Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-25 / 304. szám

&&&M& mSSWEM VlL&GPSOlETARfflgGTESt&fEfm NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLHfl MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LflPJÄ XXI. évfolyam, 304. szám. ARA: 1,20 FORINT Szombat, 1971. december 25. Minden kedves olvasónknak kellemes ünnepeket . kívánunk Válaszok 1972-re A bék© jegyében Néhány héttel ezelőtt orszá­gos gazdasági aktívaértekezle­ten jelölte meg a kormány el­nöke a gazdasági továbbfejlő­dés ütemét és fő jellegzetessé­geit. Ám a jövő évi költség- vetésre várt a feladat, hogy a legfontosabb mérőeszközzel, a pénzzel js meghatározza^ a te­endőket és a lehetőségeket, amelyeknek tudatában élünk és dolgozunk majd 1972-ben. Ez az előterjesztés most a Parlamentben megtörtént, s ki­rajzolódtak a gazdálkodás ke- retei. A legfontosabb: az ideinél némileg mérsékeltebb előirány­zatok a termelésben és a nem­zeti jövedelem alakításában., de változatlanul az ötéves terv előírásai szerint. Nem mondunk le és nem is kell le­mondanunk a ! terv egyetlen fontos céljáról sem, s ha kö­vetkezetesebben törekszünk minden téren az egyensúlyi helyzet kialakítására, _ az is megfelel a terv kívánalmai­nak. A hangsúlyos kérdés most a „hogyan'!? És még egy kérdés, amelyet Nyers Rezső, a Központi Bi­zottság titkára fogalmazott meg: élhetünk-e úgy, ahogy élünk? A válasz: igen. Mert a lakosság fogyasztása lényegé­ben tervszerűen nő, és az is­métlődő hiányt a tervezettnél gyorsabban növekvő beruházá­sok és készletek idézik elő. A termelés pedig nem fejlődik olyan ütemben és eredmény­nyel. hogy máris ilyen méretű felhalmozást tegyen lehetővé Igaz, a bejelentett ármódo­sítások, azaz inkább növelések, együttesen egy százalékkal emelik az árszínvonalat a vár­ható szokásos piaci ármódosu­lások pedig további egy-két százalékra rúghatnak. A kor­mány azonban, korábbi elha­tározásaihoz híven, gondosko­dik róla, hogy mindezt a bé­rekben, jövedelmekben ennél nagyobb mértékben megtérít­se. Természetesen, rövidlátás lenne e folyamatokat csupán a fogyasztás oldaláról vizsgál­ni. Nemcsak azért, mert a termelés — még a fogyasztási cikkek területén is — jelen­tős részt kivitelre is alapozó­dik, és mert a fejlesztés; az építés minden területét ez nagymértékbe^ táplálja, ha­nem mert a társadalom min­den tagiának, a legkülönbö­zőbb beosztásban, munkakör­ben, nemcsak fogyasztói, ha- nem termelői minőségben is nélkülözhetetlenül fontos sze­repe van. És ez a szerep ko- ... -an terme­lés korszerűsítése és a gazda- . ságtalan tevékenység vir-za. szorítása e! sem képzelhető a dolgozó tömegek cselekvő és m-Megelő részvétele nélkül. Ilyen értelemben esett szó a kívánatos új vonásairól, anél­kül, hogy a hozzászólók eltér, tek volna a tárgytól. Lényeges, sé válik a gazdasági vezetés, a vállalat irányító munkája a versenymozgalomban, miután annak minden eddiginél szo­rosabban kell kapcsolódnia a termelőtevékenység tárgyához és céljaihoz. És ezek a célok / ( / gazdaságban az időtényező ke- • rül a figyelem középpontjába as a • kereskedelemben a legszéle­sebb értelemben vett figyel­messég és így tovább. Ezek az új formák, ha ugyan újaknak nevezhetjük azokat. Mint ahogy a vezetéssel szemben támasztott követelmé­nyek többsége sem új, legfel­jebb magasabb szintű és most már ni >. r iát.) : "k rz elavult termék és ‘viszonylag nehezen' születnek meg az újak, a korszerűek: nem kielé­gítő a drága berendezések ki­használása és így tová’bb. Mindez napirendre kell, hogy kerüljön akár a versenymoz­galom megújítása, akár a ve­zető és szervező munka töké­letesítése van soron. Persze, mindkettő halaszhatatlan. Em­beri feltételeik pedig: a kima­gaslóan dolgozó munkások egyértelműbb anyagi és erköl­csi elismerése, nemkülönben az eredményesen tevékenykedő, kiváló, vezetők nyíltszívűbb társadalmi" megbecsülése. Nem ritkán éppen egymásnak .t»ir­tóznak’ ezzel. Vagy ha úgy iobban tét«?.*’-*: egy társad; lom önmagának. j Az emberiség történelme az egymást követő háborúk sza­kadatlan sora. Az emberiség mégis mindig a békéről álmo­dott, az örök békéről, amikor az ember által termeit javak a munka minden gyümölcse a ombolás helyett az embert szol­gálja, életét teszi szebbé, gaz­dagabbá. De az örök béké­ből álmodozni meddő dolog mindaddig, amíg az osztály­társadalmak a kizsákmányo­lásra épülnek, szelet- vetve, hogy vihart , arassanak. Karácsony van, a karácsony a szeretet, a megértés szimbó­lumává lett, s bár egész köz­életünket, napjaink gyakorla­tát áthatja a béke megvédé­sének programja, ilyenkor, a karácsonyfák gyertyafényé­ben, mindenkit eltölt a sze­retet, a békesség gondolata. Földrészünket több mint ne­gyed százada megkímélte a háború pusztítása, s ez a há­borúmentes negyed század, bármily furcsán hangzik is. tulajdonképpen ritka hosszú időszak Európa történetében. De kontinensünkön túl hábo­rúk szaggatják , az -emberisé­get, a Közel-Kelettől az ázsiai kontinens keleti partjáig a fegyvereké a szó, az imperia­listák legkorszerűbb techni Icá­val készített bombázó repülő­gépei szállnak fel, tahin a nap minden órájában, hogy föld­del tegyék egyenlővé nincste­len parasztok vályogkunyhóit. S ez már korunk egyik nagy ellentmondásához vezet el amit csak a szocializmus képes fel­oldani, a szegénység problé­májához, amikor milliárdok- ba kerülő harci repülőgépek támadnak azokra a nincstele­nekre, akik »tiszta életüket szeretnék kimenteni a pusztu­lásból. A kereszténység azt tanítja, hogy szeressük ellenségeinket is. De ez a szeretet terméket­len, hisz ellenségeink azok, akik nem.-szeretnek minket, s a jóakaraté emberek közössé­ge, akiknek békességet hirdet a karácsony, arra kényszerül­nek, hogy védték iavaikat. éle­tüket, a munkájukhoz szüksé­ges békét. Védjék az élet jo­gát a pusztítás szándékával szemben, védjék az emberi méltóságot azoktól, akik hó­dítani akarnak, megalázni, ki­zsákmányolni. •Európa reményei az idei ka­rácsonyon nem alaptalanok, s joggal hihetjük, hogy a ne­gyed százados béke történel­mileg hosszú időszakát újabb békeperiódus követi. A Szov­jetunió és a szocialista or­szágok politikája már eddig is hozott igazi eredményt, hisz az NSZK-val kötött szerző­dések az európai ellenséges­kedések immár hagyományos tűzfészkét közömbösítik. A kö­vetkező lépés csak az európai biztonsági értekezlet megtar­tása lehet, amelyre szintén vannak bíztató előjelek. A világ nagy részében s fegyvereké a szó, de az embe­riség már tudja, hogy a há­ború nem természeti csapás, nem elkerülhetetlen végzet. S ha mi most a béke nevében ünnenelhetjük az idei kará­csonyt, éppen ezt az elkerül­hetőséget példázzuk, de azt is tudjuk, hogy a béke nem égi ajándék, hsmem a következe­tes jószándék, céltudatosság! eredménye. Annak a politi­kának az eredménye, amely • nem pusztítani akar. hanem építeni, nem megalázni akar­ja az embereket, hanem föl­emelni őket, - megadni nekik, az emberi méltóság tudatát. . erősen különbözőek. A mező KARÁCSONY 1971. Foto: Jantner János.

Next

/
Oldalképek
Tartalom