Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-15 / 38. szám
I t V ! Tanulni, tanulni, tanulni I Maga mire vitte, tanár úr ? Dalmamdot, ezt a pusztából íaluvá serdült települést hónapokkal ezelőtt igen nyugtalanító útravalóval hagytam a hátam mögött, mart merőben más célú látogatásom végén, mintegy bücsúzásképpen panaszkodni kezdett a községi tanács elnöke. Akarta, nem akarta, hangosan gondolkodva azzal egészítette ki a faluról szerzett friss ismereteimet, hogy minden rentoen lenne a község életében, ha az anyagi lét nem előzte volna meg olyan nagyon a tudatot. Ugyanis a közgondolkodás megnyilvánulásaiból ítélve, az embereki életét valósággal megülj a szerzés vágya. A dalmandiak rengeteget dolgoznak, jól keresnek, versenyeznek, hogy ki lakik pofásaíbb házban, a lehető legmodernebb bútorok között A versengés eredménye, hogy maholnap több lesz a gépkocsi, mint amennyi kerékpár valamikor volt, de ami a kulturálódás iránti igényeket illeti, e téren még petróleum- lámpa világít... Az akkor} riportból mindez kimaradt. De azzal az elhatározott szándékkal, hogy a «szellemi gyarapodás igényének hiányára visszatérünk később. Ezt a későbbet mostra. egy megyei tanácskozás változtatta. Ezen a tanácskozáson hangzott el az a meglepő bejelentés, hogy az állami gazdaság kérésére 1971. novemberében osztályozó vizsgára előkészítő tanfolyam indult Dalmandon a gazdaság VIII. általános iskolai végzettséggel nem rendelkező, harmincvalahány dolgozója részére. Hogyan? Tévedett volna a tanács elnöke, amikor arról beszélt, hogy sokra futja a dalmandialk energiájából, csak éppen a napjainkban életfontosságú önművelésre jut kevés akarás és erő? Nem, a tanácselnök nem tévedett! Sőt, még csak túlzással sem vádolható, hiszen az említett tanfolyam nem a hallgatók kérésére szerveződött. A kérelmező fél a gazdaság volt, mely Dalmandon a legfontosabb kenyéradó szerepét tölti be, s amely gazdaság a közelmúltban készített el egy fölmérést dolgozóinak iskolai, szakmai végzettségéről. Mi derült ki ebből a vizsgálódásból? Az. hogy a közel 1100-as dolgozólétszámból — három híján — kétszázan nem végezték el az általános iskola VIII. osztályát a 40 éven aluliak közül. A meglepően nagy szám sajnos annale igazára vall, amit a bevezetőben említettem, de gyorsan hadd tegyem hozzá, hogy egyáltalán nem csak dslmandj jelenségről van szó. A közelmúltban Simon- tornyán bőrgyári vezetők sorolták el az üzem munkaerőgondjait. Maguk is döbbenten és hasonló fogadtatásra számítva újságolták, hogy a minap betanított segédmunkásnak jelentkezett náluk egy 22 éves lány, akinek az iskolai vég- zettsíége megállt az első osztálynál. Nem sokkal később egy hivatalos jelentés során hangzott el, hogy a hőgyészi Állami Gazdaságiban dolgozók több, mint 30 százalékának nincs meg az általános iskolai végzettsége. S az alapműveltség megszerzésének mínusza} itt azért elgondolkodtatóak mert zömmel fiatalok adják ezt a több. mint 30 százalékot. Szalagavató a szakmunkásképző intézetben Szombat este tartotta első ünnepélyes szalagavató bálját a szekszárdi szakmunkásképző intézet, a művelődési központ nagytermében. Az igazgatóság rendszeressé kívánja tenni az ilyen ünnepi megmozdulásokat. Ennek érdekében szervezőbizottságot hoztak létre a tanári karból és a diákbizottság tagjaiból. . A megnyitó után az intézet irodalmi színpadának színvonalas műsora következett, majd Kaszás Imre igazgató mondott beszédet. A szalagok feltüzése után nyitótánc következett. melyet a művelődési központ tánckara adott elő nagy SitCßTTßl. A végzősök és meghívott vendégek este U-ig szórakoztak táncoltak, melyhez a „Szinkron”-együttes szolgáltatta a zenét. K. Z. Kézikönyv pályaválasztási tanácsadóknak Nemrégiben látott napvilágot a Munkaügyi Minisztérium országos pályaválasztási szolgálatának kiadásában a „186' szakma (Szakmunkáspályák)” című kétkötetes kézikönyv. Alkotód — ismert szak- tekintélyegt — munkájukat azzal bocsátották útjára, hogy elsősorban az iskoláknak, osztályfőnököknek, szak-tanároknak, pályaválasztási felelősöknek tegyen jó szolgálatot. A Munkaügyi Minisztérium által összeállított országos szakmunkásképzési jegyzékben is szereplő 186 alapszakmán kívül még több más szakmai ágazatról ad érdekesen, népszerűén megírt ismertetést a két kötet. Az egyes pályák követelményei mellett tájékoztat az adott szakma egészségügyi kívánalmairól, a szükséges iskolai végzettségről, korhatárról, a jelentkezés lehetőségeiről stb. Eligazít abban is, hogy a követelmények mennyiben felelnék meg lányoknak, illetve fiúknak. A jó pályairányítás elősegíti. hogy a szakmunkásképző iskolákba minél több, a szakma iránt őszintén érdeklődő fiatal kerüljön, s ne legyenek olyan szakmák, amelyek kevésbé ismert voltuk miatt maradnak megfelelő utánpótlás nélkül. Még az ismertebb alapszakmán belül is számos különféle szakmai ágazat kínálkozik; s köztük nyilván a fiatal érdeklődésének, tehetségének a leginkább megfelelő is. A 15 000 példányban megjelent, összesen több mint 500 oldalas, gazdagon illusztrált új kiadvány — amelyet most adnak postára az iskolák, illetve a pályaválasztási felelősök címére — régi jogos igényt elégít iki. Eddig ugyanis nem volt olyan kézikönyv, amely lehetővé tette volna a szakmák és a kapcsolódó követelmények ilyes széles körű megismerését. Az egyes szakmák kihalása és újabbak születése azonban már felvetette annak szükségességét is, hogy idővel a legfiatalabb szakmákról is megjelenjen részletes tájékoztató. (MTI) Gazdasági vezetők — viszonylag igen sokan — úgy vélik, hogy alsófokú oktatásunkban van a hiba. Pedagógusaink — szintén igen sokan — védekező hadállást foglalnak el a kérdésben, holott ők tudhatják, láthatják leghívebben, mennyire indokolt az a vizsgálódás, amit az MSZMP X. kongresz- szusa határozott el, felderítendő alsó-, közép- és felsőoktatásunk való helyzetét, az oktatás-nevelés jövőbeni hatékonyságának növelése érdekében. Dalmandon. a központi iskola Szűkre méretezett és eredetileg szertárnak tervezett nevelői szobájában viszonylag sokáig várakoztam — rosszkor érkezve — a kicsengetésig. Két bejáró, azaz Dombóvárról kijáró nevelő segített áthidalni az űrt — Azt mondta a tanácselnök elvtárs? Nagyon igazat mondott! Itt tényleg nem érdekli egyéb az embereket, csak a pénz, Dalmandon a pénz teszi az embert. Minden másban igénytelenek. Kishíján megfojtottam partnereim beszélgető kedvét, annale közbeszúrásával, hogy az igénytelenség eluralkodásának tényében nem játszik lényegtelen szerepet az iskola sem, legalábbis ami a fiatalokat illeti. Ezután nem győztem magyarázkodni, hogy félre ne értsenek, senkinek esze ágában nincs csak a pedagógusokat elmarasztalni ebben az ügyben hiszen tudott dolog, hogy Dal- mand majdnem annyi értelmiségi foglalkozású embernek ád kenyeret, mint egy nagyközség, ha ugyan nem többnek. Igaz ugyan, hogy a 80 értelmiségi foglalkozású ember közül „csak” 60 lakik helyben húsz ingázik a lakóhelye és munkahelye között. Következésképpen nehéz eldönteni, hol éli szellemi életét vonzóan követésre is méltó példaként. Dolgom akkor sem fordult könnyebbre, amikor a 12 éve daiimanidi lakosnak számító igazgatóhelyettessel folytattam a megkezdett beszélgetést. Ö is helyeslőén bólintott. Az anyagi jólét iránt megnyilvánuló igények mellett valóban eltörpülnek a szellemiek. Mióta itt van, volt tanítványai közül mindössze nyolcán végeztek egyetemet, főiskolai tanulmányokat. Egyikük sem jött vissza Daim and ra. Itt a továbbtanulás rendszerint megáll a szakmunkásképző, vagy valamelyik szakközépiskola elvégzésénél. Nincs respektje a diplomának. Ezelőtt még tÍ2 éve is, illő tisztelettel jött a szülő érdeklődni, gyermeke miként boldogul. Ma? — Mostanában történt! Valósággal ránk rontott az egyik szülő, hogy mit képzelünk, mi, egész nyáron pihenünk, vegyük tudomásul, az a dolgunk, hog? neveljük a gyerekeket, mert ők nem érnek rá. űk dolgoznak. Egy másik pedagógus: — Mit mondjak? Egyik volt tanítványom, aki túlkorossága miatt kapott felmentést, a gazdaságban megkeresd a havi 2500—3000 forintját. A szemembe vigyorog, mikor találkozunk. „Mesélhet, amit akai tanár bácsi ! A pénz beszél, a kutya ugat.” Nem hiszi el, hogy nem minden papsajt hogy nem lesz ez mindig így. „A társadalmi, gazdasági fejlődés nagymértékben függ a munkaerő képzettségének színvonalától, társadalmi újratermelésének rendszerétől, a szakemberképzés tartalmától és struktúrájától” — olvasom a Tolna megyei Mezőgazdasági Szemle 1971. évi júliusi számában a Dalmandi ÁG személyzeti vezetőjének tollából. Ami számomra sem új ebből az idézetből, az nyílván igencsak sűrűn hallottként cseng ott, Dalmandon. Valamitől mégsem jut el a józan észig, az egyénivel szorosan összefüggő társadalmi érdek világos fölismeréséig a sokat hangoztatott mondat igaza. Pedig a rohamos. technikai haladás, ami már eddig is nagymértékben forradalmasította a mezőgazdasági termelést — amennyiben iparszerűvé tette — megköveteli a sokoldalúan művelt embereiket. Igen, a termelés minden területén. Annak idején, amikor a fel- szabadulást követő években létrejött a Dalmandi Állami Gazdaság, nem hogy agrármérnöke nem volt, de a szakmunkások száma sem érte el az ötöt. Fölszereltségével pedig alig közelítette meg az egyéni gazdálkodás színvonalát. Ma, a gazdaságnak van több, mint ötszáz felső-, közép- és alsófokú szakképzettséggel rendelkező dolgozója. Nagyjából ezek alkotják a törzsgárdát. A szakszervezet titkára: — Nem volt könnyű megszervezni ezt az osztályozó tanfolyamat a több éves pauza után. Az a helyzet, hogy 1968- jg elértük, nem volt már olyan dolgozója az állami gazdaságnak, aki ne rendelkezett volna az általános iskolai végzettséggel. — Minek köszönhetik, hogy 1971-re 197 lett az általános iskolai tanulmányokkal adósak száma? A titkár elmondása szerint egyrészt annak a fluktuációnak, amit Dombóvár vonzáskörében a fokozódó urbanizáció eredményez.' Továbbá anJ nak, hogy az iskola újratermeli az öt-hat osztályos végzettségű munkavállalókat» Az iskola védekezik. A túl«, korossá^ miatt kimaradók nem dalmandiak, hanem a környező és idetartozó pusztákról járnak be. Vannak családok, ahol a szülők nem az V—VI.-os gyerekeknek nem tudnak segíteni a tanulásban, de már a harmadikos kisiskolásoknak sem Daliraindon tehát minden rendben? Dehogy! Csak két példát.. A beiskolázás kapcsán valóságos közelharcot kellett vívnia az iskolának egy igen jó képességű kislány érdekében, mivel a szülök kimondták: ,.Márpedig, ha nem lehet fodrász, a lány sehova nem megy!” Más... A gazdaság éventa számos dolgozóját küldi kül- és belföldi tanulmány utakra, hogy lássanak, halljanak az emberek, mi van a világban? És hozzák haza az alkalmazható tapasztalatokat. Hasznos, jó dolog ez. A gazdaságnak már nem kell küszködnie, hogy a munkában élenjárók elfogadják, hasznosítsák a külföldi tanulmányutak lehetőségét. Az iskola viszont még viaskodni kénytelen, ha külföldi jutalomüdülésre olyan gyereket akar küldeni, aki arra rászolgált tanulmányt eredményével és kiváló úttörőmunká. javai. — Nekem az a véleményem hogy nem a gyerekekben. a fiatalokban van a hiba. Agyon- nyomja őket a családi környezet hatása. Hiába szeret olvasni ez a gyerek, ha kiütik a kezéből a könyvet, hogy „más megint nem csinál semmit”, amikor pedig apja, anyja majd megszakadnak. Alómars, indít, son kukoricát morzsolni, vagy darálni, ha olyan nagyon ráén Vannak családok, amelyebben a szülők napi munkájuk mellett 20—25—30 sertést nevelnek. így lehet gyarapodni, így fordulhat elő, hogy Dalmandon rövid időn belül ga- rázssEövetkezet létesül. Arra van pénz. Megkeresik. De azért már agitáció folyt, hogy a közműfejlesztés áldásaiból részesedők fizessék be a rájuk eső fejlesztési hozzájárulást. A tanulásra is agitálni kell, mindenre, ami nem azonnali pénzkeresés. Szóval, még messze van a Kánaán, amiben a szellem napvilága nélkül elképzelhetetlen az emberi élet Hogy beköszön-e? Biztosan beköszön! De addig még sokszor kell megütközni a szellemi igénytelenséggel, a korszerűtlen közgondolkodással! Dal- maridon is, másutt is. LÁSZLÓ IBOLYA Négy hónappal az alakulás után Hétfőn, bár a rendes nyitva tartási időt 14 órától 18 óráig jelölték meg, a késő esti órákig világítanak a szekszárdi IV. számú Kálvin téri fiókkönyvtár ablakai. A négyhónappal ezelőtt alakult olvasó asszonyok klubja tartja itt hétfő esti foglalkozásait. Az elmúlt négy hónap alatt pezsgő klubéletet alakított ki Sebők Lászlóné a megyei könyvtár dolgozója és a klub vezetője. Most mór 44 tagot tartanak nyilván, s közülük harmincon beiratkozott tagjai a könyvtárnak. Az esti foglalkozások egymásra épülnek, színesek, változatosak. Tartottak utazási élménybeszámolókat, filmmel egybekötve. Meghívták egy estére Bogár Istvánt, aki a sárközi népszokásokról beszélt. Az előadás után többen elvitték olvasni Katona Imre: Sárköz című könyvét, amely vonzó képet fest a sárközi hagyományokról, az emberek életéről. Két alkalommal voltak moziban, egyszer színházban és a következő foglalkozásokon Miért szép? címmel vitát rendeztek a látottakból. A klubfoglalkozásokon többször beszéltek a „Kell a jó könyv” pályázatról is. Az egyik klubtag, dr. Kiss Sán- dorné nyugalmazott pedagógus, aki részt vesz a pályázaton Ajtmatov szovjet író Fehér hajó, és Zaligin Sós völgy című regényét ismertette. A két regény szerepel a pályázat irodalomjegyzékében is. A könyvismertető sikeres volt, mert utána a két regény valamennyi kötetét kikölcsönözték. A további program is sokat ígérő. Az életkori sajátosságok figyelembevételével tartanak egészségügyi előadást. Megnézik a múzeumot, moziba és színházba mennek, és tapasztalatcserét rendeznek, valószínűleg a paksi könyvtárt látogatják meg. A klubtagok körében nagy sikere van a magnónak, az asszonyok szívesen énekelnek. A bevezető dal az őszszel érik babám a fekete szőlő, és utána jön egyik a tiósik után. Szinte kifogyhatatlanok a nótából. Kedvcsináló mozgalomként kezdődött a Kálvin téri olvasó asz- szonyok klubja. Megalakításán három szerv, a Hazafias Népfront nőbizottsága, a művelődési központ és a megyei könyvtár fáradozott. A befektetett munka hasznosnak bizonyult. Az ismereteket bővítő tartalmas és színes klubfoglalkozások vonzzák az asszonyokat. És ha még azt is hozzátesszük, hogy a könyvtári tagok száma 30 új olvasóval gyarapodott, az eredményes munkáról érdemes megemlékezni. — ié —
