Tolna Megyei Népújság, 1971. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1971-12-16 / 296. szám
Mind népszerűbb a nyugdíjasok klubja Már kevés a kéthetenkénti három óra A szervezés korszerűsítése a műszaki fejlesztés elválaszthatatlan része Dr. Szabó János nyilatkozata Az MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi ülésén megállapította, hogy a IV, ötéves terv teljesítésének és a gazdasági hatékonyság növelésének egyik fontos eszköze a vállalati üzem- és munkaszervezés színvonalának növelése. Az MTI munkatársa megkérdezte dr. Szabó Jánost, az építésügyi és városfejlesztési miniszter első helyettesét, hogy a beruházások sikere szempontjából oly jelentős építő- és építőanyag-iparban a mi- nisztárium milyen intézkedéseket lát szükségesnek a szervezési színvonal javítására. — A párt- és kormányszervek nem először hívták fel a figyelmet a szervezés jelentőségére, javításának fontosságára. Ennek megfelelően az ÉVM vezetői már korábban intézkedési tervet hagytak jóvá a minisztérium teendőire. E terv végrehajtásaként jött létre 1970 áprilisában az ÉVM termelésszervezési bizottsága, amelynek feladata, hogy ágazati szinten megszabja és koordinálja az építő- és építőanyagipari termelés magasabb szintű szervezettségét szolgáló kutatási, fejlesztési, oktatási és egváb feladatokat. E bizottság felkérésére már több állami építőinari vállalat kidolgozta és előterjesztette a szervezés javítását célzó többéves távlati tervét. A legfontosabb teendők közé tartoznak azok az ágazati és vállalati intézkedések, amelyek a házgyári építés jobb szervezettségét segítik elő. Amíg ugyanis házgyáraink a mai legmagasabb technikai színvonalú termelést reprezentálják, a házgyári lakások megépítése ma még a kelleténél több munkást köt le, ugyanakkor a termelés üteme nem egyenletes és nem használják ki elég hatékonyan a nagy anyagi áldozatok árán létesült gyártó- és szerelőberendezéseket. — A minisztérium az ágazathoz tartozó egész területen kezdemáríyezi, hogy a vállalatok 1972-re részletes programot dolgozzanak ki a szervezés megjavítására, a belső tartalékok feltárására, a korszerű módszerek fokozatos bevezetésére. A szervezés korszerűsítése ugyanis a műszaki fejlesztésnek elválaszthatatlan része. Ezért a technikai és technológiai korszerűsítési tervekhez kapcsolva a szervezési színvonal emelésének progKenyérszakaitót MINDEN MÉRETBEN MG. TSZ-EK, ÁFÉSZ-SÜTŐÜZEMEK, MAGÁNKISIPAROSOK ÉS SÜTŐIPARI VÁLLALATOK RÉSZÉRE SZÁLLÍTUNK. Címünk: Épületkarbantartó Ktsz, Bátaszék, Budai u. 46. Telefon: 24, 57, 61. (99) 1971. december 16. • ramját is ki kell dolgozniuk a vállalatoknak. Az ÉVM termelésszervezési bizottsága 1972-ben a fővárosban és a megyei városokbah tanácskozásra hívja össze az építőipari vállalatok legjobb munkásait és műszakijait, akik a vállalatoknál leginkább támaszai lehetnek a szervező- munka javításának. Mélyreható változásnak kell bekövetkeznie a vállalati építéshelyi, üzem vezetési munkában és termelésirányításban is. A szervezési színvonal javítása az építőiparban is az ismeretek gyors ütemű fejlesztését igényli. A termelésszervezési bizottság kezdeményezésére néhány vállalatnál már hosszabb ideje koncentráltan végzik a szervezéssé! összsfüggő kutató és (:Ez az íráá több, ténylegesen elhangzott beszélgetés summá- zásaként jött létre. A Tolna megyei Népújság hasábjain a közelmúltban számosán közölték gondolataikat a lakótelepi életmóddal kapcsolatban. Az alábbiak hozzászólásnak is tekinthetők a kérdésekhez.:) Állunk a Kálvária-dombon és barátommal kettesben nézzük a várost, amelyik ebben a furcsa télbén ismét fordított egyet a színein és most majdnem tavaszias jellegű, szinte üde. — Szép, — mondom. — Szép, — bólint barátom meggyőződés nélkül és hogy rögtön éreztesse is rossz hangulatát, hozzáteszi: — Akár egy Kaméleon. Kaméleont csak képen láttam, Szekszárdot viszont naponta, így felébred bennem a vitakedv. — Nekem tetszik, — kezdem. — Innen jól érzékelni lehet, hogyan bontakozik ki a lakótelepek nyomón a faluból város. Nekem fordul: — Mióta élsz Szekszárdon? — Kereken három éve. — Én a h”‘''’one<r''f>d<,ret tanosom itt! Ebből nyolcat lakótelepen. — Na és? Már lefelé ereszkedünk és elhaladunk a még mindig nem születő ifjúsági park helye mellett, amikor kibomlik belőle egy kisebb disszertációhoz elegendő gondolatsor Nagyjából így: — Nem a lakásommal vagyok elégedetlen, azt sejtheted. Másfél szoba, ami elrendezés szerint tulajdonképpen kettő, nagy konyha, amíg a két gyerek a fejünkre nem nő, nekünk elégséges. Az életmódot nem tudom megszokni és ebben aligha lehetek egyedül. Másként szólva: egész pontosan érzem a bőrömön mindazt, amiről az urbanizáció szakemberei írni szoktak. — Éspedig? — Mit gondolsz, a szekszárdiak hány százaléka falusi? — Sejtelmem sincs! — Nekem sincs, de ha azokkal is számolok, akik máig gazdaházakban élnek, tehát falusias életkörülmények között, én kétharmadra szavaznék. Ide számítva a magam fajtájú lakótelepi falusiakat is. Utóbbiakról beszélek akiknek az élete az otthon megszokottnál lényegesen civilizáltabb körülmények közt zajlik, a magánélete azonban tetszik — nem tetszik, megváltozott. Nekem például nem tetszik. Nem csak azért, mert öten voltunk testvérek és fejlesztő munkát. E szervezési mintaüzemek módot nyújtanak arra, hogy más vállalatok szakemberei is tanulmányozhassák és a gyakorlati tapasztalatok alapján saját üzemükben is alkalmazhassák az új módszereket. A korszerű szervezés akkor valóban hatékony, ha minél szélesebb körre terjed ki. A szalagrendszerű építés- szervezés módszerének bevezetésével például a korábbinak négy-ötszörösére emelkedett a toronydaruk kihaszhálása. Bizonyosfa vehető, hogy további szervezési intézkedésekkel is jelentős sikereket érhetünk el, s ezzel nő a munka hatékonysága. tovább erősödik népgazdaságunk — fejezte be nyilatkozatát dr. Szabó János, a miniszter első helyettese. (MTI) megszoktam az otthoni nyüzsgést. Mi, vagyis az unokatestvéreim — mert azokból is volt egy szakajtónyi — még tudtunk egymáshoz járni. Búcsú, lakodalom, vagy valamilyen családi esemény alkal- tnával senkinek nem jelentett problémát akár féltucat rokont elhelyezni. Ha kedvünk szottyant, kerékpárra ültünk és öten-hatan átkari- káztunk a haverokhoz a harmadik faluba, két-háröm napra. Most? Ha a nővérem férjestől, három gyerekkel meglátogatna bennünket, vagy mi költöznénk az árokpartra vagy ők... Mert a Gemenc- szállóban nem tudok nekik szobát bérelni, vagy ha tudnék, az sem lenne ugyanaz, így hát nem jönnek és mi se megyünk. Legfeljebb olykor haza, amíg a szüléink élnek. De ha már nem lesznek? Az én gyerekeim az első unoka- testvéreiket se tudják maid néven sorolni, és ha véletlenül találkoznak meglehet, bemutatkoznak eevmásnak. Tehát a naev családok kapcsoltai felbomlanak. és ez nekem, az öregnek fáj. — Az öreg harmincnyolc évesnek ? — Ne gúnyolódj, nem lamentálni akarok. Tudom, hogy a nagy társadalmi változásoknak sok olyan velejárója van, amit tudomásul kell venni. Mindettől függetlenül, azt már bajosabb, hogy ezeket a lakótelepi lakásokat mintha eleve olyannak tervezték volna, akik lemondtak a komolyabb népszaporodásról. Jó! Ne szólj közbe, tudom, hogy ennek kisezer más ösz- szefüggése is van. De az nem tűnt még a szemedbe, hogy a közösségi embertípusért fáradozó jómagunk, különbül zárkózunk lakásunk várába, mint az angolok? Én például szeretem a vendéget. Akkor is, ha csak egy pohár bort iszunk meg. vagy ha csak az együttlét kedvéért vagyunk együtt, esetleg hogy megváltsuk kissé a világot. A mi lakástípusunkban két vendéget még el lehet viselni, négy sok, hattól mozdulni se tudunk. A végeredmény? Nem hívunk vendéget és ' nem megyünk vendégségbe. A hivatalomban negyven körülien vagyunk és nem is mindannyian utáljuk egymást. Másnap persze munkaidő alatt, közösen beszéljük meg a meccset, amit ki-ki maga nézett otthon a tv-ben: A régi magánélet átalakult, pontosabban átmeneti állapotban van. az új n-.eg nem alakult még ki, ezt akarom mondani... / Valamikor a nyár dereka táján lehettem fültanúja, valamennyire résztvevője is egy beszélgetésnek a Hazafias Népfront városi titkárságán. A szóvivő Bokányi József né, a népfront nőhlzo-ttságánalc titkára volt, osztozva e tisztégben Eszenyi Antalnéval, a városi bizottság titkárával. Az eszmecsere tárgya az a nyugdíjasklub volt, ami nem sokkal ezután meg is alakulhatott Szekszárdon, bár akkor még csak e. tervezés stádiumát élte a fontos ügy. A tervezge- tés summázata ez volt. — Ha már a megyeszékhely nem tudja belátható időn belül megteremteni az öregek napközijét, amiből íalvaink- ban egyre több lesz, legalább azoknak hozzunk létre egy klubot, akik a társas élet lehetőségeitől eltávolodtak, de akikben ott él az igény a kollektív, hasznos időtöltésre. — Elég bőségesen mondod. És taxán egy muctxunn ts.., — T uaoui! v an meg masiéle sirámom is, ami szinten a rnagaiieiet vaituzasamoz Kap- csoiouiK, komornál va nemi kozeraeiotel. Te rneg nem lattal oiyan Dantucsotó ezermestert, mint az öcsém. Az mindent megreperál a számcótalp- toi az elektromos u'ujycpig, csak eppen atomreaktort nem. Sajat oromere, nem pénzért, de persze niindennez egy, a miemuiez hasonló tónusban nincs helye. Uttnon, falun, volt. óruit a tónusnak, mint mindenni, annnor megnapta es gyaszoa borult, amiuor kiderült, hogy nem hódolhat a szenvedeiyének. A sógornőmnek igaza volt, egy iakatos- munenyel kombinált asztalos-- műhelyoen nem lehet két gyereket felnevelni. Majdnem nét évig kellett sírniuk a házkeze- lősegnek, amíg az alagsorban kapott egy lyukat, ahová most egy háztömb zarándokol, mert az öcsém hobbyból hozza helyre, amit a javító szolgálat lassan és pénzért. Én már csak úgyahogy hódolhatok a magam szenvedélyének. a fényképezésnek. A fürdőszoba, mely egyben WC is, nemcsak sötétkamrának kell, hanem a két gyereknek, az asz- szonynak és mert ott a mosógép, a centrifuga, hát olykor nagymosásra. Komolyabb könyvgyűjtésre azonban hely híján már nem gondolhatok. Egyáltalán, az az érzésem, hogy a magánkönyvtár fogalma lassan kimegy a divatból. Ugyanakkor kétséges, hogy ami engem érdekel, azt megtalálom-e a megyei könyvtárban? — Tehát elítéled a lakótelepi életformát, mert a magánéletedre tör? — Nem érted, hogy csak morgok? A iu murmurandi, a morgás joga, ősi és mi magyarok mindig kedveltük. Dehogy ítélem, hiszen ez azt jelentené, hogy visszavágyom gyerekkorom földes szobájába. Én nem a környezetbe vágyom vissza, hanem a meleg, emberi közegbe. — És a gyerekeid? — Nekik nincsenek ilyen visszahúzó emlékeik. Amire egyszer, majd emlékezni fognak, az most történik velük. Most ne mondd, hogy azért én is felelős vagyok, nélküled is tudom. — Lesz a lakótelepen magánéletük? *— Lesz hát, csak másféle mint nekünk, előre néző. ma morgó, a. tegnanra kanosaiul visszekacsintói átme"*« élőlényeknek... ORDAS IVÁN A Babits Mihály művelődési központ nem zárkózott el a klubalapítás gondolatától, sőt helységgazdálkodási problémáit félretéve, helyet biztosított öregeinknek, akik már az alakuló összejövetelen közel hatvanan vo’tak. Azóta kevésnek bizonyult a nyugdíjasok klubjának rendelkezésére bocsátott egy helység. Az intézmény emeieti részének 8-as és 9-es szobája, amit újabban birtokolnál!: a város nyugdíjasai kéthetenként három órára, nem tudni, meddig lesz elég. Mind többen jönnének ugyanis. S ez, a létszámbeli növekedés minden szónál ékesebben, meggyőzőbben bizonyítja, hogy a munkából kiöregedettek nagyon is éhezik azt a társadalmi gondoskodást, ami létrehozta, működteti a szekszárdi nyugdíjasok klubját. Mint arról annak idején hírt adtunk, az első foglalkozás ismerkedéssel telt. Altkor, a klubtagok között csak itt ott elvétve láthattunk férfiasokat. — Úgy látszik, a nők az érdeklődőbbek — t élték igen sokan. A „tétel’’ igazát azóta meg-» döntötte az idő. Újabban a feleségek oldalán megjelenne« a férjek is, és bár a klub programját meghal ározó köz- véleménykutatásban a női nem képviselői hallatják szavukat a legtöbbször, nem csupán saját igényeiket mondják el. A klub vezetője dr. Ember Ödönné, nyugalmazott tanár. Tagjai között vannak nyugdíjas ipari munkások, volt kereskedelmi dolgozok, értelmiségiek és háztartásbeliek is. Az egykor űzött foglalkozások sokfélesége azonban nem akadálya a legteljesebb egyetértésnek, a társakra találás semmihez sem hasonlítható örömének. A kéthetenként találkozóikat igényeiknek megfelelő program várja a délután három, három és fél órájára. E szükséges kötöttségen túl pedig a barátság, az ösz- szetartozás. Volt háziasszonyom, aki 84 éve ellenére irigylésre és ttóz- teletreméltóan friss, fiatalos, nem sokkal a nyugdíjasok klubjának megalakulása után az 50-es bolt tumultusában lelkendezte el, hogy úgy tekintsem, mint klubalapító klubtagot! Arra meg külön büszke, hogy nem akárhol van ez az öregek klubja, hanem a művelődési központban, ahova vasárnaponként az unoka jár' el táncolni. Havonta egy- szer-kátszer szerdán a nagymama. — Nagyon nagy szükség volt már erre, — szögezte le végül és mint később kiderítettem, nemcsak saját véleményeként. Még rövid múltra tekinthet vissza a szekszárdi nyugdíjasok klubja, de tagságának kő rében egyre többen javasolják, hogy ne csak kéthetenként jöhessenek össze és amikor találkoznak, ne kelljen pontban hat órakor elhagyniok a klubot, mert kell a hely a fiatalabb generációnak. A kívánság kedvező fogadtatásban részesült. Mint erről Szabadi Miháiy, a művelődési központ igazgató- helyettese tájékoztatott; a jövőben minden héten igénybe veheti egy alkalommal a nyugdíjasok klubja a 8-as és 9-es számú helyiségeket. Ezenkívül az intézmény állandó helyiséget is kíván rövidesen biztosítani a klub tagjainak, hogy akik a heti egyszeri szervezett klubfoglalkozásokon kívül is el akarnak ide látogatni, azok ezt akár naponta megtehessék. A további tervek között még kollektív kirándulások szervezése is szerepel. — úa — Megváltozott magánélet
