Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-13 / 37. szám
5,2 milliárd forintos gépkínálat a mezőgazdaságnak À mezőgazdaság idei gépellátásáról kért tájékoztatást az MTI munkatársa az AGRO- T*RÖSZT illetékeseitől. Mint elmondották: a mezőgazdasági ellátó tröszthöz tartozó vállalatok tavaly nagyobb ösz- Szegű vásárlásokra készültek fel. a kereslet azonban elmaradt a kínálattól és így az idei, úgynevezett induló raktári készletek a mezőgazdasági nagyüzemek szempontjából kedvezően alakultak. Az idei igényeket az AGROTRÖSZT széles körű felmérések után igyekezett úgy összeállítani, hogy a termelők és a kereskedelem egyaránt megtalálják számításukat; az év eleji nyitókészlettel együtt 5,2 milliárd forint értékű gépkereslet kielégítésére készült fel a kereskedelem. Kam Eilst Vietnam ! Köszönet és buzdítás. A Vietnami Demokratikus Köztársaságot járva — a két nép barátságát éltető transzparensek, meleg hangú üdvözlő szavak mellett — a két fogalommal találkoztak a leggyakrabban a magyar párt- és kormányküldöttség tagjai. Hanoiban, Haiphongban, Hai Hung, Q,uang Minh tartományokban, ipari üzemekben, községekben és" intézményeknél mindenütt elismeréssel és köszönettel emlékeztek meg arról a támogatásról, amivel Magyarország, a magyar nép, sok-sok vállalatunk, intézményünk segíti a vietnamiakat. Az elmúlt évek során sok némes mozgalom indult Magyarországon, számtalan vállalás' szüleit Vietnam jegyében. A miértet' a legritkábban kellett magyarázni, hisz gondolni való, hogy az évtizedek óta elszenvedett agre- yló, a fegyveres harc — különösen egy, a függetlenségét igen szegényes alapokon elnyert országban — óriási nehézségekét okoz. A szocialista rendszer erejét. magasabbrendûségét, a vietnami • emberek hihetetlen életerejét, kitartását példázza: még ilyen körülmények között is'elérték, hogy senki sem éhezik, holott a világ e térségében évszázadokon át számolat- lanul pusztított az éhhalál, s más helyeken ma is elképzelhetetlennek tűnik az észak-vietnami létbiztonság. Nincsenek hajléktalan emberek, ha ftem is hivalkodó, de megfelelő az öltözködés, az Ázsiában olyannyira megszokott kéregetés helyett mosolyognak, integetnek a gyerekek, ha külföldit látnak. Mindez — miközben az országra újra, s újra bombák hullanak, a munkaképesek közül szerszám helyett sokaknak fegyvert kell fogniok — óriási szervezettséget, fegyelmet, állhatatosságot, s mindenekelőtt a győzelembe vetett hitet követel meg. A vietnami emberek hittek és hisznek az amerikai agresszor kiűzésében, a ' déli testvérekkel való egyesülésben, s ezért minden áldozatvállalásra készek. S mint hangsúlyozzák, ebben a hitükben erősíti őket a baráti országok, köztük hazánk, támogatása, a világ haladó közvéleményének szimpátiája, azok a Vietnamba érkező anyagi javak, eszközök, amelyek fokozzák az ország gazdasági, katonai erejét. Szükségük van fegyverre, a tudomány, a technika, az ipar. a mezőgazdaság fejlesztésére. A magyar párt- és kormány- küldöttség nagyon sok megbeszélést folytatott ezekről a kérdésekről, s — a lehetőségekhez mérten — olyan témákban születtek megállapodások, amelyeknek igen nagy szerepe lehet a vietnami gazdasági élet fejlesztésűben, illetve olyan közvetlen célok megvalósításában, mint például az élelmiszer-ellátás javítása. Itthoni szemmel nagy dolog történetesen egy 10 000-es baromfikeltető, vagy az évi 20 millió tojás k'h'iséjtilsára alkalmas faarc ' \ de Vietnamban ez jelentős. Egyrészt önmagában a termeléssel, _ a produktummal, de nem kevésbé azzal, hogy új, termelékenyebb technológiák, termelési módszerek meghonosítását, elterjesztését eredményezhetik. A magyar nép. a magyar szakemberek segítőkészségének sok ilyen példájával lehet már találkozni Vietnamban. Magyar mérnökök ' irányításával folyik a vízműprogxam megvalósítása, magyar berendezéseket, műszereket találhatunk a hanoi gyógyszerészeti egyetemen, ahol gyógyszert is gyártanak. Bányagépek, szerszámgépek viselik a „Made in Hungary” jelzést Akik már több alkalommal korábban is jártak Vietnamban, úgy ítélik meg, hogy mostanában több szó esik gazdasági kérdésekről. Ezzel egyidő- ben természetesen nem csökkenhet a katonai kérdések súlya. Arról van szó, hogy a vietnami nép elszántan fokozza erőfeszítéseit a végső győzelemért. A megoldás módozatairól hajlandók, tárgyalni, sőt, mint mondják, készek elviselhetővé tenni a kivonulást az USA számára, de a ténynek, a kivonulásnak, feltétel nélkül be kell következnie. ■ Többek között egyszerűen azért, mert „az amerikaiaknak van hová kivo- nuiniok,' nekünk meg nincs” — mondják Vietnamban. Hanoiban van egy tó, Hoan Kiemnek hívják, ami magyarul a visszaadott kard tavát jelenti. A legenda szerint a vietnami történelem egy jelentős alakja, aki a hódító, feudális zsarnok ellen népfelkelést robbantott ki, kardot talált a tóban. A kardot az ég ajándékának tekintették. Amikor az ország függetlensége helyreállt, s a vitéz a tavon csónakázott, egy teknősbéka emelkedett ki a vízből. Egyenesen a csónaknak tartott. A népfelkelő kirántotta a kardját, hogy ellenálljon, a teknős azonban elkapta a fegyvert, s levitte a tó mélyébe. A katona arra gondolt, hogy aki e kard révén a győzelmet elősegítette, most, miután az ellenséget kiűzték, a teknős által vette vissza á kardot, hiszen már nincs szüksége iá... A legendának ma is érvényes a mondanivalója: a vietnamiak békevágyóak, békeszere tőek, ha nem törnek rájuk, senkinek sem szegeznek fegyvert, amíg azonban idegen hódító van a földjükön, nincs megállás a küzdelemben; A magyar párt- és kormány- küldöttség látogatása során bármerre járt, mindenütt leírhatatlan örömmel, szeretettel fogadták, s a búcsúzás mindig így hangzott: Kam biet, azaz a viszontlátásra. Az országaink közötti földrajzi távolság a nézetek egyeztetése, a célok összevetése, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés ezernyi megnyilvánulása során semmivé zsugorodik, ök bíznak további buzdítást jelentő segítségünkben, s mi biztosak vagyunk abban, hogy ügyüket — amely mindany- nviunké — győzelemre viszik, fezért természetesek és gyakoriak találkozásaink,. Kam biet! KOVÁCS FERENC Az elmúlt év elején sok kifogás érte a traktorellátást, amely — a jelek szerint — idén sokat javult, már most is kétezer erőgép vár vásárlókra, az év folyamán pedig további hét-nyolcezret szerez be az AGROTRÖSZT. Az igényeket a legkeresettebb MTZ-traktor- ból azonban nem tudják kielégíteni. annak ellenére, hogy a_ szovjet szállító vállalat az idén is túlteljesíti a hosszú lejáratú szerződésekben biztosított kötelezettségét. Tavaly mintegy tízezer pótkocsi került forgalomba és ugyanennyit vásárolhatnak az üzemek idén is. A kereskedelem felkészült arra, hogy növekszik az érdeklődés a nagy teherbírású pótkocsik iránt. 1972-ben az eladásra felkínált pótkocsiknak már csak egyhar- mada lesz öt tonnásnál kisebb. 60 féle talajművelő gépet kínálnak a gazdaságoknak, ezek között hazai és import ekék, kultivátorok, tárcsák, boronák, hengerek várnak a vevőkre. A választékra jellemző, hogy csupán a legújabb gyártmányú ekék 15 féle változatban kaphatók, az igényeknek megfelelő mennyiségben. Sokat javul a vetőgénellátás. Gabonavetőfe pékből 2700-at biztosít a kereskedelem 1972-re. Kukorica-vetőgépekből a gazdaságok kétféle típust rendelhetnek, az egyik magyar gyártmányú, a másik pedig import gép, amely egyéb magvak vetésére is alkalmas. A két gépből csaknem 600 van máris a raktárakban, március végéig, további ezret vesz át a kereskedelem. A betakaritó- ' gépekből is kedvezőnek ígérkezik az ellátás. 1300 SZK—4- es kombájn áll a gazdaságok rendelkezésére, és a kukoricabetakarító gépekből is nagyobb lesz a választék. A hazai üzemek által szállított készletből 600-at sz<|ttember végéig megvásárolhatnak a gazdaságok, a keresett Braud- felszerelésekből azonban nem tudják kielégíteni az igényeket. 1700 növényvédő permetezőgépet kínálnak idén a gazdaságoknak. 1972-ben először nagyobb mennyiségű Kertitox permetező vár eladásra. Mindent egybevetve: a gépellátás várhatóan kedvezőbb lesz a tavalyinál. (MTI). Hét évszázad három perce Akkor: 1945, február I4-én, délután 16 óra 41 perckor H. A. Shakeknan, az amerikai légihaderők őrnagya ad.ott jelentést a főhadiszállásnak. Jelentésének utolsó mondata : — Drezda kész .. $ Drezda meghalt... Ezt a várost Európa ékszerdobozának becézték évszázadokon át. Ezt az ékszerdobozt két hullámban törte össze a háború. Az eredeti parancs értelmében 1945. február 13- án 21 óra .1.5 perckor kellett volna kezdeni a bombázást. De az angol és amerikai gépek első rajai nagyon siettek. A jegyzőkönyvek és jelentések bizonysága szerint 21 óra 15 perckor már fáklyaként égett a város. Idézet H. A. Shakelman őrnagy jelentéséből : — A második hullámnak már nem kellett keresnie a célt. A város égő központja mutatta a támpontokat... A bombázás mindössze három perccel kezdődött előbb a tervezett időnél. De ez a báróm perc bőven elég volt ahhoz, hogy az ember mindazt lerombolja, amit az ember épített hét évszázad alatt. A város légi védelmére rendelt Wehrmacht tüzéregy lég ágyúi egyetlen lövést sem tudtak leadni. A hivatalos jelentés szerint 1.4-én 1 óra 3Û .perckor indult a második sorozat: 500 angol és amerikai repülőgép szórta a városra gyilkos terhét. Az utolsó gépek déli tizenlcét óra harminc perkor hagyták el a város légterét. A közös angol—amerikai statisztikák ösz- szesítésének eredménye: 3000 tonna robbanóbombát és 600 ezer darab gyúj tóbombát szórtak Drezdára. Az ékszerdobozban "nyolcvanezer lakás dőlt romokba, 15 négyzetkilométernyi területen minden megsemmisült. A kincseiről híres városban 35 ezer ember pusztult el percek alatt. A házak hét napig égtek. Örák óta járjuk a várost. Akiket kísérek, kevés szavú, hallgatag emberek. Én először látom a halott város életét. ök akkor is látták, meghalni és megszületni. Most a város hív'ta vendégül őket. Hogy lássák, mit szült a teremtő erő. Ilja Ivanovics Szpiridonov tábornok szólal meg először. Ö volt egy éven át Drezda városparancsnoka. — Az első napon ötszázan jöttek kenyérért. A másodikon 716-an. Két hónappal a város felszabadítása után még mindig csak 7829 kenyérjegyre volt jelentkező. Alexander Rogyimcev vezérezredes; — Egy páncélossal jöttem a városig. ’ Ezredparancsnokaim három órával később jelentették, hogy az utolsó SS egységeket is kiszorították. Először távcsövön át néztem a várost... Várost?... Köveket és sziklák halmazát. Tudtam, hogy lebombázták Drezdát, de ami elénk tárult, az több volt a háborúban megszokottnál,. i Nehéz lenne összeszámolni, hogy az irodalom hány jelzővel tisztelte meg eddig Drezdát. Az ékszerdobozon kívül ilyenek vannak még: a líra, a zene, a barokk szépség, a művészet, a festmények, a kincsek, a csönd, a teremtés — városa. A két legutolsót magam hal-* lottam. Az elsőt egy nagyon szerény, nagyon csöndes szavú embertől. Szltyepán Szer- geievics Tjurakov, a Puskin Múzeum igazgatója fogalmazta: — Az élet városa.. I — A másodikat egy itt diplomázó magyar mérnök. Révai Iván 23 éves barátom mondta: — A tudomány városa .. Tjurakov professzor a háború végén mint kapitány járt itt. A fiatal történész egyike volt azoknak a szovjet katonáknak, akik megmentették a világnak, Tizian. Veronese, Corregio, Raffaello, Rubens, Van Dyck. Vermeer, Delt és Rembrandt képeit. Napokon át jártam a „halott város utcáin, terein. Módom volt beszélni tanárokkal, művészekkel, közéleti emberekkel, tervezőkkel, a fiatalság és az idősebb generáció képviselőivel. A látottakat a közelmúltban öntötte szavakba; V. A. Himttel, angol egyetemi tanár, a világ egyik legnagyobb építésze. Le Corbusiernek tanítványa: — Drezda úgy épül, hogy még nézni is öröm... Igen, ez így igaz: az élet városa lett. Tíz év óta négyezer új laikást építenek minden évben. Az „ötszáz ember” városából, ötszázezer-ket- tőszáznegyvenikettő lakosú város lett. Minden negyedik polgára új lakásban él. És idéznem kell Kari Heinz Ullrich, Drezda város főépítészének szavait: „1960-ban már csak a mementónak meghagyott romok emlékeztettek arra, hogy volt idő, amikor minden ösz- szedőlt.. i l ií1 Németh Sándor Február 7-én kezdődött és 19-ig tart a téli cikkek szezon végi kiárusítása. A Korzó Áruházban tegnap délelőtt szinte karácsonyi hangulat uralkodott. Legtöbben a cipőrészlegben és a harisnyák polcai előtt tolongtak. Szombaton délelőtt mindig nagyobb a forgalom, mint más napokon, mert akkor érkezik a vidéki vevők legnagyobb része, és a szabad szombatosok is ilyenkor térnek be vásárolni. Mióta olcsóbb lett a harisnya- nadrág, szinte sehol se kapható. Pénteken este érkezett egy szállítmány, másnap délelőtt 10-kor már nem vo:t a legkeresettebb méretekből. A Korzó Áruházban olcsóbban forgalomba kerülő áruk fele gyerek-, illetve felnőttSzczon végi árleszállítás Incék feláron — Hétezer pár cipő a Korsóban cipő és csizma. A fűzős, úgynevezett kánkán csizmákat még a helyükre sem tudták vinni az eladók, már menet közben gazdára találtak. Leszállított árú lábbeliből 5000 pár érkezett az áruházba, a kiárusítás kezdetén a már meglévő készlettel együtt mintegy 7000 pár cipő, illetve csizma várta a vevőket. Az 5200 forintos bundák 3800-ért már az első két napon elkeltek, volt, aki kettőt is vett. — Azt még nem tudjuk, mennyit is forgalmaztunk a leszállított árukból, mert a pénztárgépekben nem mutatható ki, melyik ösz- szeg származik a leszállításból. Az első napon az összes eladott áru értéke duplája volt a megelőző napinak. Szombaton 190 ezer, hetedikén pedig közel 427 ezer forint voit a bevételünk. A jelek szerint ma még többet forgalmazunk, — mondta Aradi János áruforgalmi vezető. — Milyen szempontok szerint határozták meg a leszállítandó áruk körét? — Három szempontot vettünk figyelembe. Elsősorban a téli holmikat áraztuk le 40—60 százalékkal, aztán a kevésbé divatosakat, és a nagyobb készleteket igyekszünk eladni. « A Tolna megyei Cipész Ktsz mintaboltjának kirakatában szinte minden csizma olcsóbb áron szerepel. Gárdái József boltvezetőtől érdeklődünk a leszállítóit áruk felől. — Mintegy 120 ezer forint értékben körülbelül 400 pár csizmát kínálunk olcsóbban. A bevétel 60 százaléknyit emelkedett a kiárusítás első napjaiban. A jövő hőitől még sokat várunk, mert megkezdődtek a zárszámadások,*
