Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-23 / 250. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI XXI. évfolyam, 350, szám ÄRA: 90 FILLER Szombat, 1971. október 23. Gazdasági aktívaértekezlet a Parlamentben A kormány elnökének beszéde gazdasági ideiünk kérdéseiről Pénteken a Parlament kongresszusi termében gazdasági aktívaérteikezletet tartottak, amelyet a kormány hívott össze a gazdasági élet időszerű kérdéseinek megvitatására. A tanácskozáson részt vett Fock Jenő, a kormány elnöke, Németh Károly, a Budapesti Pártbizottság első titkára. Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai; dr. Ajtai Miklós, dr. Tímár Mátyás és Vályi Péter, a Miniszter, tanács elnökhelyettesei. Ott volt a kormány több tagja és az MSZMP Központi Bizottságának több osztályvezetője, továbbá az államtitkárok, az országos hatáskörű szervek vezetői, a megyei és budapesti kerületi pártbizottságok első titkárai, a fővárosi és a megyei tanácsok elnökei, a SZOT, a KISZ, a TOT, a SZŐ. VOSZ és az OKISZ vezetői, a RNEB elnöke, a miniszterek első helyettesei, a minisztériumok - pártbizottságainak titkárai, az iparági szak- szervezetek vezetői, a nagyvállalatok igazgatói, párt- és szakszervezeti titkárai, a központi lapok főszerkesztői, gazdasági életünk számos ismert személyisége. A tanácskozáson Fock Jenő tartott beszámolót.' Fock Jenő beszéde Tisztelt aktívaértekezlet! Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának határozata átfogó képet nyújtott népgazdaságunk helyzetéről, és megjelölte munkálkodásunk további fő irányait. Ezekre az alapelvekre és gyakorlati útmutatásokra épült az országgyűlés által ez évben jóváhagyott kormányprogram. A gazdasági irányítás jelenlegi rendszerének bevezetését megelőzően mintegy két és fél éves közös munka során alakítottuk ki az egységes álláspontot. Ez hozzásegített ahhoz, hogy az áttérés az új irányítási rendszerre ne csak zökkenőmentes legyen, hanem biztosítsa az eredményes gazdálkodást az áttérés időszakában is. Az utolsó három esztendőben a népgazdaság alapjaiban egészségesen fejlődött. Számos gazdasági folyamat kedvezően alakult. Javultak a tervek megvalósításának feltételei. Kedvező irányúak a strukturális változások. A gazdálkodás egészét mindinkább az jellemzi, hogy a vállalatok és az irányító szervek döntéseiben a gazdaságosság, a jövedelmezőség a -korábbinál jóval nagyobb szerepet tölt be. Üzemeink, vállalataink többsége jól gazdálkodik. Emelkedett a termelékenység. Megszilárdultak a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek, jelentősen emelkedett a termékek egy részének hozama. A lakosság áruellátása, mind mennyiségét, mind minőségét tekintve, gyors ütemben javult. Az életszínvonal emelésére vonatkozó terveinket túlteljesítettük. E kedvező folyamatok ellenére a népgazdaság fejlődése néhány területen jelentős problémákat vet fel, melyek leküzdéséhez, ugyanolyan egységes szemlélet és tettrckészség szükséges, mint ami az új gazdaságirányítási rendszer kidolgozását és bevezetését jellemezte. Feladataink nagyok, teljesítésük az erők szorosabb összefogását igényli. A mai tanácskozástól azt várjuk, hogy helyzetünk és tennivalóink megtárgyalása nyomán kialakítsuk a további egységes cselekvéshez szükséges azonos szemléletet. Gazdaságirányítási rendszerünk reformjának teljes kibontakoztatása hosszabb folyamat, amelynek- még egyáltalán nem vagyunk a Végén. A gazdasági építésben időről időre jelentkező problémák részben függetlenek a kibontakozás folyamatától, de a felszínen azzal összefüggésben jelentkeznek. S ez a táptalaja számos téves nézetnek. Népgazdasági problémáink jó része a gazdaságpolitikai végrehajtása, az Hamis nézetek alakultak ki a gazdasági szabályozók - mindenhatóságáról. Mintha a szabályozókkal, mint valami varázspálcával, mindent meg leirányítás gyengéiből és hibáiból, különféle következetlenségekből és emberi gyarlóságokból fakad. Ezért kijavításuk útját is csak sokdßäluj a népgazdaság egészét szem előtt tartó elemzés segítségével kereshetjük. Fock Jenő ezután arról szólt, hogy az utóbbi időben az egységes értelmezésekben bizonyos bizonytalankodás és az azonos elveken alapuló cselekvésekben megtorpanás tapasztalható. hetne oldani. Ez naivitás, de néha ennél is rosszabb, a gazdasági élet bonyolult folyamatainak fel nem ismerése. A problémákat nem lehet csak a szabályozókkal megoldani. Nem lehet minden nehézséget, az emberi -tehetetlenséget a szabályozók rovására írni. A tervtörvényből eredően a szabályozók betartása kötelező, s az adott tervidőszakban nem lehet rajtuk változtatni, de a jövőt illetően lehet és kell is vitatkozni róluk. A továbbiakban Fock Jenő hangsúlyozta, hogy az ország gazdasági erőivel sáfárkodó, felelős emberek ne csak azt nézzék, károsodik-e és milyen mértékben ágazatuk, vállalatuk az irányítás hibái miatt, hanem azt is, mit veszít mulasztásaik következeiében az egész népgazdaság. A miniszterelnök aláhúzta, hogy a hatáskörök leadásával a vállalati önállóság növekedésével nem szűnt meg, inkább fokozódott a vezető szervek felelőssége, mert a munka, a vezetés, minden szinten bonyolultabb lett. Sokat hallunk és olvasunk az önzésről, kapzsiságról, a ha- rácsolásról. Ügy tűnik, mintha ezek a káros jelenségek szaporodnának. Ez összefügg azzal, hogy egyesek igényei a növekvő lehetőségekhez mérten enyhén szólva túlzottak és gátlástalanul törekszenek azok kielégítésére. Erről pártunk X. kongresz- szusán is szó esett. A felvilágosító, nevelő munka minden eszközével, és természetesen törvényeink következetesebb érvényesítésével is harcolunk az össztársadalmi érdeket háttérbe helyező mindenfajta megnyilvánulással szemben. Azt azonban nem fogadhatjuk el, hogy a kapzsiság, harácso- lás oka a gazdaságirányítás reformja. Az önállóságnak, a helyesebb anyagi ösztönzésnek, a közgazdasági szemlélet meg- javulásának semmi köze sincs az eléggé el nem ítélhető anyagi kisiklásokhoz. Ezek ellen ma a korábbinál is kíméletlenebb harcot, nyílt fellépést hirdetünk. A kormány elnöke ezután részletesen elemezte gazdasági életünk néhány problémáját. Elsősorban a beruházási politika gyakorlati kérdéseiről szólott, — A legutóbbi esztendőkben — mondotta — a kormány többször foglalkozott a beruházási tevékenységgel. Jelentős javulásról azonban még nem beszélhetünk, bár az év folyamán fokozódott a koncentráció, s ez nem kis eredmény. A statisztikai adatok szerint az elmúlt évhez képest több mint ötszázzal csökkent a megkezdett és több mint ezeregyszázzal nőtt az átadott létesítmények száma. Jelenleg mintegy 10 százalékkal kevesebb a folyamatban levő építkezés, de a költségvetési ösz- szegek 13 százalékkal magasabbak. Mindennek ellenére tarthatatlanul magas a befejezetlen beruházások állománya. Értékük egy egész év beruházási összegének mintegy 8(1 százaléka. Egyik legfontosabb feladatunk, hogy ez az arány az ötéves terv végrehajtása során évről évre javuljon, és 1975-re az elfogadható 65—70 százalékos szintre csökkenjen. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy gazdaságunk hatékonysága erőteljesen fokozódjék. Fock Jenő emlékeztetett arra a meglehetősen gyakori jelenségre, hogy műszakilag és pénzügyileg megalapozatlan beruházások kivitelezését kezdik meg azzal az alig titkolt szándékkal, hogy a költségvetés kényszerűségből — az eredetileg tervezettnél úgy is nagyobb összeget ad majd a már elkezdett létesítmény befejezéséhez. -Ilyenkor természetesen mindig azzal érvelnek, hogy a népgazdasági érdek kívánja ezt így. Ez — történjék akármilyen szinten is — enyhén szólva tisztességtelen spekuláció. A vállalatok sok esetben a megengedettnél nagyobb arányban fordítják pénzeszközeiket beruházásokra, s nem tesznek eleget forgóalao-fel- töltésL kötelezettségeiknek. . A kormány ennek megfelelően úgy határozott, hogy az Országos Tervhivatal teljes feleié« ionéi gondoskodjék a beruházási egyensúly megtervezéséről. a felhalmozási források mértékének és fő arányainak kialakításáról, valamint a (Folytatás a 2, oldalon) Célszerű, szocialista elveinken alapuló intézkedésekre van szükség
