Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-01 / 283. szám

Napirenden a zöldségtermesztés A termelő: nem kifizetődő zöldséget termelni Tolna megye legnagyobb zöldségtermesztő gazdasága a medinai Béke Termelőszövet­kezet. 1968-ban 300 katasztrá- lis holdon termesztettek zöld­ségnövényeket. Ez a terület három év alatt 1971-re 80 holdra csökkent. A zöldség­termő terület rohamos csök­kenésének okairól beszélge­tünk Miklós Józseffel, a ter­melőszövetkezet elnökével. — A felvásárlók, a feldolgo­zók egyaránt azt mondják: ke­vés a zöldségféle, s ka a' terme­lés felfejlesztcse érdekéken sür­gősen nem foganatosítanak köz­ponti intézkedéseket, mind a konzervipar, mind pedig a fel­vásárló kereskedelem néhány éven belül komoly problémák elé kerül. Érdemes -e, me^ri-e a termelőszövetkezetnek zöldség- termesztéssel foglalkozni? — Érdemes, csak érteni kel] hozzá. Nem a termelés, in­kább az értékesítés a nagyobb probléma. A jelenlegi árak mellett nincs megfizetve a ter­melés. Sok esetben igen na­gyok a ráfordítások. A zöld­ségtermelés nagyon munka- igényes. A munkabér-ráfordí­tás eléri a 40 százalékot. A külföldi vegyszerek, a nö­vényvédőszerek is igen drá­gák, a költségek 10—20 száza­lékát teszik ki. Arról nem is beszélve, hogy a zöldségterme­lés meglehetősen rizikós. Fagy­ra, hidegre érzékeny növé­nyek, idén például már no­vember közepén beköszöntött a tél, sok káposztaféle kint maradt. A cél az lenne, hogy minél kevesebb élőmunka-rá­fordítással érjük el a nagyobb hozamokat. A mi termelőszö­vetkezetünk nem a legerő­sebb és nem a legnagyobb a megyében. Mégis belefogtunk a zöldségtermesztésbe, de ez csak úgy érte meg, hogy ter­ményeink egy részét a kiske­reskedelem felé értékesíted tűk. így az időjárás miatti ki­esések megtérültek az érté­kesítésnél, hangsúlyoznám, hogy pem a fogyasztók ter­hére. A boltokon és a társ­szerveken keresztül két-három millió forint értékű árut ér­tékesítettünk. 34 üzletet lá­tunk el áruval. Ezt sajnos folytatni nem tudiuk, mert nem kaptunk az államtól a tárolásra elegendő szubven­ciót. — Nasrv feladatra vállalkozott a terTieldszövetkezet, amikor a Népbolttal, az áfészekkel kar­öltve „teleszrtrta” a megyét zöld­ség-pavilonokkal. — A 34-ből három a ter­melőszövetkezet saját üzlete. A többi a Népbolté és az áfé- szeké, akikkel igen jó a ter­melőszövetkezet kapcsolata. Sajnos az üzletek egy részét be kell zárni, mert a tárolás­hoz nem kaptunk állami tá­mogatást és így nem tudjuk megoldani a folyamatos ellá­tást. Tudomásom szerint a tá­rolás támogatásához kevés pénz állt rendelkezésre és ezt az állami kereskedelem, illet­ve a TOLNAKER kapta meg. A termelőszövetkezetnek tehát nincs elég anyagi eszköze ah­hoz, hogy tárolni tudja a saját termékeit. — Az a 40—50 forint is so­kat jelentett volna, amit az állam például a burgonya tá­rolásánál az áron felül má­zsánként szubvencionál. Arról az áruról van itt szó, ami me­gyén belül kerül értékesítésre, így, hogy nem kaptuk meg, kizárólag arra vagyunk képe­sek, hogy csak annyit tárol­junk, amennyi a saját boltunk szükséglete. Nemcsak a mi téeszünknek, hanem vala­mennyi termelőszövetkezetnek az lenne a kötelessége, hogy a lehetőségekhez mérten mi biztosítsuk a megye zöldség­szükségletének legnagyobb ré­szét. — Milyen nagy a medinai tsz zöldségtermő területű és mit termelnek? — Szinte valamennyi zöld­ségféle termesztésével foglal­kozunk. Hogy mikor mit ér­demes termelni, azt az adott év határozza meg. Az elmúh két évben termelőszövetkeze­tünk 3 millió forint értékű beruházást végzett, kizárólag a zöldségtermesztés beruházá­sai voltak ezek. Csak az üveg­házak építéséhez és a palán­taneveléshez közel két és fél millió forintot használtunk fel. A termelőszövetkezet ösz- szes területe háromezer ka- tasztrális hold. Két évvel ez­előtt a zöldségtermő terület 300 hold, tavaly 150 hold volt, jelenleg nem egészen 80 hol­don termesztünk zöldségfélé­ket. A területcsökkenés oka elsősorban a munkerőhiány. Másodsorban nem találtuk meg a számításunkat. Nem mertük vállalni a további ri­zikót. — Az árak adottak. A termelő- szövetkezeteknél»: ezeken az ára­kon belül —■ gópesítettség, olcsó vetőmag és olcsó vegyszer hí­ján — úgy láts-ik nem mindig é^de-nes zöldségféléket termel­ni. Hogyan lenne érdemes? — Mindenekelőtt ismerni kellene a központi irányvona­lat, hogy mit várhatunk, mi­ből mennyit várhatunk, mik a követelmények. Zöldségter­melésből — hacsak nem ren­delkezik egy téesz különleges adottságokkal — meggazda­godni nem lehet. Nálunk a vezetőség úgy határozott, hogy csökkentjük a zöldségtermő területet ugyanakkor a zöld­ségtermesztésből eredő forint- bevételt igyekszünk megtarta­ni. Ez úgy lehetséges, hogy megnyújtjuk a termelés idő­szakát, bővítjük a fólia alatti termesztést és az üvegházi fe­lületet. Nagyobb mennyiségű primőrárut igyekszünk előál­lítani. Ez nem vagonban lesa több, hanem forintban jelent­kezik. A konzervipar felé a termelést nem csökkentettük, annál is inkább, mert a kon­zervgyárnak nincsenek külö­nösebb minőségi igényei. Per­sze a paradicsomárak vala­hogy nem passzolnak. 90 fil­lér egy kiló paradicsomért na­gyon kevés. Nem nyerünk raj­ta, de nem is fizetünk rá. — Ha ez így van, miért ter­melik mégis a zöldségféléket? — Van a dolognak egy má­sik, erkölcsi oldala is. Azért csináljuk, hogy a tagoknak munkát biztosítsunk. A má­sik : az adottságaink, klíma- viszonyok. öntözési lehetősége­ink a zöldségtermesztéshez ki­válóak, és igyekszünk ezt ki­használni. És nem utolsósor­ban megvan a beruházásunk is. — Mennyi idő alatt térül meg a zöldségtermesztésre invesztált 3 millió forintos beruházás? — Erre még pontos számí­tást nem végeztünk. A 3 év­vel ezelőtti kimutatás szerint öt év alatt meg kell térülnie. Bízunk benne, hogy meg is térül. — Hogyan látja a tsz-elnök mi a zöldségtermesztés legége­tőbb nroblémája — az árakon kívül? — A gépesítettség és a faj­ták. Vannak olyan új fajták, amelyek a termelésben jól be­válnak és a következő évben egyszerűen nyomuk vész. Szinte minden évben új fajtá­kat kell megismernünk, s emi­att sokszor kiesések vannak. Különböző fórumokon tár­gyaltunk már arról, hogy meg kellene oldani a garantált ve­tőmagelőállítást, de sajnos ez itt a megyében nem megy. A vetőmagtermelés netn kifize­tődő, sőt egy mázsa vetőbor­sóért a termelő 600—800 fo­rintot kap, s mire hozzá visz szakerül, 1300—1500 forintot kell fizetni mázsánként. — Végeztek-e költségszámlté- sokat arra vonatkozóan, hogy a szántóföldi növénytermesztés és a szántóföldi zöldségtermesztés holdanként mennyi bevételt hoz a termelőszövetkezetnek? — A nyereség a „gépesített’’ növényeknél, a gabonafélék­nél, lennél, kukoricánál sok­kal nagyobb, mint a zöldség­féléknél. A búzánál 22 mázsa átlagtermés esetén háromezer forint felett van, kukoricánáJ 30 mázsa átlagtermés esetén a nyereség szintén háromezer forint körül mozog. Szántó­földi zöldségféléknél az ez évi eredmények alapján holdan­ként! nyereség nem éri el a másfélezer forintot. A fóliái termesztésnél viszont ez az ér­ték holdanként megközelíti a százezer forintot. A számok azt mutatják, hogy zöldségfé­léből kizárólag primőrt érde­mes termelni. A kiút vélemé­nyem szerint az, hogy a zöld­ségtermesztésnél is meg kel­lene oldani a szakosítást és az ösztönzést úgy kellene meghatározni, hogy a termelő érdekelt legyen a minél ma­gasabb hozamok elérésében. De a zöldségtermesztésben nem mondta még ki senki, hogy miben kannak az üze­mek támogatást. Két éve. hogv megszűnt a beruházások ártá­mogatása. Gyors változás kel­lene. Bízunk benne, hogy egy­két hónaoon belül az llleté kés szervek végre döntenek. — A zőMsíefermesrtís fellen­dítésével korménvszlnten fo«lal- knzTisK. Ha kő/nonfi intézkedé­sek Kedvező Tehetőséget terem­tenek, a medinai termelőszövet­kezet fettendítí-e újra zöldség- termesztését? — A dolgokat fontolóvá tesszük, felkészülünk rá és igyekszünk a kormányprog­ram elgondolásait megvalósí­tani. De csak akkor, ha fo­rintban megtaláljuk a számí­tásainkat D. VARGA MÁRTA . Láthatóbbá tenni a pártmunkát A gazdasági élet jó néhány év óta megélénkült. Az új le­hetőségek egyre aktívabb mun­kára serkentik a vezetőket, be­osztottaikat. Naponta keresik az újat, naponta fedezik fel a hatékonyság, a jövedelem nö­velésének új lehetőségeit. A megélénkült gazdasági élet eredményei mérhetők. A ter­melés növekszik, javul a gyárt­mányok minősége. Ha a gaz­dasági élet pezsgését figyel­jük, azonnal észre kell azt is venni, hogy a pártmunkában is új jelenségek, módszerek vannak, az alapszervezeíek új módon vesznek részt a gazda­sági munkában. Ahány gyár, annyi változata van a párt­munkának, egységes abban, ahogyan vizsgálják a termelést befolyásoló tényezőket. A párt. szervezet által megtárgyalt ja­vaslatokkal segítik a gazdasá­gi vezetők munkáját, lényegé­ben a termelés egész folyama­tát. A Simontornyai Bőrgyárban a pártbizottság termeléspoliti­kai munkája is megváltozott. Szakítottak a régi „ellenőrző­irányító” gyakorlattal. A gyári pártbizottsághoz tartozó alap­szervezetekben elemzik az egyes üzemrészekben folyó munkát. A változások kidolgo­zásakor a gyárvezető egyen­rangú partnereiként szólnak a kérdésekhez, ugyanakkor a döntés után, az egyszemélyi felelős vezető intézkedése mel­lé állnak, segítik azt érvényre jutni. A közlekedési vállala­toknál — főleg a Volánnál — sokkal több gazdaságpolitikai kérdéssel foglalkoznak a párt­vezetőségek — elemző módon, mint évekkel ezelőtt. Egy-egy fontosabb igazgatói döntés előtt a pártszervezet is megvizsgálja a témát, véleményt mond ró­la. Végeredményben ezzel ré­szeseivé válnak a komunisták a vállalat irányításának. A tag­gyűléseken gyakran megvitat­ják nemcsak a távlati terveket, hanem a soron lévő feladato­kat is. Például a dunaföldvári községi pártbizottság egy év alatt huszonhárom gazdaságpo­litikai kérdésben mondott vé­leményt — de a vita tanulsága, magában az a tény, hogy mi­lyen álláspontra helyezkedett a párttagság, az jószerint a tag­gyűlés kereteiben maradt. A tömegek ritkán kapnak tájé­koztatást a pártszervezetek Néprajzi filmest Ozorait Megyénkbeli filmes-sikerek Székesfehérvárott Az ozoraiak kérésére hétfőn néprajzi filmestet tartottak a községben. A községi mozit zsúfolásig megtöltő közönség az est első részében helyi és gyönki alkotók két munkáját tekinthette meg az ozorai na­pokról és a tamási lovasna­pokról. Mindkét film kockáin részben önmagukat is viszont­látták a nézők. A második rész anyagát a tízéves fennállását ünneplő Szekszárdi Filmstúdió adta a „Tolnai szvit”. „Sárkö­zi fazekas”, „Kötélverő” és „Sárközi képek” című alkotá­sokkal. Gelencsér János a stú­dió évtizedes munkáját ismer­tette, Kiss István pedig a fil­mekről és általában a népraj­zi vonatkozású filmek készíté­séről tartott előadást. Az est kiemelkedően sikerült rende­zésének bizonysága és egyben szép elismerése, hogy azt a hét szombatján meg kell is­mételni, ugyanis férőhely hiá­nyában sokan nem kaptak, he­lyet a moziban. A Székesfehérvárott meg­tartott XIX. országos nmatőr- film-fesztivál — melyről már hírt adtunk lapunkban — szin­tén több szép elismerést ho­zott a megyénkbeli amatőrök­nek. A zsűri külön elismerő oklevelével tüntették ki a Szekszárdi Filmstúdió keretei kört működő Katona Gyula: Ütőn és Csontos Károly: örök­mozgó című filmjeit. Ugyan­így a Decsi Filmstúdióhoz tar­tozó Czakó Sándor: Kérgeske­zű favágók című alkotását „gazdasági” munkájáról. Hiá­ba aktív egy vállalat pártszer­vezete, vezetősége, ha a párt­munkát nem teszi láthatóvá. A nagymányoki termelőszö­vetkezetben például igen ha­tásos módon fogja össze a pártszervezet az öt községre kiterjedő gazdaság politikai és gazdaságpolitikai ügyeit. Vé­leménye van a pártszervezet­nek minden kérdésben, a gaz­dasági vezetés meghallgatja, és figyelembe veszi ezt. De a ve­zetőség szerény. Ritkán mond­ják a pártonkívülieknek, hogy egyes kérdésekben hogyan fog­lalt állást a vezetőség. Az ilyen jellegű információ hiánya miatt a lakosság nem tud ar­ról, hogy bizonyos kérdésekben miért úgy foglalt állást a párt­vezetőség, ahogyan, sőt: nem mondiák meg, hogy a párt­vezetőség javaslata alapján határozott másként valamely kérdésben a gazdasági veze­tés, mint ahogy tervezték. Láthatóbbá kell tenni a pártmuffkát — volt a vélemé­nye a tavasszal tartott párt­taggyűlésen a Dombóvári Fű­tőház kommunistáinak is. Azt kifogásolták, hogy a jó intéz­kedések — csökkent a szolgá­lati órák száma egy pártszer­vezet által javasolt munka- szervezés bevezetése után — nyilvánosságra hozásakor nem mondják, hogy a munkahely politikai szerveinek tevékeny­sége, szava is benne van egy- egy gazdasági intézkedésben. Nem kell elvenni a gazdasági vezetés „kenyerét”, hogy a pártszervezet jelentse be a vál­tozásokat, teljesen jogos vi­szont az a kívánalom, hogy megmondják: a pártszervezet hogyan vett részt a döntés előkészítésében. Legtöbbször a párttitkárok , szerénysége az oka, hogy az alapszervezeteik tevékenységét a gyárban, vállalatoknál nem úgy ismerik, mint az kívána­tos volna. Néhány ktsz-ben — bonyhádi vasipari,, dombóvári Unj verzál — a kis létszámú pártszervezet élénk, hatékony munkát végez. Mozgatója, ru­gója az új keresésének, a kez­deményezések elindításának, döntő szerepük van a káder­kiválasztásban, mégis kevés­szer jut a dolgozók tudomá­sára, hogy milyen intézkedés­ben, hogyan vettek részt. Nem dicsekvésre buzdítunk. Csak arra, amit az alapszervezetek tagsága joggal elvár: ismerjék meg a pártonkívüliek is, hogy a pártszervezet, az alapszer­vezet vezetősége, a különféle gazdasági, személyi kérdések­ben miként foglalt állást. Láthatóbbá kell tenni a párt_ munkát, mert van mutatniva­ló. A gazdasági eredmények nemcsak gazdasági intézkedé­sek nyomán jöttek létre. Az emberek mozgósítása, a ked­vező légkör kihasználására va­ló buzdítás, a hatékony mun­kára való ösztönzés az alap­szervezetektől indul el. A be­szélgetések, viták eredménye­ként születő javaslatok és aján­lások a gazdasági vezető mun­káját könnyítik, a vezetésben való részvállalást jelenti a pártmunka új formája. Ezért kell róla többet beszélni. PÁLKOVÁCS JENŐ Népújság 3 1971. december 1,

Next

/
Oldalképek
Tartalom