hogy senki számára nem adhatunk végtelen hosz- szú türelmi időt

Természetesen — mint minden kérdésben — itt is nagyon fontos a teljes tárgyilagosság. Különbséget kell tennünk tendenciák és egyedi jelenségek közt. Tudnunk kell megkülönböztetni a tényleges, objektív nehézségeket a szervezetlenségtől és tehetetlenségtől, a hibát a bűnös mulasztástól, hogy tudjuk, mikor kell bírálattal, s mikor felelősségrevonással leküzdeni azokat. Nagyon fontos kérdés, hogy az irányító pártszervek is ilyen álláspontot képviseljenek, így segítsék, erősítsék az alapszervezetek törekvéseit.

Külön határozat foglalkozik a szocialista munkaverseny- mozgalommal, mely változatlanul egyik igen fontos eszköze gazdaságpolitikai céljaink megvalósításának. Most lényegében a mozgalom megújhodásáról van szó, melynek során meg kell szabadítani a mozgalmat gyengítő formalizmustól és bürokratizmustól. Olyan versenycélokat kell kezdeményezni. amelyek a dolgozókhoz közelállnak, konkrétan meghatározhatók, eredményei reálisan mérhetők, a versenyben részt vevők által ellenőrizhetők.

E néhány felvetett kérdés is bizonyítja; minden pártalap- szervezetnek megvan a lehetősége, hogy kötelességszerűen és eredményesen munkálkodjék a Központi Bizottság decemberi határozatának végrehajtása érdekében. A párt- alapszervezetek munkája ehhez elengedhetetlen, de önmagában nem elégséges. Valóban országos, minden munkaterületre kiterjedő mozgalomra van szükség, ahol minden ember valamivel többet tesz a közös célért. Alapvető kérdés, hogy vezetőknél és beosztottaknál egységes legyen a határozat értelmezése, mert csak egységes szemlélet szül egységes gyakorlatot.

Pártszervezeteink ennek megfelelően munkálkodjanak a gazdasági élet területén, biztosítsanak minél nagyobb teret a jó minőségű, fegyelmezett munkának, az egyéni és közösségi tevékenység minél teljesebb kibontakozásának. Pártunk tagjai példamutató munkájukkal, magatartásukkal, a párt politikája melletti harcos kiállással segítsék e párthatározat saját területükön történő, minél eredményesebb megvalósítását.

Üzembe helyezték az ország legújabb és legkorszerűbb galvánüzemét a székesfehérvári VIDEOTON gyárban. Az NDK-beli Galvanotechnik által gyártott három automata gépsor évente 250 ezer négyzetméter alkatrész felületkezelésére képes.

(MTI Foto — Balassa Ferenc felv, — KS).