Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-25 / 304. szám
A fornádi milliók nyomában Az olyan helyeket, mint a Tamási tőszomszédságában lévő Fornád, a településtervezők általában a „sorvasztandó”, „visszafejlesztendő” jelzővel illetik. Joggal. Kétszáz- nyolcvan-háromszáz lakos részére aránytalanul drága a nélkülözhetetlen kommunális beruházások biztosítása, melyeket a nagyobb községek joggal várnak el és előbb- utóbb, fokozatosan meg is kapnak. Fornádon azonban alsó tagozatos általános iskola van, sőt óvoda is. Emellett pedig könyvtár, bolt, színpaddal felszerelt kultúrház, kisebb étterem szükségleteinek fedezésére képes konyha, bolt, a település legnagyobb részén aszfaltozott gyalogjáró. Az ide vezető közút is lényegesen különb állapotban van, mint — kapásból idézett példa — a sokszorta nagyobb Re- göly belterületén. F’ornád nem sorvad, hanem fejlődik. A fejlődés oka röviden megmagyarázható. Itt van a Tamási Állami Gazdaság központja. A gazdaság .— a maga hétezer és vala- hányszáz holdjával — a közepes nagyságrendbe tartozik. Termelési eredményei , azonban évről évre kiemelkedőek, a saját „osztályán felüliek”. TIZEN ÖTMILLIÓ FORINT A gazdaság az 1970-es gazdasági évet tizenötmillió forint tiszta nyereséggel zárta. Az 197'1-esrőí természetesen még korai beszélni, éppen ezért a főkönyvelő óvatosan úgy nyilatkozik, hogy bár az életbe lépett közgazdasági szabályozók a gazdaság szempontjából negatív irányba hatnak és az aszályt itt is megsiny- lették, remélhetőleg az idei év tiszta nyeresége sem marad az előzőé ’ mögött. Az újságolvasó áltálában megszokta a nagy számokat Sűrűn olvashat több tízmilliós, százmilliós, vagy akár milliárdos nagyságrendű beruházásokról. Kétséges azonban, hogy ezek a számok mennyire érzékelhetők. Nagyjából úgy, mint a .,fényév”, hiszen a legszerencsésebb lottónyertes fantáziája sem szárnyal a kétmillió forinton túlNépűjság 11 emelkedő ormok felett. A tavalyi tizenötmillióról a ma-, ga idején már írtunk. Mint egy szép, ha úgy tetszik lenyűgöző számról, mely mögött munka, a munka kitűnő szervezése (tehát ismét csak munka) rejlett. Majdnem egv esztendővel később azt firtatni indultunk Fornádra, hogy mi hasznát látta ennek a hatalmas összegnek a gazdaság, mit a benne tevékenykedő emberek, és egyáltalán, ez utóbbiak mit tudnak az egészről. 1 OBJEKTIVEN Először a könyvelés számai „beszélnek”, szokásukhoz és kötelességükhöz híven, objektiven. A tizenötmillió zömét, kereken tizenegymillió forintot, a növénytermesztés hozta. Hárommilliót az állattenyésztés, egyet a melléküzemek. Hétmil- lió-száznyolcvanhétezer forintot tett ki a jogszabályok szerinti nyereségadó. Négymilliókettőszázezer forintot csatoltak a fejlesztési alaphoz, kétmilliónyolcszázezret osztottak ki a dolgozók között nyereségrészesedés címén, a maradék pénzt pedig tartalékolták. A fejlesztésre szánt milliókból befejezték az 1969-es évről áthúzódott beruházásokat, gépeket vásároltak, megvalósult a Fomádna érkezőnek már messziről szemébe ötlő LKB szárítórendszer és gyarapították a szolgálati lakásokat OBJEKTIVEN ÉS SZUBJEKTIVEN Amikor valaki ott ül egy traktor vezetőfülkéjében és Az első teljes esztendőt zárják december 31-ével a Láng Gépgyár dombóvári gyáregységében. Mirít arról dr. Erdősi Nándor vezérigazgató-helyettes nyilatkozott, a dombóvári gyár teljesítette mindazt, amit a központ elvárt tőle. Az esztendő végére már teljes kapacitással termel, létszáma is elérte a tervezett 390 főt. Az anyavállalat Dombóvárra telepítette a gáz- és az olajtüzelésű kajánok gyártását E tüzelőberendezéseket — az országos szénhidrogénprogram keretében — fa Láng Gépgyár konstruktőrei készítették el és a dombóvári szakembergárda igen szép feladatot kapott a gyártás bevezetésével. Eddig kereken száz kazánt gyártottak Dombóvárott és szállítottak az ország különböző ré-, szeibe, üzemekbe, irodaházakba. A kazánoknak mintegy 90 százaléka már üzemel és minőségi kifogást, üzemzavart sehonnét sem jeleztek. A dombóvári gyár „bedolgozik” az anyavállalat termékeihez, szállít különféle tartozékokat, részegységeket. Az idén megkezdődött az exporttermelés is Dombóvárott: szovjet exportra készítenek vegyipari berendezéseket. A szovjet megrendelő természetesen igényes, mind a berendezés üzem- biztonságát, korszerűségét mind küllemét illetően. A szigorú előírásoknak megfelelnek a dombóvári termékek. Az év végéig hatvanöt különféle vegyipari berendezés készül ■zaviet exportra. Gróf Károly gyáregységvezető a jövő évi tervekről: — Sok problémánk volt az idén, hiszen a Láng-gyárral dolgozik, munka közben elsősorban az elvégzendő feladat jár az eszében. A cél. amit el kell érni, Azután az eszköz, amivel. Közben természetesen az is, hogy a végzett munkáért bér dukál és az a jó, ha a bér minél nagyobb. Az már csak módjával, hogy a gép, amellyel dolgozik, nemcsak a termelést segíti, hanem a saját jövedelmének emelkedését is. Pedig így igaz, tehát például a gépvásárlás — amelyre 2,1 millió forintot költött a gazdaság — a termelés mellett, és annak révén — az ő személyes érdekét is szolgálja. Logikus módon előbb eszébe jut az az otthon, amelybe munka után haizátér, és amelynek jellege, állapota ismét csak az említett milliók (és az előző évek millióinak) függvénye volt és lesz. Milyen otthonokban laknak a Tamási Állami Gazdaság dolgozói Fornádon? Pontosan: 1 db hóromszoba-összkomfor- tos, új építésű lakásban, 27 db kétszoba-összkomfortos új lakásban, 14 db egyszoba- fürdőszobás, régi, de átépített lakásban, 19 db egyszoba- konyhás, padlózott, régi építésű, átépített lakásban, 11 db szoba-konyhás új építésű lakásban. Vízvezeték van, villany van, televízió minden házban van. A házak száma 1972. tavaszára hárommal gyarapszik és az építkezések mindaddig folynak, lényegében egy eddig ismeret- leg iparág települt a városba Sokat kellett — és kell is még — tanulni a szakembereknek Például lehetett valaki kiváló hegesztő, de „röntgenre hegeszteni” — azaz olyan varratokat készíteni, amelynél a röntgenezessel sem lehet hibát találni — külön tudomány Termékeink túlnyomó többsége amíg Fornád minden állandó dolgozójának családja kétszoba-összkomfortos lakáshoz jut. Évi átlagban három-négy újat adnak át. • A félezer körüli dolgozó háromnegyed része tíz, vagy még több éve nem változtatott munkahelyet, törzsgárdista. A házak statisztikájától mégsem kell okvetlenül meghatódni. Fornádon már a fel- szabadulás előtt is bérgazdaság működött, lakói pedig fogolytábor barakk-rendben elnyúló, hosszú, közös konyhás házakban éltek. Az „átépített” szó a szoba-konyhás lakások eseté- ban ezekre értendő. Azonban ezekben is, mint m i n d e nü 11, új bútor, mosógép és még sok más egyéb, amelyekről évekkel ezelőtt tán még érdemes lett volna számvetést készíteni. Ma már nem lehet. A számok játéka: a hetvenkét lakás lakói közül minden negyedik személygépkocsi-tulajdonos. A gépkocsival rendelkezőkből kilencen fizikai dolgozók, nyolcán tisztviselők, vagy műszaki állományúak. CSAK SZUBJEKTIVEN, A TÉNYEKRŐL A gazdaság igazgatója, főkönyvelője, szakvezetői természetesen nagyon pontosan ismerik azokat a már említett forrásokat, melyekből a tizenötmilliós folyam fakadt. A dolgozók mennyire? Egy rövid fornádi körséta során kapott válaszok: — Elsősorban a sertéstenyésztésből. Hét-nyolcezer körüli férőhelyünk van. Óriási állattömeg az. ami innen kikerül egy esztendőben! (A válasz, mint láttuk, téves. A válaszadó — a sertéstenyésztés dolgozója). — A hibrid kukoricából. Három- és hatezer forint körül van mázsája! (A válaszban csak részigazság rejlik. A pontos ár egyébként háromezer forint. A válaszadó anyagmozgató az LKB szárító rendszernél.) — A vezetőinknek természetesen van hibája, de értik a szervezést, szóval magát a . vezetést! (Igaz, de pusztán csak ez aligha eredményezett volna tizenöt- milliót. A válaszadó traktoros.) — A vegyszerezésből! A ga- bonaberület és általában a szántóföldi növények hatvanöt- hetven százalékát vegvszerez- zük. (Ismét részigazság. A válaszadó nehézgépkezelő.) — Munikából! (A válaszadó rövid vattakabátot viselt, gumicsizmát és a szárba gyűrt, olajos nadrágot. Munkakörét, beosztását elmulasztottuk megtudakolni.) . ORDAS IVÁN r Ev vége előtt a dombóvári Láng-gyárban Gáz- és olajfűtési kazánok belföldre, vegyipari berendezések exportra, 1972-ben megkezdik a törlesztést magas nyomásnak van kitéve, szigorúak az előírások. Úgy érzem, a nehézségek zömén túl vagyunk. Az ez évi százzal szemben jö_ vőre százhatvan kazánt kell gyártanunk. Az idén négyféle olaj-, illetve gáztüzelésű kazánt állítottunk elő. jövőre kilencre nő a választék. Szélesítjük egyéb gyártmányaink „skáláját” is. Míg 1971-ben az. egy főre jutó termelés 230 ezer forint lesz, 1972-re a terv 330 ezer forint. Egyszóval, kereken százmillió forint értékű különféle terméket állítunk elő. A feltételek megvannak, most már ahhoz is, hogy jelentősebb nyereséget érjünk el és megkezdjük a beruházás visszafizetését. Az utolsó simításokat véiri Lécz György festő a baro metrikus tartályon. Az ötven köbméteres tartály azóta már úton van — Moszkva felé. 1971. tlecember 25.
