Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-01 / 1. szám

ISredlnrBonsyeS«, tervek, gondok (is êisimisvergezdasêgEsisEï

Irta: Dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter

Eredményes esztendőről számolunk be most, amikor ösz- ezefoglaljuk 1971. évi munkánkat. A számvetés elkészítésének s az új esztendő tennivalóinak megfogalmazásakor jóleső érzés az ország lakosságának elmondani, hogy az élelmiszergazdaság 1971-ben legfontosabb termelés- és gazdaságpolitikai feladatait teljesítette. Sőt — az árvíz okozta károk és az aszály ellenére — célkitűzéseinket minden eddiginél nagyobb tervszerűséggel valósítottuk meg. Ez azt is bizonyítja, hogy a gazdaságirányítás rendszere megállja a helyét, s a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, a feldolgozó éis értékesítő vállalatok vezetői jobban éltek az önállóság «dta lehetőségekkel, Parasztságunk, az élelmiszer- és fagazdaság különböző területein dolgozók hozzáértő, szorgalmas, lelkes és mindenek- felett eredményes munkával bizonyították, hogy helyeslik és támogatják agrárpolitikánkat.

Az 1971-es esztendőben a fejlődés üteme összességében valamivel meghaladta a tervezettet. A mezőgazdasági termelés nemcsak az 1970. évinél több 9 százalékkal, hanem kereken 3 százalékkal haladta meg az eddig legjobbnak ítélt, rekordnak számító 1969-es év színvonalát is. Az élelmiszer- ipar 8 százalékkal termelt többet 1970-hez képest, s ennek nyomán 1971-ben az élelmi- Bzerek többségéből az igényeknek megfelelő, kiegyensúlyozott volt az ellátás.

Az elmúlt esztendőre visszatekintve két olyan eredményt szeretnék kiemelni, amilyenre eddig még nem volt példa, s amelyek népi államunk gondoskodásának, a mezőgazdaság fejlesztésére irányuló intézkedéseinek gyümölcsei. Az egyik a 30,7 mázsás hektáronkénti búzatermelés, amely a magyar mezőgazdaság történetének legkiemelkedőbb ilyen eredménye. A másik: a sertéstermelés eddig még nem tapasztalt arányú fejlődése. A jelenlegi sertésállomány nagyobb, mint hazánk történetében bármikor volt. Mindkét eredmény alátámasztja pártunk és kormányunk következetes termelés-, gazdaság- és életszínvonal-politikáját. Az ország kenyérgabona-szükségletét — most már több éve — biztonságosan hazai termésből elégítjük ki. Ehhez még azt szeretném hozzátenni, hogy búzánk beltar- talmi értéke jó r így belőle jó minőségű kenyér süthető! Ugyancsak a lakosság jobb ellátását tette lehetővé a hústermelés, ezen belül elsősorban a sertéstermelés gyors ütemű növekedése. Nemcsak táplálkozási kultúránk javítása, hanem exportunk miatt is örvendetes a sertéstenyésztés fejlődése.

A kiemelkedő búza, a kedvező rizs és olajosmag-termés mellett kedvezőnek kell minősítenünk a hústermelés alapját képező kukorica hektáronkénti 36 mázsás hozamát is, amely meghaladja az előirányzottat. Fontosnak ítéljük meg azt is, hogy az élelmiszeriparban — a már említett kedvező fejlődési ütemen túl — a termelés növekedésének mintegy 95 százaléka a munkatermelékenység növekedéséből fakadt.

Az eredmények indítékainál — az alkotó emberi munka mellett — a műszaki-anyag? ellátás javulására kell utaV- nunk. A hozamok növekedésinek jelentős tényezője, hogy nemcsak az egy hektárra ?utó műtrágya hatóanvag-felhaozna- lás növekedett 17 százalékkal, hanem javult a nitrogén,, foszfor és kálium aránya s a komnlex műtrágyákból, *is több jutott. A mennyiségi növekedés mellett a minőség javulását eredményezte, hogy a felhasznált növényvédő és gyomirtó szerek értéke 34 százalékkal volt több az 1970. évinél. Fokozódott az igény a szakosított állattenyésztő telepekhez szükséges gépi berendezések iránt. A technológiai rend megtartását segítette a gépi beruházások 10 százalékos növekedése, s javult az alkatrész- ellátás is.

Az imént vázolt fejlődés gondokkal is járt. Ezekkel szembe keli néznünk, s az akadályokkal meg kell küzdenünk. A gondokat vizsgálva szembetűnik, hogy technológiailag megoldott és jövedelmező ágazatokban, mint például a gabona- és kukoricatermesztés, a sertés- és baromfilartás, javult a termelési kedv és növekedett a termelési színvonal. Ahol a hagyományos technoló. gia, a sok kézimunka-igény, a dráguló beruházások miatt romlott a jövedelmezőség, ott csökkent a termelési kedv. Az ebből keletkező feszültségek ellátási nehézségekben, a kapcsolódó iparágakban pedig a kapacitások kihasználatlanságában jelentkeztek.

A gondok közül azokat kívánom kiemelni, amelyek élet-, színvonal-politikánk maradéktalan megvalósítását gátolják Ilyen jellegű nehézségeink vannak a zöldségtermesztésben, ahol az 1970-ben megkezdődött visszaesés 1971-ben tovább folytatódott. Ebben az ágazatban nemcsak a terület csökkent, hanem a hozamok sem kielégítőek. Bár az utóbbi évtizedben 59 százalékról 80 százalékra növekedett a nagyüzemek részesedése a zöldségtermesztésben, a nagyüzemi technológiák mégsem terjednek el. Ehhez járul, hogy nem volt megoldott a jövedelmezőség sem. Hasonlóan a munkaigényesség és az alacsony jövedelem miatt, gondok voltak a cukorrépa-termesztésben, ahol az elmúlt két év kedvezőtlen időjárása is csökkentette a hozamokat.

Kedvezőtlen, hogy a szarvasmarha-állomány nem növekszik, a .tehénállomány pedig csökken. Az alacsony szálas és tömeg-takarmányhozam miatt a tejtermelés és felvásárlás elmaradt a tervezettől. Országos jelenség, de az élelmiszergazdaságot is érinti, hogy a beruházások tervszerűsége tovább romlott. Sok a befejezetlen éoítkezés, nagyok a költségek. Több állami gazdaság és termelőszövetkezet ugyanakkor elhanyagolja a gépesítés fejlesztését.

Idén is lesz tennivalója bőven az élelmiszergazdaság dolgozóinak. Hiszen egy — az emh'tett gondok ellenére — kimagasló, termelési sikerekkel bővelkedő esztendő eredményeit kell 2—3 százalékkal túlszárnyalni. Ezért mondjuk az 1972. évi tervet feszítettnek. Ugyanakkor reálisnak is nevezzük, mert javul az anyagiműszaki megalapozottság. Feladatunk kettős. Minden erőt latbavetve küzdeni az elért sikerek megtartásáért, sőt fokozásáért, másrészt az élelmiszergazdaságban jelentkező feszültségeket csökkenteni, illetve mérsékelni kell.

Az előzőekben felsorolt termelési, s termeléspolitikai nehézségek orvoslására komplex intézkedéseket tervezünk. Olyan intézkedésekről van szó, melyek egyrészt a termelési technológia javítására, az árutermelés fokozáséi a ösztönöznek, s javítják a jövedelmezőséget, másrészt kedvezően hatnak a fogyasztói árak alakulására is. A zöldségtermesztésben az erőket a leginkább igényelt paprika-, paradicsom-, s vöröshagyma-termelés fejlesztésére összpontosítjuk. Egyben segítjük a ..hagyományos” — részes, családi — művelési formák és a házikertek fejlesztését is. Intézkedéseket hozunk a cukorrépa-termelés gazdaságosságának fokozására, különös figye'met fordítunk a korszerű vetőmagvak, gyomirtó veffvszerek, betakarítógének időbeni beszerzésére.

Van olyan terület, ahol — átmenetileg — szigorú rendszabályokhoz kell nyúlni. Ilyen a szarvasmarha-tenyésztés. A nőivarú állomány védetne érdekében az 1972. év .elejétől úiból szigorú keret- gazdálkodást léptettünk életbe. Ugyanakkor korszerűsítjük az utódellenőrzést és 8 mesterséges megtermékenyítést. Még az év első felében ismételten a kormány elé tárjuk a szarvasmarha-tenyésztésben kialakult helyzetet. S javaslatokat teszünk a kedvezőtlen tendenciák fokozatos megváltoztatására.

A beruházásoknál erőinket a folyamatban, lévők mielőbbi befejezésére koncentráljuk. Javítanunk kell a beruházási munka színvonalán is. az eddiginél nagyobb gondot fordítunk a munkaintenzív kultúrák gépesítésére.

Ha gazdaságpolitikai intézkedéseink a jó és hatékony munkával találkoznak, akkor az 1972. évi terv nemcsak megvalósítható, de túlteljesíthető. Úgy vélem, ehhez biztos alap az élelmiszergazdaság dolgozóinak munkaszeretete, termelési kedve. Egyre több gazdaságban, feldolgozó- és értékesítő üzemben tesznek erő- feszitéseket a jobb munka- és üzemszervezés révén a belső tartalékok feltárására. Az elmúlt esztendőben örvendetesen nőtt a szocialista brigádok száma, s egyre többen gyarapítják — vezetők és dolgozók egyaránt — szakmai tudásukat. Úgy vélem, hogy a tudományosan megalapozott vezetés, a megnövekedett szaktudás és dicséretes szorgalom azok a döntő tényezők, amelyen a munkatermelékenység növelését, a terv túlteljesítését lehetővé teszik.

Amikor az elmúlt évi eredményekért, a gondos munkáért köszönetét mondok az élelmiszergazdaság minden dolgozójának, egyúttal kérem, vessék ía^ba erejüket és tudásukat az 1972. évi feladatok sikeres megvalósításáért. Ehhez jő erőt, jó egészséget, boldog új esztendőt kívánok!

Iregszemcse :

A tudomány érhálózata

Magyarország — erejéhez mérten igen tetemes összegeket áldoz minden esztendőben tudományos kutatásokra. Vannak úgynevezett alapkutatások, melyek eredményei nélkül ugyan egész tudományágak se tudnának megmozdulni, de ezek az eredmények csak naevon hosszú idő elteltével válnak hozzáférhetőkké. Vannak más jellegűek, melyek közvetlen termelési célt szolgálnak, de szintén nem realizálódnak máról holnapra. Az esztergálvos gépébe foeia a munkadarabot, elvégzi az előírt műveleteket. a munka elkészül és a MEO minősít. Esetleg még ■ aznap. Dr. Maliga Pál, a Tí"e-+éc,)Qti F""“tem«n évtizedeket töltött a meggyfák gutaütésének, egy súlyos terméskiesést jelentő problémának megoldásával. Az eredmény még nem végleges. Amikor az újságok hírt adnak arról, hogv valamilyen nö. vénvfeítét .olicm'ó't.ek”. az egve+'en szó esetleg légiónyi szakember munkájának összegezését sűríti, függetlenül at- . tói, hogy szelekciós munka, vagv hete. rózisos keresztezés álit-e tevékenységük középpontjában.

A tudományos tevékenység mögött sok minden r°i!ik. A laikus száuvSra „babra munka” éppúgy, mint együttműködés, szervezettség és szervezés. Ez utóbbiról faggattuk Halasi Bélát, a Ta. kaímánytermesztési Kutató Intézet operatív osztályának vezetőjét Irepszem- csén. Abból indultunk ki. hogv izolált öncélú munka napjainkban már kéote- lfmség. Az 1971-es év eleje óta hazánkban „feladat-szintűvé” szervezték át a 'tudományos kutatást. A kifejezés jól hangzik, de egy napilap olvasói részére kevéssé érthető.

1 — Mit jelent ez? — kérdeztük;

— Azt, hogv a hazai mezőgazdasági

növénytermesztési kutatási profinamon belül intézetünk négy fontos témakör ért^’Ű vncpn

éppúgy, mint pénzügyileg. Milliókról

van szó.

—\ Sorrendben?

— Az egynyári szálas takarmányok! A takarmánvbonsó nemesítése és termesztésének fejlesztése. Az olajos növények — len. repce, szója — termesztése és nemesítése. Ugyanez a napraforgóval

kapcsolatban, amelynek egvik új fajtáját IregszemcsérŐl nevezték el.

— Mindez itt. Tolna megyében zajlik?

Kiigazítás:

— Mindennek itt, Tolna megyében Iregszemcsén van a központja. Óhajtják tudni, hogy a részfeladatok megoldásában milyen tudományos intézmények vállaltak részt?

— Szeretnénk!

— A kaposvári főiskola, a sooron- horpácsi kutatóintézet, a keszthelyi egyetem, a téplánszentkereszti kutató- intézet, a mosonmagyaróvári egyetem két tanszéke, az Állatorvostudományi Egyetem, a Növényvédelmi Kutatóintézet, a Gödöllőn székelő Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet, ugyanitt az Agrártudományi Egyetem két tanszéke a putnoki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum, a nyíregyházi Agrotechni. kai Kutatóintézet, a debreceni Agrár- egyetem, a karcagi kutatóintézet. a szegedi Gabonatemi“sr,'áci Kutatóin, tézet és a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutatóintézet.

Próbáljuk lelki szemeink elé idézni Magyarország térképét. Ha Iregszemcse a központ (vagy ha úgv tetszik, a „szív”), akkor innen az egész ország te. rületét átszövő érhálózat indul ki. és fut össze ugyanitt. Hazánk rendkívüli tagoltsága, eltérő tájegységei, mikroklímája. termesztési adottságai kívánják meg ezt a szervezetet. Állattenyésztési programunk alapja a fehérje-probléma megoldása, ami csak a takarmánytermesztés fejlesztése révén oldható meg és az említett négy témakör éppen en. nek sarkalatos kérdéseihez kapcsolódik. Valamennyinek irányítója dr. Kumik Ernő akadémikus, címzetes egyetemi tanár, a Takannányterm~"7tésí Tr"t~*ó Intézet igazgatója. A szálas takarmányokkal Fodor János és Dínke Sándor foglalkozik, a több; tudományos munka Mészáros László tudományos igazgatóhelyettes vezetése alá tartozik. A szervezés Ravasz Ferenc főosztályvezető re. szórtja.

— Mindez S7!<wúar\ vett ludomá-nvos munka. Kutatóintézetek, egyetemek és más szakoktatási intézmények szerepelnek az előbbi felsorolásban. Azt, hogy a

fehérje-problémát importból megoldani nem csekély luxus, a termelőüzemek

kell, hogy érezzék. Érezték már azt is, hogy az intézet közvetlenül segítette eredményesebb gazdasági tevékenységüket?

— Igen. A fehérjeforrások feltárásával a leoutóbbi négy évben mintegy ötvenmillió forint hasznot sikerült biztosítanunk a népgazdaságnak, csak a velünk közvetlen kapcsolatban lévő gaz. daságok részére.

— Feltárni, a mindennapi szóhasználat szerint, bányákat szoktunk. Mi értendő ezen?

— A tények ismerete nélkül nem lehet problémákat megoldani. Magyaror. szágon sokféle, nagvon hasznos statisztika készült és készül. A mezőgazdasági üzemek takarmányellátottságát felmérő azonban még idáig nem volt, sőt ennek kiderítésére alkalmas szervezet sem Ma sincs.

— Akkor?

— A Tolna, Baranya és Somogy megyei állattenyésztési felügyelőségek hálózata sietett segítségünkre. Úgy is lehet mondani, hogy itt jól mérhetően találkozott tudomány és gyakorlat. Jóvoltukból, és a mi finanszírozásunk mellett, háromszáznegyven mezőgazda- sági nagyüzem takarmányellátottságát sikerült felmérni. Az arányokat talán jobban érzékelteti, hogy ezek az ország szántóterületének egyötödét képviselik. Ilyen munka nálunk még nem volt.

Nehéz elszakadni az előbbi, a címben is jelzett, hasonlattól.

— Nem élünk egyedül a világban. Milyenek az intézet külföldi kapcsolatai?

— A Szovjetunióval elsősorban a napraforgó termesztésével vannak össze, függésben. Az NDK-val a pillangós virágúak és főleg a vöröshere vonalán. Igazgatónk nemrégiben járt Franciaországban. ahol a takarmányok tartósítása, és az Egyesült Államokban, ahol négyhetes tanulmányútja során a szója képezte a közös érdeklődés tárgyát. Legfontosabbnak azonban talán a közelmúltban lezajlott KGST-tanácskozást kell tekintenünk, ahol megállapodás jött létre a Szovjetunió, az NDK és Bulgária, valamint hazánk között a bevezetőben említett négy kutatási területtel kapcsolatban. Ezek koordinálása innen, IregszemcsérŐl történik, amire a Takarmánytermesztési Kutatóintézetet kérték fel.

ORDAS IVÁN