Tolna Megyei Népújság, 1972. február (22. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-13 / 37. szám

5,2 milliárd forintos gépkínálat a mezőgazdaságnak À mezőgazdaság idei gépellátá­sáról kért tájékoztatást az MTI munkatársa az AGRO- T*RÖSZT illetékeseitől. Mint elmondották: a mezőgazda­sági ellátó tröszthöz tartozó vállalatok tavaly nagyobb ösz- Szegű vásárlásokra készültek fel. a kereslet azonban elma­radt a kínálattól és így az idei, úgynevezett induló rak­tári készletek a mezőgazdasá­gi nagyüzemek szempontjából kedvezően alakultak. Az idei igényeket az AGROTRÖSZT széles körű felmérések után igyekezett úgy összeállítani, hogy a termelők és a keres­kedelem egyaránt megtalálják számításukat; az év eleji nyi­tókészlettel együtt 5,2 milliárd forint értékű gépkereslet ki­elégítésére készült fel a keres­kedelem. Kam Eilst Vietnam ! Köszönet és buzdítás. A Vi­etnami Demokratikus Köztár­saságot járva — a két nép ba­rátságát éltető transzparensek, meleg hangú üdvözlő szavak mellett — a két fogalommal találkoztak a leggyakrabban a magyar párt- és kormánykül­döttség tagjai. Hanoiban, Haiphongban, Hai Hung, Q,uang Minh tartományokban, ipari üzemekben, községekben és" intézményeknél mindenütt elismeréssel és köszönettel em­lékeztek meg arról a támoga­tásról, amivel Magyarország, a magyar nép, sok-sok vállala­tunk, intézményünk segíti a vietnamiakat. Az elmúlt évek során sok némes mozgalom indult Ma­gyarországon, számtalan vál­lalás' szüleit Vietnam jegyé­ben. A miértet' a legritkábban kellett magyarázni, hisz gon­dolni való, hogy az évtizedek óta elszenvedett agre- yló, a fegyveres harc — különösen egy, a függetlenségét igen sze­gényes alapokon elnyert or­szágban — óriási nehézsége­két okoz. A szocialista rendszer ere­jét. magasabbrendûségét, a vi­etnami • emberek hihetetlen életerejét, kitartását példázza: még ilyen körülmények között is'elérték, hogy senki sem éhe­zik, holott a világ e térségé­ben évszázadokon át számolat- lanul pusztított az éhhalál, s más helyeken ma is elképzel­hetetlennek tűnik az észak-vi­etnami létbiztonság. Nincse­nek hajléktalan emberek, ha ftem is hivalkodó, de megfe­lelő az öltözködés, az Ázsiá­ban olyannyira megszokott kéregetés helyett mosolyognak, integetnek a gyerekek, ha kül­földit látnak. Mindez — miközben az or­szágra újra, s újra bombák hullanak, a munkaképesek kö­zül szerszám helyett sokaknak fegyvert kell fogniok — óriá­si szervezettséget, fegyelmet, állhatatosságot, s mindenek­előtt a győzelembe vetett hi­tet követel meg. A vietnami emberek hittek és hisznek az amerikai agresszor kiűzésében, a ' déli testvérekkel való egye­sülésben, s ezért minden ál­dozatvállalásra készek. S mint hangsúlyozzák, ebben a hi­tükben erősíti őket a baráti országok, köztük hazánk, tá­mogatása, a világ haladó köz­véleményének szimpátiája, azok a Vietnamba érkező anyagi javak, eszközök, ame­lyek fokozzák az ország gaz­dasági, katonai erejét. Szükségük van fegyverre, a tudomány, a technika, az ipar. a mezőgazdaság fejlesztésére. A magyar párt- és kormány- küldöttség nagyon sok megbe­szélést folytatott ezekről a kérdésekről, s — a lehetősé­gekhez mérten — olyan té­mákban születtek megállapo­dások, amelyeknek igen nagy szerepe lehet a vietnami gaz­dasági élet fejlesztésűben, il­letve olyan közvetlen célok megvalósításában, mint példá­ul az élelmiszer-ellátás javítá­sa. Itthoni szemmel nagy do­log történetesen egy 10 000-es baromfikeltető, vagy az évi 20 millió tojás k'h'iséjtilsára al­kalmas faarc ' \ de Vi­etnamban ez jelentős. Egyrészt önmagában a termeléssel, _ a produktummal, de nem kevés­bé azzal, hogy új, termeléke­nyebb technológiák, termelési módszerek meghonosítását, el­terjesztését eredményezhetik. A magyar nép. a magyar szak­emberek segítőkészségének sok ilyen példájával lehet már ta­lálkozni Vietnamban. Magyar mérnökök ' irányításával folyik a vízműprogxam megvalósítása, magyar berendezéseket, műsze­reket találhatunk a hanoi gyógy­szerészeti egyetemen, ahol gyógyszert is gyártanak. Bá­nyagépek, szerszámgépek vi­selik a „Made in Hungary” jelzést Akik már több alkalommal korábban is jártak Vietnam­ban, úgy ítélik meg, hogy mos­tanában több szó esik gazda­sági kérdésekről. Ezzel egyidő- ben természetesen nem csök­kenhet a katonai kérdések sú­lya. Arról van szó, hogy a viet­nami nép elszántan fokozza erőfeszítéseit a végső győze­lemért. A megoldás módozatai­ról hajlandók, tárgyalni, sőt, mint mondják, készek elvisel­hetővé tenni a kivonulást az USA számára, de a ténynek, a kivonulásnak, feltétel nélkül be kell következnie. ■ Többek kö­zött egyszerűen azért, mert „az amerikaiaknak van hová kivo- nuiniok,' nekünk meg nincs” — mondják Vietnamban. Hanoiban van egy tó, Hoan Kiemnek hívják, ami magya­rul a visszaadott kard tavát je­lenti. A legenda szerint a viet­nami történelem egy jelentős alakja, aki a hódító, feudális zsarnok ellen népfelkelést rob­bantott ki, kardot talált a tó­ban. A kardot az ég ajándéká­nak tekintették. Amikor az or­szág függetlensége helyreállt, s a vitéz a tavon csónakázott, egy teknősbéka emelkedett ki a vízből. Egyenesen a csónak­nak tartott. A népfelkelő ki­rántotta a kardját, hogy ellen­álljon, a teknős azonban el­kapta a fegyvert, s levitte a tó mélyébe. A katona arra gondolt, hogy aki e kard révén a győzelmet elősegítette, most, miután az ellenséget kiűzték, a teknős által vette vissza á kar­dot, hiszen már nincs szüksége iá... A legendának ma is érvé­nyes a mondanivalója: a viet­namiak békevágyóak, békesze­re tőek, ha nem törnek rájuk, senkinek sem szegeznek fegy­vert, amíg azonban idegen hó­dító van a földjükön, nincs megállás a küzdelemben; A magyar párt- és kormány- küldöttség látogatása során bármerre járt, mindenütt leír­hatatlan örömmel, szeretettel fogadták, s a búcsúzás mindig így hangzott: Kam biet, azaz a viszontlátásra. Az országaink közötti föld­rajzi távolság a nézetek egyez­tetése, a célok összevetése, a kölcsönös tisztelet és megbe­csülés ezernyi megnyilvánulá­sa során semmivé zsugorodik, ök bíznak további buzdítást jelentő segítségünkben, s mi biztosak vagyunk abban, hogy ügyüket — amely mindany- nviunké — győzelemre viszik, fezért természetesek és gyako­riak találkozásaink,. Kam biet! KOVÁCS FERENC Az elmúlt év elején sok ki­fogás érte a traktorellátást, amely — a jelek szerint — idén sokat javult, már most is kétezer erőgép vár vásárlókra, az év folyamán pedig további hét-nyolcezret szerez be az AGROTRÖSZT. Az igényeket a legkeresettebb MTZ-traktor- ból azonban nem tudják ki­elégíteni. annak ellenére, hogy a_ szovjet szállító vállalat az idén is túlteljesíti a hosszú lejáratú szerződésekben biz­tosított kötelezettségét. Ta­valy mintegy tízezer pótkocsi került forgalomba és ugyan­ennyit vásárolhatnak az üze­mek idén is. A kereskedelem felkészült arra, hogy növek­szik az érdeklődés a nagy te­herbírású pótkocsik iránt. 1972-ben az eladásra felkínált pótkocsiknak már csak egyhar- mada lesz öt tonnásnál ki­sebb. 60 féle talajművelő gé­pet kínálnak a gazdaságoknak, ezek között hazai és import ekék, kultivátorok, tárcsák, boronák, hengerek várnak a vevőkre. A választékra jellem­ző, hogy csupán a legújabb gyártmányú ekék 15 féle vál­tozatban kaphatók, az igé­nyeknek megfelelő mennyiség­ben. Sokat javul a vetőgén­ellátás. Gabonavetőfe pékből 2700-at biztosít a kereskede­lem 1972-re. Kukorica-vetőgé­pekből a gazdaságok kétféle tí­pust rendelhetnek, az egyik magyar gyártmányú, a másik pedig import gép, amely egyéb magvak vetésére is alkalmas. A két gépből csaknem 600 van máris a raktárakban, március végéig, további ezret vesz át a kereskedelem. A betakaritó- ' gépekből is kedvezőnek ígér­kezik az ellátás. 1300 SZK—4- es kombájn áll a gazdaságok rendelkezésére, és a kukorica­betakarító gépekből is na­gyobb lesz a választék. A ha­zai üzemek által szállított készletből 600-at sz<|ttember végéig megvásárolhatnak a gazdaságok, a keresett Braud- felszerelésekből azonban nem tudják kielégíteni az igénye­ket. 1700 növényvédő perme­tezőgépet kínálnak idén a gazdaságoknak. 1972-ben elő­ször nagyobb mennyiségű Kertitox permetező vár el­adásra. Mindent egybevetve: a gép­ellátás várhatóan kedvezőbb lesz a tavalyinál. (MTI). Hét évszázad három perce Akkor: 1945, február I4-én, délután 16 óra 41 perckor H. A. Shakeknan, az amerikai lé­gihaderők őrnagya ad.ott je­lentést a főhadiszállásnak. Je­lentésének utolsó mondata : — Drezda kész .. $ Drezda meghalt... Ezt a várost Európa ékszer­dobozának becézték évszáza­dokon át. Ezt az ékszerdobozt két hullámban törte össze a háború. Az eredeti parancs értelmében 1945. február 13- án 21 óra .1.5 perckor kellett volna kezdeni a bombázást. De az angol és amerikai gé­pek első rajai nagyon siettek. A jegyzőkönyvek és jelentések bizonysága szerint 21 óra 15 perckor már fáklyaként égett a város. Idézet H. A. Shakelman őr­nagy jelentéséből : — A második hullámnak már nem kellett keresnie a célt. A város égő központja mutatta a támpontokat... A bombázás mindössze há­rom perccel kezdődött előbb a tervezett időnél. De ez a bá­róm perc bőven elég volt ah­hoz, hogy az ember mindazt lerombolja, amit az ember épített hét évszázad alatt. A város légi védelmére rendelt Wehrmacht tüzéregy lég ágyúi egyetlen lövést sem tudtak le­adni. A hivatalos jelentés szerint 1.4-én 1 óra 3Û .perckor indult a második sorozat: 500 angol és amerikai repülőgép szórta a városra gyilkos terhét. Az utolsó gépek déli tizenlcét óra harminc perkor hagyták el a város légterét. A közös an­gol—amerikai statisztikák ösz- szesítésének eredménye: 3000 tonna robbanóbombát és 600 ezer darab gyúj tóbombát szór­tak Drezdára. Az ékszerdobozban "nyolc­vanezer lakás dőlt romokba, 15 négyzetkilométernyi terü­leten minden megsemmisült. A kincseiről híres városban 35 ezer ember pusztult el percek alatt. A házak hét napig ég­tek. Örák óta járjuk a várost. Akiket kísérek, kevés szavú, hallgatag emberek. Én elő­ször látom a halott város éle­tét. ök akkor is látták, meg­halni és megszületni. Most a város hív'ta vendégül őket. Hogy lássák, mit szült a te­remtő erő. Ilja Ivanovics Szpiridonov tábornok szólal meg először. Ö volt egy éven át Drezda városparancsnoka. — Az első napon ötszázan jöttek kenyérért. A másodi­kon 716-an. Két hónappal a város felszabadítása után még mindig csak 7829 kenyérjegy­re volt jelentkező. Alexander Rogyimcev ve­zérezredes; — Egy páncélossal jöttem a városig. ’ Ezredparancsnokaim három órával később jelentet­ték, hogy az utolsó SS egysé­geket is kiszorították. Először távcsövön át néztem a vá­rost... Várost?... Köveket és sziklák halmazát. Tudtam, hogy lebombázták Drezdát, de ami elénk tárult, az több volt a háborúban megszokottnál,. i Nehéz lenne összeszámolni, hogy az irodalom hány jelző­vel tisztelte meg eddig Drez­dát. Az ékszerdobozon kívül ilyenek vannak még: a líra, a zene, a barokk szépség, a művészet, a festmények, a kin­csek, a csönd, a teremtés — városa. A két legutolsót magam hal-* lottam. Az elsőt egy nagyon szerény, nagyon csöndes sza­vú embertől. Szltyepán Szer- geievics Tjurakov, a Puskin Múzeum igazgatója fogalmaz­ta: — Az élet városa.. I — A másodikat egy itt dip­lomázó magyar mérnök. Ré­vai Iván 23 éves barátom mondta: — A tudomány városa .. Tjurakov professzor a há­ború végén mint kapitány járt itt. A fiatal történész egyike volt azoknak a szovjet kato­náknak, akik megmentették a világnak, Tizian. Veronese, Corregio, Raffaello, Rubens, Van Dyck. Vermeer, Delt és Rembrandt képeit. Napokon át jártam a „ha­lott város utcáin, terein. Módom volt beszélni tanárok­kal, művészekkel, közéleti emberekkel, tervezőkkel, a fiatalság és az idősebb gene­ráció képviselőivel. A látot­takat a közelmúltban öntötte szavakba; V. A. Himttel, an­gol egyetemi tanár, a világ egyik legnagyobb építésze. Le Corbusiernek tanítványa: — Drezda úgy épül, hogy még nézni is öröm... Igen, ez így igaz: az élet városa lett. Tíz év óta négy­ezer új laikást építenek min­den évben. Az „ötszáz em­ber” városából, ötszázezer-ket- tőszáznegyvenikettő lakosú vá­ros lett. Minden negyedik pol­gára új lakásban él. És idéz­nem kell Kari Heinz Ullrich, Drezda város főépítészének szavait: „1960-ban már csak a mementónak meghagyott ro­mok emlékeztettek arra, hogy volt idő, amikor minden ösz- szedőlt.. i l ií1 Németh Sándor Február 7-én kezdő­dött és 19-ig tart a téli cikkek szezon végi ki­árusítása. A Korzó Áruházban tegnap délelőtt szinte karácsonyi hangulat uralkodott. Legtöbben a cipőrészlegben és a harisnyák polcai előtt tolongtak. Szombaton délelőtt mindig na­gyobb a forgalom, mint más napokon, mert ak­kor érkezik a vidéki ve­vők legnagyobb része, és a szabad szomba­tosok is ilyenkor térnek be vásárolni. Mióta ol­csóbb lett a harisnya- nadrág, szinte sehol se kapható. Pénteken este érkezett egy szállít­mány, másnap délelőtt 10-kor már nem vo:t a legkeresettebb mére­tekből. A Korzó Áruházban olcsóbban forgalomba kerülő áruk fele gye­rek-, illetve felnőtt­Szczon végi árleszállítás Incék feláron — Hétezer pár cipő a Korsóban cipő és csizma. A fű­zős, úgynevezett kán­kán csizmákat még a helyükre sem tudták vinni az eladók, már menet közben gazdára találtak. Leszállított árú lábbeliből 5000 pár ér­kezett az áruházba, a kiárusítás kezdetén a már meglévő készlettel együtt mintegy 7000 pár cipő, illetve csizma várta a vevőket. Az 5200 forintos bun­dák 3800-ért már az első két napon elkel­tek, volt, aki kettőt is vett. — Azt még nem tud­juk, mennyit is forgal­maztunk a leszállított árukból, mert a pénz­tárgépekben nem mu­tatható ki, melyik ösz- szeg származik a leszál­lításból. Az első napon az összes eladott áru értéke duplája volt a megelőző napinak. Szombaton 190 ezer, hetedikén pedig közel 427 ezer forint voit a bevételünk. A jelek sze­rint ma még többet for­galmazunk, — mondta Aradi János áruforgal­mi vezető. — Milyen szempon­tok szerint határozták meg a leszállítandó áruk körét? — Három szempontot vettünk figyelembe. El­sősorban a téli holmi­kat áraztuk le 40—60 százalékkal, aztán a kevésbé divatosakat, és a nagyobb készleteket igyekszünk eladni. « A Tolna megyei Ci­pész Ktsz mintaboltjá­nak kirakatában szinte minden csizma olcsóbb áron szerepel. Gárdái József boltvezetőtől ér­deklődünk a leszállítóit áruk felől. — Mintegy 120 ezer forint értékben körülbe­lül 400 pár csizmát kí­nálunk olcsóbban. A bevétel 60 százaléknyit emelkedett a kiárusítás első napjaiban. A jövő hőitől még sokat vá­runk, mert megkezdőd­tek a zárszámadások,*

Next

/
Oldalképek
Tartalom