Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-27 / 253. szám

Törvény a szövetkezetekről T"« O P9 Ez nem bvajc ii. A törvénynek az a fejezete, amelyik a szövetkezetek gazdáL kodásáról szól, egyebek között a következőket tartalmazza: „Szövetkezet minden olyan gaz­dasági tevékenységet folytat­hat, amelyet törvény, törvény- erejű rendelet, vagy kormány- rendelet (határozat) nem tilt, vagy tart fenn az állami gaz­dálkodó szervek részére. A szövetkezet a gazdasági tévé. kenységét a hatósági előírások között végezheti”. Ez a rendelkezés is minden­féle szövetkezetre érvényes. Ugyanúgy, mint a törvény vég­rehajtásáról megjelent kor­mányrendeletnek az az intéz­kedése, hpgy az állami válla­latok részére fenntartott gaz­dasági tevékenységek körét külön jogszabály állapítja meg. Az illetékes ágazati miniszter rendeletben szabja meg azo­kat a feltételeket, amelyek között az állami vállalatok, il­letőleg a szövetkezetek külön­féle gazdasági tevékenységet folytathatnak. A szóbanforgó jogszabályok még ebben az ev. ben napvilágot látnak. Közzé­teszik az úgynevezett tilalmi listát is, amely feltünteti, hogy mivel nem foglalkjzhatr'ü: a mezőgazdasági, az ipar* és a fogyasztási szövetkezetek. Mindaddig természetesen, amíg az említett jogszabályok ér­vénybe nem léonek, a mosta­niak az irányadók. Ami a tevékenységi kört il­leti, akörül meglehetősen élénk vita folyt már a múlt évben Is. Kiváltképpen a mező- gazdasági termelőszövetkezetek úiabban létrehozott üzemágai- rói alakultak ki egymással el­Tolna megye hét állami gaz­daságában, valamint az Álla­mi Gazdaságok Tolna—Bara­nya megyei területi főosztá­lyán, a felügyeleti, a belső és pénzügyi ellenőrzés hatékony­ságát vizsgálta a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A vizsgálat célja az volt. hogy feltárja: az elmúlt három év­ben hogyan szolgálták az el­lenőrzések a gazdálkodás rend­jét és jövedelmezőségét, s a vagyonvédelmet az állami gaz­daságokban, s hatásában mi­lyen mértékben érvényesült a megelőző jelleg. A vizsgálatok során megálla­pították, hogy csökkentek a gazdaságokban lefolytatott át­fogó ellenőrzések, pedig a he­lyesebb termelési szerkezet kialakítását, a gazdaságosabb termelést ösztönző megállaoí- tásokat csakis az ilyen jelle­gű ellenőrzések segítik elő. A területi főosztály már tavaly, de az idén is, lényegesen ke­vesebb átfogó ellenőrzést vég­zett. mint az előző években. Az átfogó ellenőrzések elmara­dásának áthidalására önelszá­moltatási rendszert vezettek be, ez a módszer azonban nem helyettesítheti a minden rész­letre kiterjedő, átfogó ellen­őrzést — elsősorban erre hív­ta fel a figyelmet a megyei NEB vizsgálata. Az észrevételek közt szere­pel az, hogy a belső ellenőrök munkáját meghatározó szerve­zeti és működési szabályzatot t"bb gazdaságban nem készí­tették el idejében, bár ahhoz kaptak útmutatót. A belső el­lenőri vizsgálatok során jelen­tősebb hiányosságokat észlel­ni tevékenység köre ientétes vélemények. Mindez szükségessé tette, hogy az egy­séges szövetkezeti törvény fél­reérthetetlenül kimondja a te­vékenységi körre vonatkozó szabályt, a közeljövőben meg­jelenő rendeleteík pedig min­den részletkérdésben intézked­jenek. Kézenfekvő például, hogy a termelőszövetkezetnek van sa­ját gépjavító, takarmánykeve­rő üzeme, építő brigádja, vagy részlege. Egyiket sem helyes mellékesnek, vagy kiegészítő­nek tartanunk. Ezeknek a* üzemágaknak a műnk 1.: a ugyanúgy beletartozik a tsz gazdálkodásába, mint a gabo­natermelés, a sertéstenyésztés, vagy a kertészkedés. Úgy :n- ez vonatkozik arra is, hogy konzervüzeme, vagy az elsőd­leges élelmiszerfeldolgozás kö­rébe vágó más üzeme van a szövetkezetnek és saját őrle­tében árusítja termékeit. Am! tehát az élelmiszergazdas lg ré­sze és a modern, mind ipar- szerűbbé váló mezőgazdaság velejárója, azt a tevékenysé­get még elnevezésében is fe­lesleges kiszakítani a szerves egységből. Mindemellett vannak a ter­melőszövetkezetekben olyan üzemek is, amelyek ki á>H c-o ■ nek a nagyüzemi élelmiszer­termelésen, az elsődleges éiel- múzerf el dolgozáson és a köz­vetlen termelői érték isi lésen. Ezek között fontos helv >t fag- lalnak el a lakosság szükségle­teit kielégítő szolgáltatlak, a helyi építőanyag-ellátás és minden egyéb, olyan 1. őkeny- ség, amely a helyi adói tsá go­kat ésszerűen hasznosítja; tok, főleg a pénzkezelés és a pénzügyi szervezettség terüle­tén, ahol nem követelik meg szigorúai) az előlegek rende­zettségét,. a pénztári keretösz- szegek betartását, továbbá a szigorú számadású nyomtatvá­nyok szabályszerű kezelését. A készletgazdálkodásban ál­talában az állóeszköz-nyilván­tartásokat találtál-: hiányos­nak; az állatállomány-változás és a takarmányozási bizonyla­tok nem voltak naprakészek, az anyagraktárak készletei nem egyeztek a nyilvántartá­sokkal. Több esetben hiányoz­tak az anyagutalványozások is. A népi ellenőrök arra is rá­mutattak, hogy egyes gazda­ságokban, amelyekben a belső ellenőr más munkafeladatot is ellát, ott nem lehet hatékony a belső ellenőrzés. Általáno­san megállapítható az is, hogy a feltárt hiányosságok pótlá­sáról, kijavításáról a belső el­lenőr — az esetek többségé­ben — nem szerzett tudomást. Ezt az is befolyásolta, hogy kevés volt az utóvizsgálat, ha pedig elvégezték, csak eseten­ként készült róla írásos fel­jegyzés. Megállapították, hogy a felügyeleti ellenőrzés jelen­tős mértékben foglalkozott a fejlesztési alapok kezelésével, s kiterjedt a gazdaságok veze­tésének módszereire is. A vizsgálatok tapasztalatai alapján, a Tolna megyei Népi Ellenőrzési Bizottság megtette a megfelelő ellenőrzések bizto­sítására irányuló észrevételeit és javaslatait az illetékes or­szágos szerveknek, valamint áz állami gazdaságok pécsi terü­leti főosztályának is. (B. L.) Változatlanul cél a munkaerő folyamatos, jobb foglalkoztatá­sa, s ha erre szövetkezed ke­retben kínálkozik a társ Mal­mi érdekekkel is megegyező lehetőség, akkor kár lenne megakadályozni. Nem a cég­tábla dönti el, hogy a szoosu- forgó üzemágaknak van-e lét­jogosultságuk! Budapesten és környékén, s kisebb mértékben más ipari központok szomszédsí gáoan, végeznek termelőszövetkezeteik főként gépipari, könnyű- és vegyipari tevékenységet is. Az ilyen üzemek különféle álla­mi vállalatokkal kialiktt >lt e"”üttműködés révén jöttek létre, s lényegében az :paz ré­szére termelőszövetkez éti be­dolgozást valósította!: meg. Ahol ez a bedolgozás szerve­zett, megfelel az állami sza­bályozásnak, s nem rögtönzés, nem átgondolatlan sz irzödés eredménye, ott iól szolgálhatja mind a szövetkezet, mind az állami vállalat érdekeit. Ki­váltképpen a kedvezőtlen k • rülmények között gazdálkodó tsz-ek helyzetén könnyíthet Ezek a szövetkezetek a ta­pasztalatok szerint eddig S mezőgazdasági célú feileszies- re fordították az ilven bed <1 gozással elért jövedelmük á4- lagosan háromnegyed részit. Kedvező az is. hogy ezáltal fe­leslegessé vált, vagy lényege­sen csökkent az a jö ed“le-n- kieeészítő támogatás, frnit az állam ezeknek a mostoha ado^ságú tsz-eknek nvú.itott. Érdeke a bedoigeznsns ipa­ri munka az érintett gyáváknak is. Beruházást takarítanak meg általa, s vannak termékek. ame1 veket a szövetkezetekben olcsóbban állítanak elő. Nem közömbös vé^ül az sem. hogv az iparba el iáró dolgozók tö’-.n Órás oda- és visszautnzásfól mentesülnek, ha lskóheivükön, a gyárral kontráié szövetke­zetben végezhetik el i gyanazt a munkát. Mindezek figyelembevételé­vel készítik el azokat a jogsza ­bályokat, amelyek a szövetke­zetek tevékenvséffi k írét meg­határozzák. Megszüntetik a helyenként előfordult kedve­zőtlen jelenségek J. rend -zik a bérezést, s gondoskodnak ar­ról, hogy a szövetkezetek irv» ri tevékenysége az eddiginél sT-rvezettebb leffven is az in.v 1- /‘nyitásával feji Sd-ék. Előír­ják azt is, hoav mi azokban a szövetkezetekben, ahol az inari üzerhágakbói eredő árbevéfel aránya 30—50 százalék között van. illetőleg meghaladta az 50 százalékot. Az elgondolás az. hogv az előbbiek „mezőgazdasági-ipa­ri”, az utóbbiak pedi<? ..ipari- mezőgazdasági” szövetkezetté alakuljanak át. „Ez nem Svájc” — mondja gyerekkori barátom, akivel összefutottam, mert a világ akkor is kicsi, ha szerteszét élnek rajta a magyarok, jelen esetben, ő Svájcban én pedig Magyarországon. Találkozhattunk volna Svájcban is, de itthon talál­koztunk. Eljött, hazalátogatni. Tizenöt esztendeig nem volt itthon, nem mintha mi tiltot­tuk volna, hanem mert „pol- gárosulni” akart. Nem pol­gárrá válni — az is volt és az is maradt —, hanem a svájci állampolgárság birtokosává. Mert az ilyesmi sok előnnyel jár. Például: csak de facto ér­zi magát az ember idegennek, de jure hazafi lehet, Svájci hazafi. Katonai szolgálatot tel­jesíthet például, ami abban az országban nem különösebb te­her, hanem inkább afféle hét­végi szórakozás. Mivel hogy Svájcban emberemlékezet óta nem volt háború, s így a ka­tonaság is inkább csak afféle békés intézmény. Inkább jog, mint kötelesség. Aki katonás­kodik. annak joga van svájci­nak érezni magát. Barátom — órákig beszél­gettünk, s igenis annak vall­hatom — úgy érzi magáról, hogy igazi sváici. Igaz, nem feledte el szülőföldjét, rajong érte, s itthon a svájci szemé­vel néz körül. „Ez nem Svájc” — mondja és nem Ilf-Petrov Osztap Benderét idézi, aki a honi elmaradottságot jelle- mezgette ezzel a mondattal, hanem csodálkozásának ad kifejezést. „Tudod, mondja, amíg magyar állampolgár vol­tam, nem is tudtam, hogy ez az ország olyan gyönyörű. Sokkal szebb, mint Svájc!” A magamfajta szkeptikus hírlapíró ilyenkor mosolyog. Mire való az ilyen lelkesedés? Svájc —t ismeretes ez a nem­zetközi irodalomból, a statisz­tikából — a világ egyik leg­gazdagabb országa, A polgári demokrácia példaképe. A béke és a nyugalom szigete. Ami pedig természeti kincseit il­leti, idegenforgalma a nemzeti jövedelem csaknem negyedré­szét adja — ez mindennél többet mond. S mi is gyakran szoktuk mondani: Magyaror­szágot nagyon szeretjük, de mégsem lehet Svájchoz hason­lítani. Magyarország nem gaz­dag ország, ahogy mi szoktuk mondani, közepesen feilett a maga egy főre eső évi 700 dol­láros nemzeti jövedelmével. Évek óta keményen verek­szünk, hogy valóban érvénye­süljön a szocialista demokrá­cia. Idegesek vagyunk és nyugtalanok, éppen most kö­zölt a Kortárs egy cikksoroza­tot, hogy a neurózis népbeteg­ség. Ami pedig természeti szépségeinket illeti, igaz, hogy sok minden van, de igazán magas hegyek... Szóval, nem vagyunk Svájc. Barátom mondja, hogy per­sze, hogy nem. Nálunk — sze­rinte — minden sokkal szebb, sokkal jobb, mint ott. Mert igaz, hogy! ott valamivel — jobban élnek az emberek, de- hát nálunk a légkör... El sem lehet mondani, mennyivel ba­rátságosabbak, emberibbek az emberek. „Nálunk? — csodál­kozom — Mással sincsenek te­le a lapok panaszrovdtal, minthogy lábára léptek, gö- rombáskodtak, elutasították, süket fülekre talált.. Ami pedig az úgynevezett munka­helyi légkört illeti... „Úgy néz rám, mintha egy nyolc- fogásos ebéd után még két szelet zsíroskenyeret kérnék, mondván, hogy éhes vágyok. „Ember — mondja. — Tudod te, hogy élsz? Tudod te, hogy élnek másutt? Tudod te, nil az a hajsza, a begombolkozás, a zárkózottság? És ismered te a saját országodat?” A Bükköt említi és a Mát­rát: szerinte ez á világ köze­pe. Neki, aki a svájci negyek­ből jött! Otthon skótviszkit iszik, de itthon ízlik a barack- pálinka. „Büdö^. mondom, nálunk már senki nem issza.” „Nem baj, több marad ne­kem!” — feleli, s aztán elkezd agitálni. — Hát, ide figyelj — mond­ja. —• Tizenöt éve elmentem, > mert úgy éreztem, ennek az országnak nincs jövője. Most visszajöttem, s rájöttem, hogy oda mentem, ami a múlt Ha­za nem költözhetek, mert ilyen az élet élni valamiből kell, s nekem negyvenévesen ott van a megélhetésem. Sze­retem Svájcot és hálás va­gyok neki, mert kenyeret adott nekem. Benneteket vi­szont csodállak. — Ez igazán jólesik..; — Ne vedd elismerésnek. Azért csodálkozom, mert akárhová megyek, panaszokat hallok. Nem veszítek észre, hogy hol éltek és hogyan él­tek? Csak azt látjátok, hogy keskenyek az utak, de azt nem, hogy gyönyörű tájakra vezetnek? Arról panaszkodtok, hogy kicsi és szegény ország­ban éltek, de nem néztek széj­jel, hogy ez az ország milyen nagy és jómódú lett? Arról beszéltek folyton, hogy mit nem csináltatok meg rende­sen, de arról kevesebbet, hogy mi mindent csináltatok? Sóhajtott — Ez nem Svájc! Mert ott mindenki a saját országát csodálja. Ti pedig mindig a másét... A zsebében ott volt a csekk­könyve. Az étterem előtt ott várta a Mercedes. Otthon Öt­szobás villája van, s a hon­vágy sem gyötri, amióta éven­te többször is hazalátogathat Kis vállalata van, azzal a szó- használattal, amely elmenete­lekor volt érvényben, „egvéb” foglalkozású. S irigyel ben­nünket, itthoniakat Majdnem elfelejtettem el­mondani, hogy honnan ismer­jük egymást. Egy iskolába jár­tunk. Nem Svájcban, termé­szetesen. Magyarországon. S azóta, hogy útjaink elváltak, szintén tanultunk. Másutt másutt. De talán mégsem tel­jesen mást.. PINTÉR ISTVÁN Népújság i) 1971. október 37, (Folytatjuk.) GULYÁS PÄL Új martonrásári árpafajták Néhány évvel ezelőtt Tolna megye mezőgazdasági kö­reiben sokat vitatott téma volt a köztermesztésben lévő ár­pafajták leromlása. Mindinkább előnyben részesítették a termelőszövetkezetek a takarmánybúzát. Ezenközben a nö- vénynemesítők eredményes munkát végeztek az árpa becsü­letének visszaszerzése érdekében. Az Országos Mezőgazda- sági Fajtakísérleti Intézet a legutóbbi négy évben négy martonvásári árpafajtát részesített előzetes, illetőleg állami elismerésben. Az új fajták nagyobb gazdasági értékűek, s lisztharmat rezisztenciájuk, termőképességük, minőségük és szárazság­tűrésük miatt alkalmasak a régebbi fajták leváltására, és a fajtaválaszték bővítésére. Az új martonvásári fajtákból az MK 47-es kétsoros tavaszi takarmányárpa és az MV 34-es hatsoros őszi takarmányárpa számíthat elsősorban Tolnában érdeklő­désre. Az MK 47-es dúslevelű a legfelső levél el­álló, a kalász orsótagjai trapézalakúak, az orsószé­le erősen szőrös, a szár elálló és erőteljes. Termesztését az ország egész területén ajánlják, termőképessége jó, a gyengébb talajokon is eredményesen termeszthető. Az MV 34-es, hatsoros őszi takarmányárpát az ország egész területé­re ajánlják termesztésre. Minden árpatalajra álkamas, tél­állósága kiemelkedően jó, termőképessége kiváló. A szá­razságot jól bírja. NEB-vizsgálat Tolna megye állami gazdaságaiban

Next

/
Oldalképek
Tartalom