Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-13 / 37. szám
Arkagyij Rajkin: Az én nagy Boldogságom fl „MfiW York-Í lány” 6S társai As interjút készítette F. Fagyejev A magyar cenzúra érdekességeiből — Olyannak kell látni az áletet, amilyen. Napfényes és árnyékos oldalaival együtt. És beszélni róla. becsületesen és hűen. Ahogy a becsületes és pártos embereik tudnak., Arkagyij Rajkán szavai ezek. Beszél művészetéről, a nézőktől, önmagáról. Miközben a vele való találkozásra készültem, úgy éreztem, mintha előre kóstolgatnék a nevetésből. De Rajkin komolyra fordította a stzót. Néha egy cseppet mosolyogva, néha egy picit szomorúan. De, mindvégig komolyan. ÉS ez — legalábbis számomra —■ kissé váratlan volt. A komoly Rajkin... Ezüstösen deresedé haj... Szégyenlős, már-már bocsánatkérő mosoly... És „rajkini” hanghordozás., — Hozzám legközelebb nem á humor általában, hanem az érzéssel átitatott humor áll.. Beszélgetésünk így indult Korábban elolvastam Jan- Sin, a Szovjetunió népművésze véleményét Rajkinról. öt nevezte legkedvesebb színészének, mert „Rajkin — a humor és az átváltozás művészete mellett — csodálatosan megható és lírai ás”. Megkértem most Rajlkint, hogy kommentálja e szavakat: — Jansin véleménye számomra igen értékes. A Jan- sinra olyannyira jellemző lí- raiság megláttatta vele abennem levő lirizmust is. Számomra, aki a szatíra műfaját művelem, ez felette hízelgő. A szatirikusnak jó embernek kell lennie, a jó emberekre beli gondolnia. — Milyen emberi hibát hajlamos a legkevésbé megbocsátani? •— Szerintem a legszSmyűbb emberi hiba — a közömbösség. A közönyös ember egyaránt elmegy a jó és a rossz mellett... De, élszörnyülköd- tetnek a különböző gazdaság! gondokkal kapcsolatos, a gazdasághoz fűződő hibák is. Színházunk új műsort készít, amelynek fő témája a gazdaság lesz. Ez most szerintem a legidőszerűbb kérdés. — ön korábban äs ilyen témák felé fordult... Szállóigévé váltak ezek a mondatok: — Hol dolgozol? — Az építkeizésen. — Mit csinálsz? r— Dohányzóm,; Voltak a mi programjainkon belül gazdasági inter- mezzók, most azonban az egész előadás fő témájáról beszélek. Gyakorlatiasan és tárgyszerűen alkarjuk megcsinálni. A szatíra művelője számára a legfőbb, hogy nyila a célba találjon« Egyszer a Leningrads zkaj a Pravdában megjelent egy vezércikk, amely megemlítette a mi kis színházunkat. A vezércikk felhívta a leningrédi vállalatok dolgozóit, hogy javítsák ki azokat a hibákat, amelyekről a színházban volt szó... Számomra egy ilyen vezércikk értékesebb, minden dicsérő kritikánál, az újságírók minden elismerő szavával., — Szeret-e interjút adni? — Szereitek beszélni. Szeretem az értelmes, tájékozott beszélgetőpartnereket. A beszélgetés során űj jellemeket ismerek meg és ezt fel tudom használni a munkámban. Lehet, hogy nem rögtön, lehet, hogy még egy év múlva sem, de abban biztos vagyok, hogy egyszer felhasználom. A beszélgetés érdekes emberekkel, miként minden színészt, engem is boldogít. — Mi az ön elképzelése —; a boldogtalanságról? — A boldogtalanság, ameny- nyire értek hozzá, a boldogság ellentéte... Ezek a fogalmak igen szubjektívak... Az ember, mondjuk beteg — ez szerencsétlenség. Számára az a boldogság, ha egészséges. Ha meggyógyult — boldog lett és megfeledkezett arról, hogy boldog. Ekkor számára már a boldogságnak mások a kritériumai. Kicsi a lakás. Emiatt boldogtalan. Uj lakáshoz jut — eiz a boldogság. És így van ez végig az egész életben... Nos, mindez igen szubjektív dolog... Jelenleg számomra az jelenti a boldogságot, hogy egészséges legyek, hogy kedvenc munkámat csinálhassam és lehetőségem legyen az emberek javára lenni. Hatalmas boldogság az, amikor a néző veled együtt szomorkodik, szenved, örül, neveit« — ön, ahogy mondani szokás, úgy tud nevettetni, hogy az embernek még a könnye is kicsordul. Ön nevet-e a saját fellépése alatt? — Nagyon jó kedvem támad, ha a nézőtéren hirtelen meghallom egy jó ismerősöm nevetését— Azt mondanám: ha nem nevetsz, nevettetni sem tudsz.. És még valamit észrevettem. Ha az emberben, hacsak másodperccel is á poén előtt, felmerül a kétség: valóban olyan mulatságos-e ■— ez már elegendő ahhoz, hogy a néző ne nevessen. Úgy tűnik,, hogy a nevetésnek meghatározott .törekvésed vannak.. Nem hagyhatom figyelmen kívül a nézőteret. Reagálnom kell rá.„ Ha ,hősöm” Gyógyszer érelmeszesedés ellen Perrault doktor, a párizsi Szent Antal kórház profesz- szora munkatársainak egy csoportjával felfedezett és kipróbált egy olyan gyógyszert, amely az érfalak megbetegedésének eredetét hivatott megszüntetni. Ez a betegség, amely korunk halálozási arányának egyik legjelentősebb tényezője, számos szívmegbetegedés, például a szívizom- infarktus előidéző oka, A kutatók a közelmúltban felfedezték, hogy a hasnyálmirigy igen jelentős szerepet játszik az érelmeszesedés feltűnésében és kifejlődésében. Bizonyították, hogy az érfalak rugalmassága a hasnyálmirigy által termelt szekréciós hormon mennyiségétől függ. Perrault doktornak sikerült olyan gyógyszert előállítania, amely szabályozza ennek a hormonnak a szintjét és folyamatosan biztosítja az érfalak rugalmasságát. Az új gyógyszert mind injekció formájában, mind orális gyógyszerként adagolhatják. haragszik — ezt igen világod san érzékelem. És persze, ezzel a „hőssel” való találkozás lehangol... — öt is „lehangolja* aa Önnel való találkozás., — No igen, mindenesetre a fellépés alatt hallgat. Legalábbis nem kiabálja tele a nézőteret: „Ez rólam szól”. Később persze írhat... az illetékeseknek... A szatíra műfaja nem „ártalmatlan” művészet. Ha „ártalmatlan” volna, nem érné el a célját. A színész pedig akkor boldog, ha elérte célját. És attól boldog, hogy ezt a jó nevelésben cselekedte. Ez a szatirikus színész életének értelme, — Mi szeretett volna lenni, ha nem lett volna színész? — Amikor befejeztem az iskolát, vegyész: hajlamaim voltak. Egy vegyi üzemben dolgoztam, mint laboráns. De- hát az volt a helyzet, hogy szerettem rajzolni, szerettem a színházat, a zenét, egyszóval a művészetet. A művészet kora gyermekkoromtól vonzott. Úgy hogy mindenképpeq ide lyukadtam volna ki« — Nem sajnálja-e, hogy nem lett festő, vagy zenész? — Úgy hiszem, hogy valahogy minden művészet érintkezik egymással. Rokonok. Soha még egyetlen színész sem panaszkodott amiatt, hogy tud rajzolni, vagy hogy muzikális... Azt hiszem, hogy ez engem sem zavar. De nem zavarja színházunkat sem. — Mi a kedvenc hangszere? — A hegedű. — Mely tudományt tiszteli a legjobban? — A biológiát, a fizikát. Mindkettőt együttvéve. Vagy még pontosabban, általában a tudományt. Manapság minden tudomány összefügg. — A tudósok szeretnek tréfálkozni... Mivel magyarázza ezt? —• Einstein szavaival felelek: „A komoly ember akkor örül, ha sáikerül legalább egyszer tiszta szívből nevetnie”. A mai közvélemény nemigen ismeri a cenzúrát, s ha hallott is róla, nem tartja lényegesnek, vagy egyszerűen zárt jogi fogalomnak tekinti. A magyar történelemben azonban hosszú ideig a szellemi életet megbénító hatása közismert. Kevésbé ismert azonban néhány történet, amely a korabeli cenzúratörvények és. rendeletek kijátszásával kapcsolatos. 1934-ben Pozsonyban jelent meg a „Barna Könyv Hitler Németországáról és a lipcsei perről” Fábry Zoltán előszavával és Balogh Edgár szerkesztésében — a Baselben 1933 júliusában kiadott német nyelvű kiadvány alapján. A könyv Károlyi Mihályné segítségével került be az országba. ö így emlékszik visz- sza: „Ama nevezetes Barna Könyv nagy részét, mely Hitler szörnyűségeit adatokkal bizonyította be, én hoztam ki Németországból nagy viszontagságok között. Összeköttetésben voltam egy föld alatt dolgozó elvtársnővel, aki szállította az anyagot. Windisch- Graetz Lajos herceg, aki a Gestapo szolgálatában állt, tudomást szerezve ottlétemről, jelentette gazdáinak, de szeMálnavodka — harapós kutyával A málnalikömek és a málnaszörpnek ma már nincs nagy tábora, de a málnából készült vodka még ma is a népszerű italok közé tartozik Lengyelországban és sok olyan európai országban, amely megrendelt a lengyel málnavod- kát. Érdekessége, hogy majdnem kizárólag házilag készítik, természetesén hatósági engedély alapján. Valamikor nélkülözhetetlen kelléke volt a málnavodkafőzésnek a harapós kutya; — ennek jelenléte utasításként szerepel a régi recepteken. A valódi máJna- vodika málnaanyagát ugyanis teljesen át kellett fagyasztani és ezért az edény egész télen a szabad ég alatt állt, a benne lévő, vodkává' érő anyaggal együtt. A legbiztonságosabb helynek a kutyaól teteje bizonyult.- Ha ugyanis valaiki az ól felé közelített, hógy megdézsmálja'a málnavodka anyagát,- a kutya már. tudta, hogy mit keü tennie« rencsém volt, sikerült idejét ben eltűnnöm Berlinből...” „Természetesen.” .tilos volt Magyarországon a marxista- leninista szellemű, kommunista eszmeiségű könyvek terjesztése is. így- láttak napvilágot az úgynevezett álcázott kiadványok — a kommunista könyvek klasszikus írók nevét (Goethe, Dickens, Mikszáth) Vagy kitalált neveket viselő (Thompson-Madzsar József: Spanyolország múltja és jelene) köntösben. A szovjet alkotmányt például 1937-ben Csehszlovákián át. a „New York-i lány” címmel csempészték be az országba. Jellemző erre a korra, hogy Radnóti Miklós „Lábadozó szól” című kötetét ügyvéddel nézette át nyomdábaadás előtt. Illyés Gyula „Rend a romokban” című verseskötetében fordult elő a „Dózsa György beszéde a ceglédi piacon” című költeménye. A bíróság az osztályizgatás vádjával illette, a költő mag-- győző érvelése nyomán azonban ezt kénytelen volt elejteni, maradt a valláisgyalázás vádja a „Megjelenik” című verse miatt — s talán nem is annyira a vallási „kegyelet” vezette a bíróságot tevékenységében, mint inkább azok á bizalmas jelentések, amelyek! a versek idézésével „tanúsították” a költő „vörös” voltát, már a húszas évek elejétől. 1 i Uruguayi távvezeték — szovjet tervek alapján Szovjet sízakemberefc tervei j alapján elektromos távvezetéket építenek Uruguayiban. Az uruguayi energetikai minisztérium által kiírt nemzetközi pályázaton, a Elektroszetyp-j rojefct nevű leningrádi tervezőintézet munkatársai által készített terv bizonyult a legjobbnak. Szovjet mérnökök a közeljövőben megkezdik az előzetes kísérleti munkát a Palmar vízi erőmű és a főváros, Montevideo közötti vonalon. Az elektromos távvezeték 230 kilometer hosszú és 400 kilovolt feszültségű lesz. Miért foghíjas a husófej? Ki az álarcfaragás „Stradivarija" ! Ä tavas zvárás ígéretes napjaiban, február végén van a busójárás ideje Mohácson. A mohácsi szerbek, pontosabban sokacok ilyenkor álarcot öltve, állatbőrbe bújva, dudával, fatrombitával, kereplőkkel, olykor nyers tréfák közben járják a várost. A tél elűzését célzó ősi szertartás maradványa ez a farsangi szokás. Földes László muzeológus megállapítja, hogy a népszokás a termékenységet hozó célzata mellett az ősidőkben valószínűleg primitív férfivá avatási rítust is jelentett. Az avatási rítusok egyik jellegzetes részlete: a beavatandók tűz körüli tánca a mohácsi busójárásnak is mintegy csúcspontja, sose marad el a befejező nagy körtánc, a főtéren gyújtott máglya körül. Nem mond ellent a népszokás ilyen tudományos értelmezésének a törökűzésről szóló monda sem. Dömötör Tekla „Állat alakoskodás a magyar népszokásokban” című munkájában kifejti, hogy a néphagyományoknak ez a formája igen ősi réteg. Épp ezért nagyrészt elvesztette eredeti jelentőségét, kapcsolatait és sok helyütt csak másodlagosan fűződik azokhoz -a szokásokhoz, amelyeknek keretében ma találjuk őkét. Megállapíthatjuk tehát, hogy a busójárásnak ' az a magyarázata, hogy a török hódoltság végén úgy űzték el a kontyosokat, hogy szörnyű busómaszk okkal, ördögi hangú kereplőkkel rohanták meg őket, nyilván évszázadokkal később keletkezett monda. Persze a busóöltözék alkalmas arra, hogy megrémüljön tőle egy gyáva török. A busók a rettenetes faálarcakat rávarrt báránybőrrel, sapkaszerűen húzzák a fejűikre. A rémes fejdíszhez szőrével kifelé fordított báránybőrködmön járul, öv' helyén borjúkötéllel, ezen pedig hatalmas kolomp lóg. Fehér vászongatyát hordanak mindehhez, alul madzaggal megkötve, hogy az a szalma, amit ruházatuk alá tömtek, ki ne potyogjon. A szalmatömés arra szolgál, hogy a busók termetét robosztusra növelje, s védjen a jókedvű farsangolók ütlegei ellen. A faálarc Jellegzetessége; hogy. nem , találni két egyformát belőle, továbbá, hogy - mindegyiknek hiányzik egy foga a vicsorító fogsorából (a magyarázat: a foghíj helyén dugja be. a busó a szájába kurta pipáját),, hogy a maszk még rémítőbb legyen, yad színekkel mázolják be és szarvasmarha, juh, vagykecs- ke szarvéval ékesítik. Van olyan is, amelyen sebhelyet, tetoválást faragnak, festenek a borzasztóbb hatás kedvéért. Az így elkészített maszk végül a. hurkák . és sódaj-ok szomszédságában füstölésre, kerül, hogy mint mondják „öregszínt”, patinát kapjon. Az öl- / tözélc kiegészítője a hosszú fakürt, a . csillagos buzogány és a már említett óriáskereplő. A leghíresebb álarcfaragó, Saiga István helybeli cipészmester, akinek maszkjai olyan megbecsülésnek örvendenek a más kezéből kikerültek között, mint — ezer bocsánat a hasonlatért — a Stradivarik a hegedűk között.
