Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-21 / 300. szám
Létszám, munka — irodák A vállalati tervezés tapasztalatai A vállalatok, üzemek egy részénél felduzzadt az irányítók-adminisztrálok létszáma. Sokan állítják — nem alaptalanul —, hogy a munkaerőtartalékok igazi nagy forrását nem a műhelyek rendszerint teljesítménybéres munkásai körében találjuk, hanem az irodákban. S az elektronikus számítógépektől, mint valami csodaszertől várják az irányí- tó-adminisztráló munka szigorú ésszerűsítését, a létszám számottevő csökkentését. Mit várhatunk valójában a jövőtől és a kibernetikától? A fejlődés iránya félreérthetetlenül — és világszerte — az irodisták, az improduktív létszám növekedését jelzi. A műszaki-gazdasági fejlettség viszonylag magas szintjén a termelő-fizikai munkát végzők száma, abszolút mértékben is csökken, miközben az alkalmazottaké tovább növekszik. Ha ez a kettős folyamat a termelékenység egyértelmű és gyors emelkedésével párosul, létjogosultságát aligha vitathatjuk. Vagyis, ha úgy gyarapszik az információkat gyűjtök, rendszerezók, a piackutatók. a számítógép-programozók", a döntéselőkészítők, a technológusok, a konstruktőrök stb. száma, hogy közben a vállalat összteljesítménye, jövedelmezősége ezáltal gyorsabban nő, mint a műhelyek munkáslétszámának emelkedésével, akkor a dolgozók összetételének változása kívánatos és hatékony. Rosszul terveznek tehát ott, ahol a tíz- és százmilliós értékű számítógéptől elsősorban, vagy kizárólag néhányszor tiz bérelszámoló, könyvelő megtakarítását várják. A gép költségei az így megtakarított bérekből soha nem térülnének vissza. Viszont ha az irodai létszám néhány tucat magasan kvalifikált számítógépes szakemberrel, programozóval, elemzővel gyarapszik, s nem elsősorban manuális adminisztrációra, hanem eddig ismeretlen statisztikai és konstrukciós számításokra, döntési változatok és optimumok kiválasztására, gyors informálódásra és döntéselőkészítésre használják őket — százmilliókkal javíthatják a nagyvállalat, az iparág jövedelmezőségét. A szellemi, az irodai munkával szembeni ellenszenv, a kisstílűség rossz tanácsadó. A társadalmi-gazdasági fejlődés irányát egyébként sem lehet szubjektív alapon megváltoztatni. Ezzel persze egyáltalán nem kívánjuk az improduktív létszám jelenlegi nagy arányát mindenáron igazolni, a munkaerő-tartalékok valóban az irodákban számottevőek. Részben azért, mert az itteni feladatok nem „normázhatók”, s ügy- rendileg sem mindig körülhatároltak. Részben pedig a fizikai munkától való húzódo- zás. a közvetlen termelő tevékenység alacsony társadalmi tekintélye, hiányos erkölcsi megbecsülése a „könnyű és tiszta” irodai állásokat teszi vonzóvá. A gazdaságirányítási reform bevezetését követően a létszámhígításra ösztönző átlagbérgazdálkodás óhatatlanul az improduktív dolgozók számát gyarapította nagyobb mértékben. Nemcsak a képzett szakemberek, de esetenként a betanított és segédmunkások jövedelememelését is a kiskeresetű és megfoghatatlan beosztású alkalmazottak felvételével ellensúlyozták. NapjainkNépújság 6 1971. december 21. ban, mivél a szabad munkaerőforrások már elapadtak, alig van mód létszámhígításra, a módosított bérszabályozás sem ösztönöz erre. Ám a vállalaton ’belül két-három év alatt felhalmozott létszámtartalékok mozgósítása, átcsoportosítása napjaink intenzív fejlesztésének, a termelékenység emelésének időszerű feladata. Egyesek megkérdezhetik: miért nem kötelezik a vállalatokat központilag a felesleges adminisztratív létszám csökkentésére? Ez a módszer nemcsak a helyi önállóságot sértené, hanem a létszám- csoportosítás hatékonyságát is veszélyeztetné. Nem lehet központilag eldönteni, hogy milyen alkalmazotti létszám szükséges és mennyi felesleges. Az öntevékeny helyi létszámátcsoportosítást viszont nemcsak az nehezíti, hogy az irodisták húzódoznak a termelő- munkától; a bürokrácia logikája is oda vezetett, hogy az íróasztal, a kreált beosztás időközben munkát talált, igyekezett nélkülözhetetlenné tenni magát. S e folyamatot gyakran erősítette az irányító- szervek időközben megnövekedett adatszolgáltatási és jelentésigénye. A Központi Bizottság legutóbbi ülésén a jövő esztendő és a negyedik ötéves terv egyik fontos feladatává tette a munka- és üzemszervezés javítását. Ez az átfogó ésszerűsít és, amely a munka termelékenységét és hatékonyságát hivatott fokozni, tulajdonképpen az irányítás színvonalának emelését, magasfokú belső szervezettségét feltételezi. E társadalmi méretű gazdasági akciót célszerű tehát a vállalaton, intézményen .belüli irányítási rendszer korszerű« sítésével, a feladatok és munkakörök pontos ügyrendi..meghatározásával és elhatárolásával kezdeni. Az új helyzetnek és feladatoknak megfelelően rendezni kell tehát az irodákban dolgozók, a műhelyek. a raktárak stb. alkalmazottainak tennivalóit, sorait. Méghozzá úgy, hogy egyszerűsödjenek és ésszerűsödjenek a feladatok, s felszabaduljanak a jelenleg még rejtett létszámtartalékok is. KOVÁCS JÓZSEF A vállalatok jövőbeni célját, szándékait legjobban terveik fejezik ki. A vállalatok és szövetkezetek lényegében ez év eleje óta, a népgazdaság negyedik ötéves terve ismeretében intenzív tervezőmunkát végeztek saját középtávú céljaik, feladataik meghatározása érdekében. A vállalatoknak és szövetkezeteknek ezúttal első ízben kellett úgy tervezniük, hogy az nem csupán az erőforrások (a munkaerő, a kapacitások stb.) elosztására, hanem egy merőben új feladat, nevezetesen: a fejlesztési célok kitűzésére is irányult. Ez minőségileg új követelményeket támasztott a vállalatok és szövetkezetek vezetőivel szemben, mind a tervezés módszereit, mind a kockázatvállalás tényét illetően. A vállalatok segítséget is kaptak tervezőmunkájukhoz. Ilyen támogatást adott az Országos Tervhivatal tervezési útmutatója, a minisztériumokkal folytatott tanácskozások stb. A vállalati tervek valamiféle matematikai összegezéséből persze nem kerekedhet ki a népgazdasági terv. Az a fontos: hogy a vállalati tervekben megfelelően tükröződjenek a népgazdasági tervben foglalt fő célok, fejlesztési irányzatok; hogy a vállalatok által a tervekben rögzített fejlesztési politika és erőforrásigény egybevágjon a nép- gazdasági tervben megfogalmazott gazdaságpolitikai célokkal. Az összhang fontos, mert érzékenyen befolyásolja a népgazdasági terv megvalósítását. Az összhang esetleges hiánya viszont arra utal, hogy olyan érdekütközések lehetnek a népgazdaság és a vállalatok között, amelyek akadályokat gördíthetnek a A karácsonyfadísz születése A gyerekek tágult, csodálkozó szemekkel nézik a ragyogó csillagokat, a színes üveggömböket, az ezüst csengettyűket a karácsonyfán. Valamikor nem volt szokás a karácsonyfa feldíszítése; még a múlt században is legfeljebb egy-egy alma, dió, vagy ezüstpapírba csomagolt cukorka függött a karácsonyfa ágain. Ma a karácsonyfadísz gyártása Csehszlovákiában mintegy 1000 embert foglalkoztat — nemcsak karácsony estéje előtt, hanem egész évben... A .,Karácsonyfadísz Szöoet- kezet”-nek Eszakkelet-Csehor- szág egész területén 14 üzeme van. Ezt a szövetkezetei 1931- ben alapította 300 üveggyári munkás, akik az akkori gazdasági válság idején nem találtak ■■az üveggyárakban munkát. Az apró üvegdíszeket mindnyájan kis házi műhelyeikben készítet_ fék. A mai korszerű, nagy üzemekben a munkások fele üvegfúvó, másik fele festő — pontosabban: festönő, — a festők 80 százaléka nő. A szövetkezetben nincs automatikus gyártási módszer. Minden egyes darab eredeti. Minden üveggolyót, kis alakot, vagy madarat a gázlámpa lángja fölött fújnak ki az üvegcsőből és gyorsan megformázzák. A lányok azután a kifúvott tárgyakat ezüstözik, belakkozzák, festik és fehér porral szórják be őket, úgy, hogy egy-egy dísz olyan, mintha belepte volna a hó. Nem dolgoznak itt képzőművészek, de minden alkalmazott tulajdonképpen tervező is. Évenként mintegy 500—700 új minta születik. A gyártmányok nagy részét külföldre szállítják: a díszek nagy tömege 60 országba vándorol, legtöbbjük Nyugat-Euró_ pába és az USA-ba. A skandináv országokba leginkább a karácsonyi asztal felett függő díszeket szállítanak — piros szalaggal összekötött ezüstgo. .lyócskájc, piros, fenyőtoboz-für- tök. A Szovjetunióban inkább a gyönggyel díszített tárgyak iránt, érdeklődnek. Ghana például hegyes csúcsú asztaldíszeket kér. A karácsonyfadísz ezüstözé- séhez évente több, mint három tonna ezüst festéket használnak fel. A helyi vámhivatalban minden nap egy vagon árut vámkezelnek. Azért olyan nagy az érdeklődés csehszlovákiai karácsonyfadíszek iránt, mert vékony falúak, finomak és könnyűek, nem deformálják a karácsonyfát. (BUDAPRESS —PRAGOPRESS) Lakótelepek — asztalon ■ * ** A negyedik ötéves tervben megváltozó városrészek a tervezők asztalán is impozáns képet mutatnak. Képünkön; a Békásmegyeren felépülő 12 ezer lakásos új telep makettje. (MTI Fotó — Balassa Ferenc felv, — KS) népgazdasági terv megvalósítása elé. A vállalati középtávú tervezés tapasztalatainak értékelése nem egyszerű. Figyelembe kell venni, hogy ez az első kísérlet, tehát maga a tervezőmunka kiforratlansága is kisebb-nagyobb hibákat okozhat; továbbá, hogy bizonyára hatott még a régi gondolkodásmód és a rutintervezés megszokottsága. E tényezőket is figyelembe- véve, joggal állapította meg Fock Jenő, a kormány elnöke az október 22-i gazdasági aktívaértekezleten tartott beszámolójában, hogy „ ...a vállalatok tervezési munkája sokat fejlődött az eltelt időszakban, alapjában sikerre® hajtották végre — első ízben elhatározott — középtávú tervezéssel kapcsolatos feladataikat.” A Minisztertanács — az Országos Tervhivatal elnökének előterjesztése alapján — november 18-i ülésén foglalkozott a vállalati középtávú tervezés tapasztalataival és megállapította, hogy a vállalatok és szövetkezetek középtávú terveiben általában tükröződnek a negyedik ötéves tervről szóló törvényben rögzített gazdasági célok és feladatok. A vállalati és szövetkezeti középtávú tervcélokról a Gazdaságkutató Intézet széles körű, ún. reprezentáción alapuló felmérést készített. A felmérés egy bizonyos állapotot rögzít ugyan, de a tervekben foglalt fő célok tekintetében a vizsgálati eredmény összhangban van az objektíve is érvényesülő folyamatokkal. Az iparvállalatok továbbra is a termelés bővítését tekintik egyik legfontosabb céljuknak. A vállalatok és szövetkezetek 45 százaléka a termelés bővítését minden egyéb gazdasági feladat elé helyezi. A tervek szerint az ipari termelés évi átlagos növekedési üteme megközelítheti a 9 százalékot és így 1975-ben a termelési színvonal — a népgazdasági terv 32 százalékos előirányzatával szemben — 50 százalékkal lehetne magasabb. Az egyes iparcsoportokon belül a központi fejlesztési programoknak megfelelően gyorsabban növekszik a kőolaj- és földgázkitermelés, az alumíniumkohászat, a közlekedési eszközök gyártása, a híradás- és vákuumtechnikai ipar, a műszeripar és a kötszövőipar termelése. Az építőipari vállalatok a népgazdasági terv élői rányomtat ugyancsak meghaladó ütemű, átlagosan évi 10 százalékos termelésnövekedést tervez, nek. , , „ Az iparhoz és az építőiparhoz hason!óatf á mezőgazdasági üzemek is viszonylag gyorsabb termelésnövekedéssel számolnak és ezen belül az állat- tenyésztés aránynövekedését irányozzák elő.' A termelési előirányzatok mellett, az ipari és az építőipari vállalatok tervcélja között jelentős helyet foglal el a termelékenység és a nyereség növelése, a gazdaságosság és a pénzügyi helyzet javítása. A vállalati tervek szerint mind az iparban, mind az építőiparban a termelésnövekedés döntő, hányada a termelékenység emelkedéséből származik. Az iparban a termelésnövekedés mintegy óO százaléka — a népgazdasági tervvel összhangban — a termelékenység emelkedéséből származik. A vállalatok a nyereség gyors növelését tervezik: az iparvállalatok évente átlagosan 14 százalékos, az építőipari vállalatok a gyors termelésbővülés ellenére kisebb, 12 százalékos nyereségemelkedéssel számolnak. Az iparvállalatok kétharmada számít évi átlagban 14 százaléknál nagyobb nyereségnövekedésre. Dr. Varga György (Folytatjuk)
