Tolna Megyei Népújság, 1972. január (22. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-15 / 12. szám
? Művészek a megyében Oszoli Piroska otthonában Mindig festő akart lenni. Ce a szűkös lehetőségekből csak arra futotta, hogy folytassa a családi hagyományt: megszerezte a tanítói oklevelet. Ma, amikor képesítés nélkül is el lehet kezdeni a pedagóguspályát, szinte hihetetlennek hangzik, hogy akkor az oklevél is csak az újabb hányattatások kezdetét jelentette, elmehetett nevelőnőnek, később gépírónő lett, míg végre a felszabadulás után visszatérve a duna- földvári családi házba, pedagógus lehetett. A művészremények azonban tovább szuny- nyadtak, s az álom, ami végigkísérte egész fiatalságát, talán soha nem valósul meg, ha fel nem figyel Oszoli Piroskára a közelmúltban elhunyt festőművész, Lázár Pál, aki szak- felügyelőként járta a megyét a szakköri munkák. Nem egy közülük valóban tehetséget ígér, de most őrá szeretném visszafordítani a szót, életére, munkájára. — Az életem a munkám, s azt hiszem, nagyon sokat dolgoztam az elmúlt hónapokban, években. Hogy mit akarok? Egyre tökéletesebben kifejezni a valóságot, hogy aki megáll a képem előtt ugyanazt érezze, amit én éreztem a táj előtt. Ez a táj szinte kizárólagosan Dunaföldvár. Utcák, a Duna folyton változó színe, a folyópart soha meg nem únható változatossága. Hirtelen Mond» rian jut eszembe, a holland, aki egész életében függőleges és vízszintes vonalakat rajzolt. De ez más, Oszoli Piroska vi— Az ő támogatása nélkül soha nem tudom megszerezni harmadik szakként a rajztanári képesítést, s festői pályámon tulajdonképpen ez indított el. Bátrabb fettem, kezdtem rájönni arra, hogy amit tudok, hogyan használhatom fel. Aztán itt volt a megyei tanács dunaföldvári művésztelepe, három éven át, 1961-től 1963-ig. Felejthetetlen számomra a kö. zöa munka a kollégákkal, Lázár Palival, Staub Ferivel, Kertes Kollmann Jenővel, s a többiekkel. Mindegyiktől tanultam valamit, ahogy később, a paksi művésztelepen is. Aztán megszűnt az egész, jelenleg a megyében csak a fiatalok számára van művésztelep. Nagyon nagy kár, -hisz a közös munkának olyan lehetőségét jelentette, amit mással nem lehet pótolni. Családi körben ülünk a tágas földvári házban, édesanyja, nővére társaságában, majd megérkezik férje is, aki kitűnő borával teszi még meghittebbé beszélgetésünket. Előttem papír, toll, arra kérem, magáról beszéljen, de Oszoli Piroska személye szinte • egybefolyik munkájával, vagy még inkább a tanulással és a tanítással. Mert tanít is, két szakkört vezet, az iskolában és az iskolán kívii), s rögtön elő is kerülnek vásárlások során is nem egyszer elég mostohán bántak vele. Amikor erről kérdezem, egészen más jót eszébe: — Boldognak érzem magam. Igen, boldognak, mert festhetek, mert a szülőföldem tájait festhetem, s őczintén mondom, még csak a mellőző "ság érzése sincs bennem. S ha kérhetnék valamit a sorstól, mondjuk úgy, mint a mesében, csak azt kérném, hogy egyre jobban ki tudjam fejezni világomat, s minél több embernek szerezhessem meg a művészet örömét. — Hisz abban, hogy a művészet meg tudja jobbítani az embereket? — Azt nem hiszem, de abban biztos vagyok, hogy szebbé tudja tenni az életüket. Ahogy képeit nézzük, úgy érezzük, valóban szebbé tudja tenni az életünket. CSÁNYI LÁSZLÓ Petőfi-évfordu!óra készülnek Vas megyében lága az emberi valóság, nem az, amit látunk, hanem amit látnunk kellene a tájban. A természet igazi arca, amit csak a művészet tud közvetíteni, egyértelműen, örök érvényűén, — Úgy érzem, valamit adtam annak a községnek, amelyben élek, s amely festészetem állandó témája. Mi is így érezzük, s talán a dunaföldváriak is, akik most gazdag gyűjteményt láthatnak a művelődési házban Oszoli Piroska munkáiból. Kiállítác sairól beszél, 1962-es első bemutatkozásáról, majd a Staub Ferenccel közösen rendezett kiállításról, amit Dunaújvárosban is bemutattak, aztán a Szirmay Endrével közös szekszárdi tárlatról. Hogyan fest? — A táj mindig más, néha sietni kell, hogy megtudjam ragadni egy-egy perc színeit. A természet soha nem ugyanaz. Szokott álmodni? Képekről festésről? — Igen — gondolkozik. — Félálomban néha úgy érzem, festek. Látom a színeket, ilyenkor nagyon intenzíven látom a színeket. Ne hallgassuk el: Oszoli Piroska nem tartozik a sikeres festők közé, s az egy-egy kiállítás után szokásos hivatalos Petőfi születésének ISO. évfordulójára készülnek Vas megyében. Az ünnepség előkészítésére, emlékbizottságot hoztak létre. Ostíf^asszonyfán, ahol a költő 1839-ben egy nyarat töltött. Az emlékbizottság felvette a kapcsolatot Szlovákiával, s ennek eredményeként Petőfi-gyűjteményük jelentős anyaggal gazdagodott. Már az ősszel megkezdték Ostffyasszonyfán a Petőfi művelődési ház parkjában az emlékliget kialakítását. A parkban a celldömölki járás valamennyi községe egy-egy fát ültet. Az évfordulóra megnyitják a Petőfj-emlékszobát A költő ostffyasszonyfai tartózkodása során sok’ időt töltött a Rába partján, s be-be- tért megpihenni a folyó partján álló Ragyogó-i csárdába. A híd és a valamikori csárda környéke ma irodalmi emlékhely. Az évforduló alkalmából a híd oldalán emléktáblát helyeznek eh Franki Péter zongoraestje Az Országos Filharmónia és a Babits Mihály megyei művelődési központ négy zongo- raestböl álló új sorozatot indított csütörtökön este a márványteremben. Dicséret illeti a művelődési központ vezetését, hogy újabb lehetőségekkel kísérletezik a házon belül. A sorozat első szereplője Franki Péter Londonban élő magyar származású zongora- művész volt. Tanulmányait a budapesti Zemakademián végezte és már egészen fiatalon szép ígéretnek mutatkozott. Az elmúlt években nagy rangot vívott ki a nemzetközi zenei életben. Kíváncsian vártuk hazai újrabemutatkozását. A mai hangversenylátogató közönség el van kényeztetve a nagyszerű világjáró művészek sorától. Szekszárdon js az elmúlt években számtalan nagy művész fordult meg. Franki Pétert a csütörtöki hangversenye alapján az elsők között kell nyilvántartani. Kialakult nagy egyéniség. Sajátosan bársonyos, puha, szép zongorahang, hajlékony zeneiség és óriási technikai adottság jellemzi. Hayd C-dúr szonátájának előadása nem egyszerű stílus- gyakorlat számára, hanem az ezerarcú nagymester világának birtokba vétele és lenyűgöző kivetítése. Bűvkörébe vonta hallgatóit Schubert elvágyódó, nosztalgikus tündérvilágával a c-moll szonátában. Talán csak a zárótétel tarantella ritmusa lehetett volna feszültebb. Debussy 6 etűdjét nagyon rokonszenvesen, nemcsak a technikai oldaláról közelítette meg, hanem az impresszionista hangzás brilliáns interpretációjával. Schumann „Bécsi farsangi tréfa” című művét szélsőségesen sodró erejűnek jelenítette meg. Itt hiányoltuk kissé a bécsi tréfás farsangi humor megnyilvánulásait, A szűnni nem akaró tapsokat a művész három ráadásszámmal köszönte meg. A műveket Thész László ismertette. Húr Jblenidő Bacsó Péter új filmjét rövidesen műsorára tűz! a szekszárdi Panoráma Filmszínház Mózes, — a zsidó nép prófétája volt. Mózes Imre, — a Jelenidő című új magyar film központi figurája — muní.-ás- próféta. Hittel, öntudattal, igazságérzettel, becsülettel megáldott munStásember. Jellemvonását sugallja bibliai ősétől nyert neve, s igazolják cselekedetei. Konfliktusokkal terhes életünkben, önmaga becsületérzetét követve, igazságeszméi mellett kiállva, igyekszik megtalálni helyét a társadalomban, környezetében, munkahelyén, a mában. A film — aminek Szekszárdon most volt a szakmai bemutatója és rövidesen a (közönség elé kerti — legnagyobb érdeme, hogy művészi feldolgozásban igazán mai és eleven, élő- problémákat tárgyal. Két órába belesűrítve mindazt, amit a munkásetmberek ma részletenként és egyedenként egyik vagy másik üzemben, vállalatnál, munkahelyen tapasztalnak. Mózes Imre. egy budapesti nagyüzem minőségi ellenőre kénytelen bírósághoz fordulni igazgatójával szemben, mert az jogtalanul elbocsátotta munkahelyéről. A •tárgyalást elnapolják, Mózes pedig mivel igazgatója visszaveszi az üzembe, sőt a TMX csoportvezetőjének nevezi ki, visszavonja a feljelentést. A TMK-műhely- ben odaadó és áldozatos munkával szocialista brigádban kapcsolja össze az embereket. De egy prémiumosztás, amikor Mózes meg akarja szüntetni az egyenlősdit. szembehelyezi társaival. Nincs munkájuk, oda a munkafegyelem, kevés a pénz, ideges a hangulat, feszült a légkör. S ekkor, üzemi érdekekre hivatkozva, leváltják minden különösebb indoiklás nélkül. Társai, beosztottjai nem állnak ki mellette. Csak később, amikor a sorozatos megrázkódtatások miatt Mózes szívbetegsége kiújul. harcolják ki a gyár vezetőségével szemben a TMK- csoport tagjai főnökük igazát. A Jelenidő főproblémája az üzemi demokratizmus. A munkásember, hogyan találja meg helyét az üzemben, ki és hogyan hallgatja meg szavát, milyen a kapcsolat a vezetők és a beosztottak között, milyen belső és külső érdekek ütköznek össze a munkásélet mindennapjaiban? A konfliktusok ’kiélezettek. A szereplők, eléggé karikírazott, több oldalról bemutatott jellemek. Cselekedeteik mozgatórugóit általában egyéni sorsuk helyzete határozza .meg. Az igazgató akkor tárgyal Mózessel, amikor úgy érzi: ha nem enged bajiba kerülhet a tárgyalás során. A munkatársak akkor állnak ki Mózes igaza mellett, amikor felötlik bennük a gondolat, hogy bármikor részesei lehetnek hasonló igazságtalanságnak. A helyzetek, az események, a konfliktusok reálisak, amit életszerűbbé tesznek az amatőr szereplők. A realitásvilág mellett a filmben fel-fedbukkan az irrealitás is. Megmosolyogta- tóan pátoszos a brigád tagjainak kiállása, a happy-andes befejezésbe is több romantika csúszott, mint amennyit a film rendkívülien komoly konfliktusai és problémái engednének. A cselekmény néhány jelenete hosszúra nyújtott. más. sakkal izgalmasabb problémák boncolgatásának rovására. Mindemellett a Jelenidő izgalmas munka. Választ keres a munkásélet mai legégetőbb problémáira. A nézőben gondolatot ébreszt, s követeli, hogy összehasonlítást tegyen a filmbeli helyzetek és saját körülményei között. Mérlegelésre és számvetésre késztet. Következtetéseket kell levonnia a munkásnak, az igazgatónak, a párttitkárnak és a szakszervezeti titkárnak is, amikoir feláll helyéről a film megtekintése után. S mindenki meg kell, hogy kérdezze magától; mit tettem volna hasonló szituációban én?! Ezért jó és társadalmilag is hasznos Bacsó Péter Jelenidő-je. MÊRY ÉVA
