Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-05 / 287. szám
\ 7,1 grammos szőlőbogyó A csemegeszőlő a hazai kertészeti szakemberek laboratóriumaiba került — a gyümölcs vizsgálatára ugyanis érdekes műszeres megoldásokat dolgoztak ki. Ezektől ázt remélik, hogy a szőlőt végeredményben „közelebb hozzák" majd a fogyasztókhoz. Jelenleg ugyanis az ' a helyzet, hogy hazánkban a csemegeszőlő termesztése eléggé stagnál, a gazdaságok nem szíveset! vállalkoznak újabb telepítésekre — mondván; nem mindig kifizetődő a csemegeszőlő-termesztés. Az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézetben olyan műszercsoportot állítottak össze, amellyel „vallatóra" foghatják a különféle csemegeszőlő-fajtákat. Elsősorban az úgynevezett áruértéket vizsgálják. A gyümölcs szállítása egész sor olyan szakmai problémát vet fel, amelyet csak laboratóriumi vizsgálatokkal lehet eldönteni. A kereskedők és az export-importőrök gyakran állítják például egyik-másik szőlőfajtáról, hogy a szállításnál „megtörik". Azt, hogy valójában mennyire törik meg a szőlő, újfajta műszerekkel döntik el. A készülék, amely gyorsan forgó alkatrészekből és más kiegészítő berendezésekből áll, megvizsgálja egyebek között, hogy 6 fürtökről általában hány szem rázódik le „szállítás" közben. Ez az ötletes szerkezet megforgatja a felerősített szőlőfürtöt és a próba után egészen pontosan meg tudják állapítani, hogy a szőlőfajta hogyan bírná el a 100-200, vagy esetleg hosszabb távra szóló fuvarozást. E készülék pontosan méri a bogyó súlyát, átmérőjét és hosszát, valamint a nyomással szemben tanúsított ellenállását, de még a rugalmasságát is elárulja. Az Olimpia szőlőfajtának például 24 milliméteres az átlagos bogyóhossza, 15,4 milliméteres az átmérője és 5,6 grammos a súlya. Ezt a súlyt a 7,1 grammos Glória Hungáriáé szárnyalja túl. A kísérletek tanúságát már le is vonták a kutatók, akik vizsgálataik alapján azt ajánlják, hogy a Favorit-ot, a Gardi- nal-t, a Pannónia kincsét és a Bo- kord fajtákat nagymértékben telepítsék az országba. Ugyanakkor egyes szőlőfajtákat a szakemberek szerint a következő években vissza kellene szorítani, mert áruértékük nem áll arányban a ráfordított termesztési költségekkel. 16. Aztán Kopra gyorsan leengedte a karját, restellkedve kiegyenesedett. Mert ismerős állott vele szemben, ha teljesen egyoldalú is volt ez az ismeretség, ő talán már százszor is látta a televízió képernyőjén ezt a hatalmas, puha csecsemőfejet, ezt a kedvesen bocsánatkérő mosolyt' És Ismerte azt a brummogó- fuvolázó hangot is, amelyen a másik megszólalt. — Semmit sem hozok te1 mentségemre — mondta —, nagyon világosan, nagyon egyértelműen és minden kétséget kizáróan akarom bevallani, hogy hallgatóztam. Ismert drámai szituáció ez, kevésbé kényes < színpadi szerzők ma sem viszolyognak attól, hogy alkalmazzák, sorolhatnám a hazai példákat, csakúgy, mint a nem hazaiakat de nem teszem, mert mosl nem irodalomról, hanem egy valóságos élethelyzetről van szó, amivel természetesen nem azt akarom mondani, hogy az igazi klasszikusok műveiben nem jelentkezik valóságos, tehát nem csinált, úgynevezett mache, nem kigondolt, nem erőltetett, hanem nagyon reális, a köznapi életben lépten-nyomon nagyon előforduló, ha úgy tetszik, közönséges szituáció, a közönségest itt nem a szó pejoratív értelmében , használom, természetesen, hanem az általánosságot, a társadalmi gyakoriságot szeretném hangsú lyozni vele, ha erre a ki emelésre egyáltalán szükség van, amit a magam részéről erősen kétlek. Nyúl, akit a. kígyó bűvöl, így hallgatta Kopra a másikat. Ugyanazt a kellemesen zsongító kábulatot érezte mint annyiszor a képernyő előtt, akár könyvet, akár operát ismertetett a másik, vagy fiatal énekest, befutott, vrjy első könyves szerzőt mutatott be, esetleg fontos etikai, esz tétikai kérdésben foglalt ál lást. Micsoda szókincs, választékos, fordulatos előadásmód, összetéveszthetetlen egyéni stílus, mennyi gondolat! — Hát igen — folytatta néhány mély, asztmatikus lé-, legzetvétel után a kígyó —, hallgatóztam. És így önkénytelenül is tudomásomra jutott, hogy ön az, akit tévelygő vándor módjára keresek.. Mondd, kérlek, nem furcsa ez az önözés? Elvégre kollégák vagyunk, én Vagyok . az idősebb, szervusz. Kezet fogtak, — Az imént azt mondtam tévelygő vándor. Ez nem egészen pontos, nem egészen precíz, nem eléggé árnyalt, .megfogalmazás. Nem csak tévely. gő, legalább annyira elkeseredett, reményét vesztett vándor topog most előtted, aki. tisztában van nagyon is vitatható tehetsége korlátáival. no meg azzal is, hogy belső alkata, egyoldalú és sajnálatosan korlátozott humán érdeklődési köre folytán aligha kaphat helyet akárcsak tíz másodpercre is a te mai műsorodban. S bár irodalmi berkekben ezt barátaim kétségbe vonják, idézőjelben értendő a barát, rendelkezem annyi önbírálattal, hogy ne is hozakodjam elő ilyesmivel. Mást kérek tőled, tisztelettel Ha akkora szövegem sem lenne. nfint a cica farka., csak otl téblábolhatnék mondjuk, mint véletlenül odavetődött turista, nagy hátizsákkal, csontgombos rövidnadrágban? .Esküszöm. szót sem szólnék, csak körüljárnám a gömböt és úgy tennék, mint aki bele akar mászni, ami már csak a méretek miatt nyújtana némiképp mulatságos látványt a nézőknek, komikus hatást keltene, a fogalom arisztotelészi értelmében, tudniillik kontraszttal előidézne olyan nevetséges helyzetet, amely nem okoz fájdalmat, csak jókedvet, egészséges derűt fakaszt. Meg lehetne ezt csinálni? Kopra hallgatott. — Értem — sóhajtott fel csüggedten a másik —, értem, hogy a hallgatásod nem beleegyezést, hanem elutasítást jelent. Tulajdonképpen igazad van, hisz semmi észokot, meggyőző argumentumot nem hoztam, nem hozhattam fel a sízerepeltetésem szükségessége mellett. Miért is hatna meg a homo ludens rlmánko- dása, akinek végtére személyes ügye, hogy belehal-e abba, hogy még mint néma résztvevő sem kapcsolódhat bele ebben a visszavonhatatlanul egyszeri és egyedi játékba, amelynek te 'vagy a játékmestere. Miért is vennéd tekintetbe, hogy imádok mindenféle játékot, mint ezt már nemegyszer a nyilvánosság előtt be is vallottam, ami erény a gyengeségben, de nem menti azt. — Ugyan — mosolygott az újságíró —, szó sincs elutasításról. örömmel fogadom a felajánlkozásodat. Csak azon spekuláltam, hogyan biztosíthatnék valami szöveget is neked. Egyelőre még semmi sem jutott az eszembe, de hogy föltétlenül adásbán leszel, afelől máris megnyugtatlak. Zsebébe nyúlt, elővette jegyzetfüzetét, néhány szót firkantott egy lapra, kitépte a lapot odanyújtotta a másiknak. — Parancsolj, ezt mutasd majd fel ‘ a kordonon, és remélem. .. — Mi lesz, Tibiké? — szólt Ilonka a postahivatal ajtajából — Budapest két perce a vonalban van, jön, vagy nem jön? — Elnézést — nyújtott kezet Kopra —, majd fent találkozunk. És futott Ilonkához. Szerencséje volt, Kócl vállalta, hogy azonnal indul kocsival, beszél Gaállal, hozza őt is. Már ment kifelé a postáról, amikor pattanásos képű, nyurga kamasz lépett hozzá. * . — Jónapot kívánok —• mondta —, ifjabb Safranek Mátyás vagyok. Az apám kéreti, tessék átfáradni a tanácsházára. Az ablakból látta, hogy idejött. — Mit akar tőlem a ked- ’ vés papa? — .érdeklődött Kopra, miközben kilépték a hivatal ajtaján, az utcára. A fiú megállt, az újságíró szemébe nézett. — Csőbe akarja húzni magát. Azzal a déli műsorra! kapcsolatban. — Micsoda?! — Már megállapodott a fejesekkel, a község mindenféle kedvezményekben részesül, talán még város is leszünk, ha maga lehetővé teszi, hogy a megyei tanácselnök egy percig szónokoljon. — És hogyan kerülök én ezáltal csőbe? — Úgy, hogy mindenkinek haszna lesz a dologból, csak maga fizet. rá. A cécó után magát díszpolgárrá nevezik ki, aztán pár hónap múlva szép csendesen ki fogják sajátítani a telkét, hogy idegenforgalmi búcsújáróhelyet csináljanak belőle. Emlékmű, sétány, trafik, emléktárgyüzlet, italbolt, szálloda, autóparkoló hely, meg ilyesmik. Kopra füttyentett egy cifrát. — Ezt jól kitervelték! Mit tanácsol, mit tegyek? — Menjen bele mindenbe, ha Bártik szónokolni akar, azt amúgy sem lehet kivédeni. Meg aztán az egész falut magára haragítaná, ha emiatt elesnénk a megígért kedvezményektől. Viszont írásban kösse ki, hogy közcélra semmit se hasítsanak ki a parcellájából. Ehhez ragaszkodjon. Pecsét, aláírás. Nem féltem én az M.-belieket, meg fogják találni a számításukat így is. VENDETTA RRLa?MénvébSl Schubert Péter wwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww (Folytatjuk)
