Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-03 / 233. szám
Angela Davis; machináció L’ llumanilé Dimanche írja * George Jackson halála — akit augusztus 22-én agyonlőtte^ a San Quentin-i börtönben — nyers és baljóslatú fényt vet az Angela Davis ügyre. Gyilkosság, emberrablás, bűn- szövetkezetben való részvétel —■ ezt a három vádpontot hozták fel a fiatal tanárnő ellen. Coretta King, Martin Luther King özvegye szerint azonban Angela három „bűne” teljesen más: „Angela Davis háromszoros maradi előítélet áldozata — azért mert fekete, nő és kommunista”. Amióta Angélát 1970. október 13- án letartóztatták, az emberek milliói aggódnak életéért. Mindenki tudja, hogy a gámkamra fenyegeti. Azt is tudják, hogy a vádat semmi más nem támasztja alá, csak az FBI-nak az az állítása, hogy ő vásárolta, úgymond, azokat a fegyvereket, amelyeket három néger > aktivista véres szökési kísérlete alkalmával használt a San Rafael-i törvényszék épületében 1970. augusztus 7-én. Angela Davis, akit New Yorkban tartóztattak le, ott kiadták, átvitték Kaliforniába, bezárták a San Marin-i börtönbe, most már a kaliforniai hatóságok kezében van — azaz Ronald Reagan kormányzónak, a rosszul sikerült színésznek, de jól sikerült fasisztának a kezében, aki nyíltan fajgyűlölő és hisztérikusan antikom- munista. Reagan már régóta szívós gyűlölettel üldözi Angela Davist. Amikor egy, a San Diegó-i egyetemen működő titkos FBI-ügynök feljelentésére 1969 szeptemberében kampányt indított el, hogy Angela Davist az Egyesült Államok Kommunista Pártjának tagsága miatt elűzzék filozófia-professzori katedrájáról, Ronald Reagan volt az, aki az egyetemi tanács irodájában személyesen követelte azonnali elbocsátását, ami meg is történt. Mellékesen szólva ehhez hatékony támogatást kapott Robert Finch volt egészség- és oktatásügyi, népjóléti minisztertől, Nixon elnök bizalmas barátjától. George Jackson halála azért fonódik össze Angela Davis sorsával, mert nem lehet őfcet különválasztani egymástól, mint ahogy őket kettőjüket nem lehét elválasztani a néger-problémától. Ez nemcsak azért van így, mert Jackson egyike volt a három „soledadi fivérnek”, annak a három néger rabnak, akiket azzal vádoltak, hogy megöltek egy fehér börtönőrt, és akiknek a védelmében Angela aktívan küzdött. • Nemcsak azért, mert kettőjük között — anélkül, hogy valaha is látták volna egymást — a szeretet és a megértés kivételes kapcsolata szövődött. Hanem azért. mert George Jackson sorsa ólálkodik minden bebörtönzött néger mozgalmi harcos körül. És az úgynevezett „szökési kísérlet”-fogás egyike azoknak a lejáratott fegyvereknek, amelyekhez a rendőrség folyamodni szokott, amikor meg akar szabadulni a számára kellemetlen raboktól. Angela Davisnek két halálos veszéllyel kell szembenéznie. Az egyiket az jelenti, hogy fizikailag ki van szolgáltatva olyan embereknek, akik gyűlölik őt és mindazt, amit képvisel, és akik azóta, amióta a négerek felszabadítási mozgalma egyre nagyobb méretűvé válik, rpegmutatták, hogy mire képesek. A másik veszélyt, ami még súlyosabb, az a mód jelenti, ahogyan jelenleg az amerikai igazságszolgáltatás működik. A San Quentin-i börtön igazgatóságának George Jackson haláláról adott magyarázata az amerikai közvélemény nagy részének szemében olyan kétesnek tűnik, hogy az International Herald Tribune című lap, amelyet nemigen lehet azzal gyanúsítani, hogy „haladó szellemű”, azt csak úgy adta ki, hogy vele párhuzamosan közölte a rabtársak és a Jackson-család által mondott teljesen ellentétes verziót, azonos jelentőséget tulajdonítva neki. Olyan fantasztikus elemekkel alátámasztva, mint a titokzatos nőlátogató, a frizurában elrejtett revolver, az őrök valószínűtlen hanyagsága, akik éppen azon a napon mulasztották el, hogy foglyukat megmotozzák úgy, ahogy szokták — a sikertelen szökés és az utána állítólag bekövetkezett őrjöngés elmélete képtelenség. Ezen felül ellentmond mindannak, amit George Jacksonról tudunk. Sohasem kockáztatta volna életét két Tamási szülötte: Würtz Ádám Bravúros technikájú grafikus, Munkácsy-díjas. Rézkarcain gyakran használja fel a magyar folklór motívumait és vegyít a reális kompozícióba szürrealista elemeket. Mint illusztrátornak, nagy szerepe van a modern magyar könyvművészet fejlődésében. E rejtvényünkben legszebb, legegyénibb, illusztrációi közül mutatunk be néhányat. 1 ?— 3 i 5 0 7— I 3 10 11 ü a W * B 13 ■ 16 m 18 B 20 21 H * 23 24\ B / 2b B 17 28 ü » 30 B 31 m 32 33 ül 34 35 B 36 37 ■ B 16 m 40 i B 43 44 m 45 46 1 j 47 fl B 48 B fl 49 35 m 51 53 34 fl 37 •-66i B 39 B 6Í m H ■ 64 65 m 66 p 6 7 ■ 69 ■ 71 fli 75 ■ 76 7? • ■ 79 fl 00 öt ü r m *» m ÍJ5 86 sr ü 39 90 ■ 91 92 Vízszintes: 1. A vízszintes 51. alatti drámaíró e műveit is Illusztrálta. 8. Babits Mihály e művét rézkarcokkal díszítette. 14. Csuk. 15. Tanul belőle. 16. Mezőgazdasági eszközök. 17. Princípium. 18. Szivárványhár. tya. 20. összetételekben: vassal, kapcsolatos. 22. Francia női név. 24. Gyulai ... János, híres zeneszerzőnk. 25. Hegedűvirtuóz, zeneszerző (János). 27. Számára. 29. Balog. 31. Mutatószó. 32. KK! 34. Tantál. 36. Filmszínház. 38. Becézett női név. 39. Juttat — régiesen. 40. Becézett női név. 42. Olaszországban, a XIX. sz. elején az idegen elnyomás ellen harcoló elnevezése (szénégető). 45. Oroszul három. 46. Sí jelzője lehet. 48. Elibe jegyez. 49. Ékes ravaszdi! 50. Ez is kutya. 51. E drámaíró több művét is illusztrálta. 56. Stannum. 57. Sima felület. 59. DJP. 60. Patkányfogójáról híres NSZK város. 62. III. Napóleon vereségének színhelye. 63. Katonanövendék. 64. Kiejtett betű. 66. .... Valloné, filmszínész. 67. Irtja. 69. Fordított kacat! 70. Lóerő angol röv. 71. Mario .... Monaco, világhírű tenorista. 73. Kutyasztár. 76. Szarvasfajta. 77. Ausztráliai nagy testű madarak. 79. Tevés-vevés. 80. Ritka — franciául. 81. Titkon figyelem. 83. Kettőzve város. 84. Üreg vége! 85. Francia város, itt ügyvédeskedett Robespierre. 86. Becézett női név. 87. Dunakeszivel egyesült község. 89. Téli sportot űz. 91. Bajadé- rok közepe! 92. Sajátos forma- és színvilág jellemzi e képeit, melyek temperával készülnek. Függőleges: 1. Zrínyi Miklós műve. A szövegközti képek Würiz Adóm művészetét dicsérik. 2. Zadar régi neve. 3. Góliát is ez volt. 4. Eloszt páratlan betűi. 5. TK. 6. Meszkő- módcnsulat. 7. Magától értetődően. 8. Jöjj magad, népiesen. 9. Okozat szülőjét. 10. Asz- szonynévképző. 11. Mák betűi. 12. Egész. 13. Gyilkolják. 19. Nyomornegyed. 21. A vízszintes 51. alatti drámaíró egyik legnépszerűbb műve. Würtz Ádám rézkarcai díszítik. 23. Tóni. 25. Nem tömör. 26. Erősen óhajt. 28. A tollaskígyó című kötetben „ezeket” illusztrálta. 30. Tartó. 33 .........világát. 35 . Máshollét. 37. Európai nép. 38. Ott lesz-e? 39. Árkot ás. 41. Zamat. 43. Helység Jugoszláviában, az osztrák határhoz közel. 44. Apró dísz. 45. Állóvíz. 47. Süteményféle. 49. Bízik. 52. Gyorsan beszél. 53. Erdélyi fejedelem volt (Személynevének kezdőbetűjével). 54. Ál (névelővel). 55. Rádioaktív nemesgáz. 58. Kálium és kén. 61. Klasszikus kötőszó. 65. Erdélyi szél. 67. Kvintett. 68. Kezeddel jelzést adsz. 70. Tv-mű- sor. 72. Híres gerelyvető. 74. Tartomány a Dél-Afrikai Köztársaságban. 75. Bővít. 76. Fiatal költő (Gábor). 78. Kicsinyítő. 80. Párr! 82. Friss. 85. Igekötő. 88. Elek! 90. Német 6ze- mélynévmás. Beküldendő a vízszintes 1., 8., 51., 92., és a függőleges 1., 21., és 28. sorok megfejtése, levelezőlapon, 1971. október 11- én, déli 12 óráig a Babits Mihály megyei művelődési köz‘ pont, Szekszárd címre. A levelezőlapra kérjük ráírni: Rejtvény. A helyes megfejtők között 5 könyvet sorsolunk ki. Az 1971. szeptember 19-i keresztrejtvény helyes megfejtése: „ ... Iregyemet mind egye meg a fene, Irigyemből ötöt—hatot megenne, akkor nekem egy irigyem se lenne.” Könyvjutalmat nyertek: Baka Lajosné, Szekszárd. Beze- rédj u. 26., Genszler József né Murga, Fő u. 9., Horváth Jó- zsefné Alsónána, Dózsa út 54., Ledneczki Mária Decs, Ady E. út 22.. Nagy Károly Nagyszo- koly, Hunyadi u. 357. A könyveket postán küldjük el. (SZEREK) nappal a tárgyalás előtt, amelyet szónoki emelvénynek tekintett, ahonnan nyilvánosan szólhat az amerikai nemzethez és a világhoz. „Semmi sem zavarhatja meg gondolataim logikus menetét — írta Jacksop apjának a börtönből —, sem az éhség, sem az elhagyatott- ság. sem a hideg, sem a kín, sem a fájdalom...", majd pedig: „Egy gondolattól nem tudok sohasem szabadulni: nem akarom, hogy megöljenek.” Igaz, hogy egy másik levélben, amelyet Angélának küldött, George Jackson majdnem látnoki módon felvázolta azokat az okokat, amelyek arra késztethetik börtönőreit, hogy meggyilkolják őt. Emlékeztetve Malcolm X és Martin Luther King meggyilkolására, megjegyezte, hogy csak akkor ölték meg őket, amikor már valóban gondot okoztak. „Engedték, hogy Malcolm éveken át lelkesen hirdesse a mohamedán nacionalizmust, mert tudták, hogy ez ábrándos ideológia, de amint két lábbal állt a földön, leterítették.” („Már elkészítették terveiket, hogy megszerezzék a bőrömet” — írja Jackson nem sokkal korábban ügyvédjének.) George Jackson számára, akit 11 évvel ezelőtt börtönöztek be azzal a váddal, hogy része volt egy 70 dolláros lopásban, a börtön a forradalom egyetemévé vált. Egyre inkább felismerte a politikai harc realitásait. Idővel még világosabban látott volna. Halála beletartozott a rendszer logikájába. Ebből a szemszögből mindentől lehet félteni Angela Davjst. Ezen felül törvény szerint halál- büntetés fenyegeti. Jogos aggodalommal teheti fel magának a kérdést, milyen mértékben tanúsítottak lojalitást ügyének vizsgálata alatt, gyakoroltak-e a vizsgálatra több-kevesebb hivatalos, vagy rendőri nyomást. Más szóval, még ha a perre sor kerül is, ahogy kitűzték, még ha a bírák elvonatkoztatják is magukat személyes érzéseiktől, politikai és faji előítéleteiktől, milyen mértékben hamisításmentesek azok a periratok, amelyeket eléjük terjesztenek? Párizsban, ahol már számos küldöttség ment el az Egyesült Államok nagykövetségére — és ha ez Párizsban megtörténik, akkor bizonyára más fővárosban is —, a petíciók aláírói névre szóló levelet kapnak a nagykövetség irodájától, amely azt igyekszik bizonyítani nekik, hogy az amerikai igazságszolgáltatás szavatolja a vádlott összes jogait. (Azt is megírják, hogy azt nem tekintik bűnnek, ha valaki kommunista, az amerikaiak többsége számára ez „ítélőképességbeli, vagy ízlésbeli tévedés”!) Az Egyesült Államokban' az utóbbi időben előfordult néhány eset azonban inkább azt bizonyítja, hogy a vádlott jogait nagyon furcsa módon tartják tiszteletben. Itt van például az a szörnyű botrány, amely sárral fröcsköli be az egész New York-i rendőrséget, vagy itt van az Edward V. íjanrahgn-féle ügy. Angélának küldött egyik levelében George Jackson is utalt Edward V. Hanrahanra. Ez az Illinois állambeli ügyész, a demokrata párt embere és Richard J. Daley chicagói polgármester pártfogolja szervezte az 19G9. december 4-i rendőri razziát, amelynek során lakásán megölték Fred Hamptont, a chicagói ftFekete Párducok” elnökét, valamint Mark Clarkot, aki szintén ennek a szervezetnek a tagja volt. Hampton 21 éves volt, Clark pedig 22. A hivatalos verzió szerint a két néger mozgalmi harcos lövöldözni kezdett és több tölténytárat kiürített, mielőtt a rendőrök tüzet nyitottak és őket halálosan megsebesítették volna. Daniéi Groth őrmester, a razziában részt vett nyolctagú rendőrcsopprt parancsnoka kijelentette, hogy a Hampton és Clark által küőtt puskagolyók több mint 200 becsapódási pontját számolta meg. Hanrahan ügyész alátámasztotta a jogos önvédelemnek ezt az elméletét és fedezte alárendeltjeit. Később azonban mind többen emelték fel szavukat az Egyesült Államokban és azzal vádolták a kormányt, hogy — legalábbis hallgatólagosan — bátorítja a helyi rendőrségeknek azt a törekvését, hogy fizikailag megsemmisítsék a „Fekete Párducokat”, s követelték, hogy a kormány rendeljen el vizsgálatot a chicagói lövöldözés ügyében. A külön erre a feladatra kijelölt esküdtbíróság előterjesztette vizsgálatának eredményéit, s ezek lesúj tóak voltak. Groth őrmester állításaival ellentétben a vizsgálat csak egyetlen egy nyomot talált, amely a „párducok” által kilőtt golyótól származott, a rendőrök golyóinak becsapódási pontjaiból azonban kilencvenet! Sőt, mi több: magát Hanrahan ügyészt hivatalosan vádolják, hogy akadályozta az igazságszolgáltatást, eltitkolta a bűnjeleket és hamis vádat emelt a lakásban jelen volt és életben maradt hét másik „párduc” ellen. Szemére vetik továbbá, hogy szándékosan hamis információkat adott a sajtónak és a televíziónak. Ez két dologra is rávilágít. Egyrészt arra, milyen óriási hatalom van a helyi hatóságok kezében. Egyetlen leleplezett Hanrahannal szemben hány hasonló eset fordul elő. amely büntetlen marad? Másrészt arra, milyen vérengzővé vált a négermozgalom elleni harc. Amikor azt mondjuk, hogy Angela életét közvetlen veszély fenyegeti, nem képzelődünk. Ez a rettenetes, fájdalmas valóság. Van egy másik dolog is, ami még pontosabban körvonalazza a veszélyt. Az óvadék mellett való szabadon bocsátás amerikai tradíció. Nagyon nyugtalanító jel az, ha ezt megtagadják. Letartóztatása után Angela számára 250 000 dollár óriási összeget szabtak meg óvadékként. Nyilván azért, mert azt hitték, hogy barátainak nem fog sikerülni ekkora összeget összegyűjteni. Amikor azonban Arnason bíró látta, hogy a szolidaritási mozgalom mekkora méreteket öltött, és a pénzt milyen gyorsan össze tudták gyűjteni, június 14-én úgy döntött, hogy az óvadékot nem fogadja el. Ettől rém tért el neves jogászok közbenjárására sem, akik közül sokan politikailag távol állnak Angélától, de akiket felháborított az az igazságtalanság, amelyet ellene elkövettek. Októberben az Egyesült Államokban kiadlak Angélának egy könyvét. Egv filozófiai művet, amelyet börtönében írt, a halál árnyékában. Megjelent a Nemzetközi Szemle szeptemberi száma A Nemzetközi Szemle legújabb száma napjaink világpolitikájának két igen fontos eseményére fordít elsősorban figyelmet: elemzi egyfelől a Kínai Népköztál saság bel- és külpolitikai törekvéseit, a kérdés középpontjába állítva a világszerte nagy visszhangot kiváltó kínai—amerikai közeledést. Másfelől a tragikus szud.i- rt események jellegét, okait és következményeit boncolgatja több cikkben is a lap. Serfőző Gábor cikkében a kínai —amerikai kapcsolatok időszerű kérdését vizsgálva rámutat azokra a közös pontokra, ahol Washington és Peking érdekel találkoznak. — ígv mindenekelőtt a szovjeten en esség —, figyelmeztet arra is, hogy korántsem kitaposott a kínai—amerikai kapcsolatok fejlődésének további útja. Mi Peking, illetve Washington tulajdonképpeni célja a közeledéssel? Milyen hatása lehet az indokínai háborúra, a nemzetközi munkás- mozgalom ' helyzetére? Ezekre a kérdésekre válaszol a tanulmány.’ Clirudinák Alajos a szudáni eseményeknek az arab világ általános társadalmi-gazdasági problémáival való összefüggését világítja meg cikkében. A lap további részében Roger Garaudv és a Francia Kommunista Párt ellentéteinek egyes ideológiai aspektusait világítja meg. Tiborc János toliéból a gazdasági integrációk lét re»ötténelc objektív okait, a szocialista és^a tőkés in ográció alapvető különbségeket, illetve a logfcvlettebb tőkés gazdasági tömörülés, a Közös Piac úl törekvéseit elemző cikk látott napvilágot. A lan vitarovatában érdekes ismertetést közöl Charles A. lajich „Amerika ríj tavasza” című nagy visszhangot kiváltó könyvéről. (KS).
