Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-24 / 251. szám
Máza banya nélkül Volt idő, amikor a mázai bányában 700. személyt is foglalkoztattak. Közülük kétszázötvenen éltek a faluban. A mázai bányát 1963-bap bezárták. A gazdaságtalan művelés miatt leállított bánya munkásairól a széntröszt, . a községi tanács és sok hasznos miniszteri rendelet gondoskodott. Öt év után érdeklődtünk, . hogy ez a jellegzetes bányász- község mennyire maradt még- bányász... A szászvári bánya ~ fogádta azokat az idősebb bányászokat, akik nem akartak Komlóra menni. A fiatalok — számszerűit több mint négy- , vénén — még most is a komlói Zobák aknára pírnak dolgozni. A községben mindössze öt család foglalkozik földműveléssel és tagja a nagymá- nyoki tsz-nek. Mi let^ a községben élő munkabíró emberek sorsa, hol találtak • munkát? A kérdésre a községi tanácsnál pontos választ kaptunk. A Bonyhádi Vasipari Ktsz foglalta el avolt bányaépületek egy részét, vas- szerkezeti üzemnek. Kezdetben a bánya iparosai itt kaptak munkát. A mintegy harminc iparos közül ma már csak négyen dolgoznak az üzemben. A többiek elmentek máshova, mert kevesellték a keresetet. Jelenleg mintegy 80 személyt foglalkoztatnak a ktsz vasas és galvanizáló üzemé- " ben. Amikor az üzem szervezése folyt, úgy tervezték, hogy majd 400 személy talál itt munkát. Az újabb gazdaságos- sági számítások szerint nem lehet ilyen nagyra fejleszteni. A vasipari szövetkezet letelepedésével egyidőben a Bonyhádi Ruházati Ktsz is tárgyalásokat folytatott a községi tanáccsal: a máza-szászvári erőműben textilfeldolgozó üzemet akartak létesíteni. A ruházati szövetkezet megvásárolta a községtől az épületet. A szövődé és az ehhez kapcsolódó üzemrészek szervezését, szerelését elkezdték. Kezdetben „protekcióval” lehetett csak ide kerülni. A községi tanácsnak ugyanis az volt az egyetlen kikötése az adásvétel lebonyolításakor: lehetőleg mázai asszonyokat és lányokat vegyenek fel, hogy a családoknál bekövetkezett jövedelem-csökkenést az asszony munkavállalásával pótolják... A , szövődébe már nem kell „protekció”, a 250 asszony, leány fele a környező falvakból jár munkába, mert Mázán nincs annyi női munkaerő, mint amennyire az üzembén szükség volna. A bányászok jó része Komlóra, Szászvárra jár most is. Sókán . elköltöztek Komlóra, mások -pedig a bonyhádi ktsz- ekbe, cipőgyárba és a zománcgyárba járnak dolgozni. Ake- resetcsökkenés természetes, hisz a felszíni munkát — akár a cipőgyárban, vagy a zománcgyárban — nem lehet úgy fizetni, mint a föld alatt végzettet. A bánya üzemelése idején a községben bőven volt munkaerő, hisz a legtöbb családban csak egy kereső, munkavállaló volt. Most nincs felesleges munkaerő. A két szövetkezeti üzem növelné létszámát — ha lenne kivel. A bánya néhány épülete még jelenleg is üresen áll. TJjabb üzem is le tudna itt telepedni — ha volna munkás. Nemrég nyitotta meg a Tolna megyei Épíilőanyagipari Vállalat tufa-üzemét a községben. Ide csak úgy tudtak munkásokat kapni, hogy lényegesen magasabb fizetést adnak az egyébként nehéz fizikai munkáért, mint a szövődében, vagy a vasszerkezeti üzemben. Mázán, a község életében a bá_ nya megszűnése különösebb változást nem eredményezett. Annyit csak: műszakkezdésre különautóbusszal másfél órával korábban indulnak a bányászok, a MÁVAUT-bu- szok pedig szintén menetrend szerint járnak a községbe, s viszik Bonyhádra a dolgozókat, iskolába a diákokat. —PJ— Módszertani klub alakult a szekszárdi járásban A járási KISZ-bizottság és a járási művelődési osztály kezdeményezésére módszertani klub alakult a szekszárdi já-. rásban. Azért hozták létre, hogy módszertani útmutatást és gyakorlati segítséget adjon a járás területén működő 18 ifjúsági klub vezetőinek, a nemrég megválasztott KISZ-es kultúr, felelősöknek és a népműveléssel foglalkozó aktíváknak. A foglalkozásokat havonként egyszer, mindig más művelődési otthonban tartják. A kultúrfelelősöket, művelődési gtthon igazgatókat, könyvtárosokat és szakkörvezetőket felkészítik a következő hónap feladatainak elvégzésére. Az előadók hivatásos szakemberek, népművelők, illetve a vendéglátó intézmény vezetői, akik átadják a helyi tapasztalatokat. Az első foglalkozásra október 25-én Faddon kerül sor. Zsédely Istvánnak, a járási KISZ-bizottság titkárának megnyitója után Izsák Irén, népművelési felügyelő „Klubról mindenkinek” címmel előadást tart, majd Krassay Gyula, a művelődési ház igazgatója ismerteti a november hónapra ajánlott témákat. Munkásszülők gyermeke vagyok t. Mindig bosszant, ha arról olvasok az újságban, hogy előnyt-kell biztosítani a munkásszármazású- gyerekeknek az ' egyetemi, főiskolai felvételeknél. Meg segítség, meg előkészítés. Nem érdekelnek a statisztikák. Itt a főiskolán, a matekszakon a csoportomban én vagyok az egyetlen munkásszármazású. Lenéznek. Persze, hogy lenéznek, mert nem tudok mit mondani, ha balatoni vitorlázásokról beszélnek. Kétszer voltam a Balatonon. Egyszer általános iskolás koromban, az iskolától, egyszer építőtáborban. Volt egy barátom, ő nem kollégiumban lakik és van osztrák farmerja. Jó haverok voltunk, elmentem hozzájuk. Külön szobája van, a falon egy hatalmas Che Guevara-kép, meg a Beat- lesek, meg James Deam, és bambusznádból készült válaszfal. A polcokon klasszikusok, és a Modern Könyvtár összes A csámpai szőlészeti telepen etlcUg mintegy 8000 mázsa szőlőt dőlt, s-"k fel. A még várható 2009 mázsát a napokban hordják be a voltatok. I’otoi . kötete. Villájuk van a Balatonon, neki külön motorcsónak is. Nem, nem mondom azt, hogy ő lenézne, csak éppen nem is érti a különbséget. A szalonban egy szép asszony képe, hosszú estélyi ruhában. Giccses, túlszépített portré. Ráismertem az anyjára, amikor behozta a kávét. Kopogott mielőtt belépett, és megkínált cigarettával, nem hitte el, hogy nem dohányzom, azt mondta, ő modern anya. és örül. ha meglátogatják a fiát a barátai. Mikor kiment, a barátom azt mondta, megjátssza magát az öreglány, és, ha’ e’mégy. megkérdezi, mi a szüleid foglalkozása. , Nem akarok én most itt kitérni neked arra, hogyan élt az én anyám lánykorában. Csak eszembe jutott, hogy ezeket a könyveket, amik itt a polcon sorakoznak, én a könyvtárból vettem ki, és azok nem voltak ilyen régi kiadásnak. Pedig nekünk is sole könyvünk van, a legtöbb a faluban, és az anyám mindent olvasott már lányko- rában, amik itt vannak, csak ő is a könyvtárból vette ki. Bement a városba gvalog. pedig az. nyolc kilométer. Az is eszembe jutott, hogy ,a srácoknak azt mondtam, az apám szb-titkár, pedig esztergályos. Irigyeltem a barátomat, és megvetettem, magamat pedig- szégyelltem ezért a hazugságért. Tudod, nehéz kérdés ez, nem érzem, hogy jelentősége lenne a származásomnak. Vagyok olyan művelt, mint mááok, akiknek az apja nem vasutas volt.. Az a baj, hogy nem érzem magam sehol sem jól. Egy irodában dolgozom, csodálatos, gyönyörű könyvelőgépen, mondják a főnökeim, de nehezen viselem a munkatársaimat. Nem érdekel, hogy a Marika templomban esküszik-e, vagy csak a tanácsnál, és hogy lesz-e keresztelő, vagy csak névadó ünnepség. A Kati néni élete sem foglalkoztat, megákkor sem, ha időközben gyereke lett, pedig nincs is férjnél. Nem értik, miért nem akarok, miért nem tudom nekik elmesélni, mi a bajom, ha éppen rosszkedvűen jövök dolgozd! Tegnap sikerült megbotránkoztatnom a munkatársaimat, azóta még gyanúsabb vagyok nekik. A folyosón mentem, és. egy lenti, vagyis gyári fiúval találkoztam. A nevét sem tudom. azt sem, mit csinál, de ismerjük egymást látásból. Nagyon értelmes, művelt fiú. Beszélgettünk vagy tíz percet. Igaz, ennyi elég volt, mert a többi, mikor már a munkájáról ö«széi, és a, ről, nem érdekelt. Nem tartozom tehát hozzájuk sem. A „fehérköpenyesek” kasztjához végképp nem akarok tartozni. Az értelmiségiek?' Köztük úgy veszem észre, nem számít a származás, de valahogy túl sok önbizalom, biztonság sugárzik róluk. Mintha ők már a bölcsőben szopták volna magukba Shakespeare! Azoknak van a legnagyobb hangjuk, akik maguk ia munkásszármazásúnk. Nem tudom, miért van ez. Néha úay érzem magam, mintha egy átmeneti lény lennék. 3. Marhaság, nincs jelentősége annak, kinek mi volt az apja. Az enyém szerelő volt, én is ez lettem. Szeretem az auió- kat, már gyerekkoromban is szerettem. Nézze, lehet, hogy kiváltságos a helyzetem, mert együtt dolgozom az apámmal, akii.eik az igazgató is előre köszön. A mesterem pedig minőig rá hivatkozik,, akkor is, ha losszui csinálok valamit, akkor is, ha jól. Szeretek itt lenni. Szombatonként a brigád együtt megy sörözni, engem még nem hívlak, de egyszer biztosan szólnak, menjek én is. Ott aztán megbeszélik, hogyan játszott a Fradi, mit talált már megint k' az asszony, no, meg a világpolitikát. Én a haverokkal járok szórakozni, van egy kislány is.. Jóravaló teremtés, szép, és sokai: melózik otthon is, az anyja. beteges, szinte ő vezeti a háztartást. Nincs az én életemben semmi különös. Szeretem a mozit, bár ezek a modern f Írnek úgy ábrázolnak bennünket is, hogy rossz odanézni. Mintha mindannyian rosz- szul éreznénk magunkat a bőrünkben. Pedig ez nem igaz, aki szeret dolgozni, az megkeresi a magáét, mindene meglehet. amit csak akar. 4. Annak persze, valóban nincs jelentősége, kinek mi volt az apja. Az viszont meghatározó, ki, milyen élményekkel, emlékekkel indul el otthonról. A gyökerek, amik minden embert meghatároznak. Nem könnyű beszélni erről, mégis megpróbálom elmondani nekik, milyen ez. Az egymáshoz tartozás érzése. Nézem a televízióban a riportot. Egy fáradt szövőnő beszél hétköznapi» apró bosszúságokról, arról, ami az egész élete, s én egyszerre érzem, hogy hozzájuk tartozom, hogy szeretem őke! Egyik ismerősöm, akit nem nagyon szerettem, nem is igen ismertem, két konyak után az otthoni szüretről mesélt. Megelevenedtek' bennem a régi szüretek, és megéreztem, hogy emlékeink, érzéseink tartalma azonos. A gyökerek azok. Lehet, hogyr furcsállod, de nekem mér tizennégy éves koromban, mikor elkerültem otthonról, szilárd — néha zavaros — világnézetem volt. Ez jépyegében semmit sem változott, bár természetesen alakult, nagyon sokat. Apu könyveiből már akkor tisztában voltam a marxizmus alapjaival. már amennyire tisztában, lehet ezzel egy tizennégy éves gyerek. A pszichológusok azt mondják, a hatéves kor előtt szerzett élmények, érzések meghatározóak egy ember éleiében. Sok mindenre emlékszém gyerekkoromból. Hatéves ■ voltam, és örültem, hogy nem kell iskolába menni, erre világosan emlékszem. Aztán a sötét előszoba. Apu áll, a vállán puska. Anyu sír és könyörög. Apu nem szól semmit, nem vitatkozik, elmegy. Utána mi ketten sírtunk és imádkoztunk. Aztán meg nem értettem, miért áll n> ki anyu késő este és hétköznap, kalácsot sütni. Most már tudom, hogy ötvenhatban volt, apu a gyárat ment őrizhi, hogy ne mehessen be senki idegen,, ne történjék a gépnek baja. Hát nem aranyos, anyu a biztonság kedvéért imádkozott kommunista" férje életéért, és ugyancsak a biztonság kedvéért, elégette az újságokat. Hogy ne vesszen kárba a meleg, kalácsot sütött. Mindez most már nem olyan fontos, mint kamaszkoromban volt, ez a háttér, vagy még inkább talaj a lábam alatt. Erősnek, bátornak és szilárdnak érzem magam tőle. Most már a jövő a fontosabb. Jó orvos szeretnék lenni. Négy munkásfiatal vallomását feljegyezte: IHAROS! IEOLVA Népújság 0 1971. október 24.
