Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-02 / 284. szám

A szovjet miniszterelnök ma Dániába utazik Moszkva, (MTI). Csütörtök délelőtt (magyar idő szerint 8 óra 30 perckor) Koszigin szovjet miniszter- elnök a dán kormány meghí­vására hivatalos látogatásra Koppenhágába repül. Észak­afrikai, kanadai és kubai lá­togatása után a szovjet kor­mányfő ezzel a világnak egy újabb régióját vonja be a szovjet csúcsdiplomácia ható­terébe — Skandináviát. Pon­tosabban Skandinávia egy ré­szét — Dániát és Norvégiát, azokat az országokat, ame­lyek az „északi egyensúly” nyugaton divatos elmélete ér­telmében az imperialista ka­tonai és gazdasági érdekeket hivatottak képviselni a „sem­leges Svédországgal” és . a „azovíetbarát Finnországgal” szemben. Alekszej Koszigin három napot tölt majd Koppenhágá­ban s onnan egyenesen a nor­vég fővárosba, Oslóba utazik.» Látogatása közvetlenül össze­függ az európai biztonsági értekezlet előkészítésével. Elv­ben mindkét vendégfogadó or­szág már évekkel ezelőtt ál­lást foglalt az európai enyhü­lés továbbvitelének e formája mellett, s az októberben né­hány évi szünet után Dániá­ban ismét hatalomra jutott szociáldemokrata kormány vezetője, Otto Krag miniszter- elnök kormányának program- nyilatkozatában is kifejezésre juttatta pozitív szándékait a biztonsági konferencia és a kölcsönös csapatcsökkentési tárgyalások ügyében. Különösen kedvező a klíma Dánia viszonylatában, s ép­pen a politikai légkör javulá­sa veti fel a két ország jelen­leg igen alacsony szintű gaz­dasági kapcsolatai kibővítésé­nek szükségességét. Visszavonul a kambodzsai kormánykatonaság Saigon (MTI) Kambodzsa északkeleti frontján, a 6. szá­mú főútvonal mentén vissza­vonulóban van a kambodzsai kormáhykatonaság. A szerdán este Saigonba ér­kezett jelentések szerint a Phnom Penh-i rezsim fegyve­res erői a népi felszabadító erők egyre fokozódó nyomásá­ra kénytelenek voltak kiüríte­ni a Phnom Penh kambodzsai fővárostól 96 kilométerre északkeletre, a 6. számú fő­útvonal mentén fekvő hadá­szati fontosságú Baray váro­sát, s kivonultak a tíz kilo­méterrel , északabbra lévő Kompong Thmarból is. Phnom Penh-i kormánykö­rökben pánikot keltettek az ország északkeleti frontjáról érkező riasztó hírek. Úgy tud­ják, hogy a Lón Nol-rezsim máris nagyobb légitámogatást sürgetett az Egyesült Államok­tól és : dél-vietnami bábjaitól, hogy „megmentse” a 6. számú főútvonal mentén elszigetelt és súlyos veszélyben forgó 20 000 katonáját. Lenin-rendet kapott Zsukov marsall Georgij Zsukovot, a Szov­jetunió marsallját 75. szüle­tésnapja alkalmából az ál­lamnak és a fegyveres erők­nek tett szolgálataiért Lenin- renddel tüntették ki. Zsukov marsall a második világháború idején (1942. augusztusától) a legfelsőbb fő­parancsnokhelyettes tisztét töltötte be. Mint a főhadiszál­lás képviselője összehangolta a frontok akcióit Sztálingrád térségében, a leningrádi blo­kád áttörésénél, a kurszki csatában, Ukrajnában, a be- lorussziai hadműveleteknél. Ö irányította a Moszkvát védel­mező és a Berlint ostromló frontok csapatait. 1945. má­jus 9-re virradó éjszaka a szovjet kormány megbízásá­ból az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kép­viselőivel együtt elfogadta a hitleri Németország kapitulá­cióját. Georgij Zsukovot sok szov­jet és külföldi érdemrenddel tüntették ki. ö az egyetlen, akinek négyszer ítélték meg a legmagasabb katonai kitünte­tést: a Szovjetunió Hőse cí­met. (MTI). Folynak a Kohl— Bahr tárgyalások Berlin. Pinczési Pál, az MTI berlini tudósítója jelen­ti: A Német Demokratikus Köztársaság fővárosában szer­dán ismét „nagyüzem” volt: 3 minisztertanács székházában dr. Michael Kohl, az NDK mi­Szovjet és magyar műfordítók tanácskoztak a Magyar írók Szövetségének budapesti székhazában. Képünkön Darvas József, az írószövetség elnöke. O. V, Gromov szov­jet író és Dobozy Imre, az írószövetség főtitkára, (Képtávírónkon érkezett). Koszigin válaszleyele Nixonnak Alekszej Koszi gin szovjet kormányfő Maurice Stansnak, az Egyesült Államok kereske­delemügyi miniszterének útján válaszlevelet küldött Richard Nixon amerikai elnöknek és ebben rámutat: „A Szovjetunió és az Egyesült Államok ke­reskedelmi kapcsolatainak és gazdasági együttműködésének további kiszélesítése megfelel­né a két ország érdekeinek”. Mint közölték, Stans no­vember 20-án nyújtotta át a szovjet kormányfőnek Nixon üzenetét. Stans a Szovjetunióban tett látogatása idején gyakorlati megbeszéléseket folytatott a Szovjetunió számos miniszté. riumának és hivatalának veze­tőivel. Ilyen találkozóra került sor a tudományos és műszaki bizottságban is. A Szovjetunió külkereskedel­mi minisztériumában megvitat­ták azoknak a kérdéseknek a 6zéles körét, amelyek érintik a szovjet—amerikai kereskedel­mi kapcsolatok helyzetét és fejlődésük kilátásait. Stans meghívta Patolicsev külkeres­kedelmi minisztert az Egyesült Államokba, hogy folytassák az eszmecserét a két ország kö­zötti üzleti kapcsolatok fej­lesztésének kérdéseiről. A meg. hívást elfogadták. Maurice Stans és Nyikolaj Patolicsev jelen voltak azok­nak a szerződéseknek az alá­írásánál, amelyeket amerikai cégek és szovjet külkereske­delmi szervek kötöttek a köl­csönös áruszállításokról, 125 millió dollár összegben (MTI). niszterelnökségi államtitkára és Egon Bahr, az NSZK kancellári hivatalának állam­titkára találkozott, hogy meg­kezdje tárgyalásait; a mi­nisztériumok házában pedig dr. Günther Kohrt külügymi­nisztérium! államtitkár és Ulrich Müller, a szenátusi iroda igazgatója folytatta tár­gyalását. Szerdai nyugat-berlini la­pok arról írnak, hogy Scheel bonni külügyminiszter moszk­vai tárgyalásai után az NDK, az NSZK és a nyugat-berlini szenátus kikerült az időzavar­ból, s várható, hogy mindkét megbeszélést, de különösen a Kohl-Bahr tárgyalásokat ha­marosan siker koronázza. A . Kohrt—Müller tárgyalás sz&kértői kedden és szerdán á helyszínen felkeresték Ste- instückent, hogy ott győződ» jenek meg róla, miként lehet kibővíteni a Steinstückent Nyugat-Besrlinneí összekötő közutat. Nixon „Tajvan-fordulala" Washington. Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti: Nixon elnök változtatott ál­láspontján Tajvan (kérdésében, hogy lebontsa a Pekinghez va­ló közeledés útjában álló leg­Georgij Zsukov marsall het- venötxxlik születésnapja vagy­is december 2.-a előtt né­hány nappal fogadta a No- vosztyi sajtóügynökség újság­íróit. Kocsink a Podmoszkovje egyik csendes villanegyedében állt meg, ahol a híres szovjet hadvezér lakik és dolgozik. Dolgozószobájában., fogadott bennünket és mosolyogva kö­szönte meg gratulációnkat. Harminc évvel ezelőtt valahol itt a közelben állt a nyugati front parancsnoki szállása. A nyugati front csapatait abban az időben Georgij Zsukov had­seregtábornok vezényelte. így a beszélgetés csakhamar a moszkvai csatára terelődött. — Hogyan ünnepelte szüle­tésnapját 1941-ben, Georgij Xonsztantyinovics ? — Akkor töltöttem be negy­venötödik életévemet ,— mond­ta elgondolkodva a marsall. — Hogyan ünnepeltem? Hát, tud­ják, sehpgy, tökéletesen meg­feledkeztem róla! Csalk akkor jutott eszembe, amikor a nyu­gati front már ellentámadás­ba lendült. Ha nem tévedek, ez már úgy december nyolca­dikén, vagy kilencedikén le­hetett. Az ellenség rendezetle­nül hátrált és ez nagy ünnep volt valamennyiünk számára. Megállítottuk azt a fasiszta hadsereget, amely két éven át diadalmenetben, vonult végig Zsukov marsall 75 éves Európán. A fasiszták az egész háború alatt most először ta­lálták szemben magukat olyan, ellenféllel, amely vereséget mért rájuk és megfutamította őket. Ott, Moszkva falai alatt kezdődött meg a fasiszta Né­metország veresége. — Melyek a moszkvai csata tanulságai ? — A hitleri csapatok veresé­gének okairól és a szovjet had­sereg győzelmeinek forrásairól kell mindenekelőtt szólnom. A reakciós történészek mindent elkövetnek, hogy csökkentsék a szovjet nép. a szovjet had­sereg „részét” a fasiszta Né­metország szétzúzásában. Tél- tábornokra, meg más badar­ságokra hivatkoznak, mintha ezek akadályozták volna meg Hitlert 1941-ben, hogy bevegye Moszkvát. A nyugati memoár-írók most azon vitáznak, milyen utat kö­vessenek, hogy győzelmet arat­hassanak a Szovjetunió felett, kifundálták, hogy ha nincs a szigorú tél és, Hitler nem kö­vet el ostobaságokat, a győze­lem nem hagyta volna cser­ben a hódítókat. Naiv és meddő remények! A Szovjetunió sok nemzetisé­gű népei, a szovjet hadsereg szétzúzta a német fasiszta csapatokat Moszkva alatt 1941- ben. És ez nem véletlen! So­hasem győzhető le az a nép, amelynek munkásai és pa­rasztjai tudatára ébrednek, megérzik, meglátják, hogy a saját hatalmukat védelmezik. A tőkés világban vannak még olyanok, akik semmibe sem veszik a történelem tanulsá­gait, folytatják a kalandorko­dást a Szovjetunió ellen, a szo­cialista közösség más országai ellen. Mit mondhatnánk ró­luk? Tudják meg, hogy a szov­jet emberek nem feledkeznek meg hazájuk védelmi erejének növeléséről, a szovjet fegyve­res erők harci erejének foko­zásáról. A mai szovjet had­sereg 'katonái apáik és fivéreik méltó utódai. — Mit kíván az ifjúságnak? — Én, aki négy háborút Is végigéltem, őszintén békét kí­vánok a világ minden fiatal­jának. Most, negyed évszázad­dal a második világháború után javulóban van a nem­zetközi, de különösen az eu­rópai légkör. És mi szovjet emberek külön büszkék lehe­tünk arra, hogy ez az SZKP XXIV. kongresszusán felvetett békeprogrammal függ össze. A kongresszus óta eltelt idő bebizonyította, hogy a kom­munista párt és a szovjet kor­mány milyen következetesség­gel harcol ennek a program­nak a megvalósításáért, hogy a Szovjetunió békeszerető ja­vaslatai és lépései milyen me­leg rokonszenvre találnak szer­te a világon. Figyelemmel kí­sértem, hogyan fogadták Le- onyid Brezsnyevet Franciaor­szágban, abban az országban, amely szövetségesünk volt a második világháborúban, és mint öreg katonának rendkívül imponált az a megértés, aho­gyan a francia társadalom, a francia nép tömegei fogadták tételeinket a békés együtté'és- ről. A népek egyöntetűen tá­mogatják az európai béke esz­méjét. Ez is mutatja, hogy milyen jelentős az a társadal­mi előrehaladás, amely a há­ború utáni évtizedekben ment végbe Földünkön. Búcsúzóul így szólt hozzánk Zsukov marsall: — Mint öreg katona, tudom, milyen áron szereztük meg a békét. Hiszek a szovjet béke-: program diadalában, abban, hogy sikeres lesz a népek har­ca a nemzetközi biztonságért és az egyetemes békéért (APN) nagyobb akadályt —, állapít­ják meg washingtoni meg­figyelők dr. Henry Kissinger elnöki főtanácsadó keddi sajtó- értekezletét követően. Kissinger mondanivalóinak legfontosabb új mozzanataként emelik ki azt a sajtóértekez­lete során háromszor is nyo­matékosan megismételt kije-, lentését, hogy a Nixon-kor- mány megítélése szerint az amerikai—kínai kapcsolatokat két évtizeden át eltorlaszoló tajvani kérdést Peking és Taj­van között folytatandó „köz­vetlen tárgyalásokon” kellene rendezni. Stanley Karnow, a Washing­ton Post Kína-szakértője szer­dán „drámainak” nevezi a változást a Nixon-kormány ál­láspontjában, de hozzáfűzi: „Ez nem jelenti szükségképpen, azt, hogy Nixon elnök Csang Kaj-sek feladására készül”. A cikkíró rámutat: A Nixón- kormány most először helyez­kedett hivatalosan arra az ál­láspontra, hogy a tajvani kér­dés „kínai probléma”, s mi­után korábban Csou En-laj ■ is kifejezésre juttatta, hogy haj­landó „polcra tenni” a tajvani kérdés rendezését, „nincs ész­revehető különbség” Washing­ton és Peking álláspontja kö­zött, illetve, ami van, az in­kább „Peking által használt szónoki fordulatokban jut ki­fejezésre”. Karnow az ameri­kai álláspont ,lényeges új elemét” abban látja, hogy Nixon elnöknek „nincs szán­dékéban megengedni, hogy a bonyolult tajvani probléma útját állja a (kínai) kommu­nistákkal való kiengesztelődés elérésének”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom