Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-29 / 255. szám

Ülést tartott a szekszárdi tanács végrehajtó bizottsága A város munkaerőhelyzete az ülés napirendjén Ülésezett tegnap délelőtt Szekszárd Város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága. Az ülés legfontosabb napi­rendi pontja a város lakossá gánalt foglalkoztatottsága cs a munkaerő-ellátottság volt. A jelentés megállapítja, hogy a foglalkoztatottak szá­ma emelkedett az ide települt üzemek, gyáregységek beindu­lásával. A növekedés forrása zömében a város vonzáskörze­téből felszabaduló munkaerő, valamint az iskolákból kike­rült fiatalság. A környező községek és falvak munkaké­pes lakosságának nagy része a város üzemeiben, hivatalaiban dolgozik. A környékről na­ponta bejárók száma körülbe­lül hat-hétezer fő. A korábbi években problémát jelentett a munkaerő — főként a női munkaerő — elhelyezése. Ez a gond ma már teljesen meg­szűnt. Gondot azt idén már éppen ellenkezőleg, a munkaerő- hiány okoz. A mennyiséget tekintve elsősorban az építő­ipart kell kiemelni, majd utána következnek más ipar­ágak és termelőágazatok, va­lamint a szolgáltatóipar. A munkára jelentkezettek­kel kapcsolatos problémák megegyeznek az országos je­lenségekkel. A munkába áll­ni akarók 80—90' százaléka ugyanis szakképzetlen, vagy már több ízben jelentkezett munkára ugyanabban az év­ben, tehát vándorol egyik helyről a másikra.’ A vállala­tok munkaerőigényét az el­múlt negyedévek folyamán túlnyomó többségében a mun­kahelyet változtató szemé­lyek biztosították. Az időle­ges munkaerőhiány tovább segítette a fluktuációt. A legnagyobb vándorlás a? Állami Építőipari Vállalatnál volt, 1039-en léptek ki és 1174 volt a belépők száma. A városban várható mun­kaerőigények kielégítése szem­pontjából a jövőben elsősor­ban az iskolából kikerült fia­talságra lehet számítani, mint új munkaerőre. A mezőgazda­ságból feltehetően nem sokan vándorolnak el, mert a kör­nyező szövetkezetekben az át­lagéletkor magas, a kilépők általában elérik a nyugdíj- korhatárt és nem keresnék más munkát, vagy könnyebb munkakörökét igényelnek. A város körzetében lakó, pilla­natnyilag még nem dolgozók bevonására csak kis mennyi­ségben lehet számítani, mert a ktsz-ek fejlődése a szabad munkaerőt részben lefoglalja. Istenes Ernő, a megyei ta­nács munkaerő-gazdalkodási osztály helyettes vezetője rá­mutatott arra, hogy a problémákat üzemen belül kell megoldani. Ja­vítani lehet és kell a bel­ső munkaerő-gazdálko­dást. Nem elég megszerezni a munkaerőt, azt meg is kell tartani. Rúzsa János, a városi párt- bizottság első titkára arról be­szélt, hogy a városi pártbi­zottság is tárgyalja majd a munkaerőhelyzetet. Hivatko­zott Fock Jenőnek, a gazda­sági aktívaértekezleten el­mondott beszédére. A kor­mány intézkedéseket fog ten­ni. hogy a korszerűtlen gépek­kel dolgozó tsz-melléküzem- ágalt ne csábíthassák el a Népújság 3 munkaerőt nagyobb bérekkel. Előfordul ugyanis, hogy a munkaerőhiány miatt nem le­het kihasználni a drága és korszerű gépeket. Rúzsa János indítványozta a végrehajtó bizottságnak, készíttessen részletes fel­mérést arról, hogy a gyá­rak, üzemek a negyedik ötéves terv időszakában mennyi munkaerőt igé­nyelnek. Ezzel együtt készítsenek arról is felmérést, hogy a környező településekről mennyi mun­kaerő várható. A vitában felvetődött, hogy a vándorlók egy része azért hagyja el munkahelyét, mert azt reméli, hogy másutt keve­sebb munkával többet keres­het. Az esetek egy részében ez be is válik. Viszont előfor­dulhat a fordítottja is, mivel a munkások nagy része szeret szervezett körülmények között jó munkát végezni. Csökkentené a fluktuációt a belső munkafegyelem, szervezettség megszilárdí­tása. Dr. Nedók Pál, a városi ta­nács elnökhelvettese összefog­lalójában arról beszélt, ho^v a munkaerőhiány csak látszóla­gos, mert nagyon sok belső tartalék még feltáratlan. Az egyes ágazatoknál fellel­hető valódi munkaerőhiányt pedig gépesítéssel lehet meg­oldani, de ez a kérdés már túlmegy a munkaerő-gazdál­kodás témakörén. Mindez azonban azt bizonyítja, hogy a vállalatok, gyárak, üzemek vezetőinek átgondolt, összefo­gott elvek alapján kell irá­nyítani a rájuk bízott üzemet. A vb-ülés másik napirendi pontja a tanácsi munka tár­sadalmasításának lehetőségei és az ezzel kapcsolatos tenni­valók voltak. Dr. Wéner Já­nos vb-titkár beszámolójában kifejtette, hogy mely terüle­teken lehet még kiszélesíteni a tanácsi munka társadalma­sítását. A lakásgazdálkodás, különös tekintettel a szociális kedvezmények odaítélése te­rén. Szükség van családi ese­mények társadalmi megün­nepléséhez aktívahálózat ki­építésére is. A pénzügyi igaz­gatásban társadalmas’íható a méltányossági, a gyámügyi igazgatásban pedig a szociá­lis helyzet megíH'ése. Az öre­gekről való szociális gondos­kodás terén már bevált or­szágos példák vannak. Sikeresnek mondható az óvodai felvételek elbírálásánál a társadalmi bizottság létre­hozása. A közvéleményt meg­nyugtatta, hogy nem néhány ember döntött a férőhelyek sorsáról. A továbbiakban a végre­hajtó bizottság egyéb ügyeket tárgyalt. Országos IBZJSZ-értekezlet Szekszárdion Ismét országos jelentőségű rendezvény résztvevőit üd­vözölhetjük Tolna megyében. Ma és holnap Szekszárdon tart­ják az IBVSZ dolgozóinak munkaértekezletét, melyen közel 200 szakember vesz részt. Az ország valamennyi lBUSZ-iro- dájának vezetőit, a vállalat főosztályvezetőit, osztályvezetőit és szakreferenseit Tausz János vezérigazgató tájékoztatja az idei év tapasztalatairól. Belföldi idegenforgalmunk tovább­fejlesztéséről, erről a jelentős, és napjainkban egyre inkább aktuálissá váló kérdésről is szó lesz a kétnapos megbeszélé­sen. Szombaton idegenvezetők kalauzolásával megyénk neve­zetességeivel ismerkednek a szakemberek. Ügy gondoljuk, az utóbbi program rendkívül hasznos lesz, annál is inkább, mert köztudott, hogy Tolna megye hazánk idegenforgalmá­ban eddig nem játszott jelentős szerepet. Ha Mátránk, Bük- künk, vagy Hortobágyunk nincs is, olyan etnográfiai külön­legességgel, mint a Sárköz, nem minden megye rendelkezik. Az ide látogató turisták előtt pedig a puszta-romantika he­lyett a gemenci és gyulaji rezervátumok hamisítatlan világa méltán reprezentálja hazánk természeti szépségét. Itt nem­csak a kemény valutával érkező külföldi vadászok, hanem a kispénzű vendégek is megtalálhatják számításukat. Az or­szágosan tapasztalható szálloda-ínség közepette olyan elszál­lásolási lehetőség várja az érdeklődőket, mint a Hotel Ge­menc, melyről már eddig is nem egyszer hangzottak el di­csérő, európai színvonalat említő vélemények. És itt van Szekszárd, a dinamikusan fejlődő megyeszékhely, ahol a méltán híres művelődési központ, a Babits-emlékház, a gaz­dag és változatos anyaggal rendelkező múzeum biztosít meg­felelő programot az idelátogató vendégeknek. A szakmai vonatkozásokon kívül a megbeszélés legna­gyobb haszna talán az lesz, ha az értekezlet résztvevői ész­reveszik ezeket a lehetőségeket, és az ország egyre inkább fejlődő idegenforgalmában ezután Tolna megyének is na­gyobb szerepet szánnak. Anyagmozgatás világszínvonalon — és Tolna megyében Két évvel ezelőtt Magyaror­szágon minden nyolcadik ipari munkás anyagmozgatással fog­lalkozott. Az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet (ÁCSI), az Országos Műszaki Fejlesz­tési Bizottság, valamint a HUNGEXPO anyagmozgatási gépek, felszerelések, berende­zések kiállítását'rendezte a Városligetben. Ha minden nyolcadik ipari munkás valamilyen formában anyagmozgatással foglalkozik, / 1971. Október 29. A Paksi Konzervgyár faddi telepén évente 150 vagon sár­garépát tisztítanak meg. majd továbbítanak a paksi telepre, ahol a zakuszka töltelékének egyik alapanyagaként feldol­gozzák. Foto: Gottvald. valóságos „ipar” van az iparon belül. Ennek az „iparnak” már van kutatása, gyártó, felhasz­náló, értékesítő részlege, pedig csak most kezd hazánkban — éppen az ÁCSI hathatós köz_ reműködése révén —Zaz anyag- mozgatás gépesítése előtérbe kerülni, Tolna megyében is. Anyagot mozgatunk dóserlapos SZ—100-as traktorral, ötven tonnaméteres daruval, csőben, surrogó szalagon, zörgő lán­con, kézikocsin, ölben. Az anyagmozgatás eszközei meg­lehetősen sokrétűek, fejleszté­si irányuk, célszerű felhaszná­lásukra a kísérletek legalább annyira szerteágazók — és mégis összetettek. A fő kérdés: kevesebb ember foglalkozzék anyagmozgatással — nem ma került a világon napirendre, csak mi kezdünk most ráfi­gyelni. A HUNGEXPO kiállttá, sa kiváltképpen alkalmas volt rá, hogy felhívja a figyelmet: gyártónak, felhasználónak, és kereskedőnek. Az anyigmozga. tó gépekre fordított költség egy-egy országban, meglehető­sen nagy eltérést mutat. 1967- ben lakosonként az anyagmoz­gató gépre fordított összeg az NSZK-ban 5,0, Franciaország­ban 5,14, Angliában 9,4 dollárt tett ki. Hazánkban ez az ösz- szeg 2,70 dollár volt. A hazai ipar ma az összes beruházás mintegy két százalékát fordítja anyagmozgató gépekre, míg az NDK ipará 16—17 százalékot költ e célra. Az ÁCSI és a HUNGEXPO kiállítása felsorakoztatta több ország anyagmozgató berende­zéseit. Felvonult — elég sze­gényes kollekcióval — a hazai ipar is. A különféle eszközök — targoncák, kézi és gépi ere­jű kocsik, szalagok, felvonók, vonszolók, görgősorok stb. — mérhetetlen lehetőséget tártak elénk, mely végeredményben két fontos „rejtett tartalékunk, ra”, a termelékenység növelé­sének eddig fel nem tárt le­hetőségére hívta fel a figyel­met. Arra, hogy van megfelelő gép-eszköz, tudjuk az anyag- mozgató munkásokat, elavult eszközöket pótolni és másod­szor: ezek a gépek lehetővé tudják tenni az anyag folya­matos áramlását. Lényegében össze is foglal­hatjuk a fentiekkel az anyag­mozgatással kapcsolatos buda­pesti kiállítást. Félmunka vol­na, ha nem tekintenénk át, hogy is állunk Tolna megyé­ben az anyagmozgatással? A példák sokaságát lehetne felsorolni, melyek egyrészt azt bizonyítják, hogy a mi gazda­sági vezetőink semmit nem tettek az anyagmozgatás kor­szerűsítésére, ugyanakkor más példák kapcsán azt kellene megállapítani, hogy túlságosan is előrehaladtak. Egy bizonyos: a téma Tolna megyében is na­pirenden van. És találkozunk nem egy-két hete, hanem már évek óta olyan példákkal, hogy a gazdasági vezetők felismerték az anyagmozgatás gépesítésé­nek jelentőségét. A 11-es Vo­lán igazgatóhelyettese, Pech József négy évvel ezelőtt is­mertette velünk a vállalat ra­kodógép-fejlesztési programját — amely azóta jórészt már megvalósult. És a még meg­levő belső, üzemi szállítási gondok enyhítését új gépek vá­sárlásával, speciális emelők felszerelésével kívánják egy­két éven belül elérni. Példák és példák. Tolna me­gyében szinte mindenre van példa. A Paksi Konzervgyár-; ban huszonnyolc targonca van fele elektromos, fele Diesel­motor meghajtású. A ZIM bonyhádi gyárában még most is olyan ketreceket használnak az üzemen belüli anyag szál­lítására, mint amikor a gyárat beindították ezelőtt hatvan év­vel. A rostiparban tíz év óta használnak már a nehéz fizikai munka kímélésére, a termelé­kenység növelésére az áztató- medencéknál autódarut. A Szekszárdi Faipari Vállalatnál három éve még ölben hordták az anyagot egyik géptől a má­sikig. Ma a gépeket hozták „anyagközeibe”. A téglagyárak többségében még mindig „ká­rét”, ezt az embert lassan ölő talicskát, használják. Anyagmozgatás világszínvo­nalon és Tolna megyében? Vi­lágszínvonalon még nem lehe­tünk, nincs hozzá annyi pén­zünk, nincs hozzá annyi bá­torságunk. Magyarországon minden nyolcadik ipari mun­kás anyagmozgatással foglalko­zik. Tolna megyében minden tizenegyedik. — Pj —

Next

/
Oldalképek
Tartalom