Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-30 / 282. szám
í Mennyi húst fogyasztunk? Centenáriumhoz közeledik a Közvágóhíd Száztíz esztendővel ezelőtt — 1861- ben — a főváros 113 mészárosa 32 ma- gánvágóhídon vágta le a lakosság ellátásához szükséges állatmennyiséget. Egyetlen évben akkor 41 578 ökröt, 12 228 tehenet, 10 341 borjút, 15 146 birkát és 300 kecskét vágtak le. A helyzet tarthatatlan volt, mert a számtalan magánvágóhíd munkáját nem lehetett ellenőrizni, képtelenség volt az orvosi felügyeletet megoldani, s így nem tudták a közegészségügyi követelményeket megnyugtatóan biztosítani. Ezért született a határozat: fel kell építeni a Közvágóhidat. Az 1867-es fővárosi elhatározást tett követte: s így 1872. augusztus 15-én meg is nyílt a Közvágóhíd. A fejlődésre jellemző, hogy ma már egyetlen évben egymillió 289 ezer sertést, 122 500 szarvasmarhát, 20 600 borjút, 6400 birkát és 1700 lovat dolgoz fel a Budapesti Húsipari Vállalat. Budapest ellátására 4998 vagon tőkehúst, 256 vagon belsőséget, 431 vagon úgynevezett fehér árut, 1835 vagon zsírt, 1994 vagon párizsifélét, füstölt-főtt árut, 107 vagon hurkafélét, 34 vagon kenőmájasfélét, 386 vagon sza lonnafélét, 69 vagon szárazkolbászt, 68 vagon szalámifélét bocsát ki a vállalat. Az utóbbi időben megnövekedett a kolbászfélék fogyasztása és kisebb mértékben emelkedett a tartósított töltelékáru aránya is. Az olcsó húskészítmények iránt jelentős az érdeklődés. Egy év alatt párizsiból 368 vagonnal, lecsókolbászból 515 vagonnal fogyaszt Budapest. Változatlan a ..harc" a sértéshús és a marhahús között: hazánkban még mindig a sertés a sláger, a fogyasztás aránya: 81 százalék sertéshús, 19 százalék marhahús. 1902-ben újabb vágóhíd-nagyüzem létesült: a Sertésvágóhíd. A Sertésvágóhíd napi termelése 1912-ben 60 mázsa hús és húskészítmény volt; napjainkra ugyanerről a területről 75—80 tonna kerül ki a piacra. Országosan 1960-ban átlagosan egy* egy személy évenként 49,1 kiló húsféleséget fogyasztott hazánkban, ez az arány 1970-ig, tíz év alatt 58,2 kilóra javult — a távlati tervek szerint 1985- ben fejenként éppen 83 kiló lesz. Megváltozik azonban a növekvő mennyiségen belül a különböző húsféleségek fogyasztási aránya. Manapság egy-egy személy évente 29,4 kiló sertéshúst fogyaszt, 1985-ben éppen 11 kilóval többet. Most 9,3 kiló marhahús kerül átlagosan az állampolgárok asztalára 12 hónap alatt, 1985-ben 11,9 kiló. Növekedni fog a belsőség-fogyasztás is: 2,5 kilóról 4,7 kilóra; ugyanúgy mint a baromfié, amelyből a mai 13,5 kiló helyett 15 év múlva éppen 20 kilót fo-, gyasztunk évente személyenként. Kétszer több halat eszünk meg másfél évtized múlva, a jelenlegi 2,5 kiló helyett éppen 5 kilót. u. Döbbent csend a tisztáson, minden tekintet a sápadtan kornyadozö Kopra Tiboron. A szerencsétlen fiatalember szívében fájó keserűség. Azt hitte, ez az 6 nagy napja, és tessék! Köröskörül kaján, vagy zavart, vagy sajnálkozó tekin. tetek, egyre többen néznek rá úgy, mint egy csalóra. Miért?! Itt áll a gömb, nem 6 találta ki. És a főszerkesztője, a fotós, Tusnádi eivtárs is látta az éjjel Haxot... Mindhárman itt vannak, de egyik sem áll ki mellette. Feltételezik, hogy valami optikai trükkel csalta lépre őket?! Dehát miért tette volna, mi haszna lenne ebből? Persze, ha most meg tudná mondani, hogy miért hívják Haxnak azt az apró lényt... De nem tudja, sajgó agyában csak egyetlen gondolat kering. — Bárcsak előbukkanna az a csúszda, bárcsak kigurűlna a labda. Egy csapásra rendeződne minden. De a csúzda nem bukkan elő, következésképp a labda sem gurulhat le rajta. Sőt, a gömbből semmi reagálás nem érkezik. Cserben hagyja a fókafejű is. Viszont megszólal valaki, egészen hátul. —* Ceacsiság. Abban, hogy Kopra az űrhajóst Haxnak hívja, nincs semmi érthetetlen, semmi különös. Ha jól emlékszem, tavalyelőtt jelentette meg a Móra Könyvkiadó a VENDETTA aRLai!Ménvébo1 mmmUmmafUrnU M Schubert Péter Kozmosz sorozatban a lengyel sci-fi írónak, Viadiszlav Meinleknek „Különös világ" című könyvét. Ür-expedícióról szól, néhány földi tudós kalandjairól a Marson. Ebben az egyik igencsak rokonszenves Marslakó neve; Hax. Tibi nyilván olvasta a könyvet, megmaradt benne ez a különös hangzású név/ Nem a jövevény mutatkozott be így, ő adta neki gondolatban ezt a nevet. És most hirtelen nem jutott eszébe a forrás. Ennyi az egész, szót sem érdemes vesztegetni rá. 1 Ki más lehetett a mentőangyal, mint Komoróczy Péter? A drága Kóci, aki mindent tud, mindent olvasott, akinek minden adat, minden név el van raktározva osztályon felüli agyában. Most, mondókája befejeztével visszadugja pipáját a fogai közé, és szenvtelen arccal pöfékel tovább. Kopra a homlokára csap, persze, hogy abban a könyvben olvasta ezt a nevet! Aztán ismét a homlokához nyúl, tapogatja. Aztán négykézlábra ereszr kedik, matat a földön. Nem Hax hagyta cserben, hanem az a nyavalyás tapadókorong. Gyöngyöző verítéke moshatta le. Talán még Georg Hort felszólalása közben!... Hopp, megvan! Gyorsan vissza a helyére. Most, most kell erősen gondolnia arra, nagyon fontos, hogy a gömb utasa előjöjjön, hogy megmutassa magát a tisztáson lévőknek, bizonyítékául annak, hogy a világ- szenzáció valóban bekövetkezett. Surrogó nesz, az űrhaj'ó aljából leereszkedik a csúzda, legördül rajta a labda, egyet pattan és már fent is van a gömb tetején. ,Az áttetsző burkolaton, ezúttal nappali fényben, sokkal tisztábban rajzolódnak ki a pöttöm űrhajós kontúrjai, mint az éjszaka. Körbe forgatja a fejét és mintha integetne. Nincs az a rendező, aki hatásosabb „belépőt” fundálha- tott volna ki! Amikor a közönség fészkelődik, egyesek már-már szedelőzködnek, azt hiszik, hogy elmarad a híres külföldi tenorista vendégszereplése, a várva-várt művész a színre lép, üdvözli a nagyérdeműt A meglepetés felkiáltásai, taps, ováció, dolgozni kezdenek az operatőrök, csattognak a zárak a fényképezőgépeken, sebesen előkerülnek a már zsebredugott jegyzetfüzetek, riportermagnók. És félszemmel mindenki Koprára is néz, az ő száját is lesi, el ne sza- lasszon egy szótagocskát sem abból, amit ez a nemföldi lény üzen. Hol van már a korábbi gyanakvás, tamáskodás, hitetlenség?! És újabb fordulat! Mert Kopra arcáról gyorsan lehervad az öröm, ami Hax megjelenésekor ragyogott fel. — Azt mondja — kezdi halkan —, illetve azt gondolja, hogy nagyon rövidre kell fognia ezt az első látogatását. Nem adhat információkat, hogyan élnek ők a negyediken, a Marson. Nincs rá idő, lehetőség. Szomorú. Valami műszere romlott el, vagy mi, nem értem pontosan... Vissza kell térnie..« Holnap induL.. Amikor a Nap a fejünk lelett lesz... Tetiát délben. Es ez a mostani az utolsó alkalom arra is, hogy kijöhet az űrhajóból, de most sem j tartózkodhat soká idekint, sőt még azzal az energiával is lehetőleg takarékoskodnia keil, amit a gondolatátvitel mechanizmusa emészt feí... Úgy véli azonban, így is sikerültnek mondható az útja, boldog, hogy magas értelmi színvonalú, barátságos és jószándékú lényeket talált a harmadikon, mármint nálunk, a Föl-: dön. A lényeg az, hogy sikeresen megtörtént a kapcsolat felvétele, remélhetőleg nem lesz akadálya a közeljövőben a rendszeres érintkezésnek, hogy minél jobban megismerjék egymást a két bolygó lakói. — Kérdezze meg — szól a kormánybiztos —, nem lehetnénk-e segítségére, hogy megjavítsa azt a műszert? Kopra feszülten figyelt, az? tán megrázta a fejét, — Nem tudja, hogy segíthetünk-e neki, vagy sem. Csáki vázlatos képe van az itteni tudomány és technika helyzetér ről. Ugyanis... hm.... én kö-i zoltem vele ma egyet és mást a lexikonokból, lehet, nem a, leglényegesebb dolgokat. Szóval — nem kockáztathat Vir* szont volna egy ajánlata.. 1 Bár az egyik fajta energiával spórolni kell, egy másik fajtából fölöslege van... Valamő vetítést szeretne... Igen, igen; módjában áll, hogy sugározzon pár perces műsort inner» a Harmadikról a Negyedikre..; Nem, nemcsak a Negyedikre..; Az ő egyik holdjuk mesterség ges égitest, hatalmas reléállomás, a világűr még távolabb? csillagai felé is továbbíthatnák az adást.. Valamire ilyesmire gondol... Aha, ez a műsoridőre vonatkozik... Három perc... És... és.,; A tolmács most zavarba jön, körülnéz, Josuah Gasson akad meg a szeme. Hirtelen ötlettel odalép hozzá, leveszi homlo- lokáról a taoadókorongot és ráteszi az AFD tudósítójának a homlokára. Int, közölje 6 aa egybegyűltekkel az űrvendég következő kívánságát Mert édes a bosszú! Gass, aki a labda megjelenése óta igencsak kényelmetlenül érezte magát, igyekezett hátrább húzódni, felszí-' vódni a tömegben, piros lett, mint a pipacs, és akkorákat nyelt, mint egy óriáskígyó. — Miszter Hax — szólalt meg végül —, miszter Hax azt szeretné, ha az az ember, akivel szerencséje volt elsőként találkozni, aki megteremtette a kapcsolatát a többi emberrel, aki nagy tudós és feltétlen bizalmat érdemlő lény, az rendelkezzék teljhatalommal a kozmikus műsor összeállításában. .. Az adásra holnap ilyenkor kerül sor, közvetlenül mielőtt ő elrepül... Nem maradhat tovább a szabadban, veszélyes a helyzete, mindenkit üdvözöl, a közeli viszontlátásig. .. Alig fejezte be a tolmácsolást, a labda sebesen leszállt a gömb tetejéről, gyorsan felgurult a csúzdán, a csúzda egy pillanat alatt behúzódott az űrhajó belsejébe, s bezárult a nyílás is a gömb alján. A következő másodpercben a jelenlévők mind Kopra Ti- — borra néztek, őt vették célba a kamerák, a fényképezőgépek. Ettől a kockás ingű, farmér- nadrágos fiatalembertől függ, hogy holnap kik léphetnek fel a háromperces műsorban, ami- koris a Föld először üzen a csillagoknak. (Folytatjuk)
