Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-28 / 281. szám

CM BÓVÁRIAK Dombóvár, a tavalyi népszámlálás szerint16 áll lakosával másfél évvel ezelőtt még a megye legnagyobb községe volt. í970. április 1-óta város. A megye második városáról lapunk hasáb­jain rendszeresén és sűrűn szó esik. Eredményekről és hibákról, gondokról, tervekről, panaszokról egyaránt. Szükségesnek tartottuk «ionban ezúttal úgy bemutatni a várost^ ahogyan polgárai lát­ják. Másként vélekedik és ítél a távolról jött, másként a hivatali funkciót betöltő, és" -ismét másként, az, akinek lett. légyen bár­milyen munkaköre, Dombóvár szempontjából egyetlen rangja van: -— városi polgár. Mindenkit természetesen nem kérdezhettünk sorra, de igyekeztünk változatos rétegek képviselőihez fordulni. Megkérdeztünk vasutast, könyvkereskedőt, háziasszonyt, gimnáziu­mi tanárnőt, kesztyűgyári dolgozót, kórházi főorvost és népműve­lőt. Kérdezősködésünk alapgondolata az volt, hogy d várossá, vá­láshoz az Elnöki Tcnács rendelete csak államigazgatási szem­pontból elegendő, különben kevés. Kell városi légkör és köz­szellem is. Éppen ezért volt- a megkérdezettek között olyan, aki csak nemrég települt Dombóvárra, de hivatása ide‘köti és sze­retné magát otthon érezni. A gondolatkör melyhez a helyiek segítségét kértük, a következők kö-rjil mozgott: , mi a város leg­nagyobb gondja, mi hiányzik leginkább? Ván-e dombóvári men­talitás, és ha van, az milyen? Érezne-e' honvágyat,- ha el kelle­tne költöznie innen? A szép fejlődés tényei kétségtelenek. Még­is: helyesen épül-e a város és mit tud a tervekről? Ki-ki érdek­lődési körének megfelelően adott választ a kérdésekre. . A vasutas Takács József pályamunkáé­ként kezdte- a szolgálatot. 1945- től dolgozik a fiatal Városban. Tfagja • a városi • tanácsnak. — Én már sóim nem men­nék el innen. Egyik: lányunk Siófokon lakik, ' hívott ben­nünket./dehát miért mennénk? A feleségemmel jól érezzük itt faragunkat. Nyugodt hely, meg­felelő a közlekedés. Két óra alatt Pesten lehetünk a gyors­sal. Fejlődés előtt álló város. , Az egészséges lokálpatriotiz­mus sem hiányzik. Ez nemcsak szóban, tettekben is megnyil­vánul. Az én választókörze- ''temben1 majd csak 1975-ben kövezik a földesutakat. Addig á' lakók tálcák rond^*tnne^pa getik/ geréblVézJÍC még az aft. kokat tisztítoák a "gaztól.. 4z,t’ tán itt Vád .az egész;-'ny£hojrl tártó „ideiglenes” Vízkorfalb- zás. Mindenki megérti, nem pocsékolják a vizet,, pedig so­kat számítanak a konyhára termő kis veteményes’ kertek. Hogy mi hiányzik leginkább? Égy korszerű, a mai igények­nek megfelelő művelődési köz­pont. Sokszor szóba került már éz á' különböző szintű ta­nácsüléseken, dehát egyelőre nincs még hozzá az anyagi fe­dezet, Aztán ittj ;Van a keres­kedelem problémája. Mondják, hogy Dombóváron vásárolni- l'ehgt, de választani nem. így igaz. Az áfész monopol hely­zetben van és ez nem szeren­csés. Ha versenytársa lenne — mondjuk, a Népbolt — más-., képi) nézne ki a dolog. Ugyan tervbe vették égy Népbolt üz­letház építését, de jó. ha há­rom-négy év múlva lesz belő­le valami. Ennek ellenére*azt mondom, sokat változott az utóbbi évek-, ben Dombóvár. Ha a fejlesz­tési térképre nézünk, látható­juk-, hogy idővel modern város fog itt kialakulni — és ezt még én ig. szeretném megérni,-­A könyvesbolt vezetője Székely József azzal kezdi a beszélgetést, amivel .'Takács József befejezte. • — Az utóbbi időben annyit fejlődött a város, arinyi min­den létesült, hogy nem is köny- nyű'megmondani, mi hiányzik. Itt van a sok új járda, út, az üzemek. Fejlődik a kereskedel­mi hálózat. Mégis, talán a köz­ellátást kellene leginkább^ ja­vítani.. Nem szabadna eltűnni, hogy napokon keresztül,ne le­hessen friss húst kapni. Hogy ez mivel magyarázható, nem tudom, én csak azt látom, hogy nem kapom meg, amit keresek, Véleményem szerint ennek egyik alapvető-oka.-az egy kéz rendszer. így aztán a vevő sj&szás nem eszi, nem kap mást”. Egy .kicsit még provin­ciális, falusi a-mi ellátásunk. — Mivel könyvesboltban fo­lyik' a beszélgetés, hadd kér­dezzem meg, vonatkozik-e ez a könyvellátásra is ? Mi a központtól megka­punk mindent. Újabban vá­sárlóink kezdenek rákapni a szakkönyvekre, .csak a me­zőgazdasági témájúak nem fogynak úgy, ahogy kellene. Ép. 19J50-től - vagyok ebben az üzletben. Azóta több mint tíz­szeresére emelkedett a forgal­mú nk. Ez utóbbi megállapítás el­lenőrzésére Székely József elő­vesz egy pepitafedelű, régi fü­zetet. Ebbe jegyzi a legfonto­sabb adatokat — 1950-tőL, ~-/Tgért, jób'érzem Hí ma‘ gatp .Ha-'valamilyen oknál, .-fog­va máshová keríilnjék, azt hi­szem, mindig visszavágjrnék,. Ami fa fejlesztést illeti, úgy gondolom, jó ütemben halad, viszont régóta -hiányzik egy szép művelődési ház. A jelen­legiben hiába dolgozik a kitű­nő gárda,' az egykori hercegi épületben, nem működhetnek megfelelően. Azt , hiszem, már tervezik az~új művelődési köz­pontot. Jó lenne, ha a kivitele­zést olyan gyorsan és olyan minőségben tudnák megolda­ni, ahogy az-egy igazi városra jellemző. 4 háziasszony Kardos Józsefné mint, házi­asszony nyilatkozik á város fejlődéséről. Férje vasúti pos­tás, két tizenegyéves iker gyer­meke van. — Huszonhét éve élek Dom­bóváréit, /az. első és legfonto­sabb kifogásom áz ellátás. Több üzlet- kellene. Ééldául rövid­áru- csak . égy van,' ott is kiesd a’választék, ugyanez vonatko­zik- a . felsőruházati cikkekre. Gyerekruhát meg . alig lehet kapni. ígérték, hogy lesz- busz­járat a/Kesztyűgyár és az ál­lomás között.. Még mindig nincs,, pedig kellene. Gyerek­korom' óta' szemmel kísérem a fejlődést,., és az a vélemé­nyem,'hogy enn^i-idő óta már többet, kellett volna változnia a varosnalí Hiányolom a vá­rosias képet. Kevés az. emele­tes. ház, nem gondozzák eléggé a .parkokat, utcákat. Tudom, hogy mindent á tanács sem végeztethet el. Több társadal­mi, munkát is kérhetnének tő­lünk.' Mindenki szívesen csi­nálná, azt'hiszem. Nem- hallgathatom él a ta­nács „karácsonyi ajándékát” sem. Az Erdősort utcában la­kom. Megcsinálták az utat, mór nagy szükség volt rá, mert tengelyig ért a sár. A napok­ban kaptunk egy levelet, mely. ben felszólítanak : bennünket, hogy az útért fizessünk be 2500 forintot hát hónap alatt. Nem értem. Mondták ugyan, hogy kellene társadalmi mun­ka, de senki' sem jött szólni, na holnap reggel hétkor men­jünk dolgozni. A földmunká­ban minden férfi segített vol­na, csak senki nem szervezte meg. A művelődési ház kicsi és el­avult. Ha van egy tánciskola például és a záróvizsgára sze­retné az ember meghívni a . rokonságot, azt ugyan meg­teheti, de olyan kicsi a terem, hogy nem lehet elhelyezni a vendégeket. Nagyon kellene már egy új, de azt sem tudom lesz-e és mikor? 4 tanárnő Újvári Erzsébet, a Gőgös Ig­nác Gimnázium matematika­fizika szakos tanárnője; — Dombóváron születtem, itt érettségiztem, ahol most ta­nítok. Hogy éreznék-e honvá­gyat, ha el kellene költöznöm? A család után bizonyosan. Két dolog van, ami nem tetszik, és talán egy harmadik is. Min­denki nagyon örül, hogy épül, fejlődik Dombóvár. Teljesen érthető, hogy az új tanácsház körül alakul ki a majdani vá­rosközpont. Nagy -kertes ma­gánházak vannak itt, tehát hely is van. Rossz azonban a bizonytalanság. Nálunk pél­dául az Árpád utcában meg­kezdték a bontást. Senki nem tudja pontosan, hogy folytat­ják-e, avagy lehet-e az üres telkekre építkezni, földszinte­sen. vagy csak emeletes for­mában. A tanácstagok is bi­zonytalanok, olykor ellentétes információkat adnak. Nem megfelelő tehát a közvéle­mény tájékoztatása. A másik problémakör a ke­reskedelem. Hiányzik a Nép­ibolt, mert az áfész egyedural­ma nem egészséges. Nem hi­szem, hogy az új áruház majd mindent megold. Jelenleg a kolléganőim cipőt venni példá­ul Kaposvárra járnak, de ha • az egy szem kötöttáru üzlet lel­tározása netán elhúzódik, ak­kor akár gombot is. A keres­kedelmi konkurrencia hasznos voltát jól példázza a zöldség­es gyümölcsellátás, ami szerin­tem kifogástalan. Éppen azért, mert az áfész, a termelőszövet­kezet és a MÉK osztozik rajta, tehát mindegyiknek van fél- tenivalója a másiktól. Lokálpatriotizmus? Az van. ' Bár szerintem egy kicsit túl sokat emlegetjük Szekszárdot, ha valami nem sikerül. Akkor is, ha a mi hibánkból.- A sza­bad időt hasznosan eltölteni? Azt nem lehet. Olyan szellemi közeg sincs, amiben az ember az iskolán kívül jól erezné magát. Az egyik kolleginám megpróbált egyszer . felnőtt énekkart alakítani. Húszán je­lentkeztek, heten jöttünk eh Dugába dőlt. így élünk. 4 kesztyűgyárt munkásnő Modem épületek csoportja emelkedik a város szélén. Ben­nük kapott helyet az 1966-ban létesített Kesztyűgyár. Azóta dolgozik itt Kardos Ferencné. Vagy tizedmagávai ül körül egy nagy asztalt. Most éppen azokat a kesztyűket borítja, amelyek nem feleltek meg a minőségi követelményeknek. Fürgén mozog kezében az ol­ló, beszélgetésünk alatt sem hagyja abba a munkát. — Hogy mi hiányzik Leg­inkább ebből a városból? Ta­lán a megfelelő számú lakás. Nagyon nehéz hozzájutni. Sok fiatal albérletbe kényszerül. Nem megfelelő az üzleti ellá­tás sem. Mert ugye van egy cipőüzlet, egy ruhaüzlet — de választék nincs. El kell men­ni Pécsre, Kaposvárra. Aztán, ha létesítenek is egy-egy üz­letet, az egyiket megnyitják, a másikat lebontják. Friss hen­tesáru meg hetenként egyszer van. Mi már ide szoktunk, ideköt bennünket a lakás is, de a fia­talok, ha lehetőség kínálkozik, csak elmennek. Éppen ezért helyes az új munkahelyek ki­alakítása. Ez legyen az első! Aztán majd lehet óvodát, meg bölcsődét építeni. Én 1930-ban kerültem ide. Úgy látom, az utóbbi időben sok minden létesült itt, mo­dem, szép dolgok. Azt hiszem, pár év után nem is kívánha­tunk többet 4 főorvos Horváth Lajos, az új kórház röntgenológus főorvosa: — Kitűnően érzem magam Dombóvárott: — a munka­helyemen. Uj kórház, új osz­tály, felszerelés, lehetőségek. A városban? Az már más kér­dés. Az ember kenyérrel is él, a beszerzési lehetőségek pedig nem hogy rosszak, hanem egyenesen aggasztóak. Közü­lünk akinek kocsija van, egy- egy pécsi, vagy szekszárdi út alkalmával szerzi be a húst, gyümölcsöt, olykor a kenye­ret is. Rendszeresen előfordul, hogy délután hazamenet már se kenyeret, se tejet nem le­het kapni. A minőség is rósz- szabb, mint egyebütt. Lehet, hogy az új áruház majd min­dent megold, de én nem hi­szem. Ugyanakkor biztos, hogy a kiskert tulajdonosok ezt más­ként látják, de egy városra előbb-utóbb nem a házikerti zöldségtermesztés és baromfi­nevelés kell, hogy jellemző le­gyen. Olykor azt mondogatom: — Szekszárdnak 900 év kellett a komoly várossá váláshoz, Dom­bóvárnak ilyesformán még hát. ra van 899. Ne értsen félre! ítt nem valamiféle túlzott orvosi igényességről van szó, amit pél­dául a fejünkhöz vágtak, ami. kor a vízhiányt, tehát a tisz­tálkodási lehetőség csökkené­sét kifogásoltuk. Nem is aka­rok egy új várost, patinás ré­giekhez hasonlítani. Vélemé­nyem szerint azonban nem elég, ha a munkahelyünkön jól érezzük magunkat, más is kell. Különben előbb-utóbb ment­hetetlenül bekövetkezik a tes- pedés, vagy elvágyódás. Senkit nem akarok igazta- lanul megbántani, de valami­féle egészségtelen elégedettsé­get tapasztalok a közszellem­ben. Azt sem tartom jónak, hogy sűrűn visszatér a „Szek- szárd elvisz mindent!” refrén. Nem tudom, hogy elvisz-e, de mivel pszichológiával is foglal, kozom, ebben már valamiféle eleve önigazolást is látni vé­lek. Semmit nem teszek érte, hogv ne vigye (ha egyáltalán viszi), viszont a hivatkozással igazoltnak vélem, ha egyálta­lán nem teszek semmit. Arról, hogy mit is lehetne, kellene csinálni, senki nem beszél. A szórakozás és a kultúráiét le­hetősége a nullával egyenlő. Megkérdezte-« már valaki, hogy mi, újonnan jöttek, áfa; két szívünk szerint ide kötné a hivatásunk, hogyan érezzük magunkat Dombóvárott? Nem, ezt még senki. nem kérdezte meg. 4 népművelő Bükösdi János, a művelődési ház előadója. — A középiskolát ijt végez­tem, aztán Szombathelyen ta­nultam. Nekem éppúgy, mint- évfolyamtársaimnak, módom­ban volt válogatni a lehetőséé gek között. Mehettem volna Budapestre, Kaposvárra, Pécs­re. Mégis visszajöttem P ombó-: várra, mert a gimnazista évek alatt úgy láttam, van a város­ban fantázia. Ismertem Dom­bóvár művelődési helyzetét és: úgy találtam, vannak kihasz­nálatlan lehetőségek. Dolgozni akartam, hiszen ezért tanul­tam. Nem bántam meg a dön­tést. Mindent megkaptam ettől a várostól, amit kaphattam, beleértve az anyagiakat is. Csak mint dombóvári polgár nem tudok nyilatkozni a város fejlődéséről, mert beosztásom folytán hozzájutok ’tanácsülé­sek, végrehajtó bizottsági ülé­sek jegyzőkönyvéhez, szóval, nem kívülről nézem Dombóvár várossá fejlődését. Látom az erőfeszítéseket, a világos kon­cepciót is az elért eredmé­nyek mögött. El is szomorít nés. ha, hogy a lakosságot nem tá­jékoztatják megfelelően, sem a megvalósult dolgokról, sem arról, hogy egy-egy létesítmény mely okokból nem épül fel határidőre vagy miért nem va­lósítható meg; A hatvanas évek elejétől is­merem a várost, s nekem a fejlődés —- főként az utóbbi években — csodalatos és nagy­ívű. Ez sok mindenen múlott, soft körülmény segítette, de arra is emlékszem, hogy három­négy évvel ezelőtt a város párt- és állami vezetőinek kap- ■ esolata a lakossággal kimerüli abban, hogy valakit felhivat­tak, vagy azért, hogy meg­dicsérjék, de leginkább azért, hogy leszúrják. Senki nein kérdezte meg az embereket, Se mit szeretnének, mit hiá­nyolnak, miben segítenének szívesen? Azóta ezen a téré» is megváltozott a helyzet A munkahelyem problem® érintenek a legközvetlenebbül? Már mondtam, hogy szeretem Dombóvári,- meg vagyok elé­gedve a lehetőségekkel, tudok dolgozni a munkatársaimmal főnökeimmel. Csakhogy a nép­művelésben sem állt meg ä világ, a fejlődés, a követelmé­nyek egyre nagyobbak. Minő­ségi változás is van ezen a té­ren, de a technikai feltételek változatlanok. Gondolok itt el­sősorban az épületünkre. Elkeseredett pillanataimban; eszembe jutott már, hogy el­megyek innen, elsősorban á, technikai hiányosságok miatt, de most már biztos, hogy ma­radok, és harcolok azért a ma­gam módján és lehetőségeimen belül, hogy a feltételek, —■ amik közérdekűek, megváló-' suljanak. Nem futamodom meg háromszáz forintért, amivel esetleg másutt többet adnának. Hét személy véleménye, amit a fentiekben summáztunk. Hű­ségesen és tömören, hiszen egy-egy negyed-, vagy félórás beszél­getésről akár oldalakat lehetne írni. Az elhangzottak között van sok feltűnően egyező, és természetesen elütő is. Nem hisszük azonban, hogy ne tükröznék a valóság egy részét, éppen ezért figyelmet érdemlőek. Mivel közgondokról van szó, lapunk hasáb­jaink rövid időn belül visszatérünk a város vezetőinek mindezzel kapcsolatos állásfoglalására. GYURICZA MIHÁLY »>? IHÁROSI IBOLYA ORDAS IVÁN 0 0 /W ß Ó V 41? I? ó

Next

/
Oldalképek
Tartalom