Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-28 / 281. szám

CM BÓVÁRIAK

Dombóvár, a tavalyi népszámlálás szerint16 áll lakosával másfél évvel ezelőtt még a megye legnagyobb községe volt. í970. április 1-óta város. A megye második városáról lapunk hasábjain rendszeresén és sűrűn szó esik. Eredményekről és hibákról, gondokról, tervekről, panaszokról egyaránt. Szükségesnek tartottuk «ionban ezúttal úgy bemutatni a várost^ ahogyan polgárai látják. Másként vélekedik és ítél a távolról jött, másként a hivatali funkciót betöltő, és" -ismét másként, az, akinek lett. légyen bármilyen munkaköre, Dombóvár szempontjából egyetlen rangja van: -— városi polgár. Mindenkit természetesen nem kérdezhettünk sorra, de igyekeztünk változatos rétegek képviselőihez fordulni. Megkérdeztünk vasutast, könyvkereskedőt, háziasszonyt, gimnáziumi tanárnőt, kesztyűgyári dolgozót, kórházi főorvost és népművelőt. Kérdezősködésünk alapgondolata az volt, hogy d várossá, váláshoz az Elnöki Tcnács rendelete csak államigazgatási szempontból elegendő, különben kevés. Kell városi légkör és közszellem is. Éppen ezért volt- a megkérdezettek között olyan, aki csak nemrég települt Dombóvárra, de hivatása ide‘köti és szeretné magát otthon érezni. A gondolatkör melyhez a helyiek segítségét kértük, a következők kö-rjil mozgott: , mi a város legnagyobb gondja, mi hiányzik leginkább? Ván-e dombóvári mentalitás, és ha van, az milyen? Érezne-e' honvágyat,- ha el kelletne költöznie innen? A szép fejlődés tényei kétségtelenek. Mégis: helyesen épül-e a város és mit tud a tervekről? Ki-ki érdeklődési körének megfelelően adott választ a kérdésekre. .

A vasutas

Takács József pályamunkáéként kezdte- a szolgálatot. 1945- től dolgozik a fiatal Városban. Tfagja • a városi • tanácsnak.

— Én már sóim nem mennék el innen. Egyik: lányunk Siófokon lakik, ' hívott bennünket./dehát miért mennénk? A feleségemmel jól érezzük itt faragunkat. Nyugodt hely, megfelelő a közlekedés. Két óra alatt Pesten lehetünk a gyorssal. Fejlődés előtt álló város. ,

Az egészséges lokálpatriotizmus sem hiányzik. Ez nemcsak szóban, tettekben is megnyilvánul. Az én választókörze- ''temben1 majd csak 1975-ben kövezik a földesutakat. Addig á' lakók tálcák rond^*tnne^pa getik/ geréblVézJÍC még az aft. kokat tisztítoák a "gaztól.. 4z,t’ tán itt Vád .az egész;-'ny£hojrl tártó „ideiglenes” Vízkorfalb- zás. Mindenki megérti, nem pocsékolják a vizet,, pedig sokat számítanak a konyhára termő kis veteményes’ kertek.

Hogy mi hiányzik leginkább? Égy korszerű, a mai igényeknek megfelelő művelődési központ. Sokszor szóba került már éz á' különböző szintű tanácsüléseken, dehát egyelőre nincs még hozzá az anyagi fedezet, Aztán ittj ;Van a kereskedelem problémája. Mondják, hogy Dombóváron vásárolni- l'ehgt, de választani nem. így igaz. Az áfész monopol helyzetben van és ez nem szerencsés. Ha versenytársa lenne — mondjuk, a Népbolt — más-., képi) nézne ki a dolog. Ugyan tervbe vették égy Népbolt üzletház építését, de jó. ha három-négy év múlva lesz belőle valami.

Ennek ellenére*azt mondom, sokat változott az utóbbi évek-, ben Dombóvár. Ha a fejlesztési térképre nézünk, láthatójuk-, hogy idővel modern város fog itt kialakulni — és ezt még én ig. szeretném megérni,-A könyvesbolt vezetője

Székely József azzal kezdi a beszélgetést, amivel .'Takács József befejezte. •

— Az utóbbi időben annyit fejlődött a város, arinyi minden létesült, hogy nem is köny- nyű'megmondani, mi hiányzik. Itt van a sok új járda, út, az üzemek. Fejlődik a kereskedelmi hálózat. Mégis, talán a közellátást kellene leginkább^ javítani.. Nem szabadna eltűnni, hogy napokon keresztül,ne lehessen friss húst kapni. Hogy ez mivel magyarázható, nem tudom, én csak azt látom, hogy nem kapom meg, amit keresek, Véleményem szerint ennek egyik alapvető-oka.-az egy kéz rendszer. így aztán a vevő sj&szás nem eszi, nem kap

mást”. Egy .kicsit még provinciális, falusi a-mi ellátásunk.

— Mivel könyvesboltban folyik' a beszélgetés, hadd kérdezzem meg, vonatkozik-e ez a könyvellátásra is ?

Mi a központtól megkapunk mindent. Újabban vásárlóink kezdenek rákapni a szakkönyvekre, .csak a mezőgazdasági témájúak nem fogynak úgy, ahogy kellene. Ép. 19J50-től - vagyok ebben az üzletben. Azóta több mint tízszeresére emelkedett a forgalmú nk.

Ez utóbbi megállapítás ellenőrzésére Székely József elővesz egy pepitafedelű, régi füzetet. Ebbe jegyzi a legfontosabb adatokat — 1950-tőL,

~-/Tgért, jób'érzem Hí ma‘ gatp .Ha-'valamilyen oknál, .-fogva máshová keríilnjék, azt hiszem, mindig visszavágjrnék,.

Ami fa fejlesztést illeti, úgy gondolom, jó ütemben halad, viszont régóta -hiányzik egy szép művelődési ház. A jelenlegiben hiába dolgozik a kitűnő gárda,' az egykori hercegi épületben, nem működhetnek megfelelően. Azt , hiszem, már tervezik az~új művelődési központot. Jó lenne, ha a kivitelezést olyan gyorsan és olyan minőségben tudnák megoldani, ahogy az-egy igazi városra jellemző.

4 háziasszony

Kardos Józsefné mint, háziasszony nyilatkozik á város fejlődéséről. Férje vasúti postás, két tizenegyéves iker gyermeke van.

— Huszonhét éve élek Dombóváréit, /az. első és legfontosabb kifogásom áz ellátás. Több üzlet- kellene. Ééldául rövidáru- csak . égy van,' ott is kiesd a’választék, ugyanez vonatkozik- a . felsőruházati cikkekre. Gyerekruhát meg . alig lehet kapni. ígérték, hogy lesz- buszjárat a/Kesztyűgyár és az állomás között.. Még mindig nincs,, pedig kellene. Gyerekkorom' óta' szemmel kísérem a fejlődést,., és az a véleményem,'hogy enn^i-idő óta már többet, kellett volna változnia a varosnalí Hiányolom a városias képet. Kevés az. emeletes. ház, nem gondozzák eléggé a .parkokat, utcákat. Tudom, hogy mindent á tanács sem végeztethet el. Több társadalmi, munkát is kérhetnének tőlünk.' Mindenki szívesen csinálná, azt'hiszem.

Nem- hallgathatom él a tanács „karácsonyi ajándékát” sem. Az Erdősort utcában lakom. Megcsinálták az utat, mór nagy szükség volt rá, mert tengelyig ért a sár. A napokban kaptunk egy levelet, mely. ben felszólítanak : bennünket, hogy az útért fizessünk be 2500 forintot hát hónap alatt. Nem értem. Mondták ugyan,

hogy kellene társadalmi munka, de senki' sem jött szólni, na holnap reggel hétkor menjünk dolgozni. A földmunkában minden férfi segített volna, csak senki nem szervezte meg.

A művelődési ház kicsi és elavult. Ha van egy tánciskola például és a záróvizsgára szeretné az ember meghívni a . rokonságot, azt ugyan megteheti, de olyan kicsi a terem, hogy nem lehet elhelyezni a vendégeket. Nagyon kellene már egy új, de azt sem tudom lesz-e és mikor?

4 tanárnő

Újvári Erzsébet, a Gőgös Ignác Gimnázium matematikafizika szakos tanárnője;

— Dombóváron születtem, itt érettségiztem, ahol most tanítok. Hogy éreznék-e honvágyat, ha el kellene költöznöm? A család után bizonyosan. Két dolog van, ami nem tetszik, és talán egy harmadik is. Mindenki nagyon örül, hogy épül, fejlődik Dombóvár. Teljesen érthető, hogy az új tanácsház körül alakul ki a majdani városközpont. Nagy -kertes magánházak vannak itt, tehát hely is van. Rossz azonban a bizonytalanság. Nálunk például az Árpád utcában megkezdték a bontást. Senki nem tudja pontosan, hogy folytatják-e, avagy lehet-e az üres telkekre építkezni, földszintesen. vagy csak emeletes formában. A tanácstagok is bizonytalanok, olykor ellentétes információkat adnak. Nem megfelelő tehát a közvélemény tájékoztatása.

A másik problémakör a kereskedelem. Hiányzik a Népibolt, mert az áfész egyeduralma nem egészséges. Nem hiszem, hogy az új áruház majd mindent megold. Jelenleg a kolléganőim cipőt venni például Kaposvárra járnak, de ha • az egy szem kötöttáru üzlet leltározása netán elhúzódik, akkor akár gombot is. A kereskedelmi konkurrencia hasznos voltát jól példázza a zöldséges gyümölcsellátás, ami szerintem kifogástalan. Éppen azért, mert az áfész, a termelőszövetkezet és a MÉK osztozik rajta, tehát mindegyiknek van fél- tenivalója a másiktól.

Lokálpatriotizmus? Az van.

' Bár szerintem egy kicsit túl sokat emlegetjük Szekszárdot, ha valami nem sikerül. Akkor is, ha a mi hibánkból.- A szabad időt hasznosan eltölteni? Azt nem lehet. Olyan szellemi közeg sincs, amiben az ember az iskolán kívül jól erezné magát. Az egyik kolleginám megpróbált egyszer . felnőtt énekkart alakítani. Húszán jelentkeztek, heten jöttünk eh Dugába dőlt. így élünk.

4 kesztyűgyárt munkásnő

Modem épületek csoportja emelkedik a város szélén. Bennük kapott helyet az 1966-ban létesített Kesztyűgyár. Azóta dolgozik itt Kardos Ferencné. Vagy tizedmagávai ül körül egy nagy asztalt. Most éppen azokat a kesztyűket borítja, amelyek nem feleltek meg a minőségi követelményeknek. Fürgén mozog kezében az olló, beszélgetésünk alatt sem hagyja abba a munkát.

— Hogy mi hiányzik Leginkább ebből a városból? Talán a megfelelő számú lakás.

Nagyon nehéz hozzájutni. Sok fiatal albérletbe kényszerül. Nem megfelelő az üzleti ellátás sem. Mert ugye van egy cipőüzlet, egy ruhaüzlet — de választék nincs. El kell menni Pécsre, Kaposvárra. Aztán, ha létesítenek is egy-egy üzletet, az egyiket megnyitják, a másikat lebontják. Friss hentesáru meg hetenként egyszer van.

Mi már ide szoktunk, ideköt bennünket a lakás is, de a fiatalok, ha lehetőség kínálkozik, csak elmennek. Éppen ezért helyes az új munkahelyek kialakítása. Ez legyen az első! Aztán majd lehet óvodát, meg bölcsődét építeni.

Én 1930-ban kerültem ide. Úgy látom, az utóbbi időben sok minden létesült itt, modem, szép dolgok. Azt hiszem, pár év után nem is kívánhatunk többet

4 főorvos

Horváth Lajos, az új kórház röntgenológus főorvosa:

— Kitűnően érzem magam Dombóvárott: — a munkahelyemen. Uj kórház, új osztály, felszerelés, lehetőségek. A városban? Az már más kérdés. Az ember kenyérrel is él, a beszerzési lehetőségek pedig nem hogy rosszak, hanem egyenesen aggasztóak. Közülünk akinek kocsija van, egy- egy pécsi, vagy szekszárdi út alkalmával szerzi be a húst, gyümölcsöt, olykor a kenyeret is. Rendszeresen előfordul, hogy délután hazamenet már se kenyeret, se tejet nem lehet kapni. A minőség is rósz- szabb, mint egyebütt. Lehet, hogy az új áruház majd mindent megold, de én nem hiszem. Ugyanakkor biztos, hogy a kiskert tulajdonosok ezt másként látják, de egy városra előbb-utóbb nem a házikerti zöldségtermesztés és baromfinevelés kell, hogy jellemző legyen. Olykor azt mondogatom: — Szekszárdnak 900 év kellett a komoly várossá váláshoz, Dombóvárnak ilyesformán még hát. ra van 899. Ne értsen félre! ítt nem valamiféle túlzott orvosi igényességről van szó, amit például a fejünkhöz vágtak, ami. kor a vízhiányt, tehát a tisztálkodási lehetőség csökkenését kifogásoltuk. Nem is akarok egy új várost, patinás régiekhez hasonlítani. Véleményem szerint azonban nem elég, ha a munkahelyünkön jól érezzük magunkat, más is kell. Különben előbb-utóbb menthetetlenül bekövetkezik a tes- pedés, vagy elvágyódás.

Senkit nem akarok igazta- lanul megbántani, de valamiféle egészségtelen elégedettséget tapasztalok a közszellemben. Azt sem tartom jónak, hogy sűrűn visszatér a „Szek- szárd elvisz mindent!” refrén. Nem tudom, hogy elvisz-e, de mivel pszichológiával is foglal, kozom, ebben már valamiféle eleve önigazolást is látni vélek. Semmit nem teszek érte, hogv ne vigye (ha egyáltalán viszi), viszont a hivatkozással igazoltnak vélem, ha egyáltalán nem teszek semmit. Arról, hogy mit is lehetne, kellene csinálni, senki nem beszél. A szórakozás és a kultúráiét lehetősége a nullával egyenlő.

Megkérdezte-« már valaki,

hogy mi, újonnan jöttek, áfa; két szívünk szerint ide kötné a hivatásunk, hogyan érezzük magunkat Dombóvárott? Nem, ezt még senki. nem kérdezte meg.

4 népművelő

Bükösdi János, a művelődési ház előadója.

— A középiskolát ijt végeztem, aztán Szombathelyen tanultam. Nekem éppúgy, mint- évfolyamtársaimnak, módomban volt válogatni a lehetőséé gek között. Mehettem volna Budapestre, Kaposvárra, Pécsre. Mégis visszajöttem P ombó-: várra, mert a gimnazista évek alatt úgy láttam, van a városban fantázia. Ismertem Dombóvár művelődési helyzetét és: úgy találtam, vannak kihasználatlan lehetőségek. Dolgozni akartam, hiszen ezért tanultam. Nem bántam meg a döntést. Mindent megkaptam ettől a várostól, amit kaphattam, beleértve az anyagiakat is.

Csak mint dombóvári polgár nem tudok nyilatkozni a város fejlődéséről, mert beosztásom folytán hozzájutok ’tanácsülések, végrehajtó bizottsági ülések jegyzőkönyvéhez, szóval, nem kívülről nézem Dombóvár várossá fejlődését. Látom az erőfeszítéseket, a világos koncepciót is az elért eredmények mögött. El is szomorít nés. ha, hogy a lakosságot nem tájékoztatják megfelelően, sem a megvalósult dolgokról, sem arról, hogy egy-egy létesítmény mely okokból nem épül fel határidőre vagy miért nem valósítható meg;

A hatvanas évek elejétől ismerem a várost, s nekem a fejlődés —- főként az utóbbi években — csodalatos és nagyívű.

Ez sok mindenen múlott, soft körülmény segítette, de arra is emlékszem, hogy háromnégy évvel ezelőtt a város párt- és állami vezetőinek kap- ■ esolata a lakossággal kimerüli abban, hogy valakit felhivattak, vagy azért, hogy megdicsérjék, de leginkább azért, hogy leszúrják. Senki nein kérdezte meg az embereket, Se mit szeretnének, mit hiányolnak, miben segítenének szívesen? Azóta ezen a téré» is megváltozott a helyzet

A munkahelyem problem® érintenek a legközvetlenebbül? Már mondtam, hogy szeretem Dombóvári,- meg vagyok elégedve a lehetőségekkel, tudok dolgozni a munkatársaimmal főnökeimmel. Csakhogy a népművelésben sem állt meg ä világ, a fejlődés, a követelmények egyre nagyobbak. Minőségi változás is van ezen a téren, de a technikai feltételek változatlanok. Gondolok itt elsősorban az épületünkre.

Elkeseredett pillanataimban; eszembe jutott már, hogy elmegyek innen, elsősorban á, technikai hiányosságok miatt, de most már biztos, hogy maradok, és harcolok azért a magam módján és lehetőségeimen belül, hogy a feltételek, —■ amik közérdekűek, megváló-' suljanak. Nem futamodom meg háromszáz forintért, amivel esetleg másutt többet adnának.

Hét személy véleménye, amit a fentiekben summáztunk. Hűségesen és tömören, hiszen egy-egy negyed-, vagy félórás beszélgetésről akár oldalakat lehetne írni. Az elhangzottak között van sok feltűnően egyező, és természetesen elütő is. Nem hisszük azonban, hogy ne tükröznék a valóság egy részét, éppen ezért figyelmet érdemlőek. Mivel közgondokról van szó, lapunk hasábjaink rövid időn belül visszatérünk a város vezetőinek mindezzel kapcsolatos állásfoglalására.

GYURICZA MIHÁLY »>?

IHÁROSI IBOLYA ORDAS IVÁN

0 0 /W ß Ó V 41? I? ó