Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-04 / 2. szám
Jubiláló munkásorok Á párt kiváló katonája Szilveszterről A párt hívó szavára tizenöt évvel ezelőtt vállalták, hogy fegyverrel védik a néphatalmat. Tsz-tagok, üzemi munkások, tisztviselők, pedagógusok, orvosok... Napi munkájuk után felöltik a szürke egyenruhát, kiképzésre járnak, őrséget állnak, lövészeteken, gyakorlatokon vesznek részt, hogy ha kell, kellő eréllyel sújtsanak le oz ellenségre. — Tudják, hogy 1950-ben alig akartait felvenni a pártba? Az volt a legsúlyosabb kifogás, hogy nyugati fogságban voltam. A szekszárdi Pere Sanyival együtt tizenhat hónapot töltöttem amerikai, majd francia táborokban. Hát tehettem én arról? Akkor, abban az időben, olyan körülmé- mények között nemigen válogathatott az ember, hogy hol lépvén hadifogoly. Akkor csak az volt az ember előtt, hogyan adhatna túl mielőbb azon az átkozott fegyveren. — Aztán, mégis fegyvert fogtam és hordom már tizenöt éve. Talán kicsit nehezebben most már, mert az idő Könyörtelen... Mindenesetre azért még viselni akarom egynéhány évig — vall önmagáról Hamvai László, a kistor- mási munkásőrszakasz egyik alapító tagja. ■ — Amikor az ellenforradalom után megjelent a párt felhívása a munkásőrség megalakításáról. itt a faluban az öreg Rátái, a Naszvetter — ő volt a párt titkár — kezdték a szervezést. A pártszervezetnek szinte minden épkézláb férfitagja jelentkezett. Harmincegyen... A kistormásiakból állt ki egy teljes szakasz. Miosoda élmény volt az ünnepélyes eskütétel Gyönkön, a szociális otthon parkjában, az almafák alatt... Ha csak egy évvel hamarabb kapjuk a fegyvert. nem szerezhetett volna ötvenhatban olyan pozíciókat az ellenforradalom. — Hamvai elvtárs... Az 1960- as években keletkezett egy mondás; ha a Szocializmust kell megvédeni, akkor oda felsorakozik az egész Kistormás. A kukoricakapáláshoz viszont már nem... Hamvai László nevet. — Ami a kukoricát illeti, az bizony, sokszor gazos volt. De az volt az igazság, hogy a kapálnivaló sok volt, a kapás meg kevés. Uramisten, ha visszagondolok, milyen nehéz éveket éltünk át. 1949-ben Puszlatormáson alakítottunk termelőcsoportot. A szándék megvolt, de hiányzott a hozzáértés. Elkészíteni egy több száz holdas gazdaság termelési tervét? Azt még könnyű volt eldönteni, hány holdon termelünk búzát, kukoricát, árpát, gvaootot, de hogy mindenre idejében legyen munkaerő...? Egyre viszont még ma is büszkék lehetünk; akkoriban kevés helyen volt a megyében olyan sertéstenyészwJóformán semmi... 99 Ez az év is jól kezdődött. Az év első munkanapján, a reggeli krónika új szignállal jelentkező harmadik adásában az ügyeletes szerkesztő megkérdezte Ipper Pált, hogy „mi újság a külpolitikában?”. A válasz rendkívül megnyugtató volt: „Jóformán semmi!”. Vagyis: nem voltak különösen súlyos légitámadások, a dzsun- gelekben jóformán alig lövöldöztek "egymásra a szemben állók. Nem történt provokáció a koreai demarkációs vonalnál, a Szuezi-csatoma partján és még erre-arra a világban, ahol provokációk szoktak történni. Nem térítettek ei egyetlen repülőgépet sem, és Írországban nem ölték az írek az íreket, írek az angolokat, vagy angolok az íreket. Semmi ilyesmiről nem lehetett olvasni a telex-gépek szalagjain, melyek negyed annyira se voltak bőbeszédűek, mint a tavalyi év más „rendes” napjain vagy amilyenek alighanem már holnap lesznek. Ipper Pál szavai az első pillanatban örömmel töltötték el a hallgatót. A fantáz'álásra hajlamosabbak előtt már-már felrémlett egy olyan jövő képe, amelyben az újságok címoldalain az ötlábú borjúról szóló hírek foglalják el a fő helyet, és véresebb beszámolóról se hallani, se olvasni nem lehet, mint a közlekedési krónika. Az ilyesfajta jövő azonban sajnos a remélhetőnél is távolabb van. Egyelőre (ugyancsak sajnos) ott tartunk, hogy egv-egy kisebb bombázás, mindennapi tűzharc, politikai gyilkosság a „jóformán semmi” kategóriájába tartozik. A világ mindennapjainak szerves része valamennyi, melyeket már említeni sem érdemes. Fáradt figyelmünket a nagyobb eseményekre tartalékoljuk, más szó-; Ipper Pál, a gyakorlott külpolitikai újságíró,' természetesen mindezt nagyon jól tudja és idézett mondatával csak egy pillanatnyi szélcsendet regisztrált, olyasféle állapotot, mintha egy múló pillanatra az egész világ ünnep utáni másnaposságban lefedezett volna. Annak érdekében, hogy a külpolitikában egyszer csakugyan jóformán semmi újság né legyen, hosszú évek, évtizedek óta következetesen folyik valami. A Szovjetunió és a szocialista országok békepolitikája. melynek eredményeként a világ egy igen tetemes részén az emberek valóban azzal a tudattal kezdhették el az 1972. évi munkát, hogy odahaza „nincs újság, jóformán semmi”. Nincs krízis, válság, feszültség, de van lehetőség a békés élethez. Ami igazán nem semmi. tés, mint a miénk. Díjakat nyertünk a kiállításokon. — Később elmentem a gépállomásra. mert oda is kellett a traktoros. Majd megszereztem a gépkocsivezetői jogosítványt. így húztam le tizenhárom évet. Két év óta itt vágyóé a kölesdi földművesszövetkezetnél. Itt van a munka helyben, és amikor az ember már az ötven felé közeledik. fárasztó a munka mellett a mindennapos utazgatás. — Az elmúlt tizenöt év...? Nem panaszkodhatom, gazdag volt élményekben. Tsz-szerve- zés... Kisszékelyben, Tolnané- medin, Kölesden... Hogy hány embert haragítottunk magunkra... Bár azt Íriszem, most még többet magunkra haragítanánk, ha arra agitálnánk, hogy- térjenek vissza a régihez... — Hányán vannak még a szakasz akkori, alapító tagjai közül ? — Talán heten. Az idősebbelv tartalékba kerültek, sokan elköltöztek. Bodor Marci, az akkori szakaszparancsnok most Gyönkön szakaszparancsnok. Vagy ötről-hatról tudom, akik Dunaújvárosba költöztek, hogy ott munkásőrök továbbra is. A harmincegyből áld él, vagy ki nem öregedett, a legtöbb ma is viseli a fegyvert. Úgy vagyunk, mi, régi prolik, hogy nem adjuk ki a kezünkből a fegyvert, amíg ki nem esik. — De végül is eljön az idő, amikor másnak kell kézbe venni... — Hát igen... nekünk, idősebbeknek kell gondoskodnunk az utánpótlásról. Én már nyugodt vagyok, ott van a szakaszban a nevelt fiam, a Pora János. Nemrég, a szakaszgyűlés után a kistormási munkásőrökkel beszélgetett Somi Benjamin, a megyei párt- bizottság titkára és Palkovics István megyei parancsnok. A közelgő jubileumról, az Öregekről. fiata'okról folyt a szó, és arról, ki miért lett munkásőr. A megyei parancsnok jót derült a fiatal Pora János szavain. — Én is szívesen ott lettem volna az elsők között. Nem is az elven múlott, hanem azon, hogy akkor meg kicsi voltam... A fiatal munkásőr — szakaszvezetőként szerelt le a határőrségtől és nyomban jelentkezett a testületbe — minden bizonnyal nem marad el többszörösen kitüntetett, kiváló munkásőr nevelőapja mögött. Az őszi éleslövészeten kiválót lőtt, és kézigránáttal úgv telibe talált, hogy a robbanás szilánkokra hasogatta a cél a lakot. Hamvai Lászlót - így jellemzi Gaál Antal, járási parancsnok: — A kiképzésről, a szolgálatról sohasem hiányzik, őrá mindenkor, minden körülmények között lehet számítani. A párt kiváló katonája. BOGNAK ISTVÁN Szenzációk, különös események nélkül köszöntött be az új év. A mozgalmas, vidám éjszaka után Szekszárd álmosnak tűnt. A késő reggeli órákban wéhány megkésett ünneplő igyekezett hazafelé. A Garay téren, meg a város főútjain elárvult konfettik hevertek, s a központ táján egy üres sörösüveg támasztott egy villanyoszlopot. A taxisofőröknek különösen jó volt az éjszaka. Útvonaluk általában az egyik szórakozóhelytől a másikig vezetett, de akadtak olyan utasok is, akik a környező falvakig vették igénybe a gépjármüveket. A mentőkre nem rótt különösebb feladatokat a szilveszter. Éjfél után két óra ötvenöt perckor egy vajúdó asz- szonnyal indulták Nagy dörög— utólag ról a szekszárdi kórház felé. Ezenkívül több olyan kivonulásuk is volt, amelyek az év bármely éjszakáján megtörténhettek volna, i A tűzoltókat alig valamivel éjfél után riasztották először, azzal, hogy Bátaszéken egy szénakazal ég. Ez, szerencsére nem egészen így volt. Néhány fiatal, a szilveszteri petárdá- zással pár villa szénát véletlenül lángra lobhantoti, de a tűzoltóknak nem kellett beavatkozniuk, mert a helybeliek a jelentéktelen tűzet eltaposták. Reggel nyolc óra húsz perckor látta meg a napvilágot az első szekszárdi újszülött. A kisfiút császármetszéssel segítették világra. Hétfőtől önállóan Nagykorúság két és fél éy után Két és fél év a dombóvári Univerzál Szövetkezetnek elég volt ahhoz, hogy elszakadjon egyik „kenyéradójától”, független legyen. Bár a szövetkezet össztevékenységének csak egy kis hányadában foglalkoznak gumitermékek gyártásával, az önállóvá válás mégis jelentős fordulat. Hogyan került erre sor? — kérdeztük dr. Samu Lajost, a szövetkezet elnökét. — 1969-ben szövetkezetünk megállapodást kötött az Országos Gumiipari Vállalattal. Profilszerződésünk szerint 1969. júniusa óta a Pálma Gumigyár bizonyos termékeit mi gyártjuk Jelenleg Dombóvár látja el az országot egészségügyi, munkavédelmi gumitermékekkel, játékárukkal, mártott termékekkel. Eddig az OGV az alapanyagon kívül műszaki segítséget is nyújtott nekünk. A szerződés értelmében viszont az általunk gyártott késztermékeket mind át kellett adnunk és azok kereskedelmi forgalmazását a vállalat végezte. A sokoldalú együttműködés szövetkezetünknek rendkívül hasznos volt. Dombóváron ugyanis lassan kialakult egy műszaki garnitúra, a fizikai dolgozók pedig kellő begyakorlottságot szereztek a gyártásban. A szoros viszony egyre kényelmetlenebb lett, a szövetkezet lassan kinőtt a gumigyártás gyerekcipőjéből és az OGV is úgy látta, hogy a szövetkezet képes a gyártáson kívül a kereskedelmi tevékenységet is ellátni. így jött létre a közelmúltban az a szerződés, amely szerint a szövetkezet a gumiipari tevékenységet 1972. január 1-től teljésen önállóan végezheti. — Mit jelent ez az önállóság a szövetkezetnek ? — Az önállóság több munkát és nagyobb feladatokat jelent Az új szerződés szerint megszűnt a régi kötöttség és saját magunk forgalmazzuk termékeinket. Újat tehát csupán ez jelent, hiszen a többi munkát eddig is mi végeztük el. Már az elmúlt hónapban átfogó piackutatást kezdtünk, hogy január 1-től az átállás zökkenőmentes legyen. Az önállóság természetesen nagyobb felelősséget is ró a szövetkezetre, néhány új beruházást is meg kell valósítani. Eddig Budapesten vizsgálták meg termékeinket, hogyan viselkednek használat közben, ezt a jövőben magunk fogjuk ellenőrizni. Ezért körülbelül háromszázezer forint költséggel laboratóriumot kell felépítenünk és berendeznünk. Problémánk lesz tehát . bőven, segítséget azonban kapunk a kezdeti nehézségek leküzdésére. Anyagot továbbra is az OGV biztosít számunkra, a laboratóriumi munkákat pedig addig, amíg sajátunk el nem készül, a Pálma Gumigyárban fogjuk elvégeztetni. — A kereskedelmi tevékenység új bevételhez juttatja a szövetkezetét, azonban érzékelhetik-e valamilyen módon a vásárlók is ezt az önállóvá válást? — Igen. Az OGV eddig százalékot kapott a szövetkezet termékeinek forgalmazásáért, ezért bizonyos árucikkek árát — amelyeket közvetlen a vásárlóközönség használ fel — mérsékeljük. Olcsóbb lesz a margarétacumi, a cumisüveg gumija, a szemcseppentőgumi és foglalkozunk azzal a gondolattal is, hogy még olcsóbban hozzuk forgalomba a népszerű gyermekjátékot a léggömböt is. Rózsa Gy. A Bursudi Y tutyikombiafc wtâwtàtte top*, Foto: Gottvuld.
