Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-23 / 250. szám

Ütvén éve történt

Kiszabadult a cserefoglyok első csoportja

A Magyar Tanácsköztársaság megdöntését követően nagyszabású pert folytattak le az elfogott népbiztosok, a forradalmi kormány tagjai ellen. A per 1920. végéig tartott. Szovjet-Oroszország kormánya ez idő alatt viszont jelentős mentőakcióba kezdett: túsz- szá nyilvánította azokat a magyar arisztokratákat, hivatásos tiszteket, akiket korábban a cári hadsereg ejtett fogságba, s még szovjet területen tartózkodtak.

Csicserin külügyi népbiztos táviratban jegyzéket küldött a magvar kormánynak, — amelyben kifejtette: a szovjet kormány hajlandó a túszként visszatartott foglyokat hazaengedni, ha cserébe a magvar hatóságok szabadon bocsátják az elítélt népbiztosokat, a forradalomban viselt szerepükért súlvosan elítélt más kommunistákat. szocialistákat, és hozzájárulnak kiutazásukhoz Szovjet- Oroszországba.

A magyar kormány egy Ideig

igyekezett kitérni az egyenes válasz elől. Bethlen István kormánya végül 1921. július 28-án Ricában a szovjet kormány képviselőivel megállapodást írt alá, hozzájárult, hogy a néobi^tosok és más elítélt magyar forradalmárok ösz- szesen 415-en elhagyják az országot és Szovjet-Oroszországba távozzanak.

A népbiztosok kicserélésére 1922. februárjában került sor. de a korábban elítélt és fogságban tartott kommunisták első hatvan fő- nvj csoportla már ezt megelőzően, 1921. október 29-án elindult a Markó utcai börtönből, illetve a Nyugati-pályaudvarról Moszkvába.

Az első csoportban két halálraítélt, hét életfogytiglanra és tizenöt, 15 évi fegyházra ítélt kommunista volt. A szobi vonat két első vagonjának vasrácsos kocsijában helyezték el őket, a MÁV legrosszabb vagonjaiban, amelyekbe beesett az eső. A határig kettesével összeláncolva csendőri kísérettel mentek. Útközben több állomáson tüntető csoportok integettek, s kiáltoztak bátorító szavakat a hazájuktól búcsúzó forradalmároknak. Szobtól a csehszlovák hatóságok vették át őket, aztán német területen folytatta útját a vonat. Drezdán, Stettinen át vezetett útjuk szovjet területre. A csoport elindulásával egyidejü*-1 leg Moszkvából háromszázhatvan- két tisztet küldtek haza Magyar- országra. Az első fogolycserét még további öt követte.

Azok az emberek, akik ily módon az internacionalista szolidaritás jóvoltából megmenekültek a

halálbüntetéstől vagy a sokévi börtöntől, az ezt követő két és fél évtizedben jóban és rosszban osztoztak a szovjet nép sorsában. Sokan közülük üzemekben vagy a mezőgazdaságban dolgoztak, többen magas képzettséget szereztek, s vezető tisztségeket töltöttek be, akadlak jónéhányan, akik időközben rcTízt vettek a nemzetközi munkásmozgalom különböző csataterein folyó küzdelmekben, a többi között a spanyol polgárháborúban.

Döntő többségük, mint a kommunista párt tagja, az SZKP-ban folytatta tevékenységét vág;» illegális pártszervező munkára jött vissza Magyarországra. Sok magyar a szovjet hadsereg katonájaként küzdött a Nagy Honvédő Háborúban.

Néhányan még ma is a Szovjetunióban élnek, ott alapítottak családot, gyermekeik, unokáik a Szovjetunió polgárai. A túlnyomó többség itthon él, a magyar munkásmozgalom megbecsült veteránja.

V. F.

Közel kétmillió forintos beruházással utat építenek a 6-os úttól a tolnai Aranykalász Tsz szőlőfeldolgozójához. Az 5,5 méter széles úton most készül a záróréíeg, az átadást október végére tervezik. Foto: Gottvald

lUBit gorosloInaEk aa korazeriíségrii

r*m

&

Bokáig süllyednek az asz- szonyok a búzában a magtisztító gép körül, ahogy előrejön egyikük, pillanatra teljesen elborítják a hulló búzaszemek. A majosi Aranykalász Termelőszövetkezet növény- termesztési brigádjának asszonyait a korszerűségről kérdezem. Mit gondolnak, mi a korszerű, mi a modem.

— Ami könnyebb, gyorsabb, praktikusabb.

— Például?

— Azelőtt kézzel csáváztunk, most géppel. Fele annyi idő alatt végzünk. De meg sem tudnám mondani, mennyi időbe tartana, míg ezt a búzát kézzel megtisztítanánk.

— Mennyi ez a búza?

— Nem tudom.

— Mégis. Körülbelül?

— Nem tudom. Két nagy hegy.

Négy középkorú asszony 10 óra alatt 240 mázsa, azaz két és fél vagon búzát tisztít meg a géppel.

— Ismeri a gépet? — kérdezem az egyik asszonyt.

— Ez egy orosz típusú szelektor, magtisztító gép. Be tudom indítani és leállítom. Van benne rosta, csigafelhordó és motor.

— S ha elromlik? Észreveszik, ha elromlik?

— Igen. A hangjáról. Vagy ha az ocsúba megy a tiszta búza, olyankor leállítjuk és hívjuk a szerelőt.

Az asszonyok el sem tudják képzelni, hogy a megszokott gyors gépi munkát újra kézzel kellene végezni. Ha elromlik a gép, pillanatok alatt megjavítja a szerelő. Valamennyien parasztasszonyok, s valamiképpen mégis értenek a gépekhez, és ha munka közben úgy látják jónak, maguk is módosítanak rajta, alakítják, vagy alakíttatják. Meshosszabbílják a felhordót, meghúzzák a szíjakat. Pontosan olyan munkaeszköz nekik a csávázógép, a magtisztító, mint a fonónőnek a fonógép. Ugyanannyi, mint

A leveli értelmiség és a pártszervezet

Tevel.

Három pártalaoszervezet működik a közel 2000 lakosú községben. Pártalapszervezete van a termelőszövetkezetnek, a gépállomásnak és a községnek. A csúcstitkár — és a községi alapszervezet titkára is egy személyben — Beke Ambrus, áfész-dolgozó.

— Számíthatnak a politikai munkában a községben élő és dolgozó értelmiségre?

— Igen. Általában igen. Kivétel mindenütt akad. Itt, Tevelen is — mondja Beke Ambrus.

— Csak a párttagokra vonatkozik ez, vagy a párton- kívüliek is segítenek ha kell?

— Általában az értelmiséggel vagyok elégedett. A pár- tonkívüliek közül is többen járnak esti egyetemre. Az

1969—70-es oktatási évadban a községben is működött marxista—leninista középiskola. A 19 vizsgázott hallgató közül többen az értelmiség körébe tartoznak. De bármikor kérjük segítségüket aktuális feladatok végrehajtásában, mindig készségeseik. Mármint a többségük készséges. így például a tanácsi választások időszakában nagyon sokat segítettek nekünk.

— Nálunk, a községben a tömegszervezeti vezető funkciókban is főként párton kívüli értelmiségiek vannak. Munkájukról évente egy alkalommal tájékoztatják a csúcsvezetősé- get. Munkájukat párttagok segítik. akiknek pártmegbízatásuk, hogy a tömegszervezetekben gondoskodjanak a párt politikájának érvényesüléséről.

— A községben 15 pedagógus dolgozik. Többségük nem párttag. Nők és családanyák. De szívesen dolgoznak a Vöröskeresztben, segítenek a nőbizottság munkájában. Szakköröket vezetnek, — hogy csak példának említsem a kézi- munikaszakkört, ahová fiatalok és idősebbek egyaránt járnak a téli hónapokban, s amelynek összejövetelein különböző előadások is elhangzanak. Köztük az aktuális világ- és belpolitikai eseményekről szólók is. ök segítették a községben a mozgalmat, amelynek keretében a vietnami gyerekeknek takarót ajándékoztak. Hét takarót készítettek a teveli asszonyok. Készítettek — s minden becsülésem az övék — mert valóban ők horgolták, kötötték kis kockánként, mind a hetet.

— Az időszakos politikai feladatok mellett folyamatosan főként a község kulturális életét irányítják, alakítják, szervezik a pártszervezet* értelmiségi tagjai. A művelődési ház tiszteletdíjas igazgatója, a sportkör vezetője, az énekkar karnagya pártmevbízatásként is végzi e munkáját. Az ifjúsági szervezeteket, az úttörőket és a KIS.Z-t is pedagógusok patronálják, irányítják. Ez a munka is pártmegbízatás.

— A különböző társadalmi szervezetek között igazán jó a kapcsolat. A programokat nemcsak közös megbeszélés alapján állítjuk össze, hanem közösen szervezzük és rendezzük is általában.

— Mi a községben élő értelmiségiek legfontosabb soron következő feladata Tevelen?

— A politikai oktatás lebonyolítása. Hat tanfolyamot indítunk, 80—90 hallgatóval. Valamennyi előadást helyi előadó tartja. Az előadók, párttagok, értelmiségi dolgozók és esti egyetemi végzettséggel rendelkeznek. Ezen kívül szerveztünk egy vezető-továbbképző tanfolyamot is,- 10—15 hallgatóval. A szervezési munkára sok gondot fordítottunk. Az előadások színvonala, bízom benne, olyan lesz — hiszen az előadók képesítése előlege e bizalomnak —. hogy az emberek szívesen járnak majd a foglalkozásokra.

M. ÉL

az iparban dolgozó munkásasszonynak, ő is annyit ért a gépéhez, mint ők. Olyan munkásnők, akik mezőgazdasági munkákkal foglalkoznak.

A kézi fejőstől a mai fejési módszerekig hosszú volt az út. A fejőnö napjában kétszer a következő műveleteket végzi: felszereli a fejőgépet a sajtár, ra, majd kiviszi a készüléket a légkondicionált istállótérbe, a tehénhez. Felkapcsolja a gumicsövet a vákuumszivattyúra, a kelyheket felhelyezi a tehénre. Kinyitja a vákuumcsapot, indul a fejős. Amíg a gép az első két tehenet feji, a 240 literes tankkocsit kigurítja az istállótérbe és beleönti a sajtárból a tejet a tankba. A tankot eltolja a tejházba, végzi tovább a dolgát. Fizikai munkát csupán a sajtár felemelése jelent. Ugyanazokat a műveleteket végzi napi nyolc órán kérészi ül. Készüléket szerel, készüléket helyez, csapot nyit, csövekkel, csavarokkal, szűrőkkel, vákuumai dolgozik. Ismeri, megszokta. Ahogy nézem a korszerű istállót, a fényes alumínium edényeket, arra gondolok: igazság szerint itt a teheneket minitejüzemnek kellene nézni.

— Látta az új istállónkat? — kérdi az egyik növénytermesztő asszony. Mikor meszeltük, mondtuk, hogy kár oda állatokat tenni, mert bepiszkítják.

— Mire gondol, ha hallja azt a szót: korszerű?

— A gépekre. Csakis a gépekre. És eszembe jut, hogy tíz éve a termelőszövetkezetben alig volt gép. Most már silókombájnunk is van. Az igaz, hogy akkor a termés is kevesebb volt. Nőnek a termésátlagok. Ez is korszerű dolog. A sok műtrágya, a sok termés, az újféle búzák, az újféle kukoricák. Bőtermők és szépek is.

— Milyen kézi munkát végeznek a növénytermesztők?

— Szénát gyűjtünk, meszelünk. Olyan helyen végezzük kézzel a munkákat, ahol a gép nem tud fordulni. Kisegítjük a gépeket.

— Korszerű-e a majosi termelőszövetkezet ?

— Az biztos, hogy elöl van és nem hátul. Én csak azon vagyok, hogy elöl legyen.

— Jártak már más üzemekben?

— Még nem. De ha beszélgetés során szóba kerül és mondjuk, hogy nekünk mi

van, látjuk, hogy hol állunk.

Az egyik asszony ezt mondja: ha gépesítenek, kevesebb az élő munka.

— Tud-e kézzel fejni? — fordulok hozzá.

— Kijöttem a gyakorlatból.

— S ha áramszünet lenne?

— Tovább tartana, de muszáj lenne elvégezni.

— Mi nem korszerű a tsz- ben?

—• A kukoricatörés. Nem azért, mintha nem lenne pénze a tsz-nek, de az emberek ragaszkodnak a kétharmados kukoricákhoz. így látják jónak.

Az asszonyok háztartása gépesített. Mosógép, centrifuga, gáz, villanytűzhely, hűtőgép, szinte minden háztartási gép megtalálható minden háznál. Nemcsak korszerűen dolgoznak, könnyebben élnek is. S másképp dolgoznak most egy hűtőszekrényért, mint 10—15 éve dolgoztak egy rádióért.

— Jobban emlékszik az ember a régi dolgokra, mint arra, mi történt tegnapelőtt, — mondja Szőts Menyhértné borjúgondozó. A korszerűsítés megkönnyíti az ember munkáját. Pláne ha az ember nézi a tévét és rájön, hogy a modernnél van még modernebb.

— Például?

— Például a borjúkat másféle ketrecekben is lehet nevelni. Nem ilyen faketrecben, hanem szétszedhető alumínium rekeszben. A tejet automata adagolja. Pontosan annyit, amennyire mondjuk egy ötnapos borjúnak szüksége van.

Az egyik útkereszteződésnél Szentes Menyhért majorgazda támaszkodik a lapátra.

— Most egy hold búzára nyolc napot fordítanak és a termény már a magtárban van. Azelőtt három ember egy nap alatt 600 ölet kaszált volna le kusza búzából. Most szinte minden harmad annyi idő alatt készen vah.

—■ összetartanak az emberek?

— Lehetne itt gép akármennyi, ha nem tartanának össze.

— Tehát itt a termelőszövetkezetben kevesebb az élő munka.

— Igen. Kevés a kézi munka.

Egy idős majosi parasztember a fiainak mindig ezt mondja: ha csak annyit tudsz, mint én, az kevés, nem ér

semmit.

D. VARGA MARTA