Tolna Megyei Népújság, 1971. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-16 / 270. szám

A térképen még nem található Átkelt a Tiszán a Barátság II. olajvezeték Á télre tekintve Ha hosszan elnyúlott. is ez az idei ősz, hovatovább már hidegen világosodik az égbolt. A télre készülünk, s a téli falu képéhez vajon nem tár­sul-e hozzá még mindig va­lamiféle ősi mozdulatlanság asszociációja, amely úgyszól­ván rátelepszik ilyenkor erre a világra?.-.. Vajda János, a múlt század markáns költője még így ír­hatott: ,,Télen ót, amikor a nagy hó minden külső munkát lehetetlenné tesz, a jó gazda kosarat köt, szerszámait told- ja-foldja, hogy az idő kárba ne vesszen.” Mar ebben az év­században ugyan, de hasonló­képpen fogalmaz egyik télen játszódó novellájában Tömör­kény István: „Hosszú és unal­mas napokból áll ilyen tájban odakünn az élet. Csak téblá- bolnak az emberek”. Jól tudjuk, hogy sok minden visszavonhatatlanul elmúlt, és folyton-folyvásv elmúlóban van, ami akár még tegnap is fontos jegye volt ennek az összképnek. Mert mindenek­előtt: állíthatjuk-e napjaink­ban, hogy a falu egyenlő a mezőgazdálkodással? Szinte közhelyszerű a válasz, hiszen köztudott, hogy éppenséggel kisebbségbe kerültek a terme­lőszövetkezetekben, állami gaz. daságokban foglalkoztatottak szerte az országban, így a fal­vak jórészében is. Ez nem zárja ki, hogy ma­napság is találkozunk hellyel- közzel olyasfajta tétlenséggel, amilyenre az idézett írók utal­tak, hiszen az évszakok múlá­sa, az időjárás változatlanul megszabja keretét az élelmi­cikkek előállításának. Mégis, joggal mondhatjuk, hogy az egész élelmiszergazdaság ipa­rosodásának izgalmas korát éljük, ami bizonyos értelem­ben azzal is jár, hogy csökken az idényszerűség, adódik mun­ka a havas hetekben is. Nem pusztán, arra gondolunk, hogy jó néhány részlege van már a gazdaságoknak, amelyek télen- nyáron foglalkoztatnak embe­reket. Hanem arra, hogy két­ségkívül több idő jut ezekben a hónapokban a felkészülésre: a jövő esztendeire éppúgy, miként a következő évek mun­kájára is ilyentájt gyűjthet tudást a parasztember. Vagyis a tél egyszersmind és hagyományosan a tanulás, a szellemi izmosodás ideje, ami. dón a termelőszövetkezeti szö­vetségek sorra-rendre hívnak össze különféle tanácskozáso­kat, tanfolyamokat. Nincs az a szakember, akinek a techni­kumokban, főiskolákban fel­gyülemlett tudása meg ne kopna — a gazdagon áramló ismeretekhez való felzárkózás mindenkinél elengedhetetlen, aki valamelyest ad magára. Fock Jenő miniszterelnök említette, hogy a Parlament­ben tartott gazdasági aktíva­értekezleten, hogy a mezőgaz­daságban ,.a legutóbbi eszten­dők változásai minőségi jelle­gűek”. Az máris bizonyos, hogy az 1971-eg esztendő minden eddiginél nagyobb termelési értéket produkál a magyar mezőgazdaság történetében! Nőttek a növénytermesztési ho­zamok, kedvező folyamatok in­dultak meg — összhangban a negyedik ötéves terv legfőbb célkitűzésével — az- állat- tenyésztésben, az élelmiszer- gazdasági vertikumot jól kitöl­ti. kiegészíti megannyi, ko­rábban melléküzemnek mon­dott tevékenység. A számviteli szakemberek dolga lesz éppen e számukra aztán korántsem tétlen hetek­ben elemezni, mit mutat jöve­delmek, pénzügyek dolgában az összkép? Másfelől azonban újra csak azt hangoztathatjuk: mind nekik, mind más szak­embereknek, de valamennyi termelőszövetkezeti és állami gazdaságban dolgozónak már- már egyik alapvető tennivaló, ja. hogy a-következő hetekből mind több időt csípjen el ön­művelésre. Ez ugyanis ma talán egyik legfőbb, a gépesítéssel, egyéb tennivalókkal mindenképpen egyenrangú előfeltétele annak, hogy a mezőgazdaság minőségi változásai töretlenek maradja­nak. Keresztényi Nándor Talajerő-utánpótlás ezer vagon tőzeges felsállal A városi hulladékot nem érdemes hasznosítani — Új tőzeg-lápifold bánya Kajdacson A Tolna megyei Talajerő- gazdálkodási Vállalat tevé­kenységéről így ősz táján sok­kal többet beszélnek, mint év. közben. Érthető, hisz a mező- gazdasági üzemekben — és a kerttulajdonosok körében is — ilyenkor mérik fel: mit hasz­nált a szerves trágya, és meny­nyit, milyen minőségben ren­deljenek a következő évben. A tőzeges fekál. mint a szer­ves trágya legkönnyebben be­szerezhető fajtája, felkeltette a mezőgazdasági üzemek ér­deklődését. Nyolc-tíz éve még alig lehetett eladni, ma pedig nem tudnak annyit készíteni, hogy az igényeket kielégítsék. Az idén több mint húsz Tol­na megyei termelőszövetkezet volt vásárló a talajerőgazdái. kodásnál. öcsény, Medina, Szakály, Kisdorog, Kéty ter­melőszövetkezetei nagy meny- nyiségben vásároltak. Érdekes, hogy a hegyes-dombos kisdo- rogi, és kétyi tsz-ek milyen nagy mennyiségben vásárol­ják a fekálos tőzeget. De az állami gazdaságok is vásárlók: Paks és Szekszárd állandó ve­vő. Főleg a szőlészetet, a gyü­mölcsösöket szórják meg így ősz táján a kiváló minőségű szerves trágyával. Da új vásár­lók is jelentkeztek: a szek­szárdi kertek gazdái. Három­száz. vagonnyit adtak el. Az újtelepítésű szekszárdi kisker, tek földjének termő erejét kí­vánják növelni. Lesz-e a jövőben elegendő fekál-trágya, hogyan tudják a növekvő igényeket kielégíteni? Németh József igazgató el­mondotta, hogy újabb tőzeg­bánya nyitását tervezik Kaj- dacs térségében, s az innen kibányászott lapos földet hasz. nálják’ majd a sertéstelepek felsáljának alapanyagául. Ugyanis több termelőszövetke­zettel tárgyalásokat kezdtek az új állattenyésztési telepek hul­ladékának hasznosítására. Amennyiben ez a terv sikerül, az üzletet a tsz-ekkel meg tud­ják kötni, úgy jelentősen nö­velhetik a trágyakészítést. ­Sajnos nincs mód arra, hogy a városi „kommunális” hulla­dékot hasznosítsák. A hulla­dék összetétele olyan, hogy a most ismert válogatási mód­szerek nem gazdaságosak. Az olyan nagy városokban, mint Drezda és Varsó, ahol korsze­rű hulladékhasznosító telepek működtek, sorra megszüntetik üzemeltetésüket és visszatér­nek a hulladék földeléséhez, így nem várható, hogy az egy­re jelentkező igényt a városi hulladék felhasználásával elé­gítsék ki. Tavaly, ezer vagon talajerő­pótló anyagot adtak el a me- mezőgazdasági üzemekben. Idén ennél több fekálos tőzeg trágyát készítenek, és a terv szerint halad a. vállalatnál a munka. Az 1971. évi időará­nyos tervet teljesítették. Igaz, a munkához kedvező az idő­járás is. Viszont az eszközök kihasználása, a szállítások üte­mezése, a vevők kielégítése sok gondot okozott év közben. Most a jövő évre készülnek; a tőzegkitermeléshez készítik, a terveket, sorolják a rendelő­ket. Jövőre is egyenletesen, a rendelők kívánsága szerint szeretnék szerződéseiket telje­síteni. búcsúzta a Kisvasút (Szabó István felvétele) .. A május 27-ig érvényes vasúti menetrend szerint a „keskenynyomközű gazdasági kisvasút” reggel 5 óra 10 perckor indul Iregszemcséről, s 6 óra 16 perckor érkezik Nagykónyiba, ahonnan négy perc múltán vissza is fordul. Ötször teszi meg az utat. míg hatodszorra Medgyesnél visz- szaíordul. De ez csak elmélet­ben van így, a menetrend lapjain, a valóságban a „kes- kenynyomköznek” csak a nyo­ma maradt, miután a síne­ket már a legtöbb helyen föl is szedték. A hajdani vasút mellett pompás, „szélesnyom- közű” műút halad, aminek viszont a térképen nincs nyo­ma. Szeptember elsején nyi­tották meg, s ekkor köszönt el végleg a masiniszta. Aki Iregszemcséről indul, csak az újiregi táblát látja, mert több millió forint futot­ta a valóban korszerű műútra, de úgy látszik, útjelző táblára már nem volt pénz. így az olyan gyakorlott gépkocsiveze­tő is, mint Kettinger Károly, aki a megye minden zugát ismeri, ugyancsak elcsodálko­zik: hol is vagyunk?­Az út mentén házak sora­koznak, de gépkocsi azelőtt erre nem tudott járni, s táb­la itt sincs, úgy látszik, való­ban kevés a pénz. Szerencsé­re megpillantunk valakit, meg­állunk, s bemutatkozunk, — Szabó István vagyok, a gabonafelvásárló raktárveze­tője. Ez pedig, amit itt körbe látnak. Medgyes-puszta. Az út? Alig két hónapja van, persze, hogy nincs rajta a térképen. Azelőtt Nagykónyiból Tamási felé kellett kanyarodni, ami j nagy kerülő. Most mi is el­érjük a Balatont, mindössze 34 kilométer ide. De nemcsak a medgyesiek- nek jó az új műút. a dombó­váriaknak is, akik Nagykónyin . át 68 kilométert utaznak Sió- j fokig. Ilyen körülmények kö- ; zött természetes, hogy a kis­vasúira többé nem volt szük­ség, az autóbuszok gyorsab­bak is. kényelmesebbek is. Medgyesen hetven család él. Szétszórt település, minden ház körül nagy kert húzódik, s minden háztetőn televízió-an­tenna. Szabó István gyorsan számolni kezdi, hogy nemcsak televízió van, motor is, jó néhány autó is. Most. hogy az új út elkészült, nyilván több is lesz. De más is van Med­gyesen, — fiatalság. — A hetven család fiaiból két futballcsapat is kikerült, — mondja, némileg a gazda büszkeségével, hisz ő az in­téző s edző is egyszemélyben. A futballnak mindenképp nagy lehet a becsülete Medgyesen, mert a lelkesedésből öltözőre, sőt fürdőre is futotta. A lel­kesedés sok mindenre képes: a Pesten. Fehérvárott, vagy jobb esetben a környéken dol­gozó fiatalok hét végére rend­szerint hazajönnek, mert ahogy Szabó István mondja, szeretik ezt a helyet. Mit szeretnek rajta? Meg­gyesnek nincs műemléke, a táj sem különös, s még a két futballcsapat kedvéért sem szoktak száz kilométereket utazni. Az otthont szeretik, amit — s ezt az idegen rögtön föl­fedezi — gondos kezek foly­ton szépítenek, gazdagítanak. — Mi nem félünk attól, hogy elnéptelenedik a falu, — mondja Szabó István. — Most meg, hogy elkészült az út, a világ is közelebb jött hozzánk. Csak azt a fránya táblát ten­nék már ki, mert bizony gyakran megtörténik, hogy csak tévedésből jönnek mi­felénk. Velünk is ez történt. (cs.) Tiszapalkonya térségében az építők átvontatták a Tiszán a 340 méi?r hosszú és 150 tonna súIstí szigetelt ikervezeté­ket. A nagy pontosságot és szaktudást igénylő munkánál »különleges csigasorral és 250 lóerős szovjet traktorral von­tatták víz alatt a csővezetéket. • ** a» (MTI foto — Fényes Tamás felvétele—KS) Importálják az ivóvizet Rotterdamba Nélkülözhetetlen „Köpje Koffie”-jüket, csésze kávéju­kat, a rotterdamiak rövidesen garantáltan kristálytiszta nor- végiai vízzel főzhetik. A drága nedűt hajón szállítják Hol­landiába. Az első húszezer literes próbaszállítmány már be­futott és kétliteres adagolásban, 1,12 guldenért került for­galomba. Az üzlet a magas ár ellenére is kifizetődőnek tűnik. Ugyanis a Rajna menti gyűjtőmedencéből származó saját ivóvíz sótartalma jelenleg literenként 550 milligramm, vagy. is jócskán az „ízhatái” felett van. A minőségromlás hatásá­ra az utóbbi hetekben száz százalékkal emelkedett az ás­ványvizek importja is a Német Szövetségi Köztársaságból, Belgiumból, és Franciaországból. Mindez a világ elszennye­ződése nagy problémájának része. A holland hatóságok el- I határozták, minden vegyi eredetű hulladékanyak és mellék- termék jegyzékbe vételét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom