Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-26 / 21. szám
4 \ u I Â cukorrépa-termesztés A szakmunkásképzés terheinél igazságosabb megosztása érdekében A magyar mezőgazdaság múlt esztendei termelési mérlegét vizsgálva kiderül: az előző évhez képest erőteljesen nőtt a termelés bruttó értéke, amely meghaladta a tervezett szintet is. A kedvező összkép ellenére varrnak a gazdálkodásnak olyan területei, amelyeken nem sikerült előbbre jutni, s emiatt feszültségek keletkeztek a termelés és a népgazdasági igények között. E területhez tartozik a szántóföldi ágazatok közül a szántóföldi zöldség- termesztés. a dohánytermesztés, valamint a cukorrépa- termesztés. Vizsgáljuk meg egy kicsit tüzetesebben a cukorrépatermesztés helyzetét. Hazánkban a cukorrépa termőterülete 1964 óta évről évre csökkent. Ennek bizonyságául néhány számadat. Év Termőterület 1964 132 729 hektár 1967 103 534 hektár 1969 96 974 hektár 1971 73 600 hektár A területcsökkenés különösen a legutóbbi két esztendőben volt nagyarányú. Ha ehhez hozzászámítjuk azt is, hogy ebben a két esztendőben már a termésátlag sem tekinthető jónak, könnyen felmérhetjük: rossz helyzetbe került a hazai feldolgozó ipar és a cukorellátás. 1966-ban hektárra számítva a mezőgazdasági üzemek elérték a 330 mázsát. Ettől kezdve a termésátlag hektáronként 1969-ig 324 és 340 mázsa között mozgott. 1970-ben viszont már csak 283,6 mázsa termés került le országosan egy-egy hektárnyi cukorrépa-területről. Az 1971-es termés mindössze néhány mázsával volt csak több az 1970. évinél. A korábbi években a 3,4— 3,5 millió tonnányi összes cukorrépatermés alkalmat adott arra, hogy a hazai fogyasztók igényeit teljes egészében itthon termelt cukorral elégítsük ki. Sőt, ezen. felül még exportra is jutott a gyárakból kikerülő cukorból. 1970-ben azonban már csak kérdőjelei kétmillió 130 ezer tonna cukorrépát termeltünk. Tavaly pedig még ennél is kevesebbet. így azután már nemcsak, hogy exportra nem futatta a hazai cukortermelésből, de a belső ellátásra sem volt elégséges. Mondhatná valaki; nem olyan nagy baj az, ha a cukor tetemes hányadát külföldről vásároljuk meg. Végső soron ennek ellentéteként a cukorrépa-termelés felszabaduló területén más értékes növényeket termelhetünk. Ez igaz. mégsem ilyen egyszerű a helyzet. Nem, mert a felszabaduló területeken nem termelünk olyan növényeket, amelyeknek az értéke az exportban húszmillió dollár körül lenne. A másik tétel: a cukorrépa melléktermékei nagy takarmányértéket képviselnek. Számításba kell venni azt is, hogy a hazai ellátásban nagy szerepet játszó cukorból nem lehet a bizonytalan nemzetközi cukorpiacra hagyatkozni. A gazdaságosság, az ellátás biztonsága egyaránt arra kell ösztönözzön, hogy idehaza termeljük meg az ellátáshoz szükséges cukrot. így foglalt állást a kormány is a múlt esztendő végén tartott ülésén. A kormányhatározat kimondja, hogy fejleszteni kell a hazai cukorrépatermelést. s elérni, hogy hazai cukorból fedezzük a belső igényeket. E követelményt megfelelő intézkedések követték. A cukorrépa felvásárlási árát — s a felvásárlási áremelés már az idén érvényes — számottevően növelte a kormány. Az alapár 50 forintról 60 forintra, tehát mázsánként 10 forinttal nőtt. Ezen felül mázsánként még öt forint felár jár azoknak, akik cukorrépa- termelésre legalább "négy évre szóló szerződést kötnek, s vállalják azt, hogy a cukorrépa termőterületét az 1969-es arányra növelik, vagy a tavalyi termőterületet 10 százalékkal gyarapítják. Az összességében, 15 forintos felvásárlási áremelés együttesen 30 százalékos termelői áremelésnek felel meg. Az idei tervben 330 mázsás átlagterméssel számolunk országosan. A tervezett 330 mázsás hektáronkénti termésátlag esetén egy hektár cukorrépa árbevétele a régi áron 16 500 forint lenne, az új áron pedig 21 450 forint lesz. A különbség tehát 4950 forint. Vitathatatlan, hogy sokat javult a cukorrépa-termelés jövedelmezősége, nőtt a termelői érdekeltség. Az új fel- vásárlási árfeltételek alapot teremtenek az ágazat fejlesztéséhez. Önmagában, a magasabb felvásárlási ár azonban nem oldja meg a gondokat. A termelés korszerűsítésére, a termeléshez szükséges kézi munkaerő csökkentésére nagy szükség van. Számol ezzel a követelménnyel a MÉM és a cukoripar is. Ezért igyekeznek megteremteni az iparszerű cukorrépa-termesztés anyagi műszaki feltételeit. A valóban nagyüzemi cukorrépa-termesztés. megkívánja a korszerű, lehetőleg genetikailag egymagvú vetőmagot, a biztonságosan ható gyomirtó és növényvédő szert, a betakarítás magasfokú gépesítését. Az első lépések már megtörténtek ezirányban. A Mezőhegyesi Állami Gazdaság jól kidolgozott termesztési rendszerbe foglalta össze az iparszerű termelés feltételeit, s nagy területen, csaknem ezer hektáron 420,5 mázsás átlagtermést ért el. A cukorrépa-termesztés fejlesztése napirendre tűzte a termelés üzemi koncentrációját. Teljesen nyilvánvaló ugyanis, hogy kis területen nem lehet a legmagasabb igényeknek megfelelő termelési rendszert kialakítáni. Tény és való, ■ hogy a cukorrépa- termesztésben elkezdődött valami új. — Mi viseljük a tanulóképzés terheit, költségeit és amikor a fiatalok „felszabadulnak” — tömegesen csalják el őket tőlünk más vállalatok, szövetkezetek, házilagos építőbrigádok. — Nem ritkán hangzik el a panasz az olyan vállalatoknál, ipari szövetkezeteknél, amelyek sok ipari tanulót képeznek, foglalkoztatnak. _Az „elcsalás” ellen különböző módszerekkel lehet védekezni, megszerettetni a munkahelyeket már tanulókorban a fiatalokkal, megbecsülni a fiatal szakmunkásokat, olyan munkahelyi légkört kialakítani, ami «ttmarasztalja őket Azonban nem ritka eset, hogy népgazdasági érdek is megköveteli az egészséges munkaerőmozgást. Szükségük van az olyan vállalatoknak is új szakmunkásokra, amelyek — különböző okokból — szakmunkásképzéssel nem foglalkoznak, nem foglalkozhatnak. Eddig egyszerű volt a megoldás, ráígértek a fiatal szakmunkás bérére és lényegében „learatták” más „vetését”. Indokolt volt a változás, ami most, a munkaügyi miniszter és a pénzügyminiszter a 2/1972. számú együttes rendeletével bekövetkezett. A rendelet alapján „Szakmunkásképző AÍap”-ot létesítenek. Mindazok a vállalatok, ipari, fogyasztási és mezőgazda- sági szövetkezetek, amelyek szakmunkásokat foglalkoztatnak — és éppen ezért érdekeltek a szakmunkásképzésben — szakmunkásképzési hozzájárulást fizetnek. Az így képződő „Szakmunkás- képzési Alap”-ból térítést kapnak azok a vállalatok, szövetkezetek, amelyeknél szak-* munkásképzés folyik. A vállalatok, szövetkezetek a hozzájárulást a mérleg szerinti bérköltség, illetve a tagok és alkalmazottak munkadíja meghatározott százalékának megfelelő összegben fizetik be. Az iparban, állami gazdaságokban, szállításban, kereskedelemben, szolgáltatásban ez a hozzájárulás a bérköltség 0,30, illetve 0,35 százaléka, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben 0,25 százalék. Néhány tevékenységi körben — ezt a rendelet külön, táblázatban közli — nem kell hozzájárulást fizetni. Az országosan képződött alapot évenként felosztják a minisztériumok között, majd a vállalatok, szövetkezetek, intéz-; mények között. Kategóriánként meghatározott normatívák szerint történik a fel-• osz*'"'S. Azok a vállalatok, ahol az átlagosnál jobban felszerelt tanműhelyekben folyik a gyakorlati oktatás, rendszeresen kiegészítő gyakorlati oktatást végeznek, vagy ahol munka- erő-gazdálkodási problémák varrnak, a normatívánál nagyobb összegű hozzájárulást kannak. Alacsonyabb ez az összeg ott, ahol a tanulók gyakorlati oktatása nem tanmű« helvben, vagy csoportos formában történik. A vállalatoknak, Szövetkezeteknek a hozzájárulást első ízben J 973-ban kell befizetni, az 1972-es év terhére. A szakmunkásképzésben részt vevő vállalatok minden év június 30-ig kapják meg a juttatást ALMÄSI ISTVÁN Országosan egyedülálló termék Hogyan született és mit tud az elektromos ágymelegítd ? „Iter facéré Egyéves évfordulókat általában szűk családi körben szokásos ünnepelni, amikor a tavalyi újszülött elért ahhoz az időponthoz, amikor már háromszázhatvanöt napot mondhat magáénak. A családi ünnepek általában kedvesek, de ritkán közérdekűek. A szekszárdi Fiatal Utazók Klubja (köznyelven, és az elfogadott rövidítés szerint FŰK) tegnap volt egyéves. Úgy érezzük hogy megérdemel egy visszapillantást, már erre a rövid időszakra is. Mert utazni szükséges, ahogy a címben is közöltük: „Iter facéré necesse est’’. Ez, nem csekély módon önkéntes torzítása a klasszikus mondásnak, mely szerint „Hajózni szükséges”, vagyis „Navi- gare necesse est”. Az előbbi miért? Azért, hogy az ember megismerje a világot, élményekkel, sokszorosan áttett módon önmagáévá tett élményekkel gazdagodjék, és gazdagítsa környezetét. Ne éljünk közhelyekkel! Magyarország minden valamirevaló vasútállomása tele van a legkülönbözőbb hidetésekkel, melyek utazni invitálnak. Ugyanakkor utazni drága. Hogyan utazzanak a fiatalok? Ezt a kérdést oldotta meg a szekszárdi Fiatal Utazók Klubja egy esztendő leforgása alatt olyan módon, ami elismerést érdemel. Nemcsak tényleges utazásokkal (pénztárca!), hanem távoli tájakra elvivő, hatásos előadásokkal is. necesse est” A KISZ és az Express Ifjúsági Iroda által valóban betű szerint is „patronált” szervezet tagjai egy év leforgása alatt dús program élvezői lehettek. ízelítő ebből: Rajna Gábor élsportoló mesélt kerékpáros emlékeiből. Dr. Varga Gyula Pécsről vallott, Popper György: Tengereken-partokon címmel tartott előadást. Szekulity Péter északi rokonainknál tett látogatásáról számolt be, az Ybl-díjas Tillai Ernő Itáliáról, Anghy Csaba professzor Mongóliáról, Vedres László a nílusi hajóútról, Zádor Béla nyugateurópai utazásairól, dr. Vasvá- ry Artúr Indiában tett kalandozásairól beszélt. Mindezek megjelenését a klubnaplók kötetei őrzik. Köztük Krammer Józsefét is, a lapunkra tett megjegyzésével együtt („Tolnamegyei hírharang”) és néhány irodalom alatti írásművével. Miről van tehát szó? Arról, hogy egy országban, ahol a klubéletnek igencsak kevés angol értelemben vett hagyománya a „klasszikus” kluboknak, eleven, tevékeny közösség jött létre a legkülönbözőbb foglalkozású fiatalokból. Soha ne azt keressük, ami elválaszt, hanem ami összeköt. Ezeket a fiatalokat — bolti eladókat, technikusokat, gimnazistákat, ipari tanulókat, segédmunkásokat, hivataliakat — összekötötte a közös érdeklődés. A hazánk határain belüli és azon kívüli tájak iránti vonzalom. Mert: „Iter facéré necesse est.” O, L „A környezeti hőmérsékletre lehűlt készüléket (takarót) huszonnégy órán át 20 fok hőmérsékletű vízbe merítettük úgy, hogy a készülék 5 centiméterrel a víz alatt volt. Közvetlenül utána villamos szilárdság vizsgálatot végeztünk súlyterhelés mellett, négyezer volttal egy percig. Átütést, átívelést nem tapasztaltunk”. Ezt a megállapítást a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet (MEEI) vizsgálati jegyzőkönyvében olvastuk. Az intézetben tizenhárom szempont szerint 42 vizsgálatnak vetették alá az országban egvedül Szekszárdon gvártott elektromos ágymelegítőt, míg véaül kiállították a minősítést: az elvégzett vizsgálatok szerint a termék mérteiéi az élet- és vaevonbiztonság követelményeinek. — Hogvan született meg az új termék — kérdeztük Schilling Józsefet az elektromos ágvmelegítő hazai meghonosítóját. — A nyugati országokban már régebben forgclomban van ez a termék ez q magyar piacodon azonban ismeretlen. Ez adta az ötletet a m''"valósításra — mondta. 19R8-ban kezdődtek meg a kísáT-l-tek. 1969-ben az első mteő-ít.ő be- vi7c;cpál'^ork1?' fa^'f’mror,e,£' a Népbolt Vállalat anyagi támogatásával sikerült kiküszöbölni a hibákat. A készüléket 1970 augusztusában fogadta el a MEEI és a KERMI. — Az új termék elkészítését nagyon sok probléma, elsősorban anyaghiány nehezítette. Kik segítettek abban, hogy forgalomba kerülhessen az ágymelegítő? — A probléma akkor kezdődött, amikor a termék gyártását engedélyezték, de nem volt kivitelező. 1971 őszén a szekszárdi Jóreménység Tsz vállalta el a takarók gyártását, és azóta már az üzletekben is kaphatók. A termék igazi kooperáció eredménye, hiszen a műszőrmét a szombathelyi Lakástextil Vállalattól kaptuk, a hazánkban nem gyártott, de biztonsági szempontból előnvösehb kétpólusú kapcsolót a TRANSE! EKTRO szerezte be Nvugat-Némeíor- szá°ból, a kettős szigetelésű műf 1 ex csatlakozóminórt a » kiskunfélegyházi Ró bel- és V/.qv :f n‘ f(. kére sünire rövid b^te-idő atett. A svéd fűtőszálat francia alapanyagú szigetelővel a szentendrei háziipari szövetkezet vonja be. — Orvosilag elismerik-e a melegítő gyógyító hatását? — A meleg vizes palackok, gumitömlők és melegtégiákhoz képest az elektromos ágymelegítő kétségtelenül fejlettebb eszköz. Véleményezés céljából egy mintadarabot átadtunk dr. Buga Lászlónak, aik lelkesedve így fogadott bennünket: „Gyerekek, ez egy óriási dolog!” Megígérte, hogy bemutatja egy reumatológiai intézet orvosainak is. Sok fájdalmas betegség van, amelynél a meleg fekvőhely enyhíti a fájdalmakat, ezért termékünk ennek a célnak is megfelel. — A vásárlók mindig bizalmatlanok egy-egy új termék iránt. Előfordulhat-e elektromos probléma a készülékkel? — A beszélgetésünk eleién említett negyvenkét vizsgálat alaposan, mindenre kiterjedt. Négyezer volt feszültség esetén sem történt elektromos átütés, a helybeli kísérletek alánján kilencezer voltig terheltük a melegítőt átütésrr.en- tesen. Harmincöt fok körüli hőmérsékletet ad a takaró, nem kell szabályozni, egyenletesen adja a meleget. — Van-e érdeklődés az új termék iránt? — A megyében most került csak forgalomba, de a jövő héten szovjet és jugoszláv kereskedelmi szakemberekkel tárgvnlunk az exportlehetőségekről. ROZSA GYÖRGY /
