Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-05 / 287. szám

\ 7,1 grammos szőlőbogyó A csemegeszőlő a hazai ker­tészeti szakemberek laboratóriu­maiba került — a gyümölcs vizs­gálatára ugyanis érdekes mű­szeres megoldásokat dolgoztak ki. Ezektől ázt remélik, hogy a szőlőt végeredményben „köze­lebb hozzák" majd a fogyasz­tókhoz. Jelenleg ugyanis az ' a helyzet, hogy hazánkban a cse­megeszőlő termesztése eléggé stagnál, a gazdaságok nem szí­veset! vállalkoznak újabb tele­pítésekre — mondván; nem mindig kifizetődő a csemegesző­lő-termesztés. Az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézetben olyan műszercsoportot állítottak össze, amellyel „vallatóra" foghatják a különféle csemegeszőlő-fajtákat. Elsősorban az úgynevezett áru­értéket vizsgálják. A gyümölcs szállítása egész sor olyan szakmai problémát vet fel, amelyet csak laboratóriumi vizsgálatokkal lehet eldönteni. A kereskedők és az export-im­portőrök gyakran állítják példá­ul egyik-másik szőlőfajtáról, hogy a szállításnál „megtörik". Azt, hogy valójában mennyire törik meg a szőlő, újfajta műszerek­kel döntik el. A készülék, amely gyorsan forgó alkatrészekből és más kiegészítő berendezésekből áll, megvizsgálja egyebek kö­zött, hogy 6 fürtökről általában hány szem rázódik le „szállítás" közben. Ez az ötletes szerkezet megforgatja a felerősített sző­lőfürtöt és a próba után egészen pontosan meg tudják állapítani, hogy a szőlőfajta hogyan bírná el a 100-200, vagy esetleg hosszabb távra szóló fuvarozást. E ké­szülék pontosan méri a bogyó súlyát, átmérőjét és hosszát, va­lamint a nyomással szemben ta­núsított ellenállását, de még a rugalmasságát is elárulja. Az Olimpia szőlőfajtának például 24 milliméteres az átlagos bogyó­hossza, 15,4 milliméteres az át­mérője és 5,6 grammos a súlya. Ezt a súlyt a 7,1 grammos Gló­ria Hungáriáé szárnyalja túl. A kísérletek tanúságát már le is vonták a kutatók, akik vizsgálataik alapján azt ajánl­ják, hogy a Favorit-ot, a Gardi- nal-t, a Pannónia kincsét és a Bo- kord fajtákat nagymértékben te­lepítsék az országba. Ugyan­akkor egyes szőlőfajtákat a szak­emberek szerint a következő években vissza kellene szorítani, mert áruértékük nem áll arány­ban a ráfordított termesztési költségekkel. 16. Aztán Kopra gyorsan leen­gedte a karját, restellkedve kiegyenesedett. Mert ismerős állott vele szemben, ha telje­sen egyoldalú is volt ez az is­meretség, ő talán már száz­szor is látta a televízió kép­ernyőjén ezt a hatalmas, pu­ha csecsemőfejet, ezt a ked­vesen bocsánatkérő mosolyt' És Ismerte azt a brummogó- fuvolázó hangot is, amelyen a másik megszólalt. — Semmit sem hozok te1 mentségemre — mondta —, nagyon világosan, nagyon egyértelműen és minden két­séget kizáróan akarom beval­lani, hogy hallgatóztam. Is­mert drámai szituáció ez, ke­vésbé kényes < színpadi szerzők ma sem viszolyognak attól, hogy alkalmazzák, sorolhat­nám a hazai példákat, csak­úgy, mint a nem hazaiakat de nem teszem, mert mosl nem irodalomról, hanem egy valóságos élethelyzetről van szó, amivel természetesen nem azt akarom mondani, hogy az igazi klasszikusok mű­veiben nem jelentkezik valósá­gos, tehát nem csinált, úgy­nevezett mache, nem kigon­dolt, nem erőltetett, hanem nagyon reális, a köznapi élet­ben lépten-nyomon nagyon előforduló, ha úgy tetszik, kö­zönséges szituáció, a közön­ségest itt nem a szó pejoratív értelmében , használom, ter­mészetesen, hanem az általá­nosságot, a társadalmi gya­koriságot szeretném hangsú lyozni vele, ha erre a ki emelésre egyáltalán szükség van, amit a magam részéről erősen kétlek. Nyúl, akit a. kígyó bűvöl, így hallgatta Kopra a mási­kat. Ugyanazt a kellemesen zsongító kábulatot érezte mint annyiszor a képernyő előtt, akár könyvet, akár ope­rát ismertetett a másik, vagy fiatal énekest, befutott, vrjy első könyves szerzőt mutatott be, esetleg fontos etikai, esz tétikai kérdésben foglalt ál lást. Micsoda szókincs, válasz­tékos, fordulatos előadásmód, összetéveszthetetlen egyéni stílus, mennyi gondolat! — Hát igen — folytatta né­hány mély, asztmatikus lé-, legzetvétel után a kígyó —, hallgatóztam. És így önkény­telenül is tudomásomra ju­tott, hogy ön az, akit tévely­gő vándor módjára keresek.. Mondd, kérlek, nem furcsa ez az önözés? Elvégre kollégák vagyunk, én Vagyok . az idő­sebb, szervusz. Kezet fogtak, — Az imént azt mondtam tévelygő vándor. Ez nem egé­szen pontos, nem egészen pre­cíz, nem eléggé árnyalt, .meg­fogalmazás. Nem csak tévely. gő, legalább annyira elkesere­dett, reményét vesztett ván­dor topog most előtted, aki. tisztában van nagyon is vi­tatható tehetsége korlátái­val. no meg azzal is, hogy belső alkata, egyoldalú és sajnálatosan korlátozott hu­mán érdeklődési köre folytán aligha kaphat helyet akárcsak tíz másodpercre is a te mai műsorodban. S bár irodalmi berkekben ezt barátaim két­ségbe vonják, idézőjelben ér­tendő a barát, rendelkezem annyi önbírálattal, hogy ne is hozakodjam elő ilyesmivel. Mást kérek tőled, tisztelettel Ha akkora szövegem sem len­ne. nfint a cica farka., csak otl téblábolhatnék mondjuk, mint véletlenül odavetődött turis­ta, nagy hátizsákkal, csont­gombos rövidnadrágban? .Es­küszöm. szót sem szólnék, csak körüljárnám a gömböt és úgy tennék, mint aki bele akar mászni, ami már csak a méretek miatt nyújtana némi­képp mulatságos látványt a nézőknek, komikus hatást kel­tene, a fogalom arisztotelészi értelmében, tudniillik kont­raszttal előidézne olyan ne­vetséges helyzetet, amely nem okoz fájdalmat, csak jókedvet, egészséges derűt fakaszt. Meg lehetne ezt csinálni? Kopra hallgatott. — Értem — sóhajtott fel csüggedten a másik —, értem, hogy a hallgatásod nem bele­egyezést, hanem elutasítást jelent. Tulajdonképpen iga­zad van, hisz semmi észokot, meggyőző argumentumot nem hoztam, nem hozhattam fel a sízerepeltetésem szükségessé­ge mellett. Miért is hatna meg a homo ludens rlmánko- dása, akinek végtére szemé­lyes ügye, hogy belehal-e ab­ba, hogy még mint néma résztvevő sem kapcsolódhat bele ebben a visszavonhatat­lanul egyszeri és egyedi já­tékba, amelynek te 'vagy a já­tékmestere. Miért is vennéd tekintetbe, hogy imádok min­denféle játékot, mint ezt már nemegyszer a nyilvánosság előtt be is vallottam, ami erény a gyengeségben, de nem menti azt. — Ugyan — mosolygott az újságíró —, szó sincs eluta­sításról. örömmel fogadom a felajánlkozásodat. Csak azon spekuláltam, hogyan biztosít­hatnék valami szöveget is ne­ked. Egyelőre még semmi sem jutott az eszembe, de hogy föltétlenül adásbán le­szel, afelől máris megnyugtat­lak. Zsebébe nyúlt, elővette jegyzetfüzetét, néhány szót firkantott egy lapra, kitépte a lapot odanyújtotta a másik­nak. — Parancsolj, ezt mutasd majd fel ‘ a kordonon, és re­mélem. .. — Mi lesz, Tibiké? — szólt Ilonka a postahivatal ajtajá­ból — Budapest két perce a vonalban van, jön, vagy nem jön? — Elnézést — nyújtott ke­zet Kopra —, majd fent ta­lálkozunk. És futott Ilonkához. Szerencséje volt, Kócl vál­lalta, hogy azonnal indul ko­csival, beszél Gaállal, hozza őt is. Már ment kifelé a pos­táról, amikor pattanásos ké­pű, nyurga kamasz lépett hozzá. * . — Jónapot kívánok —• mondta —, ifjabb Safranek Mátyás vagyok. Az apám ké­reti, tessék átfáradni a ta­nácsházára. Az ablakból lát­ta, hogy idejött. — Mit akar tőlem a ked- ’ vés papa? — .érdeklődött Kopra, miközben kilépték a hivatal ajtaján, az utcára. A fiú megállt, az újságíró szemébe nézett. — Csőbe akarja húzni ma­gát. Azzal a déli műsorra! kapcsolatban. — Micsoda?! — Már megállapodott a fe­jesekkel, a község minden­féle kedvezményekben része­sül, talán még város is le­szünk, ha maga lehetővé te­szi, hogy a megyei tanács­elnök egy percig szónokoljon. — És hogyan kerülök én ezáltal csőbe? — Úgy, hogy mindenkinek haszna lesz a dologból, csak maga fizet. rá. A cécó után magát díszpolgárrá nevezik ki, aztán pár hónap múlva szép csendesen ki fogják sa­játítani a telkét, hogy ide­genforgalmi búcsújáróhelyet csináljanak belőle. Emlékmű, sétány, trafik, emléktárgy­üzlet, italbolt, szálloda, autó­parkoló hely, meg ilyesmik. Kopra füttyentett egy cif­rát. — Ezt jól kitervelték! Mit tanácsol, mit tegyek? — Menjen bele mindenbe, ha Bártik szónokolni akar, azt amúgy sem lehet kivédeni. Meg aztán az egész falut ma­gára haragítaná, ha emiatt el­esnénk a megígért kedvez­ményektől. Viszont írásban kösse ki, hogy közcélra sem­mit se hasítsanak ki a par­cellájából. Ehhez ragaszkod­jon. Pecsét, aláírás. Nem fél­tem én az M.-belieket, meg fogják találni a számításukat így is. VENDETTA RRLa?MénvébSl Schubert Péter wwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwwww (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom