Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-09 / 264. szám

Kifelé a hullámvölgyből

Ipari (r-kamerák

Angyalhaj és rádiócsövek az elnök asztalán

Milliós bevételek, hulladékból

Angyalhaj, karácsonyfadíszek, díszpárnák, színes szőnyegek, fonalak és rádiócsövek hevernek az elnök asztalán. Az avatatlan szemlélő ba- zári kacatoknak nézné a színes áruhalmazt, amit azonban látunk, nem más, mint egy „gazdasági mentőöv”. Csupán a felismerésre volt szükség, és máris helyrebillerít, — ha lassan is — a szövetkezet gazdasági egyensúlya.

— Az első negyedévben hatszázezer forint, félévben pedig már 1 285 000 forint volt a veszteségünk — mondja Re- gényi Károly, a Dombóvári Vegyesipari Szövetkezet elnöke. — A rohamos veszteségnövekedés háromnegyed évre csak nyolcvanötezer forinttal emelkedett — és megállt. Uj fejezet kezdődik a szövetkezet életében.

— Látja azt a hulladékhegyet? — kérdi és az ablakon át az udvaron fekvő, valóban óriási műanyag nulladék halmazra mutat. Milliók hevernek ott, csak meg kellett találni a foiintra váltás módját. Az elfekvő és hulladékanyagok, valamint a szabad kapacitás gazdaságos kihasználása új utakra vezeti a szövetkezetei Az utolsó negyedévben nagyon sok új termék készítését kezdték el.

A színes áruhalmazból egy műanyag zacskót emel ki.

— Angyalhaj — bontja ki a csomagot, és mutatja a fehér szálakat. Ez pontosan olyan, mint elődje, azzal a különbséggel, hogy polypropylén és pólyám id műszálak. Az eddigi üvegszálból készült angyalhajat ugyanis betiltották. A mostani műanyag szálak hulladékanyagok, amelyeket a hazai műanyagfeldolgozó gyáraktól vásároltunk. A mi feladatunk csupán a kiszerelésre vonatkozik.

Az ötlet tehát egyszerű és mégis nagyszerű, máris megvan az angyalhaj-utánpótlás, és ami a szövetkezet számára még fontosabb, az ezzel járó pénzbevétel. Eddig is vásárolt a szövetkezet műanyag hulladékot, melyet gépekkel regeneráltak vissza ismételt alapanyaggá, a hiba csupán az volt, hogy a feldolgozási kapacitás többszörösét szerezték be. A mai halom egy része például tavaly ősz óta áll az udvaron és vár sorsára. Ennek köszönhető, hogy a szövetkezet szakemberei kutatni kezdték a műanyag valamilyen más feldolgozási formáját. így jutottak el a különböző faliszőnyegekhez és díszpárnákhoz is.

— Ezeket a színes műanyag

szálakból készítik az asszonyok — mutatja az elnök a szebbnél szebb mintájú szőnyegeket és díszpárnákat. — Kézimunkával, bedolgozó

rendszerben készítik őket. Forgalomba fogjuk hozni a különböző színű fonalakat motringokban is. A hulladékot rokkán fonallá dolgozzuk fel. Elsősorban kézikötésre alkalmas, de mint ez is bizonyítja — mutat egy fehér kardigánra — gépi kötésre is jó. Százszazalékps műszál, köny- nyen mosható, nem nyúlik, és igen meleg — ezek a tulajdonságok pedig igen kedvezőek.

— Későn ébredtünk, ilyenkor már nehéz piacot találni

— mutat Regényi Károly a csillogó karácsonyfadíszekre.

— Neonkészítő résziegünk üvegtechnikai műhelyében bőven volt szabad kapacitásunk, sajnos kicsit elkésve kezdtük a díszek készítését és a piackutatást. Idén csak négyezer darabot készítünk, jövőre azonban sokkal többre leszünk képesek.

Elsétáltunk a műhelybe, és szemtanúi vagyunk a műanyag hulladék forinttá válásának. Asszonyok jönnek- mennek, hulladékkal teli zsákokat visznek el, mások meg a kiszerelt angyalhajat hozzák vissza. A másik épületben a lángok fölött alakulnak a különböző mintájú karácsonyfa- díszek. Egyelőre még átlátszó üvegek, az asztal végén azonban megkapják a foncsort, az ezüstös fényt.

— Ebben a teremben újabb munkalehetőséget nyújtunk dolgozóinknak — jegyzi meg az elnök a következő helyiségben. — Rossz üzemszervezés miatt a szőrfeldolgozó üzemünk fél évig veszteséges volt, ma már harminc dolgozó végzi ugyanazt a munkát, amit- azelőtt nyolcvanan. A felszabaduló munkaerőknek új lehetőséget biztosítunk. A napokban megegyezés született szövetkezetünk és az Egyesült Izzó kaposvári gyáregysége között és bérmunka jellegű munkát vállaltunk. Január

Falumúzeum énül Nyíreofvliázán

Szabolcs-Szatmár megye gazdag népi építészetének állít emléket n most épülő nyíregyházi falumúzeum. Öt néprajzi tájegység egy-egy jellegzetes háztípusát a hozzátartozó gazdasági épületekkel együtt építik fel. 1972-ben részlegesen már megnyitják a szabolcsi falumul*) umoí. Képünkön: erdőháti ház építése, előtte a Imálés góró.

tMTI foto — Balogh László felv. — KS)

1-étől rádlocsövek belső elemeinek szerelését kezdtük el. A jövő évben ezt a részleget száz főre fejlesztjük fel, és kizárólag női dolgozókat fogunk itt alkalmazni, akik két műszakban dolgoznak.

— A díszpárnák, faliszőnyegek és fonalak jövőre körülbelül másfél millió forint, az angyalhaj nyolcszázezer—egymillió forint, a karácsonyfa- díszek pedig szintén egymillió forint árbevételt fognak eredményezni — foglalja össze pénzügyileg a látottakat Regényi Károly. — A rádiócsö- veknez a gépeket a gyáregységtől kapjuk, így teljesen bérmunkaszerűen fogunk dolgozni. Megszüntetjük a veszteséges munkákat, és célunk a szövetkezet gazdasági stabilizálásának megvalósítása. Sokféle terv van még kialakulóban, amitől további fellendülést várunk. A szövetkezet kifelé halad a hullámvölgybőL

RÓZSA GYÖRGY

A Híradástechnikai Szövetkezet másfél éve telepíttette egyik részlegét Balatonlellére. 1970 őszén megkezdték az integrált — egyesített — áramkörös ipari televíziós kamerák gyártását.

(MTI foto — Bojkor József felv. — KS)

Ha a isassz

Akadozik a helyi közlekedés Szekszárdon

Délelőtt fél tíz. Aprószemű eső permetezi a szekszárdi vasútállomás előtti aszfaltot. A járda mellett három autóbusz-megálló táblája. Pontosan 9 óra 25 perckor érkezik a 2-es járat. A vezető úgy látszik nem számít utasra, mert ki sem nyitja az ajtót. Némi kopogás után beenged a kocsiba, de hamarosan magamra hagy.

— Mindjárt jövök kolléga úr. Úgyis megvárjuk a gyorsot, előbb nem indulunk.

Miután visszajön, újabb ajtónyitás után idős néni kapaszkodik fel.

— A Béla térig mennék, ha jó a bérletem.

A pilóta megnyugtatja. — A nyugdíjasbérlet jó minden járatra.

Végre befut a gyors, felszáll vagy két utas és máris indulunk. A Garay téri megálló után szemüveges bácsi telepszik mellém.

— Gyakran utazik ezen a járaton?

— Hetenként nógyszer-öt- ször megyek a műszergyárba.

— Mi a véleménye a szekszárdi helyi közlekedésről?

— Többször előfordult, hogy más járatról küldtek kocsit, vagy vezetőt, aki nem ismeri még a megállókat sem, és otthagyta a várakozókat.

Miután a műszergyárnál kiszállnak az utasok a sofőr ugyanezt panaszolja.

— A kocsikat ide-oda elkapkodják, helyközi járatokat bonyolítanak le velük, ide meg a vidékről beérkezőket küldik. Ha ezek késnek, kimarad egy járat, vagy szintén késve érkezük. Velem is előfordult már, hogy félóráig vártak az utasok. Ilyenkor aztán megkérdezik, vegyenek-e nekem egy pontos órát, pedig nem rajtam múlik. Másnap mégis én nézek az emberek szemébe. Múlt héten is kimaradt egy járat és a várakozók gyalog indulták munkába. Ugyanakkor a 8-as vonalán alig van utas, ott jóformán fölöslegesen közlekednek a kocsik.

Visszamenve a vasútállomás előtti megállóhoz, az éppen befutó 8-as járat vezetőjénél érdeklődtünk, igaz-e a fenti állítás.

— Sok járatunk van kihasználatlan. Már kértük a váltótársammal, hogy változtassák

meg a járatsűrűséget. Néhány megállót is át kellene helyezni.

A szerkesztőség nemrég kapott egy levelet, melyben a kórház dolgozói kérik, hogy a délután kettőkor és az este tízkor végződő műszak után 10—10 perccel induljanak, kocsik. A 7-es sofőrje is ezt mondta:

— Vagy később kellene indítani a járatot, vagy a 7-es részére egy megállót kellene a

Tolvajok

alkonya

Eredményesen működik a szekszárdi Korzó Aruház rendészszoigáiata. Hangszórókon hívják fel a vásárlók figyelmét, hogy az áruház rendészei szúró- próba-szerűen csomagellenőrzéseket tartanak,

ezért a vásárlók őrizzék meg a kapott blokkokat. Az áruház bőséges áruválasztéka és önkiszolgáló rendszere ugyanis nem csupán a vásárlóközönség, hanem az anyveskezűek figyelmét is felkeltette. Szeptember közepétől jó néhány próbálkozó akadt már fent a rendészek ellenőrző hálójában. „Népszerűségi” sorrendben a cipők, nylonharisnyák, melltartók, női táskák és a kesztyűk követik egymást, de siem vetik meg a nadrágkosztümöt és más, éppen kezükbe kerülő árucikkeket sem. „Tetőtől talpig a Korzóban” — mondhatjuk a reklám- szöveget arra a tolvajra, aki apránként felöiíözkö- dött az áruház különböző osztályain, összelopkodott árukból.

— Nem thellemes feladat — tartják a rendészek a csomag ellenőrző munkáról, da nem kellemes a vásárlónak sem és zaklatásnak veszi mindenki az ellenőrzéseket. Sajnos — mint a példák is bizonyítják — egyelőre szükség van erre a mindenkinek kellemetlen feladatra.

— R —

kórháznál elhelyezni. Ha nem állok meg, lemaradnak az utasok.

Ezen a délelőttön több emberrel is beszéltünk. Utasokkal, sofőrökkel. Véleményük majdnem teljesen megegyezett. Rossz a járatok kihasználtsága, késnek, megbízhatatlanok, a 8-as szinte üres. A megállók sók esetben nem a megfelelő helyen, vannak.

Ugyanezt elmondtuk a Volán 11-es számú Vállalatnál is. Hajnal Gyula személyforgalmi főelőadó válaszolt a feltett kérdésekre.

— Ebben az évben indult meg a legtöbb helyi járat. Szerettük volna a városban jelentkező tömegközlekedési igényeket kielégíteni. Sajnos ez kisebb, mint amekkorára számítottunk. A nyolc vonalon közlekedő öt kocsi kihasználtsága 28 százalékos, jóformán csak az úgynevezett hivatásforgalmi időszakokban (8, 14, 17 és 22 óra körül) megfelelő. A nem munkahelyre és munkahelyről történő lakossági utazás minimális. Hamarosan felméréseket végzünk, először a nyilvánvalóan gyér forgalmú vonalakon. Itt ritkítjuk, összevonjuk a járatokat. Ami a pontatlanságot, késéseket illeti, az elsősorban azzal magyarázható, hogy a helyi közlekedésnek nincs külön forgalomirányítója. A sofőrök önállóan végzik munkájukat. így aztán egy-egy meghibásodásról késve szerzünk tudomást és addig nem indul másik kocsi. Talán az lenne a legjobb megoldás, ha a jelenlegi autóbusz-pályaudvaron tudnánk helyet biztosítani a városi járatoknak is. így megoldódna a szervezett irányítás, de ehhez a pályaudvart jelentősen bővíteni kellene.

Minit a fentiekből kitűnik, a felvetődött kérdések többségéről a Volánnál is tudnak, igyekeznek megoldani a problémákat. Véleményünk szerint azonban annak, hogy többen vegyék igénybe a jelenleg közlekedő nyolc kocsit alap- feltétele a pontosság, a megbízhatóság. Ha ezt sikerül elérni, remélhetőleg majd nemcsak: a bérletesek, hanem az alkalmi utasok is szívesebben utaznak a helyi járatokkal.

— gyuricza —