Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-02 / 284. szám
A szovjet miniszterelnök ma Dániába utazik Moszkva, (MTI). Csütörtök délelőtt (magyar idő szerint 8 óra 30 perckor) Koszigin szovjet miniszter- elnök a dán kormány meghívására hivatalos látogatásra Koppenhágába repül. Északafrikai, kanadai és kubai látogatása után a szovjet kormányfő ezzel a világnak egy újabb régióját vonja be a szovjet csúcsdiplomácia hatóterébe — Skandináviát. Pontosabban Skandinávia egy részét — Dániát és Norvégiát, azokat az országokat, amelyek az „északi egyensúly” nyugaton divatos elmélete értelmében az imperialista katonai és gazdasági érdekeket hivatottak képviselni a „semleges Svédországgal” és . a „azovíetbarát Finnországgal” szemben. Alekszej Koszigin három napot tölt majd Koppenhágában s onnan egyenesen a norvég fővárosba, Oslóba utazik.» Látogatása közvetlenül összefügg az európai biztonsági értekezlet előkészítésével. Elvben mindkét vendégfogadó ország már évekkel ezelőtt állást foglalt az európai enyhülés továbbvitelének e formája mellett, s az októberben néhány évi szünet után Dániában ismét hatalomra jutott szociáldemokrata kormány vezetője, Otto Krag miniszter- elnök kormányának program- nyilatkozatában is kifejezésre juttatta pozitív szándékait a biztonsági konferencia és a kölcsönös csapatcsökkentési tárgyalások ügyében. Különösen kedvező a klíma Dánia viszonylatában, s éppen a politikai légkör javulása veti fel a két ország jelenleg igen alacsony szintű gazdasági kapcsolatai kibővítésének szükségességét. Visszavonul a kambodzsai kormánykatonaság Saigon (MTI) Kambodzsa északkeleti frontján, a 6. számú főútvonal mentén visszavonulóban van a kambodzsai kormáhykatonaság. A szerdán este Saigonba érkezett jelentések szerint a Phnom Penh-i rezsim fegyveres erői a népi felszabadító erők egyre fokozódó nyomására kénytelenek voltak kiüríteni a Phnom Penh kambodzsai fővárostól 96 kilométerre északkeletre, a 6. számú főútvonal mentén fekvő hadászati fontosságú Baray városát, s kivonultak a tíz kilométerrel , északabbra lévő Kompong Thmarból is. Phnom Penh-i kormánykörökben pánikot keltettek az ország északkeleti frontjáról érkező riasztó hírek. Úgy tudják, hogy a Lón Nol-rezsim máris nagyobb légitámogatást sürgetett az Egyesült Államoktól és : dél-vietnami bábjaitól, hogy „megmentse” a 6. számú főútvonal mentén elszigetelt és súlyos veszélyben forgó 20 000 katonáját. Lenin-rendet kapott Zsukov marsall Georgij Zsukovot, a Szovjetunió marsallját 75. születésnapja alkalmából az államnak és a fegyveres erőknek tett szolgálataiért Lenin- renddel tüntették ki. Zsukov marsall a második világháború idején (1942. augusztusától) a legfelsőbb főparancsnokhelyettes tisztét töltötte be. Mint a főhadiszállás képviselője összehangolta a frontok akcióit Sztálingrád térségében, a leningrádi blokád áttörésénél, a kurszki csatában, Ukrajnában, a be- lorussziai hadműveleteknél. Ö irányította a Moszkvát védelmező és a Berlint ostromló frontok csapatait. 1945. május 9-re virradó éjszaka a szovjet kormány megbízásából az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország képviselőivel együtt elfogadta a hitleri Németország kapitulációját. Georgij Zsukovot sok szovjet és külföldi érdemrenddel tüntették ki. ö az egyetlen, akinek négyszer ítélték meg a legmagasabb katonai kitüntetést: a Szovjetunió Hőse címet. (MTI). Folynak a Kohl— Bahr tárgyalások Berlin. Pinczési Pál, az MTI berlini tudósítója jelenti: A Német Demokratikus Köztársaság fővárosában szerdán ismét „nagyüzem” volt: 3 minisztertanács székházában dr. Michael Kohl, az NDK miSzovjet és magyar műfordítók tanácskoztak a Magyar írók Szövetségének budapesti székhazában. Képünkön Darvas József, az írószövetség elnöke. O. V, Gromov szovjet író és Dobozy Imre, az írószövetség főtitkára, (Képtávírónkon érkezett). Koszigin válaszleyele Nixonnak Alekszej Koszi gin szovjet kormányfő Maurice Stansnak, az Egyesült Államok kereskedelemügyi miniszterének útján válaszlevelet küldött Richard Nixon amerikai elnöknek és ebben rámutat: „A Szovjetunió és az Egyesült Államok kereskedelmi kapcsolatainak és gazdasági együttműködésének további kiszélesítése megfelelné a két ország érdekeinek”. Mint közölték, Stans november 20-án nyújtotta át a szovjet kormányfőnek Nixon üzenetét. Stans a Szovjetunióban tett látogatása idején gyakorlati megbeszéléseket folytatott a Szovjetunió számos miniszté. riumának és hivatalának vezetőivel. Ilyen találkozóra került sor a tudományos és műszaki bizottságban is. A Szovjetunió külkereskedelmi minisztériumában megvitatták azoknak a kérdéseknek a 6zéles körét, amelyek érintik a szovjet—amerikai kereskedelmi kapcsolatok helyzetét és fejlődésük kilátásait. Stans meghívta Patolicsev külkereskedelmi minisztert az Egyesült Államokba, hogy folytassák az eszmecserét a két ország közötti üzleti kapcsolatok fejlesztésének kérdéseiről. A meg. hívást elfogadták. Maurice Stans és Nyikolaj Patolicsev jelen voltak azoknak a szerződéseknek az aláírásánál, amelyeket amerikai cégek és szovjet külkereskedelmi szervek kötöttek a kölcsönös áruszállításokról, 125 millió dollár összegben (MTI). niszterelnökségi államtitkára és Egon Bahr, az NSZK kancellári hivatalának államtitkára találkozott, hogy megkezdje tárgyalásait; a minisztériumok házában pedig dr. Günther Kohrt külügyminisztérium! államtitkár és Ulrich Müller, a szenátusi iroda igazgatója folytatta tárgyalását. Szerdai nyugat-berlini lapok arról írnak, hogy Scheel bonni külügyminiszter moszkvai tárgyalásai után az NDK, az NSZK és a nyugat-berlini szenátus kikerült az időzavarból, s várható, hogy mindkét megbeszélést, de különösen a Kohl-Bahr tárgyalásokat hamarosan siker koronázza. A . Kohrt—Müller tárgyalás sz&kértői kedden és szerdán á helyszínen felkeresték Ste- instückent, hogy ott győződ» jenek meg róla, miként lehet kibővíteni a Steinstückent Nyugat-Besrlinneí összekötő közutat. Nixon „Tajvan-fordulala" Washington. Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti: Nixon elnök változtatott álláspontján Tajvan (kérdésében, hogy lebontsa a Pekinghez való közeledés útjában álló legGeorgij Zsukov marsall het- venötxxlik születésnapja vagyis december 2.-a előtt néhány nappal fogadta a No- vosztyi sajtóügynökség újságíróit. Kocsink a Podmoszkovje egyik csendes villanegyedében állt meg, ahol a híres szovjet hadvezér lakik és dolgozik. Dolgozószobájában., fogadott bennünket és mosolyogva köszönte meg gratulációnkat. Harminc évvel ezelőtt valahol itt a közelben állt a nyugati front parancsnoki szállása. A nyugati front csapatait abban az időben Georgij Zsukov hadseregtábornok vezényelte. így a beszélgetés csakhamar a moszkvai csatára terelődött. — Hogyan ünnepelte születésnapját 1941-ben, Georgij Xonsztantyinovics ? — Akkor töltöttem be negyvenötödik életévemet ,— mondta elgondolkodva a marsall. — Hogyan ünnepeltem? Hát, tudják, sehpgy, tökéletesen megfeledkeztem róla! Csalk akkor jutott eszembe, amikor a nyugati front már ellentámadásba lendült. Ha nem tévedek, ez már úgy december nyolcadikén, vagy kilencedikén lehetett. Az ellenség rendezetlenül hátrált és ez nagy ünnep volt valamennyiünk számára. Megállítottuk azt a fasiszta hadsereget, amely két éven át diadalmenetben, vonult végig Zsukov marsall 75 éves Európán. A fasiszták az egész háború alatt most először találták szemben magukat olyan, ellenféllel, amely vereséget mért rájuk és megfutamította őket. Ott, Moszkva falai alatt kezdődött meg a fasiszta Németország veresége. — Melyek a moszkvai csata tanulságai ? — A hitleri csapatok vereségének okairól és a szovjet hadsereg győzelmeinek forrásairól kell mindenekelőtt szólnom. A reakciós történészek mindent elkövetnek, hogy csökkentsék a szovjet nép. a szovjet hadsereg „részét” a fasiszta Németország szétzúzásában. Tél- tábornokra, meg más badarságokra hivatkoznak, mintha ezek akadályozták volna meg Hitlert 1941-ben, hogy bevegye Moszkvát. A nyugati memoár-írók most azon vitáznak, milyen utat kövessenek, hogy győzelmet arathassanak a Szovjetunió felett, kifundálták, hogy ha nincs a szigorú tél és, Hitler nem követ el ostobaságokat, a győzelem nem hagyta volna cserben a hódítókat. Naiv és meddő remények! A Szovjetunió sok nemzetiségű népei, a szovjet hadsereg szétzúzta a német fasiszta csapatokat Moszkva alatt 1941- ben. És ez nem véletlen! Sohasem győzhető le az a nép, amelynek munkásai és parasztjai tudatára ébrednek, megérzik, meglátják, hogy a saját hatalmukat védelmezik. A tőkés világban vannak még olyanok, akik semmibe sem veszik a történelem tanulságait, folytatják a kalandorkodást a Szovjetunió ellen, a szocialista közösség más országai ellen. Mit mondhatnánk róluk? Tudják meg, hogy a szovjet emberek nem feledkeznek meg hazájuk védelmi erejének növeléséről, a szovjet fegyveres erők harci erejének fokozásáról. A mai szovjet hadsereg 'katonái apáik és fivéreik méltó utódai. — Mit kíván az ifjúságnak? — Én, aki négy háborút Is végigéltem, őszintén békét kívánok a világ minden fiataljának. Most, negyed évszázaddal a második világháború után javulóban van a nemzetközi, de különösen az európai légkör. És mi szovjet emberek külön büszkék lehetünk arra, hogy ez az SZKP XXIV. kongresszusán felvetett békeprogrammal függ össze. A kongresszus óta eltelt idő bebizonyította, hogy a kommunista párt és a szovjet kormány milyen következetességgel harcol ennek a programnak a megvalósításáért, hogy a Szovjetunió békeszerető javaslatai és lépései milyen meleg rokonszenvre találnak szerte a világon. Figyelemmel kísértem, hogyan fogadták Le- onyid Brezsnyevet Franciaországban, abban az országban, amely szövetségesünk volt a második világháborúban, és mint öreg katonának rendkívül imponált az a megértés, ahogyan a francia társadalom, a francia nép tömegei fogadták tételeinket a békés együtté'és- ről. A népek egyöntetűen támogatják az európai béke eszméjét. Ez is mutatja, hogy milyen jelentős az a társadalmi előrehaladás, amely a háború utáni évtizedekben ment végbe Földünkön. Búcsúzóul így szólt hozzánk Zsukov marsall: — Mint öreg katona, tudom, milyen áron szereztük meg a békét. Hiszek a szovjet béke-: program diadalában, abban, hogy sikeres lesz a népek harca a nemzetközi biztonságért és az egyetemes békéért (APN) nagyobb akadályt —, állapítják meg washingtoni megfigyelők dr. Henry Kissinger elnöki főtanácsadó keddi sajtó- értekezletét követően. Kissinger mondanivalóinak legfontosabb új mozzanataként emelik ki azt a sajtóértekezlete során háromszor is nyomatékosan megismételt kije-, lentését, hogy a Nixon-kor- mány megítélése szerint az amerikai—kínai kapcsolatokat két évtizeden át eltorlaszoló tajvani kérdést Peking és Tajvan között folytatandó „közvetlen tárgyalásokon” kellene rendezni. Stanley Karnow, a Washington Post Kína-szakértője szerdán „drámainak” nevezi a változást a Nixon-kormány álláspontjában, de hozzáfűzi: „Ez nem jelenti szükségképpen, azt, hogy Nixon elnök Csang Kaj-sek feladására készül”. A cikkíró rámutat: A Nixón- kormány most először helyezkedett hivatalosan arra az álláspontra, hogy a tajvani kérdés „kínai probléma”, s miután korábban Csou En-laj ■ is kifejezésre juttatta, hogy hajlandó „polcra tenni” a tajvani kérdés rendezését, „nincs észrevehető különbség” Washington és Peking álláspontja között, illetve, ami van, az inkább „Peking által használt szónoki fordulatokban jut kifejezésre”. Karnow az amerikai álláspont ,lényeges új elemét” abban látja, hogy Nixon elnöknek „nincs szándékéban megengedni, hogy a bonyolult tajvani probléma útját állja a (kínai) kommunistákkal való kiengesztelődés elérésének”.
