Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-10 / 239. szám
A rí • -mim \)u*pam «tom!* f? *«**«*■ hM^tsvir 4r tV» qt* u ftrvt* frd *ur «4#t «•né*' m mgwim óm ftotr* 4wr<^ur t»u*£*r Wrrua jpwcft rnwí <r wuátlriw <kim teiwní# <píwf A^frni wpt juh*** fäfk T nr$Är*itf *?s Kínmuwk fw*r.' «er« rt'díwf^vt <j«ew wf ff*« yttWíkx fW $*» trtlfcf rUfi»íS#> K &a«d«ro,*'Wd A ma ismert első oldal szövegkezdő iniciáléja, amelyből dr. Karsai Géza kibogozta a szerző nevét. HEGEDŰS LÁSZLÓ: /. VIDÉKI ÜNNEP Enyhe, őszelőt idéző vasárnap. Barack, s gyümölccsel rakott szilvafa, elől kevéske tisztás, virágágyak: ennyiből áll a kis ház udvara. Tenyérnyi gyep, amelyben több a mályva, üdülőt játszat félnapig velem. Nézhetek muskátlira, violára s ringó gyümölcsre, bár másnak terem. De enyém a nap drága lanyha fénye, míg a palánk árnyéka el nem ér, szellő s a lomb. S a szomszéd kert zenéje, dal és harmonikaszó. Elalél, majd fölvidul szivem, pezsdül a vérem. A lélek már zenére szomjazik. Szerény vidéki öröm, de beérem ennyivel is, hallgatnám hajnalig. Másnak indult e vers; a férfiének, asszonykacaj és gyermeknevetés, maga a nyers örömü, kedvű élet beleszólt: fogadd el, nem is kevés. Tangóra tviszt, hallgató, büszke csárdás. Mit tehetnék mást, kedvvel hallgatom. Haragudtam, de most már szinte áldás, mondhatom végül: volt egy víg napom. WIT STWOSZ 12 FESTMÉNYE egy falusi templomban Minden bizonynyal helyesbíteni szükséges majd a középiskolai Történelmi Olvasókönyv forrásszemelvényeinek azt a részét is, amely a Gesta Hungaro- rum-ról szól: „III. Béla .névtelen’ jegyzője művének előszavában magát P. mesternek (P. dictus. magister) nevezi” — olvás- hatjük. „P. mester neve mögött valószínűleg Péter esztergomi prépostot kereshetjük.. A mindössze 26 oldalnyi kódexről —- -1746-ban került napvilágra a bécsi levéltárban — és szerzőjéről könyvtárnyira bővült irodalom szól. Most már meg- cáfolhatatlanul állítható dr. Karsai Géza kutatási alap ján, hogy Anonymus : — Pósa, boszniai püspök, aki Juliánus barát vér szerinti testvére volt! Mindketten IV. Béla bizalmi emberei. Bizonyosság erre a Gesta Hungarorum első, •úgynevezett törölt oldaláról ultraviola eljárással készített fényképfelvétel, és a Kassai Kódex „Exodus Fratrum” fejezete, Az ultraviola felvétel előhozta a középkprban kivakart szöveg és rajzok nyomait. A törölt szöveg első négy soráról készített felvételek és nagyítások alapján rekonstruálni lehetett a Gesta eredeti ajánlását, amely így szól: „Pósa, akit püspöknek neveznek, a hittudomány magistere és az egyházjog doktora, egykor Ugrin kalocsai érsek teljhatalmú megbízottja, a boldog emlékű, legdicsőségesebb Béla király belső titkára, Ugrin spalatoi érseknek, legkedvesebb barátjának, a tiszteletre méltó fér. finak, az írástudás kedvelőjének, a hittudomány magiste- rének üdvözletét és kérésének eredményét (ti. a jelen művet) küldi.” A másik perdöntő bizonyíték, a Kassai Kódex már idézett fejezetében áll: „Ugyanígy ebben az évben (1232) alapították a testvérek a jászvásári (Jassy) kolostort, a kunok fejedelmének ajándékából, de a munka még nem volt befejezve. amikor az alapítót, a Kalánok híres nemzetségéből származó Pósa testvért Bosznia új püspökévé nevezték ki. Tudós férfiú volt, Bolognában sokféle tudományt tanult, és világtérképet, több általa írt könyvet, köztük a magyarok viselt dolgairól szólót is ajándékozott (az üj kolostornak). Mivel vonakodott elfogadni a püspöki méltóságot, ezért Jor- danus testvér, a rend magistere (általános főnöke) enge- ■delmességi fogadalma erejével kötelezte erre. Az engedelmes- ségi nyilatkozatát tartalmazó levelet fráter Julianus, az új püspök vér szerinti testvére (vitte el) a római kúriába, mert bejáratos volt' a pápá. hoz.” Dr. Karsai Géza előtt az Anonymus-kutatók többsége a Gesta Hungarorum szövegének különböző elemzéseivel, más nemzetek hagyományainak összevetésével igyekezett fén>: deríteni a szerző voltára, a mű kel:(középének korára, a pannonhalmi főkönyvié •'>** 1947. óta foglalxcztatja ez a téma. Dr. Karsai szerint a kézirat legfőbb ékessége az élénk zöld színben pompázó, hatalmas, szövegkezdő P betű. A P iniciálás rajzai feltűnő hasonlóságot mutatnak IV. Béla király egyes okleveleinek iniciá. lé-díszeivel. Az iniciálét tovább vallatva kiderült — a régi monogram- technika elveinek megfelelően — a P magában rejti a szerző nevét is. A P öblében O betű van, annak belsejében jól kivehető a V, ez — a középkorban U-t jelentett —, a P öblének szélében, ef. első sor vonalában, az ultraviola sugárral készített felvételen elő. tűnik a név második szótagja, a „sa”. Együtt tehát a név: Pousa, vagyis Pósa. A Gesta írója nagyon jól ismeri a tatárjárás, általában a mongol hódítás részleteit. Föld. rajzi tájékozottsága is elárulja, hogy Pósa (Anonymus) IV. Béla korában munkálkodott. A magyarok őshazáját például egészen a Távol-Keletre helyezi, Góg és Magóg bezárt népeinek nyugati szomszédságába, ezt a területet azonosítja a tatárok hazájával. De ki tudhatta volna ezt Juliánus előtt? Ö hozott először híreket egész Európa számára a tatárok mozgolódásáról, hogy elérték az Etil-t (Volga). Batu 1237- ben kelt át a befagyott óriás folyamon. Ezt az átkelést és a Juliánus elbeszéléseiből származó adatokat tükrözi a Gesta 7. fejezete. A kivakart első oldalról készített ultraviola és rétegfényképek alapján előkerült szöveg és rajzok ugyancsak erre utalnak. A technika segítségé, vei vált ismét láthatóvá a kivakart első oldalon készített, majd törölt rajzok, injeiálé- kezdések sorozata. Pósa, dr. Karsai Géza szerint 1190. körül születhetett, valószínűleg a Baranya megyei Csele faluban, a Kalánok hírneves udvarházában. Apja L Nána, apai nagybátyja L Ka. Neve van a Névtelennek BS Juliánus testvérek voltak Ián. Pósa kétszer nősült. Az első felesége Pót nádor leánya, Erzsébet volt, akitől három gyermeke született: II. Nána 1— aki később átvette birtokait — Luca és még egy lány. A ma embere számára bizonyára meglepő, hogy nős ember miként lehetett domonkos szerzetes. Amikor Pósa élt, ez nem ritka eset. Az előkelő származásúak családot alapítottak, s ha kedvük volt hozzá, később papi pályára léptek. Ekkor azonban elhagyták feleségüket, gyermekeiket. Pósa sem tett másként, erről val. lanak a régi oklevelek. A második feleség a pécsi káptalan egy 1255-ös oklevelében, mint „realicta nobilis viri Pouse, patris Nane Comitis” és „do- mina de Bozna” (Nána ispán apjának, Pósa nemes férfinak elhagyott neje és Bozna úrnője) szerepel. Mivel a boszniai birtok a második asszony kezelésébe került, az itthonia. kát Pósa elsőszülött fia, II. Nána vette át A bolognai egyetemen az egyház jogi doktorátust szerezte meg, Párizsban a teológiai doktorátust, vagy ahogy akkor mondták, a magisterséget. Hazatérve — mint a Kassai Kódexből idéztük — nemsokára Bosznia püspökévé nevezték ki. A kinevező bulla minden részlete jelentős. Pósa ajánlói IV. Béla, maga Theodorikus — milkói kun püspök —, Theu- ton János és Ugrin érsek lehettek. Pósa gyakran szerepel királyainak okleveleiben a megemlített országnagyok kö_ zött IV Béla és V. István alatt. Kun Lászlót 1272 szeptemberében koronázták királlyá, ez a momentum tükröződik a kivakart első oldal aljának rajtán is, Pósa ezután halt meg. Több mint 22Ö év után a Gesta sárgult lapjairól lepergett a titokzatosság, a névtelen szerző kitétel helyére bátran odaírhatjuk: Pósa, a „boldog emlékű, legdicsőségesebb Béla király” belső titkára írta meg a magyarok történetét a Gesta Hungarorumban. SZABÓ ZS1GMOND , Krakkótól északkeletre, Ksi- aznice Wielkie faluban felfedezték Wit Stwosznak, a XV “XVI. század egyik legnagyobb európai művészének tizenkét festményét. Wit Stwosz számos híres szobrán • kívül festményeket és grafikákat is hagyott maga után. Mindeddig csupán négy Stwosz-festmény volt ismeretes (amelyeket az NSZK-beli Münnerstadtban őriznek) és 10 kisebb rézmetszet. Lengyelországban eddig nem bukkantak Stwosz-képek- re. A felfedezésre Z. Kepinski professzor jutott, „Wit Stwosz a reneszánsz vallási ideológiáinak kereszttűzében” c. könyvének munkája során. „A Megváltó-oltár” alcímet viselő munka Stwosz második legnagyobb alkotásának monográfiá. ja (a legnagyobb a krakkói Mária-templomban lévő főoltár.) A Kepinski professzor által felfedezett tizenkét festmény mindegyike 130x83 cm nagyságú, amelyek egy ^ún. pen- taptichon, azaz öt részből álló oltár négy szárnyán helyezkednek el (a középső rész szobrokat tartalmaz). Az oltár a Boldogasszony mennybemenetelét ábrázolja. Az oltár kinyitásakor a belső szárnyakon négy kép Mária anyaságát mutatja be, a becsukás után látható nyolc festmény tárgya pedig Krisztus keresztútjánalc egyes jelenetei. A négy első kép teljes egészében Wit Stwosz sajátkezű műve, a külső szárnyakon azonban fellelhető a tanítvány kezenyomr. A Ksiaznice Wielkiében lévő oltáron az 1491-es dátum olvasható, amely a Mária-oltár (1489) és Jagelló Kázmér szarkofágja (1492) elkészítésének időpontjai közé esik. Z. Kepinski kimutatta, hogy Wit Stwosz későbbi munkáiban, a rákövetkező három évtizedben (1491—1523) sokszor alkalmazta azokat a művészi ötleteket, amelyekkel a ksiaznicei festményeken élt első ízben. A „ksiaznicei” elgondolások és részletek feltűnnek még Stwosz legkésőbbi munkáiban is, többek között a Megváltó-oltáron, amelyet fiának, dr. Andrzej Stwosznak, a nürnbergi karmeliták rendfőnökének készített. A felfedezés jóvoltából Lengyelország lett a neves művész, Wit Stwosz legtöbb festményének birtokosa.
