Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-16 / 13. szám
I t r lllunkâskoloni a a lépcső alatt Apátiné sikoltozása, airtikbr fi szállítószalag elkapta a karját, nem hallatszott a városba; szétterült a száritófészerek között, kibukott a Kapos völgyébe. A gyárat, a munkástelepülést hetvenhat lépcső vá. iasztj a fel a várostól, ( Dombóvártól. A bányafal meredek. Alatta Van a gyár, meg a lakótelep. A. telepen, a gyáron túl a vasút húzódik. Azután rét, majd a Kapos, majd megint rét és yégül a Szőlőhegy, A munkástelepről csak a Kapos felé van kilátás. A Szőlőhegyig csak jó szemű ember lát el. Huszonkét család él Itt A gyárvezető nem tudja pontosan' lélekszámúkat. Még akik itt laknak, azok sem. Sorolják: Halászéle heten, Illésék nyolcán, Vargáék négyen, Farkasék öten, Csavari, Árvái, Rácz. Valamennyien téglagyáriak. Azaz nem. Mert Illés János a Vetőmaghoz jár fűteni; az öreg Panics, meg az öreg Halász sem itt dolgozik, ennek a fia is eljár. A többség a gyárból él. Itt születtek, innen jártak iskolába a városba, itt dolgoznak, itt örülnek, itt kapnak hajba. Probléma mindig van, mint legutóbb is. Az egyik dolgozó különmunkába állt, még a gyerekeit is vitte a túlmunkába, és sok pénzt keresett, ezért irigykedtek rá, szidták, mert több jutott neki sörre, több lottószelvényt tudott venni. Tavaly ebben a gyárban szinte játszva teljesítették túl s. tervet, pedig mennyi akadály volt! Kevés volt a munkás, alkatrészhiány, esett az eső és sok volt a „másnap”. Apáti Mihály 1923 óta lakik egy falatnyi szobában és konyhában. A szoba padlós, a konyha cementlapos, az ajtón, ablakon beomlik a kaposvári vonatok füstje, rongyszőnyeget kell éjszakára? mindegyikre szegezni. A szomszédban Csep- regi Istvánné négy gyerekkel lakik. Betonlapos konyha, padlós szoba, a legkisebb gyerek hathónapos. A legnagyobb nyolcéves. „Igaz, hogy felemelik négy évre?” — reménykedőn kedvező választ vár tőlem. „Nem tudom asszonyom”. „Mi lesz velünk”. Ezer forintot keresett a kemencénél és a hatszáz forint otthon több mint az ezer. Irigyek az emberek. Irigykedtek Kocsis Jenőékre, mert gyönyörű szép leányuk született. Az öreg Pánicsra, amikor temetkezési segélyt kapott, a betegre, aki a. lépcsőn felmegy a postás elé, elkérni a táppénzt, és csak este, és akkor is nó- tázva jön haza, amikor négy munkás ballag hazafelé az esti iskolából, akik a hetediket, meg a nyolcadikat járják bent p. városban. Ellentétek, ellentmondások! Illésék például úgy rendezkedtek be, hogy a család fele a gyárban dolgozott — lakásjog — másik fele meg egy baranyai tsz-nek egész nyáron téglát vert. „Többet nem csinálom, már nem bírom” — mondja IJlés János. A nyáron hétszázezer kis téglát vert Baranyában, annyit, mint egy tsz-téglagyár egész évi termelése. Innen, a lakótelepről ritkán emelkedik ki valaki. Az Apátigyerek már „vitte valamire”: p. Városgazdálkodásnál öntözőautó-kezelő. Egy másik fiú traktoros a tsz-ben, az sem jön már vissza. Csak az öregek maradnak. A téglagyári munkás nem épít házat. Kivétel van, három nevet jegyeztek fel - Halász Lajos, Venturini Já- nos és Lóki József — ők építettek — az elmúlt 25 év alatt — a városban családi házat. Bűnöző nincs a lakótelepen. Huszonöt év alatt egy volt — tavaly —, bizonyos Magyari Sándor nevezetű, nyolc hónapig élt és dolgozott a lakótelepen, aztán elvitték, öt évet adtak neki, a feleségének kettőt Nappal a kemencénél dől. goztak, éjszaka lopni mentek. Huszonöt helyre betörtek. ..Nagyon szégyelltük magunkat. A városban megállítottak bennünket. Kérdezték: Mi van abban a gyárban?” — panaszolják az öregek. Azóta a rendőrjárőr gyakori a. telepen. Minden lakásban televízió tartja fogva a családot. Húsz évvel ezelőtt még összejártak. Esténként kártyáztak, beszélgettek. Ma, amikor sötétedik, becsukják a rosszul záró ajtókat, pokrócot akasztanak rá és bekapcsolják a tévét. Ha névadót tartanak —<■ kettő volt eddig mindössze — oda is csak „az irigy-kíváncsiság viszi el a népeket”. A termelési tanácskozást „süketen végigülik”, mert napközben milüomszor elmondták már a gyárvezetőnek panaszaikat. Minek ismételni. A „hujabálon”, amelyet a városban a Vörös Csillagban tartottak, mindenki ott volt. A kemencében beszélgetünk. Bakancsomat már átforr ósí tóttá a talaj. A gyárvezető kis- kabátban, a munkások úgyszintén. Pipahuja. A tégiaSzomorú szemű őzike, piros csizmás libapásztor és egy félkarú, kopott batett-tár.coíinő sorakozik a vitrinben. Mellettük „Máriagyűdi emlék” feliratú siínes üvegpoharak. A kombi- náitszekrényhez tartozó könyvespolcon kis poharakat tartanak. Hat sima üvegü boros, és hat bólés — kristályból. Darabja legalább 80 forint. A lakás zsúfolt. Csupa drága holmival „terítették be”. — Nászajándékba kaptuk a bútort — büszkélkedik a fiatalasszony, s mintegy jól betanult verset szavalja az árakat. Alig várom, hogy kiszabaduljak ebből a pénzszagból. Ebből a hangulat nélküli gazdag szegénységből. Azon töröm a fejemet, hogy vajon mi mindent lehetett volna csinálni a befektetett rengeteg pénzből ? Lakást, otthont... olyan igazit. És mennyi könyvét, hanglemezt, meg tudja isten mit le,,Engedje meg, hogy őszinte jókívánságunkat fejezzük hi új lakásába költözése alkalmából. Jól tudjuk, hogy a lakásváltoztatás gonddal, az új lakás berendezésének és felszerelésének ezernyi izgalmával jár. E problémák megoldásánál szeretnénk segítséget nyújtani, amikor felajánljuk áruházunk szolgáltatásait... Valamennyi osztó.lyunkon lak- berendezési tanáccsal szolgálunk. Az a célunk,. hogy a vásárolt lakberendezési cikkekkel valóban otthonossá, kényelmessé tegye új lakását.” Az idézet a Tolna megyei Népbolt Vállalat szekszárdi Otthon Áruházának leveléből való, amit minden új lakástulajdonosnak megküldenek. Felsorolják ötletes szolgáltatásaikat: bútort, kályhát és más egyebet hazaszállítanak, a kiválasztott függönyt megvarrják, (körülbelül 30—40 forintért) a függönyök, szőnyegek pontos felmérésére a helyszínre megy egy-egy szakemberük. Tessék parancsolni — jön elénk « fiatal, fekete hajú leány. áralc emelkedéséről beszélünk, meg a fizetésről. Mindig ez a téma. Kertész Ferenc gyárvezető hallgatja a sok beszédet, s magyarázni próbálja — ki tudja, hányadszor és hiába — hogy ebből az áremelésből munkabérre kevés jut. Minden szava vihart kavar. Sokat kell még beszélni az embereknek arról, hogy miért születik egy- egy országos jelentőségű intézkedés, amely abban a pillanatban a munkásnak talán nem kedvező. — Magyar betegség az irigység — mondja a gyárvezető. — Ez azért jó, mert sokszor nagyon mérgesek az emberek. Akkor úgy dolgoznak, mintha gép hajtaná őket. Megmutatják, ők is tudnak sok pénzt keresni. A pénz az első számú érv. Megint nem kapunk nyereségrészesedést, mit mondjak az embereknek? Tudják, hogy túlteljesítették a tervet, hogy a jó munkáért jutalom, pénz jár. Erre mi tanítottuk őket. ÉS hallják a híreket. Egyik Sásd. ról, másik Mohácsról hozza, hogy „bezzeg ott adnak jutalmat”. Pervze, hogy nem adnak ott sem, de mondják, hergelik egymást, hajbakapnak, hamar mondják: „ázsnyádistehit”. De jó munkások. Kiváló munkások. Csak a családi, a lakótelepi életben is úgy együtt tudnának lenn’, mint a gyárban. Akkor a fejem se fájna. hetett volna még venni. Az előszobából még egyszer visszanézek. A szobában nagymama kissöprűvel igyekszik eltakarítani a láthatatlan lábnyomokat, a gépi perzsáról. Hangulatom nem javul, hiába gondolok egy gazdag könyvespolcra. Mert néha az is elkeserítő lehet. Mikor? Amikor a könyvek nem könyvek, hanem csak díszek. Jól emlékszem a történetre. Nemrég mesélte a könyvesbolt vezetője. Egy 35 év körüli házaspár ötezer forinttal állított be a kömyvesbolta vásárolni. Nem volt igényük egyetlen verses- kötetre, vagy lexikonra, csupán azt kérték, hogy pénzükért szép, színes borítójú, körülbelül három és fél méternyi polcra elegendő árut adjanak. Árut és nem könyvet. A könyv- szerető eladók hiába próbálkoztak ismert írók műveinek ajánlásával... Kétszoba-összkomfortos lakás berendezéséhez kérjük tanácsát. A leskicoelt alaprajzot hozzáértéssel nézi, s javasolja, hogy mindenekelőtt nézzük végig az Otthon Aruház körülbelül 8—9 millió forintos árukészletét. Közben felírja, hogy milyen bútorunk van már. — A nagyszobáhan jól mutatna a kényelmes Kanizsa bútor. Variálható a szekrénysor, sőt a két rekamiét a szekrénybe építve is lehet használni. A szobából nyíló alkóvba, az éikezőíülkébe pedig a garnitúra ebédlőasztalát a négy kárpitozott székkel lehetne betenni. s 'kiegészíteni a már meglévő Baranya könyvszekrénynyel — mondja Kiss Erzsébet eladó. Aztán ötletétől szinte lázba jön. — Az étkezőt dolgozószobának is lehetne használni. Oda egy íróasztal és egy szék még bőven elfér. — Milyen szempontok szerint adja a lakberendezési tanácsot? — Szerintem két fontes dolog van: a hsmft.'ia és a kényelem. Ezért gondoltam, hogy a régi neobarokk ülőgarnitúrát Lakás — vagy otthon ? Harmónia és kényelem Apáti néni Viróma szörppel kínál. Megmutatja a karját, a tizenhét centis hegedést, ahol a gép szétroncsolta, „Fegyelmit kaptam a gyártól, meg 92 forintot a biztosítótól. Nyugdíjas vagyok. Én is, meg az uram is. Minket csak a Szent Mihály lován visznek innen el.” A gyári lakótelep tanácstagja fönn lakik a városban, Tamás Bélának hívják. Az el- 60 tanácstag, akivel mindenki elégedett. „Ó j árál ta ki”, hogy hetvenhat betonlépcső épüljön a meredek párton a városból le a gyárhqz, a lakótelephez. PALKÓ VACS JENŐ a kisszobába kellene tenni, egy sima vonalú rekamiéval ég egy bárszekrénnyel. A kisszobáoál a szónyegkiválasztásra tessék majd vigyázni. Az emeleten Schmidt Jó- zsefné osztályvezetővel beszélgetünk. — örülünk, mert az utóbbi időben egyre többen keresik fel az áruházát lakberendezési tanácsért. Szívesen foglalkozunk a tanácstalan vásárlókkal. Nagyobb lakásokba az úgynevezett bordűr függönyt javaslom. Drapériának és az alkov leválasztására pedig a Gellért bútorszövetből ajánlanék, ugyanis annak mindkét oldala mintás. Ha maradna néhányszáz forintjuk, akkor az előszobába feltétlenül vegyenek neovinill padlóburkolót. — s máris mutatja a 117 forintos (120 centiméter széles) már- ványutánzatú műanyag szőnyeget. Udvariatlanul Úgy hírlik, hogy a duna- földvárj ÁFÉSZ bútorüzletében mindig ég minden kapható. így igaz ez? A parányi szobákban egyedül járkálok. Senki nem kérdi, hogy mit akaróit. Jó 10 perc után egy eladómé lép mellém, — Két és fél szobás lakást szeretnék berendezni. Tanácsra lenne szükségem. — Nálunk nincs tanácsadás. Nézze meg a bútorokat, s ha választott szóljon. Nézelődöm. Egy középkorú férfi — talán üzletvezető — megy el mellettem. Neki is elmondom, hogy tanácsért jötés udvariasan tem. Megbotfánkozva mér végig: — Nálunk az áru a fontos. Ha az van, akkor vevő is van. Az utolsó szót már néhány méterről mondja... Németh Ferenc, ugyanebben a községben az ÁFÉSZ áruház lakberendezési osztályvezetője viszont boldogan mutogatja a gazdagon megrakott polcok árukészletét. Szőnyeg, függöny, 460 forintos szőrme falisző- nveg. Pillanatok alatt összeállítja az egy lakásba szükséges összes textília katalógusát. Színben, stílusban tökéletes az az összhang. A garzon — Talán ezt a legnehezebb berendezni — mondja Hiríh János, a paksi bútorüzlet osztályvezetője. — A garzonba úgy kell megválasztani minden egyes bútordarabot, hogy azok passzoljanak a lakó egyéniségéhez. Azt hiszem, ha valaki egyedül lakik, akkor a bútorok és a szőnyegek válnak társaivá. Nagyon fontos a lakás hangulata. — Megkérem, adjon tanácsolt. Körülbelül 16 ezer forintot tudnék részletben kifizetni. Hoozzias számolás, variálás, válogatás után következő a Javaslat: Melinda szekrénysor 8713 forint. Szilvia lenyitható rekamié 3350 forint, a két forgófotel 3000 forint. A meglévő íróasztal, s hozzá a szék még elfér. — Akárhogy számolom a maradék ezer forintból nem kerülnek lei a kiegészítők — néz föl számolócéduláiból Berke Júlia, a lakástextil osztály vezetője. — A függöny 480 forint, a szőnyeg — lemosható Kálió — 1780 forint. És azt mondom, ne sajnálja azt a 220 forintot, amibe a piros műszőrme faliszőnyeg kerül. — Sokan kérnek tanácsot?-— Egyre többen. Főleg a vidékiek. Azt mondják, hiába a pénz, ha nem értenek a kiválasztáshoz. A család akkor igazán család, ha otthona van. A szén otthon összetartja a pároltat. De az otthonvarázslás nem könnyű feladat. Nemcsak pénz. hanem ízlés és hozzáértés is keli hozzá. De ha mindhárom vr.egvan, a szakember tanácsa akkor sem megvetendő. Soha nem, szabad elfelejteni azt a régi igazságot sem., hogy ne az ember szolgálja a lakást, hanem fordítva. A lakás berendezése is művészet, V, HORVÁTH MÁRIA
