Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-01 / 1. szám
n technika védi a múzeumokat À felfedezések „csendes” éve A világon Jelenleg tizenkét- ezer nagyobb múzeumot tarta- • mák ; nyilván. UNESCO-adatok szerint ezekben évente mintegy 220 millió látogató fordul meg;. Az elmúlt néhány év alatt, az INTERPOL tizenöt országból kapott értesítést, amelyek szerint a különböző múzeumokból nagy értékű kincseket emeltek el, vagy rongáltak. meg. . Néhány adat a szomorú statisztikából. Anglia: négy festmény, közöttük egy Goya. Franciaország : hetvenhárom festmény (közöttük Cézanne, Picasso, Matisse, Dufy stb.). Hollandia: két Rembradt-kép. Olaszország: tizenhét festmény, száz szobor, egy 15. századbeli freskó. Es így sorolhatnánk tovább a múzeumi tolvajlásokat az indiai Buddha-szobcr lopásokig. Elméletben egy múzeumi tolvajnak ma már nincs sok eisélye tervének végrehajtásához, mégis viszonylag nagy a tolvajlások száma. Ez a tény a kevés teremőr, tehát a rendszerint kis számú személyzetre és a nem megfelelő műszaki riasztóberendezésekre vezethető vissza. UNESCO-szakemberek szerint az a baj. hogy még a gazdagabb államok is drágáilják a korszerű- elektronikus riasztóhálózat kiépítését. így a British Múzeum riasztórendszere 'sem magbízható már] napjaink-■SZU ]i'! & „ • . . < tori.” i ”... "i "l ' '. ..^usztria kisebb, és szegé- nyebb ország mint Angíia, mégis a bécsi múzeum Európa egyik legkorszerűbb elektronikus nasztóhálózatát mondhatja magáénak. A múzeum riasztóhálózata 31 jelre van alapozva. A rendszer azonnal működésbe lép, mihelyt egy te* remór nem jelzi jelenlétét az illető szektorban. Ilyenkor kifutnak a riadójelek, az összes bejárati ajtók automatikusan záródnak és a múzeum központi terme, valamint a rendőrség kábelen külön riadójelet kap. A párizsi Louvre elektronikus riasztóhálózata 45 ezer dollárba került, de nem olyan tökéletes, mint az előbb említett bécsi múzeumé. A riasztóberendezések területén a legutóbbi évek tapasztalatai szerint jól beváltak az elektromágneses rendszeren alapuló riasztó- és megfigyelőhálózatok. A televíziók, radarberendezések, infra-készülékek együttes alkalmazása kielégítő biztonságot nyújt és kiszolgálásukhoz nem kell sok személy. Columbia (Egyesült Államok) városának múzeumában minden egyes képhez elektromos érintkezőberendezé* seket kötöttek be. Ez azonnal fény és hangjelet ad, mihelyt a tolvaj vagy a látogató csak megérinti a képet. Azokat a műértőket is elriasztja tehát, akik néha előszeretettel tapogatják a képeket. Az elektronikus rendszert természetesen más mechanikus berendezésekkel is ki lehet egészíteni, betörésbiztos zárakkal, törhetetlen üvegekkel stb. Egy technikai szempontból jól felszerelt múzeumban a tolvajnak speciális érzékenységű rejtett mikrofonnal is számolnia kell. Ez más hangra nem reagál, csak a tolvaj által alkalmazott szerszámok (fűrész, fúró stb) hangjára. A mikrofon — mihelyt ilyen jellegű hangot mér — működésbe hozza az elektromos riasztóberendezést, Az Egyesült Államok számos múzeumában hőérzékeny detektorokat helyeztek el az ajtók és kapuzárak, a múzeumi széfek közelében. Ezek a hegesztőpisztoly által okozott hőre reagálnak. A detektort rendszerint kisebb riasztó robbanótöltettel is összekötik, amely a •tolvaj megjjesztését szolgálja. Jó szolgálatot tehetnek a múzeumok védelmében a rejtett fotoberendezések, amelyek a betörőt behatolás közben és utána automatikusan lefényképezik. Ezek — természetesen megfelelő fényérzékenységű filmre — éjszaka is műkőidnek. A riasztórendszereket az adott körülményeknek megfelelően kombinálni is lehet. Az Egyesült Államokban, ahol igen jól- képzett, profi betörőbandákkal kell számolni, a kifutó fóny- és hangriadójelekkel párhuzamosan kis rakéták valóságos bengáli tüzet okoznak, sőt ezzel párhuzamosan könnyfakasztó tölteteket sütnek el. Ezek lélektani hatása jelentős, a megzavarodott betörőt így már könnyebb elcsípni. A múzeumok védelménél a technika ma már komoly segítséget nyújt az embernek. A technika egyedül azonban nem elegendő. Az INTERPOL egyik szakértőjének az a véleménye, hogy: .,Az elektromos és mechanikus berendezések megfelelően kiképzett múzeumi személyzet nélkül egyedül nem tölthetik be feladatukat. A tolvajokat el is kell, fogni és erre csak az ember képes”. TUDOMÁNY 1971-BEN A tudománynak vannak látványos évei és kevésbé látványosak. Ki. tudja, hogy melyik fontosabb? Az „aprómunka” vagy a; látványos felfedezés. Alighanem az 1971-es év a „szürkébbek” közé tartozik. Ami távolról sem jelenti, hogy nem beszélhetünk számtalan olyan ,,apró”; és érdé« kés eredményről, amelyek minden bizonnyal hozzájárulnak a következő évek tudományához, technikájához, elméletéhez és gyakorlatához egy» aránt. AZ EMBER „HARMADIK SZEME0 A koponyánk belsejében rejtőző tobozmirigy, amelyről mindmáig feltételezték, hogy 18 éves korunkban beszünteti működését, valójában még 60—80 éves korban sem pasz- szív. Szovjet tudósok megállapítása szerint a tobozmirigy aktivitása sötétben fokozódik, fény hatására pedig csökken. Mintha érezné a fényt. Egy távolról sem általánosan elfogadott feltevés szerint ez a harmadik szem csőkévé* nye volna, amelyet ma a kétéltűek fejük tetején viselnek. Az evolúció folyamán azonban látóképességének elvesztése mellett a szervezeten belüli funkcióra tett szert; legalábbis erre enged következtetni az a két eddig ismeretlen hormon, amelyeket újabban izoláltak. Az egyik a szervezet káliumanyagcseréjére, a -másik a nemi működésre hah A GÉNSEBÉSZET KEZDETÉN Az elkövetkezendő éveknek valószínűleg egyik fontos orvosi és biológiai problémája lesz az. úgynevezett gén-sebéi szét. Ebben az évben több. olyan hírt , kaptunk, amely már szinte elérhető közeibe hozta .ezt a ■ lehetőséget Ugyanis, ha megoldható, az, hpgy egy ún. gazdasejtbe idegen gént vigyenek be, ameljt tartalmazza a sejt működésé*« re, szaporodására vonatkozó utasításokat (információkat); akkor az új (idegen) gén a sejtet újféle működésre készteti; vagyis megváltoztatja tulajdonságait. Egy amerikai ku* tatôçsoportnak ún. herpes vírust sikerült emlőssejtbe oltaniuk. Ez a gén-átvitél mw radandónak és stabilnak bizo* nyúlt, ami egyúttal az új tu* lajdonságok örökítését is je* lenti. Ennek az ún. génsebészetnek különösen olyan örökletes betegségek esetében les® nagy jelentősége. amelyek egy-egy speciális gén hiányáé ra vezethetők vissza. A kutatócsoport most azt vizsgálja, hogy milyen tulajdonságok vihetők így át, éa mi ennek a pontosabb media« nizmusa. , , ,, ,j A U2. ELEM ' Angol kutatóknak síke3 rült új elemet előállítani, báf ez még nem tisztázott minden kétséget kizáróan. Ezt a szu« pemehéz elemet ugyanis nem lehet közvetlenül kimutatni; csak származékait, vegyülete* it. Feltételezésük az volt; hogy ha wolframot 24 ezeff millió elektomvoltos protonok*« kai bombáznak, akkor úití másodlagos magreakció követ-* keztében a természetben meg nem található (?) 112. elemhez jutnak eL A kísérlet több mint egf évig tartott. A wolframtömböf felolvasztották és higanysót adták hozzá. Ezeknek a szu* pernehéz elemeknek ugyanis az a tulajdonságuk, hogy „rokonaikhoz” kapcsolódnak. És valóban találtak is egy olyan szu pemehéz elemet, amelynek kísérője a higany volt Az angol tudósók egyelőr® nem adtak nevet az új elem* nek; addig, amíg felfedezése nem tekinthető teljesen bizonyosnak. 37 Ml LLIÔSZOROS NAGYÍTÁS Ij fejezet a Mars-kutatásban £ A Mars—2 leszállási helye a déli szélesség 43. és a nyugati hosszúság 139. fokán. Aíz űrkutatás szakemberei messzemenően felhasználták azokat a kedvező lehetőségeket, amelyet a Föld .és a Mars ritkán előforduló nagy együttállásai nyújtanak: egy amerikai’ és .két szovjet rakéta műszertartályai tevékenykednek a Mars térségében. Most- első alkalommal került sor arra, hogy mesterséges1 holdakat telepítsenek Mars körüli pályára, illetőleg, hogy kutatórendszert épségben szállítsanak le . bolygótestvérünk felszínére. Az amerikai Mariner—9, valamint a szovjet Mars—2 és —3 egyaránt Mars körüli pályára tért. A Mars—3 azonban december 2-án kutató automatát küldött a bolygó felszínére, amely ott — épségben , — leszállt, Ezzel megvalósult a lágy leszállás a naprendszer második idegen bolygóján, a Vénusz után a Marson is. A Maris—2 és —3 felhasználásával folyó 'kutatások igen érdekesek, annak ellenére, hogy röviddel a lágy leszállás utári - várgtlanul megszakad tak a {felszínről továbbított képjelek. A ' bolygó körül keringő két mesterséges hold pályája ugyanis jelentősen, különbözik. A Mars—2 keringési ideje mintegy 12 óra, a Mars—3 viszont. 11 nap alatt tesz meg egy fordulatot. À pályák ilyen, erősen eltérő volta lehetőséget ad arra. hogy például részletesen elemezzék a' Mars és a napszél kölcsönhatását azáltal, hogy azonos időpillanatokban a bolygótól jelentősen különböző távolságokban mérik a napszél adatait Ez különben szovjet—francia együttműködés keretében folyó munka, amelynek .során, frar^cia gyártj mányú műszerekét is felhasználtak. A Mars—3 erősen megnyúlt pályaalakjának két alapvető oka is van. Az egyik ok az, hogy az ebből az egységből útnak indított leszálló rekesz nem volt felszerelve nagy teljesítményű rádióadóval és irányító tükörantennával. Célszerűbbnek látszott az a megoldás, hogy a felszíni egység jelzéseit a pályán maradt, s a Földdel való összeköttetésre alkalmas rádiótechnikai rendszerrel amúgy is felszerelt egység biztosította. így a keringő rekesz felvette, majd erősítés uián a Földre továbbította a felszíni egységtől érkező jeleket: röviden fogalmazva, az átjátszó állomás szerepét is ellátta. Ahhoz, hogy az átjátszás során a felszínen felvett adatok a keringő adóhoz, s onnan a Földre folyamatosan eljuthassanak, szükség volt arra, hogy az átjátszó hold egész idő alatt kapcsolatot tarthasson a felszíni egységgel, akkor is, amikor a Mars nincs a földi központ látóterében. Ezt a legegyszerűbben úgy tehetett megoldani, hogy az átjátszó holdat rendkívül megnyúlt,, ezáltal igen hosszú keringés- idejű pályára állítják. Ez megoldás hasonlít gyakorlatban már jól Molnija—1 típusú hírközlő holdaknál alkalmazottakhoz. A. Mars—3 erősen megnyúj- tott pályája ezenkívül lehetőséget adott a Mars—2 által folytatott kutatásokban, a már korábban említett együttműködésre. Különös érdekessége a most folyó kísérleteknek, hogy a Mars térségében végrehajtott valamennyi manőver — a bolygó körüli pályára, állás; valamint a leszállás — autonóm rendszerek segítségével, részvétele nélkül ment végbe. A .korábbiakban, a Vénuszhoz érkező és arra leszálló szovjet Venera „menetből”, vagyis mesterséges holdpálya közbe-’ iktatása nélkül hajtotta végre a leszállást. Most viszont ilyen pálya közbeiktatásával került sor, a Marsra történő leszállásra. Az új módszer ‘általánosan alkalmazható, mind a Hold, mind a bolygók esetében, s éppen ezért a > bolygók felszíne elérésének ez a technikája új, perspektivikus lehetőségek forrása a bolygókutatásban. Ugyanakkor1 megállapítható az- is, hogy a most folyó kí- sérletsorozat, a- szovjet űrkutatás automatákra épülő. ágazatában töretlenül félfelé ívelő fejlődés eredménye, és' egyenes következménye a : Hold- kutatásban már eddig .is sikeresen alkalmazott eljárásokSINKA JÓZSEF Két pontot még külön-külön láthatunk, ha távolságuk nem kisebb 2 Angströmnél, azaz 2,10 milliomod mm-néL Ez d nagyítás, amelyet egy speciális elektronmikroszkóppal értek el. lehetővé teszi, hogy meglássunk egyes fémkristályokat Ez viszont rendkívül jelentős, mert segítségével megfigyelhető, hogy a szabályos kristály« rácsban hol vannak a hibák; a szennyező atomok, amelyek mai ismereteink szerint a fémek és az ötvözetek tulajdonságaiért elsődlegesen felelősek. Az elektronmikroszkóp képe lefényképezhető és ez még tovább is nagyítható. GEJZÍR a holdon ‘Végül egy csillagászati feî* fedezés: Földünk kísérőjén, a Holdon valószínű gejzírkitöréseket figyeltek meg. Az ed* digi elképzelések szerint a Hold 1 milliószorta szárazabb, mint a Góbi-sivatag A közelmúltban azonban olyan adatok kerültek a kutatókhoz, amelyek ennek a képnek gyökeres megváltoztatását igénylik. Ugyanis' az Apollo-kísérletekben a Holdra juttatott iondetektor pozitív töltésű ionokat jelzett, három alkalommal i% ami igén meglepő a légkör nélküli Hold esetében. Ez ugyanis egyértelműen gázok jelenlétére utal, amelyek az ionizált vízgőz tulajdonságaival rendelkeznek. Ugyanakkor a Holdon hagyott rengésmérők is akkor jelzik a bolygó belsejében a legnagyobb tektonikus tevékenységet, amikor az iondetektor is észleli. Ebből a két adatból következtetnek arra, hogy a víz gejzírszerű- en tör elő a Hold belsejéből, és felszínén azonnal gőzzé ionizálttá Válik a Nap erős ultraibolya sugarainak hatására. H. ö, a a földi bevált ’* vagyis a földi irányítóköz.pont
