Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-12 / 240. szám
Mi a véleményed Ge A szántó körülveszi a hazat, nem értem, hogy került oda a'll ■•hulla, nyomok nélkül! Jk\ rőt hoz a boltból. A készülő emeletes házon befejezik az előző nyolc órában sem valami mutikaverseny-tempójú tevékenykedést, és hazamennek az utca végét átmetsző pataknál, az áteresz építésén szorgoskodott munkások is. A jövő-menő emberek általában köszöntik egymást. Kivétel egy mogorva férfi, aki két esztendő alatt sem értette meg, hogy a városnak ez a része, bizony, egy kicsit falu, ahol másféle udvariassági normák érvényesek, mint a Nagykörúton. A köszöntés nem formaság, segítőkészség is van mögötte. Bármikor el lehet menni a hetedik szomszédba egy kalapácsért, és ha valaki történetesen elfelejtett kenyeret hozni a boltból, a harmadik szomszédasszonytól holnapig biztosan kap. Az utcának nincsenek különösebb eseményei. Másfél éve kőlapokkal borították az egyik járdát, néhány hete pedig valaki megvett egy roskatag házat, bevakolta, kimeszelte és most a mi utcánk egy emberi lakhellyel gazdagabb. Az utcában különösebb em_ berek sem laknak. Csak amolyan hétköznapiak, akikből még akad néhány millió az országban. (ordas) Must — tizenötért VJ égefelé közeledik a szü- T ret, a szőlő nagy részét már leszedték a tőkékről. Naivabb emberek ezért is gondolták, hogy most aztán lesz elég szőlő a boltokban, utcai standokon, mikor legyen, ha nem most. Lett is, gyönyörűszép, nagy szemű, kilós fürtök kínál, ják magukat. S rajtuk a cédula: bolgár import. Eltűnődtem, hogy miért kevés egy szőlőtermelő országban szőlőszezonban a hazai szőlő? És töredelmesen bevallom, hogy magamtól soha nem jöttem volna rá a dolog nyitjára. Szakembereket kellett megkérdeznem. Nos, ők azt mondták, hogy. ez teljesen természetes, bár nagyobb a szőlő termőterülete, valamivel több is a termés, mint tavaly volt, miután szerencsére termőre fordult az 1961—65 között újonnan telepített mintegy 100 ezer holdnyi szőlő is. Hallgattam csak és vártam közben, hogy mikor jön már az „azonban” ... Nem várattak sokáig... Azonban — emelte fel ujját és hangját az egyik szakember — nálunk egy kis baj van a szőlő struktúrájával. Ezen megint eltűnődtem, mert szegényes ismereteim szerint a szőlőnek van kocsánya, héja, magja, leve, cukortartalma, no, de struktúrája? Ám a szakember ezt is megmagyarázta, mondván, hogy nálunk hagyomány a borszőlő, viszont alig van tradíciója a csemegeszőlőnek. így aztán cseppet sem lehet csodálkozni, hogy a jelenlegi struktúrában a terméshozam több mint 90 százalékából bor készül és csak 3 fennmaradó csekély részt értékesítik gyümölcsként, világos, nem? Persze, hogy világos. Jómagam ugyan szeretem a szőlőt, mint gyümölcsöt, de egy ember az csak egy ember, az ilyen egyen bolgár csemegeszőlőt és vesse alá elfajult ízlését a nagy többség akaratának, mert azt is a szakemberektől tudom, hogy népünk borivó nép. Vagyis, ha ránéz egy fürt szőlőre, abban nem gyümölcsöt lát, hanem eleve rizlinget, ezerjót vagy kadarkát. És különben is első a közjó, márpedig a borszőlőből bor készül, amelyből nagyobb jövedelem képződik, mint a gyümölcsből; A belföldi borigény mintegy négymillió hektoliter, vagyis négyszázmillió liter, no, már most, ha jól számolok, akkor ez mondjuk literenként csak huszonöt forintot véve annyi, mint cirka tízmilliárd forintnyi bevétel... És akkor még nem is számoltam az egymillió hektoliternyi exportot, amely devizát hoz a konyhára, igaz, dollárt is és az mostanában nem a legjobb pénznem, de vállaljuk a kockázatot;.. Ez a felismerés, bevallom, gyötrő lelkiismeretfurdalással töltött el, hogyisne, képes volnék felfalni azt a szőlőbogyót, amely holnap aranymárkát tojhat nekünk, s elhatároztam, hogy magam is gyarapítani fogom az állami bevételt. Bort ugyan éppen nem kívántam, de egy pohár jó mustot megittam volna. Már a harmadik italboltból fordultam ki, must sehol, amikor a jó szerencsémre egy másik szakemberrel futottam össze. Mert ki tudná, ha nem ő, hogy hol van mustlelőhely. És csakugyan tudta: alig tíz percet gyalogoltunk és Népújság 4 1971. október 12. A mi utcánk, erről egyszer már írtam, talán a legfurcsább formájú az egész megyeszékhelyen. Olyan, mint egy fordított 4-es és éppen ezért az ide vetődő idegen bajosan igazodik ki a házszámok között. Van, amelyikből több azonos is akad. A házszámtáblák kizárólag földszintes házak falán díszlenek, az egyetlen emeletes most épül, igaz hogy már jóideje. Az emeletes ház állami intézmény otthona lesz. A földszintesekben kisemberek laknak, még akkor is, ha egyik-másiknak beosztása a társadalmi ranglétra meglehetősen magas fokával jelölhető. Háromszobás otthona tán egyiküknek sincs, az otthonokban pedig viszonylag kevés időt töltenek. A kis utca népe, talán százötven ember, napközben dolgozni jár. Elsőnek Sebő bácsi indul, reggeli háromkor, fűteni az egyik nagy közintézmény kazánházába. Ebből az is következik, hogy neki leghosz- szabb a munkaideje, mert ami. kor nyolc tájban hazajön, folytatja a munkát otthon, a ház körül, vagy a szőlőben, aztán délután visszamegy és ismét A mi utcánk eligazítja a kazánt. A többiek „menetrendszerűen” hagyják el a házakat. Fél hatkor, akik reggeli műszakba indulnak, hét óra után, akik nyolcra mennek és egy óra felé a délutá- nosok. Közben végigvonul az utcán a bikafogat, mely robosztus robogással kanyarodik ki az egyik állategészségügyi intézmény kapuján. A fogatot nem a babiloni Istar papnői hajtják, hanem állatgondozók, akik barátságosan köszönnek mindenkinek. Az itteni állat- gondozók szívélyes és nyugodt emberek, ami érthető is, hiszen aki sok mázsás húskolosszusokkal bánik, annak meg kell tanulnia a nyugalmat. A bikák után távozik az utcabeli féltucat autó és nagyjából csend lesz. Háziasszonyok mennek végig olykor a járdán, a szomszéd sarki kis boltból jövet, vagy oda menet. Egyik-másikuk megáll a Néni ablakánál, néhány csevegő szóra. A Néni nyolcvan év körüli, kis nyugdíja van és rengeteg varrni valója. Naphosszat az ablaknál ül a Singer mellett, varr és mert idejéből telik, mindent lát és mindenről tud a mi utcánkban. A Néninek fiatalokat megszégyenítően forog az esze kereke, többször is hosszan vitattuk már az újságban megjelenő híreket, cikkeket. Durva körülhatárolás szerint, a mi utcánkban háromféle foglalkozási kör különböztethető meg. A kétkezi munkásoké, akik alatt általában jobb szakmunkások értendők, és akik a munkát letéve azonnal átváltoznak szőlősgazdákká, vagy állattenyésztőkké. A tisztviselőké, akikből munka után lelkes kiskertgondozó lesz. Végül az albérlőké, de ez utóbbi nem társadalmi réteg, hanem életforma. Délután az utca megelevenedik. G. úr, a kiváló szerelő, motorra pattan, autójába, vagy esetleg a lovas kocsi bakjára ül és indul a szőlőbe. A fiatal mérnök nyolcadszor festi át fából épült garázsa oldalát. A másik mérnök eltűnik házi műhelyében, ahol sebészeti műtőt megszégyenítő precizitással fekszenek kéz alá készítve a szerszámok, Pityu, Jani, Andris és Jóska vég nélküli labdarúgó-mérkőzésekbe merülnek, vagy kerékpárocskáikon igyekeznek mind közelebb kerülni a felborulás lehetőségéhez. A nyugdíjas, ősz hajú tanár rózsáival bíbelődik, a fontos állású tanácsi osztály- vezető pedig háziasszonyi szerepet ölt, tejet, kenyeret, cukmár láttuk is a táblát: must kapható. Közben arra is jutott idő, hogy a vendéglátóipari szakember dicsérje az idei termést. E.S.Gardner novellájából rajzolta Schubert Péter Elégedetten hallgattam a szakszerű magyarázatot, hiába, érteni kell a dolgokhoz, énéi kül az ember csak közönyösen fellefetyelné a mustot vagy a bort, nem is gondolna időjárásra, peronoszpórára, termő- képességre, zsugorra, pedig hát így egészen más. És készültem, hogy a frissen szerzett tudás birtokában, felelősséggel, megváltsam a blokkot kétszer két deci mustra. A pénztárosnő azt mondta, hogy az annyi, mint hat forint. És akkor megint kiderült, hogy hiába magyaráztak nekem a szakemberek olyan kivételes szakszerűséggel, mert a kassza előtt állván hirtelen arra gondoltam, hogy olyan vagyok, mint a Bourbonok, akik a szájhagyomány szerint se nem tanultak, se nem felejtettek ... Eszembe jutott például, hogy régebben a must literje hétötven volt. Aztán, bizonyára, hogy könnyebb legyen a számolás, felemelték tíz forintra, most pedig a must tizenöt forint. Mondtam is a vendéglátóipari szakembernek, hogy nem értem ezt a mustárat. Szelíden megfogta a karomat, félrehúzott a sarokba és a mustot szakértőén kortyolgatva jó pedagógiai érzékkel rámkérde- zett: mennyi egy kiló szóló? Azt feleltem, hogy ez attól függ. Láttam kilencnyolcva- nért is, de az elég satnya volt, a szépjéért tizenkettőt is elkérnek. No látja, bólogatott jóságosán, maga is megértheti, hogy a szőlőből sajtolás és préselés vagy darálás útján készülő must nem lehet olcsóbb, mint a nyersanyag, amiből csinálják, világos? Szégyenkezve bólogattam és zavaromban meghívtam egy deci burgundira, négyhatvanért ami azért ennyi, mert az alapárra rárakták az engedélyezett haszonkulcsot. Jó, ha mindezt tudja az ember, különben nagy tudatlanságában csak azt fogná fel, hogy drága a bor meg a must. ÁRKUS JÓZSEF Traktorral menjetek ki .A hullat is vigyetek! Főnők! befejeztük. ^ is hazamehetsz. En meg járok egyet. Encbn egy mellékajtön bement a házba. Mindent vastagon borit a por. A padlón kusza összevisszaságban férfi és női lábnyomok.
