Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-28 / 23. szám

1 i t Tegnap megyénkbe látogatott dr. Gergely István mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes A felnőttoktatásért Ankét a HVDSZ Tolna megyei Bizottságán (Folytatás az 1. oldalról) mények azt bizonyítják, hogy a technológiai szempontból megoldottnak minősíthető jö­vedelmező ágazatokban javult a termelési kedv és a termelé­si színvonal viszonylag magas szinten stabilizálódik. A ha­gyományos technológiával ter­melő ágazatokban a jövedel­mezőség romlik, s ez a terme­lési kedv csökkenését idézi elő. A termelésben keletkező fe­szültségek ellátási gondokat, egyes iparágakban kapacitás- kihasználatlanságot idéznek elő és több cikkből jelentős im­portigényt támasztanak. Ezt követően Horváth József elmondta, hogy megyénk gaz­daságai sikerrel zárták az el­múlt évet. A művelési ágak­ban kisebb mérvű változás állt be, kisebb mértékben csök­kent a szántó, a szőlő és a gyümölcsösök, növekedett a kert, a legelő, az erdő terüle­te. A vetésszerkezetben beállt változások elsősorban az állat- tenyésztés fejlesztésével van­nak összefüggésben. Nálunk is jellemző a cukorrépa, dohány, burgonya és zöldségfélék terü­letének csökkenése. A termelés visszaesése 1971-ben az ellátást is zavarta. A zöldségfélék fo­gyasztói ára 37 százalékkal emelkedett. A növénytermesz­tés hozamait kedvezően befo­lyásolta, hogy 1970-ben az őszi szántásokat maradéktalanul el. végezték. A megye állatállo­mánya nem alakult a tervek­Tegnap délelőtt ülést tartott a Szakszervezetek Tolna me­gyei Tanácsa Elnöksége. Az ülésen részt vett Horváth Jó­zsef, a megyei pártbizottság titkára, dr. Vigh Dezső, a me­gyei tanács elnökhelyettese és Butor Sándor, a SZOT szerve­zési és káderosztályának he­lyettes vezetője. Az első napirendi pont a szervezési és káderbizottság vezetőjének jelentése volt a SZOT Elnökségének a káder- munkáról szóló határozata vég­rehajtásának megyei tapaszta­latairól. Ezt követően az ÉDOSZ mb titkára számolt be a hozzájuk tartozó üzemek­ben a törzsgárda-szabályotok készítésének állásáról és a törasgándiatagok erkölcsi és anyagi megbecsülésének ta­pasztalatairól. A leginkább érdeklődésre számottartó napirendi pont az ÉDOSZ mb titkárának tájé- ikoztató jelentése volt, az mb- hez tartozó üzemekben a túl­órák múlt évi alakulásáról. A negyedik ötéves terv egyik célkitűzése a túlórák csökken­tése. Az erre az időszakra készült kolektív szerződések fontos része a túlórák számá­nak megállapítása, illetve csökkentése érdekében hozan­dó intézkedések. 1971. első fél­évében a tanácsi iparban a korábbi és hasonló időszakhoz képest öt százalékkal emelke­dett a túlóra-felhasználás. A megyei tanács vb és a HVDSZ intézkedései után az év végére az irányzat csökkenő tenden­ciát mutatott. A tanácsi válla­latoknál — a költségvetési üzemek és a kommunális szol­gáltató vállalatok kivételével — 1970-ben a munkások által telj esített munkaórák számá­nak 2,13 százalékát tették ki a nefc megfelelően. Az előző év­hez képest a szarvasmarha­állomány 1,8 százalékkal, a te­hénállomány 0,8 százalékkal csökkent. A háztáji gazdasá­gokban és az egyéni tenyész­tőknél a szarv as marha-lé lezám 3,4 százalékkal, a tehénlétszám pedig 3,2 százalékkal volt ke­vesebb az előző évinél. A tsz- ekben nem tartják rentábilis­nak a szarvasmarha-ágazatot, ezen belül a tejtermelést, ami indokolja az állatállomány csökkenését. A sertésállomány a mezőgazdasági nagyüzemekben erőteljesen növekedett, az ál­lami gazdaságokban és tsz-ek- ben egyaránt 9 5 százalékkal. A növénytermelésből származó bevétel nagyobb mértékben nőtt az állattenyésztésénél. Legdinamikusabb a kiegészítő tevékenység árbevételének nö_ vekedési üteme, melyben do­minál az ipar, énítőipar és a kereskedelmi tevékenység. Az előző évhez viszonyítva kevesebb, várhatóan négy tsz zárja veszteséggel az 1971-es évet. Ezek a regölyi Népaka­rat, a miszlai Búzakalász, az őcsényi Kossuth és a kisvejkei Szabadság Termelőszövetkezet A megye térmelőszövetke- zetednek beruházása volumené­ben csökkenő tendenciát mu­tat, de összetételében a gép- beruházás és a meliorációs munkák növekedtek. Az épí­tési beruházások háromnegyed részét a szarvasmarha-, sertés- tartás épületed kötötték le. A szakosított telepeknél a beru­túlórák. Ez 1971-re 1,53 száza­lékra csökkent Év végi Össze­sítésben szinte valamennyi vál­lalatra jellemző a túlórák rész­arányának csökkenése. Ez részben a munkáslétszám nö­vekedése, részben a termelé­kenység emelkedésének kö­szönhető, bár az utóbbi nem számottevő a tanácsi iparban. Meg keld említeni, hogy a gaz­dasági vezetés és a vállalati szb-k közötti vita éppen eb­ben a kérdésben volt a legéle­sebb. A HVDSZ mb-nek nincs tu­domása arról, hogy egyes vál­lalatoknál folyik-e fekete túl­óráztatás, mert erről a munká­sak sem szívesen beszélnek, miután anyagilag érdekeltek. Mégis szólni kell ennek veszé­lyességéről. Nemcsak durva ki­játszása lenne ez a törvények­nek (kollektív szerződés), de a fekete túlórák meghamisítják a tényleges teljesítményeket és „visszaütnek” a normák ren­dezésekor. Sikeres voIt az mb nőbdzott- ságának azon törekvése, hogy a túlnyomórészt nőket foglal­koztató vállalatoknál csökken­jen, illetve megszűnjön a tói* munka. Összefoglalóan megalapít­ható, hogy a túlórák száma csökkent, viszont továbbra is elsőrendű feladatnak kell te­kinteni, hogy ne a munkáslét­szám növelésével, hanem meg­felelő szervezési és műszaki intézkedésekkel, a törvényes munkaidő jobb kihasználásá­val csökkenjen a számuk. A továbbiakban az SZMT El­nöksége elfogadta az 1972-es év első félévi munkát érvét, és Király Ernő vezető titkár tájé­koztatta az elnökséget a hét ülés között végzett munkáról. házásá költségeik általában meghaladták a tervezettet, ser­téstelepeknél a költségnöveke­dés 21,1 százalékos, tehenésze­ti telepeknél 7 százalékos. A megye tanácsi élelmiszeripari vállalatai főbb gazdálkodási mutatóikat túlteljesítették. Emelkedett a kenyértermelés. Az élelmiszeripari vállalatok szervezett intézkedésekkel, ta­karékos gazdálkodásukkal to­vább növelték a nyereségüket. Múlt év őszén a mezőgazda- sági üzemek a szántási és ve­tési munkákat maradéktalanul elvégezték. Kedvezően alakul­nak a növénytermesztési szer­ződések, a cukorrépa kivételé, vei. A zöldségtermesztés fej­lesztése érdekében a termelte­tő vállalatok és tsz területi szövetségek közreműködésével operatív bizottság alakul. Ez a szerv számba veszi a megye területén jelentkező igényeket, információt nyújt új eljárások­ról, módszerekről. A jelenleg érvényben lévő ösztönzők nem biztosítják a szarvasmarha- tenyésztés és -tartás vonalán a negvedik ötéves terv megyei célkitűzéseinek megvalósítá­sát. A háztáji és egyéni gaz­daságokban a szarvasmarha­tartást biztonságosabbá lehet­ne tenni azáltal, ha központi­lag gondoskodnának az e gaz­daságoktól felvásárolt nőivarú borjak tartásáról. A szarvas­marhalétszám csökkenésénél közrejátszik, hogy az állat- tenyésztési telepek feltöltése elhúzódik, mert a gazdaságok nem rendelkeznek a szükséges forgóalappal. A beruházások nagy mértékben megterhelték anyagilag az üzemeket és így rövidlejáratú forgóeszköz hite­lek igénybevételét sem tudják vállalni. Horváth József beszámolója után a miniszterhelyettes a hozzá intézett kérdésekre vá­laszolt. A. HVDSZ Tolna megyei Bi­zottsága a városi tanács dísz­termében ankétot tartott a fel­nőttoktatásról, annak gyakor­lati megoldásáról. A bizottság­hoz tartozó vállalatik szak­szervezeti titkárain, kultúrfele- lősein kívül megjelent Kunos Ferenc, a megyei pártbizottság munkatársa és a nagyobb vál­lalatok gazdasági vezetői is. Tájékoztatót Bárd Flórián, a Babits Mihály megyei művelő­dési központ munkatársa tar­tott. Szomorú adatokat szolgál­tatott a megye általános mű­veltségi színvonaláról, mint például: a megye produktív életkorú lakói közül 68 200-an nem végezték el az általános iskola 8 osztályát. — Mivel a műveltség és a termelés szorosan összefügg, a legfontosabb tennivalónk el­érni azt, hogy minél többen rendelkezzenek azzal az alap- műveltséggel, ami lehetővé te­szi az új ismeretek önálló el­sajátítását. Figyelemre méltó kezdeményezéssel kívánt segí­teni ebben a megyei művelő­dési központ, amikor elindítot­ta a 80 órás osztályozó vizsgá­ra előkészítő tanfolyamot. Lé­nyege az, hogy az általános is­kola VII—VIII. osztályának tantervi anyagát 80 órába sű­rítve, a lényeget hangsúlyozva; a már meglévő ismeretanyagot figyelembe véve kisebb — 10— 15 személyes — csoportokkal foglalkoznak a pedagógusok^ Az eddigi tapasztalatok alap­ján ez a kezdeményezés ered­ményesnek bizonyult. A dol­gozók szempontjából a tanulás­nak ez a módja megfelelő, mert így rövidebb idő alatt, a helyi sajátos körülményekhez igazodva tudják elvégezni az általános iskola VII—VIII. osz­tályait. A legfontosabb ebben a kezdeményezésben az, hogy megtanítsuk az embereket ta­nulni — mondta Bárd Flórián. A továbbiakban beszélt a szakmunkásképzés helyzetéről is. Dr. Szendéi Imre, a HVDSZ megyei bizottságának titkára felhívta a szakszervezeti titká­rok és kultúrfelelősök figyel­mét, hogy kiemelten nagy fel­adat hárul a felnőttoktatásban a szakszervezet szerveire. Egy­részt megfelelő agitációt kell kifejteniük, hogy mennél töb­ben képezzék magukat az üzemek dolgozói, másrészt az oktatás valamilyen formájá­ban részt vevő dolgozókkal kell lelkiismeretesen törődniük. FERTŐI M1KLÓSNE Dr. Dimény Imre támogatása a szekszárdi rádiósklubnak A szekszárdi városi rádiósklub a múlt évben Gemenc el­nevezéssel diplomát alapított a vadászati világkiállítás emlé­kére, amelyet — a kiírásban meghatározott feltételek sze­rint — megkaphatnak hazai és külföldi rádióamatőrök. A szekszárdi diploma iránt meg ..yilvánuló érdeklődésre jellem­ző, hogy a klubhoz már nagyon sok kérelem érkezett be — az elért pontszámok után — a különböző kontinensek, országok amatőréitől. A klub még annak idején kérelemmel fordult a világkiál­lítás fővédnökéhez, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhez, hogy amennyiben lehetséges, járuljon hozzá a világkiállítást megörökítő diploma kiadási költségei­hez. Dr. Dimény Imre válaszában közölte, hogy a klub kéré­sének eleget tesz, és a teljes költséget megtéríti. Az MHSZ szekszárdi rádiósklubja a napokban kapta meg a miniszter által felajánlott összeget, hétezer forintot. Bucskó Jánost felvették Bucskó János 19 éves. Nem szólt senkinek egy szót sem, magában rágta meg előbb jól a mon­dandóját. Fontolgatta, latolgatta, meg gyűjtötte a merszet is, aztán egy napon csak odaállt Mol­nár Antal, a zombai Egyesült Erővel Termelőszö­vetkezet párttitkára elé, s megtudakolta: — Mit kell tennie annak, aki szeretne belépni a pártba? —I Aztán, ki volna az, aki szeretne belépni? — kérdezett vissza Molnár Antal. — Mármint, hogy ki volna... Hát én. Tudom, hogy a szervezeti szabályzatának módosítása óta fel lehet venni olyan fiatalt, aki betöltötte a 18. évét. Én már a 19 felé közeledem. Aztán elbeszélgettek. Bucskó János növényvédő szakmunkás. Az egyik ajánlója — Horváth Antal, akivel egy brigádban dolgozik — a taggyűlésnek a következőt mondta róla: „Szorgalmas, ügyes, dolgos gyerek. Meg va­gyunk vele elégedve. Tisztességet is tud. Rendes ez a gyerek, bátran és felelősséggel merem aján­lani". — Vetegetett a meleg meg az Izgalom azon a taggyűlésen, de aztán megszavaztak. Nem sokat tudtam mondani. Valami olyasmit dadogtam, hogy majd az idő magával hozza, érdemes volt-e engem bevenni maguk közé. Meg olyant is mondtam: aki rendben kezdte az életét, a mun­káját, az rendben is igyekszik végezni mindent ezután, s ha mégis tévednék, hát segítsenek. Mondták, hogy az ajánlókiól továbbra is kérhe­tek tanácsokat. Horváth Antallal nem vagyunk messze egymástól. Sűrűn találkozunk, szinte nap, mint nap. Szoktunk is beszélgetni mindenről. A termelőszövetkezet gondjairól, meg a politikáról is. Bucskó János hetedmagával nőtt fel a szülői házban. A szülei cselédek voltak hajdanán, de a felszabadulás után is nehezen keresték a hét- gyerekű nagy család megélhetésére valót. Még ma sem tartoznak a módosabb emberek közé. Most már csak három gyerek van otthon. Az egyik, a János. — Édesanyám, én beálltam a pártba! — állí­tott haza Bucskó János egy napon. — Azt jól tetted fiam — nézett rá egy percre oz anyja. — Azt jól tetted, mert a párt annyit jelent, hogy emberi módon élhetünk. A családban ezzel be is fejezték az ügyet Nem azért, mintha közömbösek lennének a fiuk határozott lépése iránt, inkább mert természe­tesnek tartják a dolgot. — Alig két hónapja, hogy párttag. Várt vala­mi változást az életében ettől az eseménytől? — Azért is jelentkeztem, mert vártam. Voltam én KISZ-tag is. Ha hívtak, szívesen mentem, s vettem részt társadalmi munkában, vidámságban. Kaptam én ott oklevelet is, meg jutalmul társas­játékot. Büszke voltam, örültem az elismerésnek. Mégiscsak nnáy dolog az, ha az összes fiatal előtt megdicsérnek, elismerik a munkámat... Aztán 68-ban, 69-ben elhanyagolódott a KISZ-munka a községben. Több oka volt annak. Most éledezik ismét, a jelenlegi KISZ-titkárt velem együtt vették fel párttagnak. Szóval, nekem hiányzott, hogy nem tartoztam sehová. Most újból a KISZ-be mentem volna? Azt szeretem a pártban, hogy hallgatnak az emberre. Elmondhatom, amit gon­dolok, s odafigyelnek a szavamra. Az idősebbek sem intenek le, hogy gyereknek hallgass a neve. Ez az én szememben annyit jelent; törődnek az emberrel. Az is jó dolog, hogy első kézből — a tsz-elnökétől, vagy a párttitkártól — értesülök mindenféle fontos dologról. A munkatársak előtt is megnő annak az embernek a becsülete, aki tájékozott. Persze, — sóhajt egy nagyot — tudom én, hogy nem vagyok még semmi... — Hiszen szakmunkás, növényvédő szakmun­kás ... — Igen, Igen... Még nem vittek el katonának. Már sürgetném a dolgot. Mennék szívesen. Ez a bizonytalanság a legrosszabb. A velem egy- korúak, már mind elmentek a községből. Én meg csak várok. Ha idén sem visznek, februárban el­megyek gépkocsivezetői tanfolyamra, aztán meg a nehézgépkezelőit szeretném elvégezni. Ha meg elvisznek katonának, hát a leszerelés után fo­gom kitanulni ezeket. Valahol bizonyosan le van írva az is, hogy a párt tagja tanuljon, képezze magát. Ez is követelménye lehet annak, hogy va­laki jó párttaggá váljék. Én pedig jó párttag gkarak lenni. M. e. Ülésezett az SZMT elnöksége Tájékoztató a túlórák múlt éri alakulásáról a helyiipari vállalatoknál

Next

/
Oldalképek
Tartalom