Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-27 / 280. szám
V A KISZ Vili. kongresszusán Megyénk ifjúságát képviselik A megyei küldöttértekezlet résztvevői bizonyára emlékeznek még arra a határozott hangú fiatalemberre, aki felszólalásában a szakmunkás- tanulókról és az ifjúmunkásokról beszélt. Akárcsak a Murzsa András: Nem nehéz közös nevezőre jutni gyakorlott szónokok, magabiztos, s lényegre lörő mondatokkal fejezte ki magát. Küldöttnek választották és a KISZ VIII. kongresszusán képviseli majd a Tolna me- .gyei fiatalokat. szú időre elveszthetik munkakedvüket. Murzsa András, a KISZ KB mellett működő Országos Ifjúmunkás Tanácsnak is tagja. Ismeri, magáénak érzi a fiatal dolgozók — KISZ-tagok és KhSZ-en kívüliek — gondjait. Személyében, akár a megyei küldöttértekezleten, a VIII. kongresszuson is megfelelő képviselethez jutnak megyénk ifjúkommunistái. — Murzsa András vagyok, nős, két gyermek apja. — mutatkozik be. — Foglalkozásom technológus. 1957-ben lettem tagja a KISZ-nek. 1966-ban .választottak meg a Dombóvári Kesztyűgyár KlSZ-titká- rának. Akkor 37-en alakítottuk az első alapszervezetet. Ma 96-an vagyunk az üzemi és 23-an a szakmunkástanulók szervezetében. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a külön- . böző programok összeállításánál egyaránt figyelembe kell vennünk a 14 évesek és a 30 évesek igényeit, alkalmazkodnunk kell az életkori különbségekből fakadó sajátosságokhoz. — Mostanában sok sző esik az úgynevezett üzemi négyszögekről — a gazdasági, párt, szakszervezeti és ifjúsági vezetők közötti együttműködésről. Sikerült-e megvalósítani ezt a négyszöget a Dombóvári Kesztyűgyárban ? — Nálunk nemcsak az üzem fiatal — 1966-ban hozták létre —, hanem a vezetők is. A párttitkár például velem egyidős és tagja a KISZ-nek. így aztán nem nehéz közös nevezőre jutfti. Azért gondunk is van. A munkaerő-vándorlás bennünket sem kímél. A mi feladatunk ezen a téren, munkaidő után megfelelő programot biztosítani a fiatal dolgozóknak, hogy jól érezzék magukat nálunk. Ennek érdekében tavaly létesítettünk egy kézilabdapályát. Kétezer órát dolgoztunk rajta társadalmi munkában. Azóta már a kézilabda-szakosztályunk bekerült a megyei bajnokságba. Uj munkásaink beilleszkedését segíti az ifjúsági brigádok patronáló mozgalma. — Felszólal-e a kongresszuson ? — Nagyon bízom benne, hogy szót kapok. Megyénk munkásfiataljainak életéről, gondjairól szeretnék beszélni, a KISZ-munka beindításának tapasztalatairól az újonnan szervezett üzemekben. Arról, hogy a szakmunkástanulókat jobban fel kell készíteni az életre. Mikor bekerülnek egy-egy üzembe, azt találják, amire számítottak. Ne megvalósíthatatlan vágyakkal, elképzelésekkel induljanak el, mert a kudarcok miatt hoszÁdám Györgyi; A tagfelvételnél erősítjük a KISZ kommunista jellegét A tolnai Földvári Mihály Gimnázium tanulója. Most végzi a negyedik osztályt. 1968-ban lépett be a KISZ-be, és a következő évben megválasztották az iskolai, KISZ- szervezet csúcstitkárának. Számára a december hónap nemcsak azért jelentős, mert küldöttként vehet reszt az ifjúsági szövetség legmagasabb fórumán, hanem azért is, mert ekkor jelentkezik továbbtanulásra. A Szovjetunióba szeretne kijutni közgazdasági egyetemre. Arra is fölkészült, hogy ez esetleg nem sikerül. Ebben az esetben Pécsre jelentkezik a Közgazdaságtudományi Egyetem kihelyezett tagozatára. A következő hetekben bizonyára nem fog unatkozni. A titkári feladatok elvégzése, részvétel, a kongresszuson, a felvételire, érettségire készülés minden idejét igénybe veszi. Az első .problémakör, ami beszélgetésünk során szóba kerül, a KISZ oly sokat emlegetett kommunista és.. tömeg- szérvézéti jellégénék" 'érősítése. Ádám Györgyi szavaiból kitűnik, hogy nemcsak beszélni lehet erről a kérdésről. — Mi elsősorban a tagfelvételnél igyekszünk erősíteni a KISZ kommunista jellegét. Nálunk nem automatikusan lépnek be az elsősök. Először a harmadikos alapszervezetek patronálják őket — minden elsőssel egy harmadikos foglalkozik. Feladatokkal látja el, megfigyeli, hogyan végzi el ezeket a megbízatásokat. Mikor felvételre kerül a sor, a felsősök elmondják véleményüket. ■ Természetesen nem valamiféle kiválogatásról van szó, nemcsak a kiválóan dolgozókat vesszük fel. Legutóbb november 7-én volt ünnepélyes fogadalomtétel. Az új KISZ-tagokat az úttörők virággal köszöntötték, a patronáló alapszervezetek pedig ajándékokkal kedveskedtek nekik. — Melyek azok a probier mák, amelyekkel a kongresz-1 szuson foglalkozni kíván? ~r Az egyik ilyen kérdés- csoport, amit .lényegesnek tartok, a KÍS2T demokratiz- musa... Sok helyen -nem meg-., felelő az iskolai és a KlSZ-ve- zetés kapcsolata. Nem veszik kellő mértékben figyelembe a fiatalok véleményét. így aztán lelohad az ifjúsági vezetők lelkesedése, kezdeményező készsége. Ugyancsak ez a helyzet számos nyári építőtáborban is. A másik probléma az ifjúsági mozgalomban tevékenykedők továbbtanulása. Ók idejük nagy részét a közösségi munkával töltik el és bizonyos szempontból hátrányban vannak azokkal a „jótanulókkaT' szemben, akik * a szorgalmas tanuláson kívül semmit nem csinálnak. Csak az egyetemi, főiskolai felvételre készülnek. Jó lenne, ha a felvételi bizottságok ezután nagyobb figyelmet fordítanának erre a kérdésre. Szeretném, ha a kongresszus megfelelő megoldást találna ezekre a problémákra is. Ahogy lehet Lencsés István Hogy élni tudjunk a lehetőséggel... A három fiatal közül, akivel beszélgettünk őt lehetett, legnehezebben szóra bírni. Látszott rajta, hogy nem szívesen „szerepel”, pedig szép eredményekről adhatott számot. A bölcskei alapszervezetek csúcstikára. Mint szavaiból kiderült, itt különösen a MEZŐGÉP KISZ-esei végeznek jó munkát. Ö szintén ennél a vállalatnál dolgozik TMK-lakatosként — A kongresszus tiszteletére védnökséget vállaltunk, hogy a nálunk gyártott gépek határidőre elkészülienek. Az első félévben^ 300 társadalmi munkaórát ajánlottak fel a KlSZ-tafff'k. de a vé<?én négyszáz lett belőle, mert a munkába bekapcsolódtak a KIRZ- en kívüliek is. ’Versenyre hív„Zúgott az ünneplő sereg. Közötte járt a hét muzsik S folyton kiáltözott: ..Van boldog ember itt? Ha van Olyan, ki jól él, boldogan, Jelentkezzék hamar...” (Nyekraszov: A boldogok Ford.: Aprily Lajos) Lobog a tűz. A cserépkályha nyitott ajtajából árnyékok csapódnak a falra. Kint sötét van. Béldi János a kályha mellett kisszéken ül. Hatalmas tenyerét kék kötényébe rejti, néha köhint egyet. — Jó ez a meleg, kell most már — töri meg a csendet. — Lassan itt a tél. — Megint. Nekem már hat- vanhatodszor. Elmosolyodik. Ahogy ültében előredől, haján megvillan a villany fénye. Észreveszi, hogy nézem. — Ugye szokatlan? Egy szál ősz hajam simps. .— Fáradtnak látszik... — Pedig nem vagyok az. Igaz, ma is tettem, amit kell, ha vasárnap ;is van. — Mit csinált? — Nem 'sókat. Fél ötkor felkeltem, megetettem, azután úgy tizenegyig kukoricát szedtem. Ebéd után megjött a lányom meg az unokám a férjével, velük beszélgettem. Ahogy elmentek, megint csak etetni, kellett. A többit már maga is tudja. Hirtelen másról kezd beszélni. — Fáj a tenyerem, fene vigye el. Esténként bekenem ugyan egy kis zsírral, de nem sokat használ, mert másnap dolgozni kell megint. A villa meg a kasza, lapát nem kíméli... — Szereti a munkáját? — Hát miért ne szeretném? Ebből.élek. Apám,nagyapám. még akiről tudok, mind ezt csinálta' előttem. — És a lánya? — ő is. De az unokám már nem. Megszakad a. sor, örök; re-’krt'egsZakad. Más már ez ‘<V’! .munka. Itt a rengeteg gép, , műtrágya, tudom is én mi ' rnégV..' VáTtoMk-'á Vilá'g/'nogyöír' változik. De így van ez jól. Bár most születhetnék. Köny- nyebb lenne. J — Szemrehányás a sorsnak? — Nem. Sosem akartam úgy élni, ahogy nem lehetett. Mindig csak úgy, ahogy lehet. Csak mondtam. A lányomék- nál néha megnézem a tévét és látom, ha ilyen magamfajtát mutatnak, az is azt mondja, de jó lenne most születni. — Ki tudja... — Ez így van. Én örökké bizakodó ember voltam, vagyok is. Tudom én, hogy jobb lesz az emberek élete. Mindig a jobbat kell hinni, nem a rosszabbat. Én is hányszor kerültem olyan helyzetbe, hogy csak a bizakodás erősített. — Majd csak jobb lesz. — mondtam olyankor. El is mesélek egy ilyen esetet. Parasztember vagyok. Az én bizodalmám mindig az állat meg a föld. Ez a dolog 1950-ben történt. Máig sem tudom miért, de egy napon pusztult el két anyakocám, két hízóm, nyolc szép süldőm. Ugye, csak kellett a bizakodás? Sok hasonlót mesélhetnék még. de nem igen jutnak az eszembe. Milyen jó, hogy az ember a rosszat lassacskán elfelejti. Ha visszagondolok az életemre, már úgy vagyok, hogy lassan csak a szép időre, a jó termésre, az egészséges állatokra gondolok. Mostanában, ahogy egyre könnyebb a paraszti munka is, egyre többször próbálom összehasonlítani a régi életet a mostanival. Bizony, jobb most. De még sokkal jobbnak kellene ’legyen. Tudom én azt. sok városi úgy képzeli, hogy milyen szép az aratás, a cséplés, a teli kamra... De jöjjön, és próbálja meg, álljon be a pélyvalyukba. Majd meglátja. — Akart-e más lenni, mint ami lett? — Nem. Én beleszülettem ebbe, hát nem is akartam más lenni. Ez jött magától. De ha akartam volna, akkor sem lehettem volna gnás. Kinek volt akkor pénze, mint most, hogy a gyerekét gimnáziumba, vagy netán egyetemre engedhesse? így hát az én fiatalkoromban mindenki paraszt lett, aki abba született. Nem mondom, egy-kettő néha mégis elment más munkára, de azokról nem tudok. Úgy voltam, ahogy apám meghalt, hogy a bátyámmal együtt átvettük a gazdaságot. Földet dolgoztunk, állatokat tartottunk, segítettünk anyánknak, 'ahol lehetett. Azután katona lettem. 1927-ben megnősültem. Bakó Ilona a feleségem, jó asszony. A tervezgetés akkor kezdődött csak igazán. 1936-ig együtt éltünk az apai házban a bátyámékkal. Az ő részüket ki kellett fizetnünk ahhoz, hogy magunk maradhassunk. 1929-ben született Rózsim, a lányom. így lettem hát a magam ura... De jött a második világháború, fogságba kerültem. Ahogy hazajöttem, dolgoztam tovább. Gyarapodtunk, épültünk. 1960-ban beálltam a téeszbe. Azóta gyorsan telik az idő. öregszem... Egyre több a jó ismerős a temetőben. Lassacskán én következek, de nem félek tőle. Az életnek célja van. Én elértem. Azt tartom,-hogy mindenki hagyjon maga után valamit. Én százezer forintot adtam az • unokám lakásába, a többit a lányomék fizették. — Sok pénz százezer forint? — Itt az asztalon könnyen elfér, de azt megdolgozni.,. Én nagyon dolgoztam érte. — Boldog? — Miért ne lennék az? Az vagyok, az is voltam mindig. Olyan baj nem jött, amit nem tudtam kiheverni. Ami jött, az el Is ment. — Elégedett önmagával? — Erre még nem gondoltam. Béldi Jánosék 1965-ben a hosszú házat az utcai fronton oldalról megtoldottak két szobával. Nakon többek között az L alakú ház jelenti manapság a rangot. De az az igazság, hogy Nakon lassacskán mindenkinek ilyen háza van. Az új szobát modern bútorokkal rendezik be. Béldi Jánosék mégis a régi ágyban alszanak, a régi székekre ülnek. — Ez is az unokáé lesz. — mondta, mikor délután benéztünk a két ú.i szobába. Hűvös van, foga van a szélnek. A buszmegálló a mázsaház előtt van. Kevesen vagyunk. Robog a busz. Erősen kell néznem a sötét miatt, hogy lássam az utcát. Később, ahogy Béldiék elé érünk, látom, hogy az öreg még kint áll a ház előtt. Kicsit megböki a kalapját. VARGA JÓZSFF tűk a megye többi MEZŐGÉP vállalatánál dolgozó fiatalokat, de sem a szekszárdiak, sem a gyönkiek, sem pedig a várdombiak nem válaszoltak. Mi azért becsülettel teljesítettük, amit elvállaltunk. — Mit vár a kongresszustól? —■ Elsősorban az érdekvédelmi munka javítását, meg áz utóbbi időben megalakult és az ezután létrejövő területi alapszervezetek támogatását. Egyik legfontosabb feladatnak tartom gz ifjúság szabad idejének megszervezését. Ez különösen falun okoz gondot, pedig nem mindegy, hogy az a fiatal a kocsába megy-e esténként, vagy a művelődési házba, az ifjúsági klubba. Mi nemrég kaptunk egy szép helyiséget A napokban bútorozzuk be. Erre a célra a megyei KISZ-bizottság adott ötezer forintot. Most már csak rajtunk múlik, hogy élni tudjunk a lehetőséggel. GYURÍCZA MIHÁLY
