Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-03 / 285. szám
Kell a jó könyv Olvasópályúzat, amelynek célja a szovjet irodalom népszerűsítése A Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a Magyar írók Szövetsége a KISZ, áiiami és társadalmi szervekkel együttműködve olvasó- pályázatait hirdetett meg ez év októberében „Kell a jó könyv'* címmel. Ez a mozgalohi, összhangban áll az Olvasó Népért mozgalom célkitűzéseivel. Célja, az orosz és a szovjet irodalom, hazai népszerűsítése. Időtartama egy év; a pályázat beküldésének végső határideje 1972. ^október 1. A pályázat, s egyben az olvasómozgalom népszerűsítésére 400 000 példányban ismertető füzetet adtak ki, amely tartalmazza az olvasómozgalomban szereplő 43 orosz és szovjet mű ajánlólistáját, a pályázati feltételeket, s minden, az ajánlólistán szereplő művel kapcsolatos 3—3 kérdést. Ezenkívül a füzetben hat olvasó- kártya is található. A pályázaton mindenki részt vehet, aki a negyvenháromból bármely hat művet elolvas, s az azzal kapcsolatos 3—3 kérdésre megadja a választ az olvasókártyákon. Ityen füzet a könyvtárakban és a könyvesboltokban. KlSZ-szervezeteknél és az iskolákban kapható. A kitöltött, névvel, lakcímmél ellátott olvasókártyákat 1972. október élsejéig kell visszajuttatni arra a helyre, ahonnan a füzetet beszerezte az olvasó. A helyes megfejtők között nyilvánosan díjakat sorsolnak ki. Nyerni lehet két alkalommal is. Először a megyei sorsoláson majd az MSZBT Országos Titkárságának sorsolásán, ahol 150 000 forint értékű nyeremény talál majd a helyes megfejtőkre. Az első díj egy Zsiguli személygépkocsi. A megyei díjakról később: időpontban dönt a „Kell a jó könyv” olvasómozgalom szervezésére, lebonyolítására létrejött megyei koordinációs bizottság. A mozgalom népszerűsítése érdekében az olvasólistán szereplő 43 mű közül 1972 januárjától a Magyar Rádió 11, a Magyar Televízió pedig 13 mű dramatizált változatát közvetíti. A rádióban ezenkívül a népszerűvé lett „Ki nyer ma” játék mintájára, Elbert János vezetésével havonta egy alkalommal vetélkedőt rendeznek. A megyei könyvtárban az olvasópályázat jegyzékén szereplő művek többsége 10—15 példányban megvan, s igyekeznek a járási, városi, községi és fiókkönyvtárakat is ellátni e kötetekkel. Néhány mű még hiányzik. Ezek az 1971. év eleji könyvkiadás listáján szerepelnek. A megyei könyvtárban tervezik, hogy a mozgalomban részt vevő olvasók számára fordítók, irodalomtörténészek részvételéyel 3—4 alkalommal irodalmi délutánokat rendeznek. Még nincs késő, lehet jelentkezni. Mindössze hat művet kell elolvasni, 3—3 kérdésre helyesen válaszolni, s bárkit érhet az a szerencse, hogy egy Zsiguli személygépkocsi tulajdonosa legyen. De aki nem nyer, az sem vesztes. Szabad idejét hasznosan és kellemesen tölti el, aki olvas. S az ajánlólista 43 kötetéből, mindenki kiválaszthat magának hatot, amely érdeklődési körének a legjobban megfelel. Aki pedig 12, vagy 18, vagy 24 — és így tovább — műVet olvas el, s ennyiszer három kérdésre adja meg a választ, az két, három, illetve négy eséllyel indulhat a nyereménysorsoláson. 14. — Reménytelen eset Vagy édes lányom. Valamit azért még megpróbálhatunk, ha neked a címlap a legfontosabb. * A megyétől érkezett elvtársak az M.-i tanácsházán már félórája szorongatták Safra- nek Mátyást,' de a helyi tanácselnök keményen tartotta magát. — Vegyen elő papírt, ceruzát, Matyi t bátyám —. unszolta egyikük. — Számolja ki, máris mennyit kapott á község. Egy, a katonák rendbe hozták az Árkos utcát. Kettő, a híradósok itthagyják azokat az oszlopokat, amiket leástak. Három, a Szakácsrét környékén lakók annyit üzleteltek egy nap alatt gyümölcsből, meg egyebekből, mint az egész idényben. De- hát ezek csak apróságok. Vegyük, ami mé!g ezután., kö^ vetkezik. Módosíthatjuk a kommunális tervet, az idén már meglesz a fertályon a járda is, az artézi kút is. Tető alá hozzuk az új szövetkezeti boltot. Mit akar még? Safranek Mátyás, testes, kövér férfi, közel a hatvanhoz, mereven nézett egy pókot; amint finom hálóján leereszkedik az ablak felső sarkából. — Meg megmondtam, mit akarunk — szólt halkan, visz- szafojtotf indulattal. — Kerek tíz esztendeje kérjük, mindig elutasították. Hát most legyen meg! — Dehát milyen alapon? M. község tanácselnöke levette szemét a pókról, lehullt róla a magára erőszakolt nyugalom is. — De a hétszentségit! —*• csapott az asztalra. — Még most is azt a nótát fújják? Hogy milyen alapon? Hát még ez sem elég alap? Talán a megyeszékhelyre, a megye városaiba úgy szállnak le az űrhajósok az égből, mint legyek a cefrére? Mi lettünk világhíresek, vagy mások? A Kopaszhegy lesz ezután a legfontosabb idegenforgalmi nevezetesség, vagy marad az a nyavalyás birtalani csordakút, amibe seréttel lőttek, hogy öregnek látszódjon, mintha a szú rágta volna meg? A megyétől érkezett elvtársak összenéztek. — Jól van no, — jelentette ki a legmagasabb rangban lévő — egyezzünk meg Mi pár- tolólag továbbítjuk az illetékes felsőbb szervekhez a helyi tanács kérelmét, legyen M. községből — város. Matyi bátyám meg elintézi azzal az újságíróval, hogy Bártik elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke felszólalhasson a holnap déli műsor álkalmával. Lehetőleg elsőnek és legalább egy percig. És ha netán az a Hax kartárs előjön a golyóból, Bártik elvtárs átnyújthasson neki, vendégszeretetünk jeléül, egy kis cipót és csipetnyi sót. Megegyeztünk? — Meg — bólintott Sarfa- nek és széles mosollyal parolá- zott le a megyétől érkezett elvtársakkal. • Halk kopogtatás a sufni ajtaján. — Bújj be! — kiált ki Kopra, lefekvéshez készülőben. — Nem megyek be, — feléli félénken egy fiatalosan csengő női hang — Anyu kérdezte- ti. hogy tetszett-e vacsorázni, mert ha nem, szívesen vendégül látná, biztosan nem evett ma még meleg ételt. — Egy-null a kedves mama javára. De miféle anyuról van szó? — Az édesanyámról. Özvegy Pauk Antalnéról. Én Erzsi vagyok, a lánya. — Kezitcsókolom. Köszönet:, tel gifogadom a meghívást. Ci_ pót húzok és már megyek is. Megvár? Nem fél odakint egyedül? — Megvárom. .Nem félek. Nem vagyok egyedül, velem van Samu is. — Hát ez igazán nagyon megnyugtató — jelenti ki a Fatalember és körülnéz, miféle védőszerszámot vigyen magával... » ^ — Felséges volt — mondja Kopra, miközben egv kenyérdarabkával tisztára törli, a tányért. — Sok panrikáskrumolit ettem már hosszú és hányatott életemben, de ilypn jóízút még sohasem. — Erzsiké főzte — int az öregasszony a. lánya felé. aki a konvha sarkában ül. valami gverekholmit varr. Húsz év vxrüli, csinos, szeü'd és kedves nő. — Jobban főz, mint én, mégis elkergette az ura. A csecsemőjével a karján. Bent alszik a pici a szobáoan, azért ifi tálaltunk itten. . — Nem ő kergetett — jegyzi meg halkan Erzsiké — ea jöttem el. Az öregasszony legyint. — Mindegy az. Ahelyett* hogy megnyalná mind a tíz ujját az a részeges csirkefogó, amiért ilyen rendes, tisztességes feleséget kapott! — Hagyjuk ezt anyu, megígérte . *. Feri egyébként sem részeges, csak néha iszik. Akkor tényleg — bolond. De ha kijózanodik, ő bánja a legjobban, hogy goromba volt. szerkesztő úr, kérhetnénk egy nagy szívességet? — Nem vagyok szerkesztő úr, Tibi vagyok. És egy ilyen paprikáskrumpli után nem kérhetnek tőlem olyat, amit ne teljesítenék. Anya és lánya egymásra pillant, melyikük rukkoljon elő a kérésseL — Arról a holnapi műsorról lenne szó — vesz végül magának bátorságot Erzsiké. — Nem nézhetnénk meg anyárft- mal? Mert innen a házból semmit sem látni* — El van boronáivá —• mondja nagyvonalúan a vacsoravendég, miközben felállt az asztaltól. — Intézkedem az őrség parancsnokánál. Holnap reggel az lesz az első dolgom. Már azt is tudom, hová állítom magukat. Van egy kőku- pac a telek túlsó sarkában* onnan nyugodtan nézelődhetnek, kívül esik a kamerák látómezején, nem lesznek útban senkinek. IGEN, IGEN, IGEN Hétfőn reggel, amint felébredt, Kopra Tibor első útja a tisztáshoz vezetett. Pontosabban arra a helyre, ahol egy napja még bokrokkal övezett füves .tisztás terült el a telire csücskében. Most: feldúlt csatatér. Mint elhagyott lövegek meredeznek a kamera-állványok, lőszeresládák a kábelek csátlakozó szekrényei. Letaposott cserjék, törött ágak, cigarettacsikkek, eldobott papírpoharak, filmdobozok, csupa szemét az egész vidék. Samu egy hónap alatt sem tudott volna annyi kárt tenni, mint a kollégák a tegnapi rövid és jól sikerült sajtóértekezleten. Dehát az a fő, hogy a hatalmas, opálszínben ragyogó gömb sértetlenül áll a helyén, remélhetőleg belül sincs semmi baj. Kopra nem tette fel a homlokára a tapadókoron., got, nem akarta megindítani a gondolatátviteli mechanizmust, ne fogyjon fölöslegesen az energia. Ehelyett gyűrűjével háromszor gyengéden megkocogtatta az űrhajó falát. Hallgatózott. Azonnal válasz is érkezett, trillázó kop- panás-sorozát belülről. Tehát Hax él, egészséges* dolgozik. Az újságíró megkönnyebbül, ten sietett vissza a sufniba, arra még bőségesen van ideje, hogy az adás kezdetéig rendbe hozza a terepet. Sőt, ezt a munkát talán nem is egyedül neki kell elvégeznie, ha Hetenyei nem hajlandó intézkedni ez ügyben, a kiskato- nák majd csak segítenek. Vizet hozott a kerekes kútról, megmosdott, megborotválkozott, majd elkészítette a reggelijét. Feketekávé, keksz, kon- zervek. Evett, ivott, töprengett. Hogyan is lásson hozzá a déli műsor megszervezéséhez? Egváltalán mi legyen abban a műsorban? Már az ötödik májkonzervet kebelezte be, de semmi sem jutott az eszébe. Pedig három perc igazán semmi kis idő. De. hát az ökölvívásban is pontosan ugyanennvi ideig tart egy rftenet, s >ez alatt akár kiütéses vereséget is szenvedhet az a versenyző, akinek nem megfelelő az erőnléte, vagv képzetlen, vagy hibás küzdőmodort alkalmaz a" szorítóban, (Folytatjuk) er äiz Schubert Péter VENDETTA RRLa'ai-?tiényébü'
