Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-15 / 38. szám

* 1 l Zárszámadás Ülést taitOtt a szekszárdi tanács Napirenden : az idei költségvetés Mözsön Tegnap délelőtt ülést tar­tott Szekszárd Város Tanácsa. A tanácsülésen megjelent Sza- bópál Antal, a megyei tanács elnöke és Rúzsa János, a váro­si pártbizottság első titkára. Az első napirendi pontban Császár József tanácselnök szá­molt be a végrehajtó bizott­ság két tanácsülés közötti te­vékenységéről. Ezt követően összevont napi­rendi pontban tárgyalták az 1972. évi költségvetésről, és a fejlesztési alap felhasználá­sáról szóló tervezetet. A tanácsülésen a legtöbb szó a célcsoportos lakásberu­házások helyzetéről és jövő­jéről esett. Az tény hogy a negyedik ötéves terv lakás­programjával az első év után Szekszárd lemaradt. Az egész megyében jelentkező kapaci­táshiány közismert. Az elcsú­száshoz hozzájárult, hogy az új alagútzsalus technológiával épülő bérházak sem épültek fel, sőt pillanatnyilag úgy tűnik, hogy lassabban készül­nek, mint a hagyományos módszerrel készülő házak. Er­ről azonban szó sincs, a késés oka, hogy az összeszereléshez szükséges berendezések, pél­dául a francia daru is később érkezett a tervezettnél. Ha az építőik már elsajátították az új technológia fogásait, az építkezés meggyorsul. Több tanácstag igen ború­látóan ítélte meg az ötéves terv időszakában Szekszárdön építendő ezernégyszáz lakás sorsát és a tanács egész múlt évi tevékenységét ennek tük­rében vizsgálta. Szabópál Antal megyei ta­nácselnök hozzászólásában hangsúlyozta, hogy az elért eredmények, az átmeneti ne­hézségek ellenére szépek, nincs ok a pesszimizmusra. A népgazdasági szintű beru­házási feszültségek és az ezek enyhítésére hozott intézkedé­sek érintették a megyét és Szekszárd városát is. A kapa­citáshiány megszűnőben van, sőt egyes helyeken már feles­leg is mutatkozik. Mivel az építőipari és építőanyag-ipari árak emelkedtek és az alagút­zsalus technológia is drágább a hagyományosnál, a lakás- számok naturális mutatóit szi­gorúan a rendelkezésre álló anyagi eszközökhöz kell iga­zítani. A célkitűzésekről azon­ban lemondani nem szabad. A város fejlődési ütemét sok más magyar település meg­irigyelhetné, — mondotta Sza­bópál Antal. A költségvetés egészét ille­tően több tanácstag is keve- seite az interpelláciákban el­hangzó lakossági igények ki­elégítésére tervezett egymillió­hétszázezer forintot, mondván, hogy ebből a pénzből kell megvalósítani az év közben jelentkező járda, park, csa­tornázási és egyéb javításokat. Az is tény, hogy a választó­polgárok elsősorban saját köz­vetlen környezetükben végzett építési és javítási munkákról állapítják meg jó-e a tanács, illetve a saját tanácstaguk munkája. Egyetlen polgárt sem vigasztal a szép szálloda, vagy az új áruház, ha a saját utcájában bokáig érő sárban kell járnia. Dr. Nedők Pál tanácselnök- helyettes válaszában kiemel­te, hogy a tervezett összegen kívül szerepel a költségvetés­ben külön a ' járdaépítésre, csatornázásra, sőt kisebb év­közi kiadásokra is kétszázezer forint, összességében a köz­vetlen lakossági igények ki­elégítésére hétmillió-kétszáz­ezer forintot irányoztak elő. Szabópál Antal is reagált erre hozzászólásában. Arról beszélt, a tanácstagoknak hoz­zá kell járulniok egy olyan lakossági szemlélet kialakítá­sához, hogy a választók ne minden apró javítást a ta­nácstól várjanak. Maguk is hathatósan járuljanak hozzá igényeik megvalósításához. A társadalmi munka értéke nem­csak Szekszárdön, Dombóvár kivételével az egész megyé­ben csökkent az elmúlt év­ben. Minden körzet, amely hozzájárult akár járda, akár szennyvízelvezető-csatorna, vagy út építéséhez, megérdem­li a támogatásit, az anyagi le­hetőségek végső határáig, ahol azonban mindezt a ta­nácstól várják el, ott megkell változtatni ezt a szemléletet, hiszen a negyedik ötéves terv célkitűzésed csak a lakosság legszélesebb tömegeinek össze­fogásával valósulhatnak meg. Hosszas vita után a szek­szárdi tanács elfogadta a jö­vő évi költségvetési és a fej­lesztési tervezetet. A harmadik napirendi pont­ban dr. Ordas József, a Be­ruházási Vállalat igazgatója számolt be a városban jelen­leg folyó beruházások helyze­téről. Bizonyos mértékig ez a napirend kapcsolódott az elő­zőhöz, mivel hangsúlyozottan szerepelt a beszámolóban a lakásberuházások helyzete. A továbbiakban a tanács el­fogadta a város vízellátásnak, csapadék- és szennyvízelveze­tésének helyzetéről szóló be­számolót, majd a végrehajtó bizottság 1972. évi munka­tervét. Végezetül a városi ta­nács jóváhagyta a végrehajtó bizottság együttműködési meg­állapodását a Hazafias Nép­front Szekszárd városi elnök­ségével, valamint az OTP Tol­na megyei Igazgatóságával. A tanácsülés végén inter­pellációk hangzottak el. Szombaton tartotta zárszám­adó közgyűlését a mözsi Uj Élet Tsz. A tagságot és a ven­dégeket Pákolicz János párt- titkár üdvözölte, a vezetőség beszámolóját Arany István el­nök, az ellenőrző bizottság be­számolóját pedig Virág József terjesztette elő. A mözsi Uj Élet Tsz tavalyi árbevétele mintegy 44 millió forint volt, a bruttó jövede­lem pedig meghaladta a 18 millió forintot. Ebből az idei fejlesztésekre, beruházásokra 5,4 millió forintot ütemeztek be, közei 11 millió forintot pe­dig felosztottak munka szerin­ti részesedésként. A fennmara­dó rész megoszlik a község­fejlesztési hozzájárulás, a biz­tonsági, szociális, kulturális, va­lamint egyéb alapok közti. Égy- egy dolgozó tag évi átlagjöve­delme 25 000 forint fölött van, 1015 forinttal magasabb az 1970 évinél. A napi átlagkere­set meghaladta a 109 forintot* A jó jövedelem eredője termé­szetesen a jó gazdálkodás: a kedvezőtlen időjárás ellenére is kiemelkedő terméseredmé­nyeket értek el és jók voltak az állattenyésztési hozamok is. A program szerint megvalósí­tották a beruházási terveiket, és a gazdaságuk jelenleg is olyan erős, hogy a tagok to­vábbra is bizakodással végez­hetik a mindennapi munkáju­kat. A szövetkezet gazdáit a me­gyei pártbizottság nevében kö­szöntötte Tolnai Ferenc elv­társ, a megyei pártbizottság titkára, B. 9lu Pécsi főiskolások Tolna megyében Hol lesznek a héten zárszámadások ? A Pécsi Tanárképző Főisko­la' 16 hallgatója végez szakmai gyakorlatot Tolna megyében. A negyedéves pedagógusjelöl­tek a január 31. és február 19. közti háromhetes időszakban 35—40 órát tanítanak Dombó­vár, Szekszárd és tíz . Tolna megyei község általános isko­lájában. A megfelelő szakirá­nyításról nagy gyakor’attal rendelkező pedagógusok gon­doskodnak. Ellenőrzik a főis­kolások tanítási tervezeteit. óravázlatait,... értékelik ■ a fia­talok munkáját., A tanítási gyakorlat befejezésekor írásbe­li értékelést készítenek, melyet a főiskolának is megküldenek. A leendő tanárok — vala­mennyien Tolna megyeiek — nemcsak a tanításban, hanem a községek, városok társadal­mi, kulturális életében is részt vesznek. Minit a megye; tanács művelődésügyi osztályán el­mondották, a tanítási gyakor­lat egyben jó alkalom arra is. hogy a pedagógusjelöltekkel az oktatási intézmények megfele­lő kapcsolatot alakítsanak ki és a főiskolások tanulmányaik be­fejezése után esetleg majd azokban az iskolákban helyez­kednek el, amelyekben most tanítási gyakorlatot végeznek. Ezen a héten tovább foly­nak megyénkben a zárszámadó közgyűlések. Tegnap, február 14-én a hőgyészi Uj Barázda, a kakasdi Egyetértés és a du- naíöldvári Aranykalász Tsz- ben tartották meg a zárszám­adó közgyűlést. Február 15-én a dunakömlő- di Szabadság, a madocsai Igaz­ság, a pálíai Egyetértés, a sár- szentlőrinci Petőfi a kölesdi Egyetértés, a sióagárdi Sió­völgye és a koppányszántói Március 15 Termelőszövetke­zetben kerül sor az évzáró közgyűlésre. Február 16-án a döbröközi Zöldmező, az ozorai Egyetértés, a fürgedi Dózsa, a gerjeni Rá­kóczi Termelőszövetkezetben tartják az évzáró közgyűlést; Február 17-én a gyulaji Uj Barázda, a szakcsi Uj Élet, a paksi Aranykalász, a faddi Le­nin, a magyarkeszi Petőfi, a regölyi Népakarat, a tamási Széchenyi és a kisvejkei Sza­badság Termelőszövetkezetben tartják a zárszámadó közgyű­lést, Február 18-án a medinai Bé­ke, a felsőnyéki Egyetértés, a kisszékelyi Április 4; február 19-én a bonyhádi Ezüstkalász, a naki Dózsa, a györkönyi Sza­badság, a tengelici Petőfi, a pincehelyi Vörösmarty, a sza- kályi Kaposvölgye és a tamási Uj Élet Termelőszövetkezetek­ben kerül sor zárszámadó köz. gyűlésekre. Emberhoselben A betanított munkásnő A szalag diktálja a tempót, A szalagnak meg az asszonyok. Fizetésükéit teljesítmény alap­ján kapják. — Ha többet dolgozunk, ter­mészetesen a pénz is több —• mondja Ran.ga Sándomé, a Rá­kospalotai , Bőr- és Műanyag- feldolgozó Vállalat szekszárdi üzemének egyik brigádvezető­je. Ez az első munkahelye. A gyáregység megalakulása óta — tizenkét esztendeje — dol­gozik itt. — Betanított munkás . va­gyok. Az átlagkeresetem egy éve körülbelül kétezerogyszáz forint Előtte ezerhatszáz körül kerestem havonta. — Elégedett? — Miért n*e lennéjt az?- So­roljam? Azzal kezdem. hogy kimondhatatlanul jó érzés, no és biztonságot ad az, ha ponto­san érzem, hogy a brigádom­nak, a vállalatnak, sőt a tár­sadalomnak milyen nagy szük­sége van rám. Mert sokan úgy vélik, betanított munkásnak Lenni valami alantas dolog olyan kényszermegoldás. Szó­val más lehetőség nem volt aztán... Nem így van. Szükség van a betanított munkásokra. De csak az olyan betanított munkásokra álak á foglalko­zásukat talán hivatásnak is te­kintik. Elégedett vagyok a fi­zetésemmel is. Igaz, hogy nem olyan nagy összeg amit kere­sek, de a férjem — és most már a gyerekek — keresete az enyémmel együtt biztos .meg­élhetést nyújt. Szerintem két fontos dolog van : becsülettel, dolgozni és a fizetést jól be­osztani. — Mi a munkája? — Táskákat állítok. Nagy gépen dolgozom. De a mun­kám nem állandó. Én vagyok a „beugró”. Ha valaki hiány­zik a brigádból, rendszerint én helyettesítem. Nehéz a gyako­ri átállás, de legalább nincs kiesés a termelésben. —- Iskolai végzettsége? — Nyolc általános. Azt hi­szem, hogy a korom miatt már nehéz lenne a továbbtanulás. Amikor mi jártunk iskolába, más volt a tananyag, mint ma. Nem tudnám pótolni a sokéves kiesést. De a szakmai tovább­képzésinek nagy jelentőséget tulajdonítok. Néhány éve egy hathónapos tanfolyamon vet­tem részt. Azóta is rendszere­sen olvasom a szaklapokat... Szóval nem érzem azt, hogy el vagyok maradva. Például na­gyon nagy dolognak tartom azt, hogy a szakmunkástanu­lókat mi is taníthatjuk. — Tehát megbecsülik. — Nem éreztetik azt, hogy nem vagyok szakmunkás. Ná­lunk a munkát és a hozzáér­tést nézik. És hogy kiváló dolgozó lettem, az a munkám eredménye. Tavaly majdnem minden hónapban kapott a brigádunk jutalmat. És egy jutalom ösztönöz a következő hónapra. — Nehéz a szalagmunka? — Ak; megszokta, annak nem. Ha az anyag folyamato­san jön, jobban tudunk ter­melni. Az ember saját magát hajtja, hogy meglegyen a terv. — Ha felajánlanának egy íróasztalt, és háromszáz forint fizetésemelést, elcserélné-e « munkahelyét? — Nem. Eszembe sem jutna. Tizenkét esztendeje dolgozom itt. Azóta megismertem min­denkit. engem is megismert mindenki. Nagyon jó a kollek­tíva. Az összeszokott brigád nélkül nem tudnék élni. No meg aztán három-négyszáz fo­rint nem befolyásolhat egy embert annyira, hogy munka­helyet változtasson.. Még akkor sem, ha nehéz anyag; körülmé­nyek között is él. És vélemé­nyem szerint a jó vagy rossz anyagi helyzetet ma már a munka határozza meg. — Ha teljesülne három kí­vánsága, mit kéme? — Nagy kívánságom nem lenne. A nagy dolgokat már el­értem. De ha mégis kívánnék, akkor azt szeretném, hogy gye­rekeim is elérjék céljukat, s boldogan éljenek. A másik pe­dig, hogy innen az üzemből menjek nyugdíjba. Itt kezd­tem, hát itt is fejezzem be. — Boldog? — Az vagyok. Szegény sor­ból kerültem fel. Apám eltűnt a háborúban, édesanyám egye­dül nevelte fel két gyerekét. Sokat nélkülöztünk... Pedig szegény látástól vakulásig dol­gozott. i 1 Nekünk pedig min­denünk megvan. Úgy élhetünk mint bárki. Gyermekeim több­ször voltak külföldöm is. — És maguk? — Mi még nem. De üdülni már hétszer voltunk — két­szer jutalomból. Jövőre elme­gyünk külföldre. Tengerpart­ra. Akkor lesz a házasságkö­tésünk huszonötödik évfordu­lója. Most pótoljuk majd, amit 25 évvel ezelőtt nem tehettünk meg. Az lesz a mi nászútunk. Hanga Sándomé hallgiat né­hány percet. Kék köpenyén igazít, s mintha csak hangosan gondolkodna, lassan, tagoltan, nagy szavak nélkül mondja a munfcásasszony hitvallását: — Szeretnék a munkatársa­im. A főnökeim tisztelettel szólnak hozzám. .Mindannyiun­kat tájékoztatnak az eredmé­nyekről, a terveket nem négy, vagy hat szem között beszélik meg... Ha probléma van, hát kik oldanák meg, ha nem mi, munkások? És eddig meg is ol­dottunk mindent... A bőrdísz­műben dolgozó asszonyok ke­vés híján a konyhából jöttek ide. És azt hiszem, a mi ge­nerációnk minden tagja érzi, ért; és megbecsüli azt, hogy ipari munkás lehet. És mindez mi? Talán nem életszín vonal- emelkedés? Szerintem nagyon is oda tartozik. V. HORVÁTH MÁRIA 1972. február 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom