Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-24 / 251. szám
> /\ wvc fa ti Kisdorog a bonyhádi járás dombjai közt- fekszik. Messze elkerüli a vasút, a főbb. autó- közlekedési útvonalak is. Eldugott helység, és semmi olyan nevezetessége nincs, ami .kicsinysége ellenére országszerte híressé, tenné. Külsejében, sincs semmi' különös. A kis községek nagyobb részére ma is jellemző, hogy a faluszélen idős, elavult, nem egyszer düledező állapotban lévő házak állnak, s ahogy beljebb megyünk a falu központja felé, nőnek, szépülnek, korszerűsödnek az épületek. Kisdorogon — Tevel felől jövet — ennek éppen a fordítottjával találkoztam. A szélső ház emeletes villa, s olyannyira új, hogy még be sincs fejezve, csak annyira, hogy lakni lehessen benne. A városok kertvárosi peremterületein épülnek ilyenek. „Vajon ki lakik itt?”.— kérdeztem önmagámtól, majd elhatároztam, hogy ide feltétlenül bekopogtatok. Mindenkire gondoltam, csak arra nem, hogy az általános iskola igazgatójával; Illés . Lázárral is- merkedhetem meg ebben a- faluszéli új épületben. —> Mi itt vertünk gyökerét. A háború után a feleségem családja ebbe a faluba települt,, én a szomszéd községbe, de később mindketten itt tanítottunk, és úgy döntöttünk, hogy itt telepszünk le véglegesen. Én Bukovinából jöttem, a feleségem a Felvidékről. . j Az új házban kozponticiű- tés, az emeletre szárnyas lépcső vezet fel, bár^flaég nem kész egészen, a szobák parkettásak. . Az - emeleti nappali szobából tágas ablak tekint a hosszan elnyúló völgyre. Gyönyörű panoráma. Olyan.. amilyenért az idegenforgalmi helyeken már bőven fizettetnek... Olyan lakás ez, amilyenről sok városi pedagógus ez idő szerint nem is álmodik, megelégedne .«mkkal szerényebbel is. A három gyermek közül a legkisebbik még csak fekvő helyzetből „ismerkedik” a világgal, a nagyobbik pedig zongorázni tanul. Egy időben bejárt Bonyhádra zongoraórákra. Korábban a féleség volt az általános iskola igazgatója,, a férj pedig a beosztottja. Nemrégiben megfordult a helyzet. A feleség kérte, hogy a növekvő családi elfoglaltságára való tekintettel mentsék fel. — Nem pályáztak él Kis- dorogról? — Nem. Ha valaki át akarja magát helyeztetni másik iskolába, elöbb-utóbb alkalma nyílik rá. Mi abból indultunk ki, hogy dolgozni mindenütt kell, s miért ne maradjunk ott, ahob már korábban is éltünk és megszoktunk. Ezért határoztuk el ázt is, hogy itt építünk. Kérem, manapság már nincs elsődleges jelentősége annak, hogy ki hol lakik. Autónk van, s azzal köny- nyen eljuthatunk oda, ahova éppen akarunk, ha éppen akad egy kis szabad idő. Ha pedig dolgozik az ember, nyilván nem ér rá utazgatni, sein szórakozni, és az nagyon mindegy, hogy valakinek hol nincs szabad ideje. Sőt, a közlekedési viszonyok manapság már olyanok, hogy akinek nincs saját' járműve, az sincs helyhez kötve, mert még az ilyen eldugott helyeken is jönnek-mennek az autóbuszok. Régebbi OTP-jelentésckből tudom.. hogy Kisdorog takarékos község. Vnh időszak, amikor a megye legtakarékosabb falujaként tartották nyilván. Az évek múltával most ismét megérdeklfidtem, mégpedig az OTP szekszárdi fiókjánál, hogy Kisdórogon időközben hogyan is alakult a betétállomány. Kiváncsi voltam rá. mert az ilyen adatok sok fontos dolgot tükröznek. Ez idő szerint Kisdorogon a postai take -ellőnöm/ 4 millió 475 00r e 'arákszövetkezeli . il y 430 000 forint. A szélső házban és odébb Eszerint mintegy 4000 forint megtakarított pénz jut minden lakosra. beleértve a csecsemőket is. A valócágban azonban ennél több van. mert Kisdorogon olyanok is akadnak, akik * a megtakarított pénzüket nem a helyi pcs.ánál, illetve takarékszövetkezeinél helyezték el, hanem másutt. Ennek az összegszerűségét nem lehet megállapítani, mert a betétek titkosak. Az sem kerülhet nyilvánosságra, hogy melyik család mennyi megtakarított pénzzel rendelkezik. Egy azonban bizonyos; Kisdorog továbbra is Tolna megye égyik legtakarékosabb faluja. A helyi viszonyokat jól ismerő iskolaigazgatóval folytatott beszélgetés sóran sok mindent megtudhattam, hogy milyen életforma is van tulajdonképpen a takarékosság mögött. Néhány, olyan kérdést is feltettem, amelyet például a mai fiatalok megrökönyödve vettek volna, s legfeljebb azt felelik rá, hogy miért kell ilyen kézenfekvő dolgot kérdezni. — Mire takarékoskodnak a kis- dorogiak? Ezt persze ritkán szokták elmondani, de a tapasztalatokból végül is lesiűrhetö, hogy ki mire- törekedett. — Általánosságban: házra, autóra, nyaralóra, bútorra. Néha meglepődve látja az ember, hogy ez is, az is új autóval jelenik meg az utcán, vagy szállítani kezdi az építőanyagot. Olyanok is, akikről nem is gondolta volna senki, hogy ennyi pénzük van. — Zsugoriskodva, éhezve, koplalva takarékoskodnak, vagy az ésszerűség határain belül? Az■ egykori falusi ismereteim késztettek erre a kérdésre. Azelőtt is sokan takarékoskodtak faluhelyen. De * az gyakran párosult a zsugoriskodással. A parányi kis földet mindenáron gyarapítani kívánták egy-egy holddal, és sokan saját maguktól is sajnálták a rendes falatot. Akkor sein vontak le egy csirkét, ha az módjukban állt volna. A mindenáron való földszerzés sok parasztemberben váltott ki ilyen önsanyargató hajlamot, s végül deformálta testét, lelkét. — Azt talán mindig az iskolában a gyermekeken keresztül lehet a legjobban lemérni, hogy milyen emberi mentalitás párásul az anyagi törekvésekkel, ez esetben a takarékossággal. Mi azt tapasztaljuk: az emberek nemcsak azzal törődnek, hogy mennyi pénzük van a takarékban, hanem elsősorban a mindennapi életmódjukkal, s a család ‘ szemefényével, a gyermekkel. Hogy egyebet ne mondjak, nincs keletje a használt tankönyvnek, mert mindenki újat akar, és mindenkinek megvan rá a pénze is. Vagy például a gyermekek legtöbbje jóltáplált, jólöltözött. Már a gyermekek is valósággal divatoznak. Tehát semmiképpen sem arról van szó, hogy mondjuk az autóra való takarékosság miatt bármit is megvonnának maguktól,1 ami a mindennapi életben természetszerűen szükséges. Nem hiszem, hogy akad a faluban, aki azért ne merne levágni egy csirkét, hogy annak az árával is szaporítsa a takarék- betétjét. Én úgy látom, hogy a takarékba kerülő pénz a mindennapos normális élethez szükséges költségeken felül lévő pénz. Sőt, arról sincs szó, hogy valaki a munkában agyongyötörné magát, pusztán azért, hogy minden körülmények között összejöjjön az autóra vagy új házra való. Mind "többen megengedik maguknak azt is, hogy mondjuk a hétvégét pihenéssel, kirándulással töltsék. A városi és csak a várost ismerő emberek körében néha egészen képtelen álmosok forr,ónak közkézen a falusi életmódról. Ennek az egyik jellegzetes :•'* n éppen a pénzzel kcpcsolrlos. neszéinek bizonyos falusi Ttarl ré- nlkről, János bácsikról. akik ugyanolyan primitív köt illmények közt élnek, mint 50—1**. évvel ezelőtt éltek a falusiak, de közben ösrzeku pörgettük annyi pénzt, hogy azt sem tudják, v't csirr’- janak vele. A falusi emberek körében nagy a differenciáltság, ez igaz. Éppúgy, mint a várót '.okban. Mini kirívó kivételek, primitív körülmények közt élők is találhatók. De az általános kép nagyon is kedvezően alakul: az anyagi gyarapodást mindenütt követi az igényesség növekedése is, sőt, néha ez utóbbi nagyobb, mint az előbbi. Kisdorogon megkérdeztem, hogy a mintegy 250 lakét,bőt heny helyen lakik egy szobában leél felnőtt generáció. Ilyen nincs. Két- három évtizede még általános volt a magyar falvakban, hogy egy és ugyanazon szobában töltötte az éjszakát is. nappalt is a fiatal házaspár és az idősebb, de még a fiatal házastársak valamelyikének egy-két testvére is, amíg meg nem házasodtak. Vagy ritka volt az a lakás, ahol ne ugyanabban a helyiségben főztek, mostak, vasaltak volna egész télen át, amelyben éjszaka aludtak, de még a disznóknak i'aló moslékot is ott készítették elő. A nem is olyan régi múltnak ez a valósága kezd hihetetlennek tűnni azoknak is, akije egykor benne éltek. Véleményem szerint talán nem is az a legörvendetesebb Kisdorogon, hogy olyan sok pénze van a lakosságnak, hanem az, hogy megnőtt az életmódbeli igényesség. A lakásoknak közel a felében már fürdőszoba van. Uj lakást anélkül egyszerűen nem is építenek, de a régi épületek átalakításával is éppen ez az egyik legfontosabb cél. Nagy szó ez olyan helyen, ahol 30 éve egyetlen fürdőszobát sem' lehetett találni. Törpevízmű ugyan nincs a faluban, ami vezetékes vízzel látná el a háztartásokat, de mind többen szereltetnek udvaron lévő kúthoz szivattyús villany- motort, és azzal felnyomatják a lakásba —• a fürdőszobába is! — a vizet. A falu legtekintélyesebb lakóépülete az, amelyet most épített, illetve épít az iskolaigazgató-házaspár, de őket megelőzően már nagyon sok parasztházba bevezették a vizet, és az életmód, igényesség szempontjából ez nagy előrelépést jelent. A falu lakói azon problémáznak, hogy nem lehet elég hidrofort és szivattyús villanymotort kapni a házi „vízműhöz”. A legtöbb Tolna ^negyei falura az jellemző, mogy van egy bekötő vagy átmenő kö- vesútja. de az utcák nagyobb része nincs lekövezve, a lakások zöme nem érhető el kö- vesúton. Kisdorogon keresztül megy a Tevel—bonyhádi kö- vesút, és most kövezik az egyik mellékutcát. Korszerű, betonszegélyű kövesutat építenek, s ezzel a falu házainak több mint a felé elérhető lesz kövesúton. Ezzel egyben jelentősen megjavul majd a falu általános ellátottsága. Kisdorogon úgy alakult a helyzet, hogy a kövesút nem érinti a falu központját, ahol például a bolt is van. Ha a boltba árut hoztak őszi-téli sáros időben, azt lerakták a . kövesút mellé, és onnan külön lófogattal kellett befuvarozni a bolthoz, Nemsokára már egészen a boltig mehetnek kövésúton az árut szállító gépjárművek. Betelepítés a török idők után Mint a legtöbb Tolna megyei falu, a török időkben Kisdorog is elpusztult, elnéptelenedett. Ezt a vidéket királyi adományként a Jobbaházi Dory család kapta. Kisdorog része volt a teveli uradalomnak, és betelepítésére, amint az a falu monográfiájából kitűnik, a teveli uradalom részeként került sor a XVIII'. század elején. Egy régi feljegyzés így ír. ja le a betelepítést: .„Midőn Dőry László az 1710- es évek folyamán a teveli uradalmát németországi telepesek, kel népesítette be, a telepesek toborzásában fő megbízottja Felbinger János Ferenc, Bibe- rach város tanácsosa volt. Minthogy Felbinger állásánál fogva maga nem utazhatott e vidékre, hogy személyes tapasztalatok útján hathatósabban tudja a települni szándékozókat a viszonyokról tájékoztatni, 1718-ban ' incognitó- ban, búcsú járás ürügye alatt két embert küldött le. Ezek egyike Schlichthärle Max mo- telheini sőrfőző, kit Felbinger mint általa jól ismert, becsületes, értelmes, józan és hű Egykori umü.*....i épület. Ma tsz-lroda. embert ajánlott Dőry Lászlónak települők toborzására ... Schlichthärle el is utazott a teveli uradalomba, de csakhamar otthagyta, és átment a Festetícs-urádalomhoz ' tartozó Belacra. Felbinger erről értesülve, őt levélben megdorgálta, de mielőtt a levél megérkezett volna Belacra, Schlichthärle mór úton volt hazafelé, és úgy látszik, megbánta hűtlenségét. 1718. augusztus 17-én Bécsben Dőry Lászlóval megállapodott, hogy 100—200 telepest szállít uradalmába. Kijelentette, hogy ő maga is Dőry birtokán szeretne élni családostól. Schlichthärle családjával végülis Dőry teveli uradalmára költözött.” A Dőryek száznál több „legényt” hozattak Németországból, amint az a kisdorogi száj. hagyományban él, s amikor azok úgy döntöttek, hogy itt letelepszenek, szülőföldjükről feleségnek valót' hívtak maguk után, és velük a Dőry-kú- rián megtartották az esküvőt. Ezek egy része a kisdorogi részen, az Előhegy, Kálváriahegy és Erdős-hegy lábánál telepedett meg, és a falu az eredeti helyéről átkerült a mai helyére. A régi Kisdorog ugyanis a mai falutól távolabb volt. A házakat a német telepesek vályogból, vagy vert- fallal építették, s ez az építési forma volt jellemző nagyon hosszú időn keresztül. Jellemző, hogy 1930-ban is csak 3 téglaépület állt e faluban. A svábság erősen zárt egységet alkotott Kisdorogon egészen a felszabadulásig. Több mint két évszázad alatt csak egy-két magyar család tudott gyökeret ereszteni e helységben. A felszabadulás utáni újratelepítésnél már eleve nem volt semmiféle zárt jelleg. Bárki beköltözhetett e faluba, akinek kedve volt hozzá, és ott dolgozni akart. Két és fél évtized alatt nemcsak munkajellegé hanem családi kötelékekkel is összeolvadt a lakosság. Mint sok más német „őslakosságú” községben, itt is megszervezték a német nyelv iskolai oktatását. A német nyelvet Boda Keresztély tanítja, aki maga is kisdorogi „őslakos”. De a német nyelvet nemcsak a német ajkú családok gyermekei tanulják, ha- aem az újabb telepeseké is. /
