Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-18 / 272. szám
A Népfront a tanácsok tömegpolitikai Vbázisa Irányelvek a tanácsok és a Hazafias Népfront-bizottságok együttműködéséről A tanácsok népképviseleti- önkormányzati jellege, , meg- növekedett önállóságuk és. hatáskörük új, további lehetőségeket teremt a szocialista demokrácia hatékonyabb érvényesítésére, a lakosság és a tanácsok kapcsolatának fejlesztésére, a tanácsok és a - népfrontbizottságok kontaktusainak erősítésére — húzzák alá azok az irányelvek, amelyeket a napokban bocsátott ki a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkársága és a Minisztertanács tanácsi hivatala. A tanácsok 'feladataik • ellátása ‘sörén 'szoros' kapcsolatot tartanak a Hazafias Népfronttal, az együttműködésnek az új tanácstörvény is nagy jelentőséget tulajdonít. A tanácsok és népfrontbizottságok közös munkája már eddig is jelentős sikereket eredményezett — a társadalmi gyakorlat által igazolt jó munkamódszerek, a felhalmozódott értékes tapasztalatok, a , kialakult jó kapcsolatok megfelelő alapot, kedvező lehetőségeket biztosítanak a közös feladatok még eredményesebb végrehajtására. Az együttműködés, legfontosabb alapelve: a közös tevékenység elengedhetetlenül fontos, a tanácsok .nem létezhetnek állandó, széles tömegkapcsolatok nélkül: A Hazafias Népfront az államigazgatás helyi szerveinek tömeg- politikai bázisa. > v •A társadalmi kapcsolatok fejlesztése sokoldalú feladat — hangsúlyozzák az irányelvek. A. tanácsoknáü' ismerniök kell a lakosság véleményét', ^ínind jobban be kell vonniuk a 'V5- irpsok, faiya'k,, népéi £ Mtej feladatok végrehajtásába. Fel kell kelteni az érdeklődésüket a "közügyek iránt, erősíteni kell ’ állampolgári felelősség- érzetüket, s e fontos, többirányú munkában a tanácsoknak' fokozottabban kell tá- m'ftszkodniok a népfront- bizottságokra, a tömegpolitizá- tás fórumaira, a tanácsok tevékenységének segítőire. Ezért a" 'népfrontbizottságoknak is szót kell kapniok a tanácsi programok kidolgozásában, a lakosság széles körét érintő döntésék meghozatalában, azok szervezésében és ellenőrzésében. Az együttműködés elmélyítése a,- népfrontbizottságokra is jelentős - feladatokat ró: jobban, tervszerűbben kell segíteniük a • tanácsi munkát, a tanácsok igazi támaszaivá, a helyi feladatok szervezőivé kell’ válniok. Ä népfrontfórumok alkalmasnak' bizonyultak a tanácsi tervek ismertetésére, megvitatására — ezeket rendszeressé kell tenni. A népfront és a tanács' helyes kapcsolatának kialakítása a közélet megélénkülését, a szocialista nép- képviselet eredményes funkcionálását, az önkormányzati vonások erősödését' hozza magával. Amikor a tanács, vagy a végrehajtó bizottság a jelenÁ Paksi' Téglagyárban november 15-én befejezték a nyersgyártást. Palla József gyárvezető elmondotta, hogy még soha nem gyártottak egy szezonban olyan sok téglát, mint az idén. 19ö7-ben 10 154 000 nyers téglát gyártottak, idén hatezerrel többet, tehát az idei év rekord év a paksi gyárban. Kedvezően hatott a téglagyártásra a kiváló idő, azonban a legnagyobb ..segítés” a dolgozók szocialista versenye volt. A nyersgyártó brigád tulajdonosa az aranykoszorús jelvénynek,- idén a kitüntetéshez méltón dolgoztak. 1 , Paks térségében is hiánycikk a tégla. A tervteljesítés, a rekordnak számító teljesítmény azonban pillanatnyilag még nem enyhíti, a gondokat. A tégla jelentős részét ugyanis majd csak á jövő év elején égetik ki, akkor kerülhet a fogyasztókhoz. A nyerstéglakészítő brigád tagjai mbst befejezték a munkát, néhányan téli szabadságra mentek, mások pedig 3z üzemtakarítással, kazalozással foglalkoznak. A kemencemunkásoknak azonban most kezdődik az igazi szezon. Tavaszig megállás nélkül kell dolgozniok, hogy a készletet tősebb témákat népfrontfórumokra bocsátja, egyben a központi célok elérésén is munkálkodik, felismerve azt a társadalmi gyakorlat bizonyította tényt, hogy a Hazafias Népfront szerveinek működése széles területen függ össze a tanácsi kapcsolatokkal. A szövetségi politikát megvalósító közélet szervezése, alakítása a Népfront és a tanács közös feladata — emelik ki az irányelvek — kétoldalú, kölcsönös érdekeken és kötelezettségeken alapuló együttműködésről van szó, alá- és fölérendeltség nélkül, de körültekintően átgondolt munka- megosztás szerint. (MTI) kiégessék. Úgy kell a kemencét üzemeltetni, hogy legyen idő tavasszal az 1971. évi termés kiégetése után felkészülni az új tégla fogadására, a kemence felújítására. A kemencemunkások arra tettek ígéretet, hogy a nyersgyártók- :■ hoz hasonlóan rekord eredményt érnek el: az égetett tégla minősége jobb lesz, mint az eddigi, az első osztályú tégla arányát növelik az égetés során. Sokan, sokféle fórumon meditálnak, mondanak véleményt, tesznek javaslatot, hogyan, miként lehetne a közlekedési balesetek hétről hétre ijesztő számát csökkenteni. Már-már ott tartunk, hogy egy-egy fekete hétvége baleseti krónikája több halottat, súlyos sebesültet jelent, mint egy kisebb háború veszteséglistája. Ha az okokat kutatjuk, egyebek között igazat kell adnunk egy, a televízióban a közelmúltban elhangzott megállapításnak: közlekedést kulturáltságunk messze elmarad a járRekord Pakson 10 160 000 nyers téglát készítettek a szezonban A néma szivattyúhoz ötszáz űrméter üzemanyagot tartalékolnak, A gépház csendes, ragyogóan tiszta. A szivattyúk sárgaréz alkatrészei úgy ragyognak, mint gondos háziasszony edényei. Tisztaság, rend és nagy-nagy csend van a hátai szivaty- tyúházban. ’ j Fél éve dübörögtek utoljára a motorok. Másodpercenként négy és fél köbméter vizét zúdítottak a Szekszprd—bátai csatornából a Duna irányába. Most nincs víz a. csatornában, nem működtetik a gépeket. A három szivattyú körül csak két ember dolgozik. Mindig akad munka. A szivattyúknak állandóan üzemképesen kell állni. Gsankó János főgépész mondja: „Ha úgy adódna a helyzet, fél napon belül elindulhatnánk a gépekkel. Minden rendben van”. Ha úgy adódna! Az árvédelmi készültségi szolgálat egy. állomása a,bátai. Itt akkor működtetik a gépeket, ha a Sárköznek sok a talajvíz, ha a csatorna megtelik. Akkor aztán éjjel-nappal. Tulajdonképpen eléggé komplikált szerkezetekkel van felszerelve ez a szivattyúház. 1896-ra, a millenniumi évfordulóra készült el a hátai szivattyúház. Sárgult-barnult fényképek őrzik a főgépész műhelyében az építés módját: bő gatyás kőművesek, sok-cok állvány, és sok tégla. A Láng Gépgyárból kerültek a szivattyúk ide, de akkor még gőzgép hajtotta mindegyiket. A negyvenes években alakították át a meghajtó szerkezetet, pontosabban: új gázmotorokat szereltek fel. Amikor az egyenként 160 lóerős motorok dolgozni kezdenek — remeg a föld, füst árasztja el á falut — óránként egy űrméter tűzifát használnak el üzemanyagként. A fatüzelésű kazánokban gázt fejlesztenek, tisztítják és csak azután vezetik a motorokhoz. Húsz ember kell a motorok kiszolgálásához. A tűzifát a telepről behordják a fűrészelőbe, onnan aprítás után a kazánházba, feldobálják a tüzelőhelyre, majd a generátorba (kazánba) rakják. A szivattyútelep építésének idejében a Szegzárd —Bátai Árvédelmi Társulat azért vásárolt „fa- gázas” motorokat, mert az ártéri erdőben bőven termett üzemanyag és az olcsó munkaerőért sem kellett sokat kutatni. Ugyanis a bátai szivattyúkat rendszerint a tél utolján indítják el, amikor még más árvédelmi munkát nem tudnak végezni. Az üzemnapló szerint évente 1200—1900 üzemórát járatják a gépeket. De úgy készülnek, s a gépeket mindig olyan állapotban tartják, hogy akár egész évben is dolgozhatnának . .. Valószínű azonban, hogy ezek a régi gázmotorok, centrifugál szivattyúk rövidesen nyugalomba vonulnak. Ugyanis készülnek a tervek egy új bátai szivattyúház építésére. Ezek szerint villanymotoros szivattyúkat, új gépházat, kiszolgáló műhelyeket stb. építenének a nem is olyan távoli jövőben. Csak pénz kellene hozzá: húszmillió forint, és csak tizenhét van. Egyébként a szivattyútelepen minden a hetven évvel ezelőtti életre emlékeztet. A sajátos. haiigulatot árasztó hatalmas fekete gépek, a ragyogó tisztaság, és a csend olyan érzéseket kelt a látogatóban, mintha ipartörténeti múzeumban járna. E hitéből csak a villany- bojleros korszerű fürdő, a villanykályha fűtötte ebédlő téríti el. Egy éve készült a dolgozók részére. Addig még lavór sem volt itt. „Vízzel dolgoznak, minek akkor a fürdő" — volt valamikor a „gazdák” véleménye. PALKOVACS JENŐ Költekezési hajrá X Attól tartok, legalább egy fél évtizedet átaludt egy vállalati propagandista, s így került a hirdetés a lapok hasábjaira, amely a vállalatok év végi vásárlásaihoz ajánlott különböző drága berendezéseket. Legjobb tudomásom szerint a vállalatok már régen nem az évszakok szerint vásárolnak, hanem szükségleteik, s pénzük szerint. Igaz, legjobb emlékezetem szerint egykor nem így volt. Különböző kereteket el kellett költeni, hogy következő évben se csökkenjenek ezek a keretek. Hogy mi származott ebből? Például egy kollégium folyosóját telerakták szekrényekkel. A szegény mérnökhallgatóknak nem akkor, ösztöndíjas korukban, hanem harminc esztendő múltán, főmérnökként is aligha lesz annyi holmijuk, hogy megtöltsék ezeket a szekrényeket. Ezzel szemben az ágyak recsegtek- ropogtak, éppen csak, hogy szét nem estek. A gondnok széttárta a kezét: mit csináljon, év végén kapott pénzt az egyetemtől, hogy nehogy megmaradjon. És Ő szekrényeket vett rajtuk, mert ágyakat nem kapott, s az volt a dolga, hogy elköltse a pénzt. Aztán emlékszem arra is, amikor tnunka- helyemen egy ködös és már meglehetősen vidám hangulatú szilveszteri napon villámgyorsan kicserélték az ösz- szes függönyöket. Merthogy az év végén maradt pénz, el kellett költeni. Hogy a falak ragadtak a piszoktól? Istenkém, festeni nyáron kellett müven szamanan n oveiteuese mögött. Természetes jelenség, és na. gyon jó dolog, hogy közutain- kon egyre több a gépkocsi, hiszen az életszínvonal növekedésének ez is egyfajta kifejezője. Ezzel jár együtt, hogy jobb utakra, szélesebb javítókarbantartó hálózatra van szükség. De leginkább arra, ami tulajdonképpen pénzbe sem kerül; a közlekedés kulturáltságára, tehát az emberek magatartásának olyan megnyilvánulására, amely minden módon segíti a balesetek meg. előzését. Mégis az utakon sokszor inkább az elrettentő példával találkozunk. A közlekedés biztonságát szolgálta például, amikor az útjelző kövekre — a „kerékvetőkre” fényvisszaverő esi. kokat ragasztottak: az úttest egyik oldalán vörös, a másikon fehér fény-sor szinte vezette sötétedés után a gépjárművezetőket. Mégis, mit tapasztal a járművezető történetesen a 6-os út bonyhád—szekszárdi szakaszán? Azt, hogy ezeknek a fényvisszaverő csíkoknak szin. te egytől egyig lába kelt. Néhány betonoszlopon csupán a szomorú maradványaik pislognak — már ami a leszedege- tési kísérletek után megmaradt —, hirdetve néhány, vagy valahány ember korlátoltságát. Lehet, hogy a kifejezés erős, de mást nem lehet találni arra, amikor valaki — lesve, nehogy észrevegyék — ne. kiáll levakarni egy, vagy több fényvisszaverő csíkot, hogy az után felragassza a gépkocsijára, a motorjára, a kerékpárjára. Vagy akár egyszerűen azért letépi, hogy ne legyen ott? Egyszerűen nem lehel magyarázatot találni az ilyen — még csak gyerekesnek sem mondható — magatartásra, mert az ilyen korlátolt vaka- rászóknak még csak eszébe sem jut, hogy nem csupán díszként'ragasztották fel azo-1 kát a bizonyos csíkokat, az ál. I lám pénzén. BI. i volna, s akkor nem mertek költeni, nehogy év végére ne legyen. Év végén meg nem mertek nem költeni, nehogy megmaradjon. Pedig a forint nem kér enni. Békén megvan a pénz, ha megvan, s nem költjük el. Ma már nevetséges emlék csupán az egykori vállalati év végi költekezési hajrá, a humoristák, a vicclapok egykori kedvelt témája. Mint annyi régi gazdasági gyerekbetegségen, ezen is segített az új gazdaságirányítási rendszer. S kiderült, hogy ugyanannyi pénz jóval több, ha okosan, s nem kapkodva, különböző áltörvények szerint használjuk fel. Ezért is jósolok nagyon kis hatást annak á bizonyos hirdetésnek. Persze, egészen más a helyzet, ha nem a vállalótok, hanem a lakosság év végi költekezéséről van szó. Tudvalévőén év végén van a karácsony^ s a negyedik negyedév a kereskedelmi forgalomban mifti dig mindent felülmúlt. A világ egyik legtermészetesebb dolga ez. Karácsonykor az emberek meg szokták egymást ajándékozni. Az ajándék pedig pénzbe kerül, s az a bolt kasszájába: emelkedik a kereskedelem bevétele. A boltok ezért jó előre fel is szoktak készülni a csúcsforgalomra! Alánosán feltöltik az árukésZJ létükét, kisegítőket állítanak be, várják .a kedves vevőket és nem kevésbé kedves péiW züket. Sok rokonszenves vonás vág ebben a rohamban. De sok elgondolkoztató is. Amennyire természetes, 'högy az emberek megajándékozzák családtagjaikat, barátaikat, annál tér* ’fnészeteileneséí>'&/' ha valáki az év végét amolyan pénzszórási versenynek fogja fel. És aki számára az ajándék csak akkor ajándék, ha nagyon sok pénzbe kerül ... A legtöbb ember bizony, szorgalmas és nehéz munkával keresi a forintjait, s ha nincsenek is anyagi gondjai, azért meg kell gondolnia, hogy mire mennyit költ. És rendszerint meg is teszi, már csak azért is, mert nem tehet mást. Kivéve az év végét. Amikor némelyek számára szinte törvénynek számít, hogy minden megtakarított pénzt az utolsó fillérig el kell költeni. Ezért, s nem elsősorban a rendszerint ködös és fagyos időjárás miatt, számít a január olyan kibírhatatlanul hosszú hónapnak... Nem vagyok sem a karácsonyi ajándékozás, sem a kereskedelem ellensége, de a saját pénzemé sem. Mert. iga?., ugyan, hogy sokak számára nagyobb ünnep az ünnep, ha „mindent bedobtak”, de az, is. hogy később aztán sokan nyögik az erejükön felül vállalt kiadásokat. A forint akkor sem kér enni, ha a pénztárcánkban — vagy a takarékban marad. S talán a január sem tűnik majd olyan fagyosnak és ködösnek, ha előre nem költjük el a januárra esedékes fizetésünket. Ettől függetlenül csak hirdessenek, ajánlják portékájukat az üzletek, az áruházak. Mutassák meg, mi mindent kínálnak nekünk a pénzünkért. Hogy viszont mire adjuk a pénzt, azt mi döntjük el... Népújság 1971. november 18Kerékvetők — és korlátoltak
