Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-19 / 299. szám
Varga József t Egy falu három napja i. Nézem az asszonyt, áhogy ott guggol a fal tövében, s néha kendős fejét előretolja, alig kijjebb a fal élénél, s lesi azt a másik asszonyt, aki egy kicsit odébb apró libákat terelget a kerítésen belük A guggoló asszony óvatos, gyanakvó, mint a róka. Bal kezével bő szoknyáját fogja hátra, a jobbal meg a falnak támaszkodik, így könnyebben tartja magát, amíg a fejét a földtől alig húsz-harminc centis magasságban kidugja és szemmel láthatóan nagyon vigyáz, hogy a másik meg ne neszelje jelenlétét. Megyek közelebb, a fal mentén. Hátba kerülöm. — Mit csinál, jó asszony? —> kérdezem. Megrebben, de , nem néz rám, meg sem fordul. — Hüssölök... — dadogja. Hangjíf furcsa, szokatlanul mély. oldalt megyek. És kit Iátok? K. Ferencet, régi gyéréin, kori jó ismerősömet. — Megbolondultál Ferenc? ~ kérdezem. — Meg a nyavalyát. Hagyj békén... S értek mostmár mindent A libákat őrző asszony nem más, mint Ferenc komám fia-tál felesége. — Lesed az asszonyt? —- Lesem, na és? —- Miért lesed? — Azt beszélik, hogy az elnök szaglászik körülötte Mondom, megnézem közelebbről. Először feldühödök, de pillanatok alatt egészen- máshogy látom a helyzetet Kitör belőlem a nevetés. — Ne nevess, észre veheti — int felém Ferenc. — Hát elhiszed te Rózsikéról? El? Én tenném helyetI ted a tűzbe a kezem érte. Tisztességes volt ő mindig az is. Hát még mindig nem ismered ? Minden pletykára felülsz! Meg, — mit mondjak itt hirtelen — hány asszony jönne el így vasárnap libákat őrizni, mi? Érted is teszi, te mamlasz, vedd észre. Ferenc rám néz, barna, kerek arca megenyhül. — Csak pletyka lenne, biztos?! — Az hát. — mondom, de nevetésbe fullad megint a szó, ahogy nézem ezt a fiatal férfit ezekben a vedlett gúnyákban. Lassan nevetni kezd ő is és nagy gyorsan, dobálja kezembe a szoknyákat, . mellényeket. — Fogdd meg már, — szól vissza. — Mindjárt jövök. Ferenc szalad az asszony fe- \ lé, én rfteg élvezem a forró nanot. hallgatom a méhek döngiesélését. Vasárnap van. Szép, tavaszi vasárnap. 2. Pista derék, erős ember, ötvenkilenc óta tagja a helyi téesznek. Gyalogmunkásként kezdte, de nem sokára tanfo. lyamra járt, most traktoros Eszes, becsületes. Nem régen nősült. Félig kész házat vett a falu szélén, most azon van, hogy mielőbb befejezze, hogy odakö'.i töztesse asszonyát, alti most éppen áldott állapotban van! Pista boldog, nagyon törekvő ember. Éppen erről a tulajdonságáról beszélünk, ahogy megyünk az orvos felé. Ö valamilyen gyógyszert kér az asszonynak, én meg csak úgy k'sérem. — Tudod, — mpndja Pista, és kezet öltőibe szorítja. — mi”'lent el akarok érni, min- drit’ meg akarok szerezni ami kell, ami jó. A ház megvan, most autót, bútort, gyereket szere*" ék... — Nyugodj meg, — szólok köz’ze — meg lesz minden csalt légy türelmesebb. Gondolj arra, hány korodbelinek van ilyen háza a faluban, — Igazad van. Hümmög, bólogat hozzá. Váratlanul odabök az oldalomhoz. — Nézd, milyen szép asz- szony. Az orvos felesége. Tompított hangon mondja és fejét sem fordítja felém, nehogy a szembejövő ' nő észre vegye, mert hát rá tette az előbbi megjegyzést. Nézem a nőt, fiatal húsz- huszonöt körüli. Csinos, formás, szemrevaló. — Kezétcsókolom, nagyságosasszony. Pista köszönését á nő mosolyogva fogadja. — Hogy mondtad, hogy köszöntél? — tettem a nagyothallót. — Kezétcsókolom, nagyságosasszony. — ismétli készség. geL — Hát ezt meg hol tanultad? — Nagyapám is így köszön neki. Ez így illik. — Viccelsz? —- Nem én. — tiltakozik Pista, és most már kérdő, csodálkozó szemmel néz rám. Én is rá, 3. Zsibong; kavarog a násznép. A gazdaasszonyok előrefutnak. — Hujjujujujujj! — hallatszik a hangjuk, s magasba emelik a borosüveget, perdí- tik a kerek kosarat, benne a foszlós mazsolás kalács. Végig kíríáliák az egész falut. B papa is kint áll a háza előtt éppen kííiáliák. — Most ettem. — menti magát, de azért fogja, bütykös ujjaival tördeli és gyömöszöli formtlan szájába a kalácsot. Hátul a zenészek fúiiák a talnalávalót, szól, recseg » trombita. — Lakodalom van a mi utcánkban... — éneklik. Hirtelen csend lesz. A násznép megáll. Mindenki a ház felé néz, a szemek végigtapogatják az ajtókat, ablakoké.. A távolabb lakók ki jönnek az út közepéig, hogy jobban odalássanak. — Mi lesz, hogy ies~? Kibékülnek-e, haragszanak-e? — kérdezgetik erre, arra. — Lesnek azok, úgyis, mégiscsak kíváncsiak a fiúk esküvőjükre. — állapítja meg az egyik násznagy. — Lehet, hogy a kéményből leselkednek. — mondja valaki gúnnyal. A vőlegényt figyelem. Szófián, szomorú. Szorosan karolja új asszonyát. . H. mapia odahajol hozzám és suttogva beszélni kezd.; — Látod, ilyen gőgösek Mert hát falugazdák voltak valamikor, azért nem tetszik a meny. Pedig szorgalmas lány az, a tehenészetbe jár, keres. Szép lesz a stafirung is. Ezek meg, — és fejével a ház felé bök — mikor még beszéltek a lánnyal, azt mondták, Hogy ilyen zalai népekhez nem megy vőnek a fiúk. Ott még azért nem tartunk. Pedig úev mondom, tán jobb módúnk eizek a Zsuzsikáék, mint ezek. Ilyet tenni, ilyet tenni... Sopánkodik H. mama. Nézem az arcát. Méiven ülő szemében felháborodás lobog. — Jöttek munkát keresni, hát találtak is. Itt laknak, o’yan régen, hogy az ifjú pár nem is igen emlékezik rá. De mégis látod, a salát gyerekük lakodalmára se jönnek ki. ... Uira recseg a trombita meglódul a sor. Hátul már táncolnak. A zenészek közt kövérjiaw hasú ember tárta égfelé tartott tenyérrel. Izzad kegyetlenül. Az autók az idősebb vendégekkel lépésben követik a sort. Mit ne vegyünk karácsonyra? örök probléma, hogy mit vegyünk szeretteinknek karácsonyra. A választék igen nagy. Helyesnek láttuk, ha segítségképpen felsoroljuk: mit ne vegyünk ajándékul. A filmhíradóban gyakran látunk ízléses, szép kivitelű atomreaktort. Mégsem ajánlatos, hogy effélét ajándékozzunk. Gondatlan kezelése sok bajt okozhat a háztartásban. Az ipar ma már nagyon szép, szidollal tisztítható kazánházakat gyárt. Mégis tartózkodjunk at ilyen ajándéktól. Bár a kazánház jól jön télen, de a hozzátartozó fűtő elveszik, újat nehezen tudunk szerezni. Léglökéses, nyolcvan személyt befogadó utasszállító repülőgépet ne ajándékozzunk karácsonyra. Nagy helyet foglal el a lakásban és nem megy jól a stílbútorhoz. Elektronikus számológép. Bár segít a kosztpénz beosztásánál, mégsem ajánljuk, mert a hó végére nagyon emeli a villany- számlát. Ma már igen szép kivitelű toronydaruk készülnek különböző oasztellszínekben. Elromlott felvo- :iójú házakban igen hasznos lehet, mégse ajándékozzunk toronydarut. A feleségünk másnap ugyanis kicseréli egy elegáns turbogenerátorra. Hadd pukkadjon a barátnője az irigységtől. Egy jól működő, gusztusos kis vízierőmű nagy örömére szolgálhatna a családnak. Különösén a téli befagyott csővezetékes időszakban. Ám mégse ajándékozzunk vízierőművet szeretteinknek, mert a szomszéd joggal terjeszti majd, hogy miből telik nekünk ilyesmire? Ha jótanácsaink későn érkeznek, s a felsorolt praktikus holmikból már valaki vásárolt szeretteinek, az illető magára vessen. GALAMBOS SZILVESZTER ZBLK ZOLTANt HOQY MONDJAM EL? Amikor árnyam visszafordult, mert miért is jönne velem tovább, amikor iszonyú robajjal lehullt egy dérszilánk, amikor hátranézve láttam az ág hegyén fölnyársalt árnyam s Irén didergő ablakát — hogy mondjam el hólepte szájjal azt a hólepte éjszakát? Fehér Klára: Váratlan fordulat Egy évvel ezelőtt szétverték a fürdőszobánk falát. Tönkretették a kádat, leverték a csempét, mert, hogy a szomszédban füstöl a kályha, rossz a kémény. Tiltakoztam, pöröltem. nem akartam engedni, de hát mit tehet egy lakó a házkezelöség teljes felvonult hadai ellen? — Nem kell ijedezni — mondta Stiber szaktárs. — Semmiség az egész. Két csempét kimozdítunk, visszatesszük, nyoma sem lesz. A két csempéből tizenhét lett, a falban a vízcső kilyukadt, a lakásban Niagara zuhogott, — koszos, •hideg Niagara, — a kéményseprők bevonultak, a kőművesek kivonultak, a vízvezetékszerelő el sem jött. Estére fürdőszobánk olyan volt, mintha II. Szulej- mán hadai látogattak volna meg. — Nem kell csüggedni, egy héten belül visszajövünk, és mindent helyrehozunk, — ígérte Stiber elvtárs és eltűnt. Vele együtt eltűntek a szakemberek, csak a fal helyén tátongó lyuk maradt, a hibás vízvezeték, a kosz és a rossz kémény. De aztán nyár jött, nyáron meleg van, virágillat, érik a barack, nyáron az ember nem érzi olyan tragédiának a koszos falat és a lyukas kéményt. De eljött az ősz, eljött a fűtési idény. A szomszédék begyújtottak a kályhába és most már nem csak a szomszéd lakäst árasztotta, el a füst és a széngáz, hanem a nyitott kéményen át hozzánk is ömlik, dől a kénköves bűz, fulladással fenyeget, robbanással fenyeget, beomlással és főleg idegösszeomlással fenyeget. Most már én hívtam fel a házkezelőséget. tajtékczva és dühöngve. — Nem fognak jelentkezni, — mondta rezignálton a ház- mesterné, aki már sok vihart és sok falbontást megért. És íme, még nem is válaszolhattam pesszimista házmesternőnknek, amikor csengett a telefon. — Itt Stiber.., talán emlé- k?~*ii tetszik rám a házkeze- lőscgiől. Én voltam az, aki tavaly télen a falbontást... — Hogy emlékszem-e? De még mennyire... — Akkor talán meg tetszik engedni, hogy most felmenjek önökhöz. — Hogy megengedem-e? Követelem. Rohanjon, Várom. Addig nem is megyek be a szerkesztőségbe. Ömlik a füst és korom. — Bocsánat. . j itt valami félreértés lesz. — Miféle félreértés? — Én ugyanis... tudniillik már nem dolgozom a házkeze. tőségnél... az ügy féléve nem rám tartozik... én egy egészen más ügyben szeretném felkeresni önt, mint régi jó ismerőst. .. megkérni, hogy egy nagy sérelmemet tegye ki az újságba... a házkezelőség ugyanis, ott, ahol én lakom... Érdi György felvétele /.
