Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-05 / 234. szám

Levél a termelőszövetkezetek elnökeihez Dr. Dimény Imre mező­gazdasági és élelmezésügyi miniszter és Szabó István, a Termelőszövetkezetek Orszá. gos Tanácsa elnöke levelet küldött a termelőszövetkeze­tek elnökeihez. Az alábbiak­ban teljes terjedelemben kö­zöljük a levelet. „Kedves Elnök Elvtárs! A termelőszövetkezeti tagok szor­galmas munkája, a vezetés színvonalának javulása, az ál­lam sokoldalú segítése, a nö­vekvő műszaki, anyagi ellátás, a kedvező politikai és gazda­sági környezet ez évben is meghozza gyümölcsét. A szö­vetkezetek előreláthatólag ked­vezően zárják az évet. Néhány ágazatban, elsősorban a gabo­na- és a sertéshús-termelésben kiváló eredményeket éritek el. Ä gabonabetakarítás után beálló szárazság rontotta a ku­korica és a szálas takarmányok terméskilátásait, emiatt az üzemeknek helyenként gondot okoz az állatállomány takar­mányellátása. Nem a tervnek megfelelően alakul a zöldség­félék, a cukorrépa termelése és a szarvasmarha-állomány, ami jelentős feszültséget okoz a népgazdaságban. Az őszi mezőgazdasági mun­kák sikere nagymértékben el­dönti, hogy az egyes termelő- . szövetkezetek és az egész me­zőgazdaság milyen eredmény­nyel zárja az idei esztendőt. Amennyiben a szövetkezetek mindegyike ugyanolyan töret­len munkakedvvel végzi az őszi betakarítást, a vetést és egyéb őszi munkákat, mint ahogy eddig tette, akkor rész­ben vagy egészben pótolni le­het a hiányokat, veszteségeket, növelni lehet az idei gazdál­kodás eredményét. A javuló gép-, alkatrész-, műtrágya-, vetőmag- és egyéb anyagellátás mellett sem nél­külözhető a termelőszövetke­zetekben a gépek jobb — két, illetve nyújtott műszakos — kihasználása, az üzemközbeni karbantartás és az üzemek egymás közötti kölcsönös se­gítségnyújtása. A munka sike­re megkívánja az emberekről való fokozott gondoskodást és az anyagi ösztönzés legalkal­masabb formáinak széles kö­rű érvényesítését is. Az összességében kedvező eredmény következtében az 1970 évi gondok enyhülnek és számos közös gazdaságban a tervezettnél nagyobb jövedel­mek képződnek. Ugyanakkor előrelátható, hogy szerényebb eredményeket elérő, anyagi gondokkal küszködő termelő- szövetkezetek ebben az évben is lesznek. Az eddigi eredmények és a becslések alapján áttekintet­tük a termelőszövetkezetek ez évi várható eredményeit, a mezőgazdaságban meglévő feszültségek feloldásának lehe­tőségeit és ennek megfelelően az alábbiakat javasoljuk a ter­melőszövetkezet tagjainak. A jövő év alapozása, a ter­melési programok kialakítása alkalmat nyújt eredményeink állandósítására és a feszültsé­gek enyhítésére. Az állam je­lentős anyagi erőket összpon­tosított már eddig is a leg­nagyobb problémát jelentő cu­korrépa- és zöldségtermelés, valamint a szarvasmarha­tenyésztés fejlesztésére. Tud­juk, hogy ezen ágazatok mű­szaki fejlesztése további álla­mi intézkedéseket tesz szük­ségessé, ez a következő évek terveiben szerepel is. Bizo­nyos az is, hogy tovább kell fejleszteni a szarvasmarha-tar­tás egyes közgazdasági szabá­lyozóit, amint erre az állami költségvetés lehetőséget nyújt. Ezt is figyelembe véve, indo­kolt, hogy a termelőszövetke­zetek fokozott gondot fordít­sanak ezekre az ágazatokra, tegyenek üzemi intézkedéseket a fejlesztésükre, mert a már' megtett és teendő állami in­tézkedések is csak így lehet­nek hatásosak. Ebben az évben is a leg­több figyelmet és segítséget azok a szövetkezetek igénylik, amelyek gazdasági gondokkal küzdenek. A munkakedv fenn­tartása, a gazdálkodás folya­matosságának. biztosítása első­sorban a szövetkezetek veze­tőinek, tagjainak feladata. A szövetkezetekre háruló felada­tok maradéktalan elyégzése 'után lehet csak számolni ál­lami segítségre és ebben az .esetbén .az nem is marad el. A gondokkal küzdő szövet­kezetek példája, az elmúlt évi tapasztalatok . késztettek ben­nünket arra, hogy minden sző. vetkezet; de különösen a vi­szonylag kedvező, esetleg ki­emelkedő jövedelmet elérő szö­vetkezetek figyelmét felhív­juk a jövedelemfelhasználási döntéseik gondos előkészítésé­re, hatásának mérlegelésére. A döntések során különösen fontosnak ítéljük meg a gaz­dálkodás biztonságának foko­zását. Ennek érdekében, ahol erre lehetőség van, a bizton­sági tartalék növelése indo­kolt. A tagok élet- és munkakö­rülményeinek javítása mozgal­munk egyik legfontosabb kér­dése, ezért célszerű növelni a szociális ellátás céljait szolgá­ló alapokat is. Kérjük a ' szövetkezet veze­tőségét, mérlegeljék körül­tekintően a tagok, személyes jövedelmének alakulását. Csak olyan mértékben növeljék a személyes jövedelmeket, amelyre a termelés > fedezetet nyújt, összhangban, van a ter­melésfejlesztés célkitűzéseivel, • illetve, amelynek folyamatos - kifizetésére a szövetkezet tar­tósan, kevésbé eredményes években is képes. Vizsgálják meg a kezdődő, 4iletY,e, „iramaiban iévő .^be­ruházásaik- ..költségigényét, kü- , Ionos tekintettel, aforgóeszköz- szükségletre. Számoljanak az- ,.zal,. hogy á beruházási költ-4 ségelőirányzatok túllépése a szövetkezet terhe, ezen a té­ren az előrelátás hiánya ne­héz-helyzetet teremthet. Számolni kell azzal is, hogy a népgazdasági terv előirány­zatait meghaladó — a teljesít­ménnyel nem arányos, a kör­nyezetben feszültségeket oko­zó — személyes jövedelem­növelés megakadályozása tár­sadalmi érdek. A szövetkeze­tek saját érdekükben is cse­lekszenek, amikor a meglévő szabályozók keretén belül se­gítik a feszültségek csökken­tését. A termelőszövetkezet tagjai­nak és vezetőinek ez évben végzett szorgalmas és eredmé­nyes munkájára, helytállására továbbra is számítva kérjük, hogy az őszi munkák sikeres elvégzésével, javaslatainkat mérlegelő gondos gazdálkodás­sal erősítsék közös gazdaságu­kat, személyes jólétük alapját.” Ahol a szekszárdi vörös bori készítik A dombon takaros présház, előtte hekjós körüli hordó, benne a lopó. Nemrég szív­hatták vele a szekszárdi hegy levét. A présház ajtajából nép­viseletbe öltözött menyecske nézi, amint pár lépésnyire egy huszár literes üvegből issza a vörös bort, mit sem törődve az alatta ágaskodó lóval. A távolban Szekszárd alacsony ház^i sütkéreznek az őszi nap­sütésben. A nagynevű költő rokona, Garay Ákos festette ilyennek a szekszárdi hegyol­dalt, úgy 70—80 évvel ezelőtt. A kép Tornai Józsefnek, a Mccsekvidéki Pincegazdaság pincevezetőjének irodáját dí­szíti. Ha kitekintünk az abla­kon, pillanatok alatt szerte­Üjszerű oktatás Palánkon Az első idei szülői értekezlet A Szekszárd—palánki Csapó Dániel Mezőgazdasági Szak- középiskolában vasárnap dél­előtt tartották az idei tanév el­ső szülői értekezletét. A szülők szép számban vettek részt a megbeszélésen, jellemzésül ta­lán annyit: ezúttal a leg­nagyobb tanterem is szűknek bizonyult, s többen a folyosó­ra szorulva hallgatták Már- tonfai Dénes iskolaigazgató tá­jékoztatóját, aki ismertette az 1971—72. tanév célkitűzéseit, feladatait, s közölte, hogy az új tanévben a szaktárgyi, vagy , kabinet rendszerű oktatásra tértek át. Kiss Bertalan igaz­gatóhelyettes a „kettős neve­lés”. helytelenségéről szólt, s felhívta a szülők figyelmét ar­ra, hogy Szekszárdon folytat­ják a TIT-szabadakadémia előadásait a szülők részére. Az iskola új épületét is lát­hatták a megye több részéből összegyűlt szülők. Színes fotó­kon szemléltetik a III. osztá­lyos kertésztanulók nyári gya­korlatát, amelyből két hetet az NDK-ban lévő Blumenstadt tsz-ének virágkertészetében töltöttek, s több kirándulást is tettek. Az osztályokban rész­letes megbeszélést. tartottak az osztályfőnökök a szülőkkel, s megválasztották a szülői mun­kaközösségek új vezetőit is. Tudják-e Tamásiban, hogy Paula néni el! Ez év májusában Szalay mére a következő szövegű le- László, a szombathelyi Tanító- velet hozta a posta: képző Intézet igazgatójának cí­„Tekintetes Igazgató Üt! 1962-ben az ön intézetében kaptam aranydiplomámat. Most csak azt akarom közölni: — még élek. 1898-ban nyer­tem el •Veszprémben tanítónői oklevelemet. Nyugdíjasként Szentkirály szabadján élek. Tavalyig még tanítgattam (!) pri_ vát németet, franciát, zongorát, de most már fáradt vagyok. Azért figyelem az iskolát; megengedik újabban, hogy a nap­közi otthonból hozassam ebédemet. Tisztélettel; .. 4 Zsittvay Lászlóné Neszmélyi Molnár Paula” Miért érdekes ez a levél me­gyénkben, attól függetlenül, hogy Zsittvayné Neszmélyi Molnár Paula a magyar peda­gógustársadalom legöregebb­jei közé tartozik? Tamásiban tanított 1898-tól 1929-ig. Egy­kori tanítványai ma már ki­zárólag nagyapák-nagyanyák lehetnek, hiszen „Paula néni” — így hívták az akkori fiatal- asszonyt — ma 92 éves. Ra­Múzeumi és műemléki hónap országos megnyitója Siklós várában A dél-baranyai Siklós hely­reállított várában vasárnap délelőtt ünnepélyes külsőségek között tartották meg a múze­umi és műemléki hónap or­szágos megnyitóját. A vár kongresszusi termé­ben dr. Szabó János, az épí­tésügyi és városfejlesztési mi­niszter első helyettese mon­dott megnyitó beszédet: A hazánkban tizedszer meg­rendezett múzeumi hónap elő­ször vonja kifejezetten prog­ramjába műemlékügyünket, el­ismerve ezzel a százéves ma. gyár műemlékvédelem utóbbi két évtizedben elért eredmé­nyeit. ' A tizedik múzeumi hónap számvetésre is késztet. Míg 1962-ben félmillió, 1970-ben már 700 000 látogatója volt a múzeumi hónap rendezvényei­nek. A múzeumi hónap az or­szág kulturális életének jelen­tős eseményévé vált. Űj mú­zeumi népművelési formák születtek. Tartalmában is tel_ jesebbé tstték a múzeumi nép­nevelő munkát. Az ünnepélyes megnyitó után átadták a vár kőtárát, amelynek anyaga nyolc évszá­zad emlékeit mutatja be. (MTI) gyogó szellemi frisseségnek ör­vendő, kis, ezer ráncú- idős hölgy, aki egyáltalán nem döb­bent meg egy Szentkirálysza­badja—szombathelyi utazástól, amikor a tanítóképző kissé szégyenkező vezetői meginvi­tálták. Megkapta gyémántdip. lomáját. Az intézet igazgató- helyettese így jellemzi: — Mesebeli nagyanyó, gör­nyedt, bottal járó. De szel­lemileg csodálatosan friss. Mo­solygó, bár ezer ráncú arc. És olyan tömény humor, hogy káprázatos. Tamásiban töltött éveinek minden részletére emlékszik. Dr. Kiss Gyula, a tanítóképző intézet igazgatóhelyettese erről így beszél: . — Részletesen kifaggattam erről. Bámulatos mustrája a régi, teljesen a néppel egybe­forrott pedagógusnak. Munka látástól vakulásig, tanítás az iskolában, előkészítése a pol­gári iskolába járóknak, este népművelés az összerogyásig. S közben egy világháború is. Paula néni, nyelvtudásával, a teljes falu hadifoglyainak le­veleit intézte, sőt eredménnyel járt el a Vöröskereszt révén sorsuk alakításában is. A nagyapává-nagyanyává öregedett egykori tanítványok, a volt hadifoglyok hozzátarto­zói vajon teljesen elfelejtették ezt? Ugyanis Paula néni sze­retne Tamásiba látogatni. Paula néni él. (ordas) foszlik a festmény romantikus idill je. Itt járunk a mában. Az Epreskert úti szőlőátvevő helyen 300 hektós alumínium tartályok sorakoznak és szív­ják magukba a szekszárdi és a környékbeli dombokon szü­retelt szőlő levét. A mázsaház előtt teherautók, vontatók, mo­toros targoncák és lovas ko­csik várnak sorukra. A fél­fenekű hordókból, vastartá­lyokból a fogadógaratba kerül a szőlő. A bogyózóban a sze­meket leválasztják a kocsánv- ról, cefre lesz belőlük. Az alu­mínium tartályokból 5—6 napi erjedés után már bor kerül az üvegfalú cementhordókba. — Az idén húszezer mázsa szőlőre kötöttünk szerződés —■ mondja Tornai József. — Azt hiszem meg is lesz ez a meny- nyiség. Legtöbbet, 10 300 má­zsát, a Szekszárdi Állami Gaz­daság szállít. A decsi, őcsényi, később pedig a szedresi és tengelici téeszekből hoznak még szőlőt. Elég sok a magán- termelő is. Kelemen Ferenc, 70 év kö­rüli szekszárdi szőlősgazda a Szent Mihály dűlőből hozott 4 mázsát. — Ez csak előleg. A többit majd hét derekán szüreteljük. Ezerhatszáz ölön termett, mind kadarka. Az a jó szőlő, a töb­bi csak kádkondító, nekem nem kell. — Miért kádkondító a többi? — Mert nem telik meg vele a kád, aztán ha megütik az . .oldalát, csak úgy kong az üres­ségtől. De a kadarka az jól fi­zet. Az idén 30—35 mázsára számítok. Szabó József türelmesen ül­dögél egylovas kocsijának bak­ján. Mögötte három hordó so­rakozik. — Hol termett ez a szép nagy szemű szőlő? — Kint az Előhegyen. Ott van a présház is, de kevés a hordó, meg az az igazság, hogy a borért sem kapnék többet; így aztán a termés egy részét eladom. Ezerkétszáz ölön tele­pítettem olasz kadarkát. Jó szőlőm szokott lenni, mert olyan a fekvése, hogy keltétől nyugtáig süti a nap. Azért munka is van vele elég. Az idén hétszer permeteztem. — Csak a szőlővel foglalko­zik? — Dehogy. Fűtő vagyok a városgazdálkodási vállalatnál. Nyáron 6-tól 2-ig dolgozunk, aztán meg indulok a szőlőbe; A feleségemmel ketten gon­dozzuk az egészet, Én nem megyek horgászni munkaidő után, mint a kollégáim. Nekem ez a kikapcsolódás. Miközben beszélgetünk, a ló néhányszor a kocsirúdhoz dör­zsöli az oldalát. Szabó József félszemmel odapislant a kalap alól. — Két lovam volt nekem, de a párját eladtam. A szőlő­be permetlevet hordani elég ez az egy is. Jámbor jószág, saját nevelés. Közben ahogy elfogynak elő­le a járművek, meghúzza a gyeplőt. — No, Csillag mehetünk. Egyre rövidül a várako­zók sora, kiürülnek a félfene­kű hordók. Egymás után tel­nek az alumínium tartályok; Novemberben, decemberben kezdik majd elszállítani a jó­fajta borokat, hogy külföldön és itthon tovább öregbítsék Szekszárd jó hírét. GYURIC2A MIHÁLY

Next

/
Oldalképek
Tartalom