Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-31 / 257. szám
Pornó a divat ? Azzal kezdődött, hogy az Szentből néhány fiatal elment a jugoszláv tengerpartra s sex-újságokkal megrakva tért haza. De azt már nem lehet kideríteni, hogy a dán és svéd pornográf újságok hogyan kerültek az üzembe. Előbb csak ketten, hárman tudtak róla, de néhány nap múltán már kézről kézre járt. A csoport- vezető is megnézte, időnként csettintett az ujjával, s azt mondta, „a szentségit!” A művezető elől se kellett eldugni a képeslapokat, bár ő, a beosztásának járó komolysággal, óvakodott a kritikai megjegyzésektől, ám érdeklődése — s ezt a legkisebb tanuló is megállapíthatta — egy pillanatra se lankadt. Sok minden szokás és megfogalmazás kérdése. A velencei nyilvánosházak XVI. századi katalógusa (Catalogo di tutto putane del fcordelo con i! loro presso), művelődéstörténeti emlék. Zichy Mihály ide tartozó, egyébként roppant érzékletes rajzait nem veti ki magából a művészet, viszont Horváth Árpád — Petőfiné másodig férje — hasonló természetű s igen nagy számú képgyűjteménye, amit tudtommal az Akadémia őriz hét lakat alatt, az irodalomtörténetben mindmáig illetlen téma, amivel legföljebb Szend- rey Julis szemérmes hívei szoktak érvelni, bizonyítandó az özvegy tisztességét a második féri alávalóságával szemben. Diákkorom óta kísért bizonyos Lőwy Árpád, akinek kinyomtatott verselményeit épp oly titokban csempészték az iskolába, mint ma a. dán és svéd képeslapokat az üzembe. Lőwy úr versezetei azonban oly rosszak voltak, hogy csak a végső esztétikai züllött-- ség lelhette bennük sovány. örömét, ellentétben a nan- jainkban kézről kézre járó újságokkal, amelyeknek minősége a nyomdaipar fejlettségét dicséri. i Szavak Még a háború előtt szerepelt egy 'film a mozik műsorán, mely ilyen címen próbálta szolgálni a nemi felvilágosítást: Amiről nem beszélünk. Diák voltam, a film címét is csak suttogva mertük kiejteni, s annyit se beszéltünk róla, amennyit az okosság megkövetelt volna. Ma annál többet beszé’ünk róla, már nemcsak az illem, de a jóizlés határán is messze túl, s kedvetlenül tapasztaltam, hogy a szemérem legkisebb nyoma is eltűnt, abban az üzemben feltétlenül, amelyből adataim valók. Sajnos. Mert nem lenne bátorságom (ha ugyan ez bátorság kérdése) leírni azokat a mondatokat, amikkel húsz év körüli fiúk társalognak' ugyanilyen korú, de inkább fiatalabb lányókkal, munka közben, néha szinte kedves hangon, mintha azt mondanák, „légy szíves”, vagy „kérem szépen”. Az általános eldurvulás öncélú, rossz szokásjog alakította ki és tartja fenn, mert a trágár szavak tökéle- • tesen elvesztették jelentésüket, nem is ilyen céllal használják őket. A lányok, akik komolyan veszik az egyenjogúságot, rendszerint botladozó nyelvvel, de átveszik ezt a hangot, a többiek eleresztik fülük mellett, s már régen nem jut eszükbe, hogy megbotránkozzanak. A szóhasználatnak, mely a nemiszervek különböző megfogalmazású és hanghatású nevét besorolta a kötőszavak közönyébe, nincs erkölcsi jelentősége, s önmagát meghazudtolva, megadott helyen és körülmények között még csak durvaságot sem jelent. Képek A pornó-lapok nagyon kis példányban jutnak el az üzembe, s ezen. úgy segítenek, hogy házilag sokszorosítják: lefényképezik, megnagyítják. A reprodukciók minősége érthetően gyatra, de ezen senki iíein akad fenn, mert az igények a lényegre törnek, csak az ábrázolás a fontos. Van aki az évek során igazán tekintélyes gyűjteményre tett szert. Az ízlés hálóján mégis sok minden fennakad, s ami a természetesen. túl van, elítélik, igaz, hogy nem erkölcsi felháborodásból’ hanem azért, mert nem kívánják maguknak. De hát mást Sem, Egy képet, amit egyik sem először lát, a válaszadás kötelezettségével újra végignéz tíz fiú. „Szeretnéd, ha ilyen feleséged lenne?” Nyolc határozott nem a válasz, ketten erre a lehetőségre nem is gondoltak. A -másik kérdés: „Feleségül vennél-e ilyen nőt?” A válasz egyértelmű, s a spontán reakció kétséget sem hagy: nem. A legtöbben azonban elbizonyr talapodnak, amikor azt. kérdezem, hogy megmutatnák-e ezeket a képeket menyasszonyuknak, feleségüknek. „Az attól függ...” — óvatoskodik az egyik, de maga sem tudja, hogy mitől függ. — Otthon anyátoknak meg- mutatnátök-e? Kóriis: — Nem! — Hát apátoknak? — Hát azért azt sem. Bizalmas adatok A lányoknak másutt jár az esze. Bár adatainkat nem tekinthetjük tökéletesen megbízhatónak, az igazságot mindenképp megközelítik, amit azért is remélhetünk, mert a fiúk voltak adatszolgáltatóink. Ezek szerint az üzemben dolgozó húsz év alatti. lányok legalább felének még nem volt férfivel dolga. Az elzárkózás tudatos, ahogy az ellenkezője is: kevés kivételtől eltekintve azért engednek a fiúknak, mert azt remélik, hogy így azok inkább kedvet kapnak a nősülésre. A remény nem alaptalan, mert az üzemi fiatalok között gyakori a házasságkötés, amit viszont sajnos az üzem semmiképp sem {oéltányol (például a lakásépítés elősegítésével). — Tiszta romantika! — mondja a‘z egyik fiatalember, mert a lányok kivétel nélkül férjet kívánnak maguknak, gyereket s miután vidéki üzemitől van szó, "a legtöbb kertes családi házat. Milyen az ideális íérjjélöít'?.Tíz megkérdezett lány, mintha összebeszélt volna, ezzel kezdi: ne legyen iszákos. A többi kívánság is szerény: legyen hűséges — az iszákosság tagadása után az első helyen! — figyelmes, dolgozzék úgy,, hogy munkahelyén megbecsüljék. Legyen-e autója? Kilenc szerint nem |ontos, egy pontosabban fogalmazott: ha majd jut rá, veszünk. Az tizeimben bujkáló pornó- ] an okról valamennyi tud, legtöbbje látott is belőlük néhányat. Véleményük szerint, ez ma a divat. Divat és utóhatása Divat a szexualitás, s divatjellege a szükségesnél és egészségesnél nagyobb hangsúlyt ad neki. A lányok pedig nem egyszer ráfizetnek, amit az álerkölcs is segít. Az „egyik” lányi — ketten is így mondják — rajta kapták a pincében egy fiúval. A lánynak rögtön a kezébe nyomták a munkakönyvét, a fiúnak nem. A másik (haima- dik, sőt, negyedik is, mert valamennyit számon tartják), állapotos lett. Az abortusznak is híre ment, s az történt, ami ilyenkor általában történik: a lányokról — az „ilyen” lányokról — ezek után mindent feltételezlek, s ellenállásuk, amit ezek után egyaránt diktált az óvatosság és a szégyen, csak rosszhírüket növelte. Arra is volt példa, hogy egy „ilyen” lány férjhez ment; a fiúk legtöbbje nevetve emlegeti. Tíz fiatalember közül hat úgy véli, „állati mázlija volt” a lánynak, négy a férfit tartja mamlasz alaknak. Az üzemet már régen mind a kelten otthagyták, s boldogan élnek. És aztán ? A szexuális felszabadulás: lázadás, a pornográfia a szabadság affektalása, mely egy vélt szabadságnak szeretne elméletet gyártani, önmagában felesleges lenne túlzott jelentőséget tulajdonítanunk neki, bár az is kétségtelen, hogy a felajzott monomániákus képzelet szükségszerűen eltompul a világ egyéb je- lénségei iránt. Egészséges társadalom legfeljebb eltűr ilyent, mint szórványos jelenséget, de soha nem helyeselhet. De talán nem mellékes,* amire vizsgálataink során akaratlanul is fel kellett figyelnünk. A pornó-gyűjtemények gazdái azpk közül kerülnek kí, akiknek ez és csak ez ad äz üzemben valami rangot, a birtokos tekintélyét. (Oyakran hangzik el a kérés: „Mutasd meg nekem is azokat a ké- peket...”) Egyébként a pornó-’ tulajdonosok azok, akiket meg se próbáltak bevonni a közösségi életbe, a KISZ elnéz a fejük fölött, s a párttitkár se kísérelte meg, hogy személyre szólóan invitálja őket a Duna menti vállalati üdülő építéséhez. A társadalmi jelentéktelenség tudatába nehéz beletörődni, s ha nincs ' más, szexuális tájékozottság is kiemelhet valakit a rettegett névtelenségből. S az sem közömbös, hogy ez a tájékozottság nyugati import, mely a gazdagság, a technikai fejlettség kényszerképzetét jelenti, s ami ezzel együttjár, saját „lemaradásunkat” is, amint beszélgetéseink során többször elhangzott: mi még nem tartunk ott. / aztán? — kérdezheti bárki, mi van akkor, ha a fiatalok pornográf képeket nézegetnek? Ha Hegelt, vagy Marxot olvasnák (és miért ne olvashatnák?) ez a szellem másfajta és mindenképp magasabb rendű izgalmát jelentené. De ez egyelőre túlzott követelés lenne, legtöbben mindenképp így vélik. Tegyük m' is hozzá, minden fennakadás nélkül teliesítheíiük az ötéves tervet titkon terjesztett porno-képek mellett, vagy ellenére is. Az erotikus mono- mánia mégsem lehet közömbös, még akkor sem. ha csak a fiatalok elenyésző részét érinti, ami egyébként nem is biztos. Persze, aki rendőri beavatkozást sürget, csaií a tiltott gyümölcsöt teszi kívánatosabbá. Fontosabb lenne az okos nevelés, mely nem a tényeket hallgatja el, hanem megtanítja ezeket a sok jóra alkalmas fiatalokat arra. hogv értékben, minőségi sorrendben tudianak gondolkozni. Meg talán arra is, hogy. önzésükre nem egyszer azok a lányok fizetnek rá, akik az idillt várják, a gyereket, a békés otthont, s esetleg az autót is, „ha majd jut rá”. CSÄNYILÄSZLÖ „Lovely Loolr az új hajviselet tsm A német fodrászipar most mutatta be Hamburgban az 1071/72-es téli szezon új viseletét. A modern no lágyan és játékosan viseli haját; „Lovely- TLÍook” a neve az új hajviselteteknek. A haj hosszúsága nem játszik szerepet, rövid nyitott hullámok is körülveszik az arcot és aláhúzzák a nőiességet. A vállig érő hajat főleg a negyven éven aluli hölgyeknek ajánlják. A figarók véleménye szerint a „Lovely- Look”-kal mindenki azt csinálhat frizurájából, ami típusához, lényéhez leginkább passzol. Még a legegyszerűbb viselet sem hat régiesnek. Desdemona sztriptíze A mai színház súlyos problémákkal küzd Londonban is. Ezúttal egy kis vihar kavargóit a Marmaid színpadán a Temze partján, már jóval az előadás előtt. Egyszerűen arról volt szó, hogy Kay Barlow nem vállalt el egy főszerepet, méghozzá férje kívánságára. Férjének erre nem erkölcsi, hanem művészi oka volt: nem akarta, hogy a színészi hivatást közönséges ripacskodással alacso- nyítsák le. Sarah Stephenson ezzel szemben spontán elhatározta, hogy átveszi a szerepet és méghozzá nem szenzációhajhászás kedvéért, hanem mert úgy gondolta, hogy így tesz eleget a mű iránti művészi hűségnek. A konfliktus okát könnyű kitalálni: Barlowtól azt kívánták, hogy meztelenül lépjen fel. Nehezebb lenne azonban arra következtetni, melyik szerepről van szó. A vitatott szerep: Desdemona, akinek meztelenül kell eljátszania a megfojtás jelenetét. Meglepő? De hiszen utánanézhetünk Shakespeare-nél. Bemard Miles, a Marmaid művészi igazgatója a szövegre támaszkodik. Desdemona sztriptízének a szövegben — a 350 éves színházi gyakorlattal szemben — valóban t'an némi alapja, ha egy kissé ingatag is. A harmadik felvonás harmadilc jelenetében a 33. sorban ugyanis Emilia Desdemona kijelentésére: „Kérlek, siess!” valóban megkérdi: „A hálóköntösért?” Es Desdemona azt válaszolja- „Nem, fűzz ki itt." ) Napnál is világosabb — véli Bemard. Egy fűzött lepel semmi mást nem tehet, mint hogy lehull. „Desdemona testével akarja férjét megnyerni. Ezzel teljesen indokolt a férfi és nő tiszta interpretálása, amint meztelenül ágyba fekszenek. Végül is az egész darab ágyról és szexről SZÓl.” fix Rer^rrd. egyáltalában nem érti, eddig miért nem ismerte ezt fel senki. Nem hatott rá az az ellenérv sem, hogy Shakespeare idején fiú játszotta Desdemona szerepét. Az is bizonyára meztelen volt — véli — és az ágyfüggönyök segítségével talán csak hátulról lehetett látni. A következő héten jöhetnek a fotóriporterek. Stephenson kisasszony „Urai és szép látványt” nyújt. Az új felfogás azonban elsősorban automatikusan felhívást jelent a klasz- szikus színdarabok értelmezői és kritikusai számára. Desdemona nem maradhat egyedül. Bizonyára találnak majd mondatokat, vagy legalábbis félmondatokat, amelyekkel Elektrát, Cordeliát és más hősnőket szövegkritikai szempontból hitelesen meztelenül lehet bemutatni. 1971, október 31,
