Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-22 / 249. szám

Jakoy Malik és Szarka Károly felszólalása az ENSZ-ben r (Folytatás az 1. ódáiról) világos a kínai nép ellen foly­tatott politika teljes csődje, megakadályozni próbálják a Csang Kaj-sek-rezsim képvise­lőinek eltávolítását. Malik ne­vetséges, „óvodás gyermekek­nek való dajkamesének” minő­sítette az USA-nak azt az ér­Az ENSZ-közgyűlés kínai vitájának szerdai ülésén fel­szólalt J. A. Malik szovjet nagykövet is. Hozzászólásában idejétmúlt teóriának nevezte a két Kína elméletet. . (Telefoto—AP—MTI—KS) ' vetését, hogy „egy tagállam kizárása veszedelmes precen- denst teremtene”. A szovjet küldött rámuta­tott, hogy a Kína „kettős kép. viseletére” előterjesztett ame­rikai formula nem egyéb, mint a hírhedt „két Kína” formula újabb változata. Teljésen világos az is, hogy Tajvan nem állam, hanem Kína szerves, elidegeníthetet­len része. Tajvant sohasem vették fel az ENSZ-be, s így fel sem vetődhet eltávolításá­nak kérdése. Ezt követően Kolumbia, Uruguay, Chile, Swaziföld, Tanzánia és Szíria küldötte szólalt fel, majd Magyarország' képviselőjének felszólalása kö­vetkezett. Szarka Károly, hazánk állan­dó ENSZ-képviselője bevezető, ben leszögezte, hogy a Magyar Népköztársaság álláspontja vi­lágos és közismert a tagálla­mok előtt, „mint azt a koráb­bi évek vitái során többször határozottan kifejtettük — mondotta — kormányunk a Kínai Népköztársaság kormá­nyát tekinti a kínai nép egye­düli és jogos képviselőjének”. Kijelentette, hogy a magyar küldöttség a Kínai Népköztár­saság törvényes ENSZ-jogainak visszaállítását követelő hatá­rozati javaslat mellett fog sza­vazni. A továbbiakban Péter János magyar külügyminisz­ternek az általános vita során elhangzott felszólalására utalva rámutatott, hogy a világszer­vezetnek, a nemzetközi kapcso­latoknak általában, továbbá a Kínai Népköztársaságnak és nem utolsó sorban önmaguk, nak ártottak azok a hatalmak, amelyek 22 éven át távoltar­tották a Kínai Népköztársaság törvényes képviselőit az ENSZ- től. Kissinger és Csőn En-laj tárgyalásai Baracs Dénes, az MTI tudó­sítója jelenti: A csütörtöki pekingi lapok csupán néhány soros hírben számoltak be Kissinger szerdai pekingi tárgyalásairól, de a rö­vid közlemény is sejteti, hogy a megbeszélésen nem csupán Nixon amerikai elnök látoga­tásának technikai részeit, ha­nem az azzal összefüggő poli­tikai kérdéseket is áttekintik. A megbeszélésen kínai részről Csou En-laj, kormányfőn kívül még egy PB-tag vett részt, Je Csien-jingnek, a KKP katonai bizottsága alelnökének szemé­lyében. Ott volt Csi Peng-fej ügyvezető külügyminiszter, s még tizenegy magas rangú kí­nai funkcionárius. Mind Csou En-laj, min Je Csien-jing a szembenálló táborral való dip­lomáciai tárgyalások régi szak­értője. Mindketten szerepet játszottak az 1936. évi „hsziani indicens” lezárásában, amikor Csang-Kaj-seket saját csapatai foglyul ejtették és ki akarták végezni, de kommunisták köz­belépésére szabadon engedték és a kommunisták és a Kuo­mintang közös frontot hozott létre Japán ellen. Je Csien-jing a legutóbbi időkben is Csou En-laj egyik legszorosabb munkatársa 1969- ben és az idén vele együtt lá­togatott el Vietnamba. A tárgyalásokkal kapcsolat­ban az Uj Kína hírügynökség közleményén kívül semmit sem tettek közzé a kínai sajtó azonban mindenesetre érzékel­teti a két ország közötti vitás és így megvitatandó pontokat. Szerdán a lapok hevesen bí­rálták az amerikai imperializ­must mert a japán reakcióval együtt támogatja a „független Tajvan” létrehozására irányuló mozgalmat. Ismertették a Pe- kingben élő Szihanuk herceg legutóbbi üzenetét honfitársai­hoz, amely szokatlan magabiz­tossággal jelenti ki, hogy „a nemzetközi közvélemény azt jósolja, hogy a közeljövőben Richard Nixont kényszeríteni fogják, hogy visszavonja min­den agressziós erejét Indokí- nából”. A Zsenmin Zsipao kommentátora szolidaritásáról biztosította a dél-koreai diákok harcát az amerikaiak által tá­mogatott Pák Csöng Hi rezsim­mel szeipben, bár ugyanakkor a lapok azt is közlik, hogy Csou En-laj, Je Csien-jing és Csi Peng-fej a szerdai tárgya­lások után bankettet adott Kissinger és kísérete tisztele­tére. Míg Pekingben folynak a kínai—amerikai tárgyalások továbbra sem lehet hallani a kínai hadsereg legfőbb veze­tőiről. Lin Piao hadügyminisz­ter neve szeptember közepe óta nem szerepel a sajtótudó- sitásokban, Huang Juang-seng vezérkari főnök és két helyet­tese, Vu Fa-szien és Li Cso- peng szeptember 10. óta nem mutatkozik a nyilvánosság előtt. (Lin Piao a KKP alel- nöke s az említett három ka­tonai vezető is a PB tagja); A realitások felismerésének eredményeként nyerte el a 25. közgyűlés többségi szavazatát az a határozat, amely a Kínai Népköztársaság törvényes ENSZ-jogainak helyreállítását követelte”. A szerda délutáni ülésen utolsóként Hollandia képvise­lője szólalt fel. Az ENSZ- titkársága lezárta a kínai vita felszólalóinak jegyzékét, összesen 80-an je­lentkeztek felszólalásra. Az Egyesült Államok, Tajvan és Albánia képviselője bejelen­tette, hogy másodszor is élni kíván a véleménynyilvánítás jogával. Tekintettel a vita meglepően gyors ütemére, el­képzelhető, hogy az álláspon­tok kifejtése már pénteken befejeződik, hétfőn pedig sor kerül a szavazásra. Koszigin ottawai programját befejezve sajtóértekezletet tartott A Kanadában időző Koszi­gin szovjet miniszterelnök szerdán, háromnapos hivata­los ottawai programjának be­fejeztével sajtóértekezletet tar­tott. A szovjet kormányfő a ki- lencvenperces találkozó során a többi között az alábbiakat hangsúlyozta. A stratégiai fegyverrendsze­rek korlátozásával foglalkozó tárgyalásokon a szovjet és az amerikai fél előrehaladást ért el. Reméli, hogy a rakétaelhá­rító rakétarendszerek korlá­tozásával foglalkozó egyez­ményt már 1972. első negye­dében, esetleg ennek az évnek az utolsó negyedében aláír­ják'. Tudomása van arról, hogy Kissinger, Nixon elnök nem­zetbiztonsági tanácsadója je­lenleg Kínában van, de a Hídépítés a szakadékok felett A kanadai fővárosban a föld­kerekség minden tájáról össze- sereglett több száz újságíró­nak kétségtelenül érdekes és értékes élményben volt része: Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió minisztertanácsának hiva­talos látogatáson Ottawában tartózkodó elnöke kilencven percen át válaszolt kérdéseik­re. A jelenlegi bonyolult vi­lághelyzet minden egyes lénye, ges kérdéséről persze másfél óránál sokkal többet lehetne beszélni, külön-külön is. A sajtókonferencia részt­vevői mégis azzal a benyo­mással távozhattak — és, mint jelentések döntő többségéből kitűnik, távoztak is, — hogy tömör, világos áttekintést kap­tak a nemzetközi porond nagy problémáival kapcsolatos szov­jet állásfoglalásról. A vendég udvariassága a vendéglátóval szemben és az ott-tartózkodás ténye önmagá­ban is logikussá tette, hogy a beszélgetés során viszonylag sok szó esett Kanadáról. S nyomban hozzátehetjük: aho­gyan szó esett a vendéglátó országról, az más kérdések és országok viszonylatában is ti­pikusnak, egyben követendő­nek tekinthető. A magas rangú vendég ugyan­is nem csinált titkot abból, hogy a Szovjetunió és Kanada természetesen nem minden kérdést ítél meg azonosan, hogy Kanadában vannak olyan erők, amelyek szívesen megza­varnák a két ország kapcsola­tait. Ugyanakkor Koszigin azt hangsúlyozta, ami a két nagy államot összeköti, fontos gaz­dasági és-politikai érdekek ha­sonlóságát, nem egy esetben azonosságát. A két ország konkrét viszonylatában pél­dául azt, hogy a Szovjetunió­Henry Kissinger, Nixon különmegbízottja Pekingben tár­gyai a kínai vezetőkkel az amerikai elnök útjának program­járól. A képen: a kínai és az amerikai küldöttség. Középen Csou En-laj miniszterelnök, mellette balról Kissinger, a tár­gyalások vezetői. LKábejfotó — ÜJ KÍNA-—AP—MTI—KS) nak is, Kanadának is hatalmas fejleszthető területek állnak rendelkezésére és többek kö­zött ez a tény is indokolja a tapasztalatcserét, sőt az együtt­működést. Ugyanez az alapállás tette rokonszenvessé Koszigin vála­szait más kérdések, más or­szágok vonatkozásában is —az a módszer, hogy a miniszter- elnök nem a szakadékokról, hanem az azokon építendő, sok esetben már épülő hidakról be­szélt. A Kanadával szomszédos Egyesült Államokkal kapcso­latban például azt hangsúlyoz­ta, hogy a szovjet és az ame­rikai delegáció figyelemre méltó előrehaladást ért el a stratégiai fegyverrendszerek korlátozásáról folyó megbeszé­léseken. Magabiztos, konstruk­tív választ kaptak azok is, akik a szovjet—amerikai és az amerikai—kínai tárgyalásokról, Nixon tervezett pekingi és moszkvai útjáról tettek fel „kényesnek” szánt kérdéseket. „Nekünk — hangsúlyozta Koszigin — megvannak a ma­gunk problémái, amelyeket Nixonnal meg fogunk vitatni, a kínaiaknak úgyszintén. Re­méljük, hogy mindkét tárgya­lássorozat a békés megoldáso­kat és a nemzetközi enyhülést fogja szolgálni”. Vagyis azt a nagy célt, amit az egész szovjet külpolitika olyan következetesen és kitar­tóan szolgál. (KS). Szovjetuniót nem tájékoztat» ták vajon milyen tárgyalások­ra kerül sor Pekingben. Ko­szigin nem volt hajlandó pár­huzamot vonni Nixon terve­zett pekingi és moszkvai láto­gatása között. „Nekünk meg­vannak a magunk problémái, amelyeket Nixonnal meg fo­gunk vitatni, a kínaiaknak úgyszintén. Reméljük, hogy mindkét tárgyalássorozat a békés megoldásokat és a nem­zetközi enyhülést fogja szol­gálni.” Ami Kína és a Szov­jetunió kapcsolatait illeti, Koszigin rámutatott, hogy két évvel ezelőtt ő maga járt Pe­kingben. Elmondta, hogy a Csou En-lajjal folytatott meg­beszélése óta tárgyalások foly­nak Pekingben egy jcínai és szovjet delegáció között, de hozzátette: „nem mondhatom, hogy nagy eredményeket ér­tünk volna el”. A közel-keleti rendezés első feltétele, hogy az izraeli meg­szálló csapatokat a Biztonsá­gi Tanács határozatának meg­felelően teljesen kivonják a megszállt arab területekről, „Az a véleményünk, hogy Iz­raelnek, mint államnak meg kell kapnia létezése minden biztosítékát... Senki nem akarja megsemmisíteni Izra­elt, vagy megsérteni az 1967- es konfliktus előtti határait. A Szovjetunió .fenntartá­sok nélkül’ hajlandó az Eu­rópában állomásozó csapatok csökkentéséről tárgyalni. Jól­lehet a részletek kidolgozása nehéz dolog, a megoldás nem lehetetlen, még akkor sem, ha a hivatalos tárgyalások ebben az ügyben még nem kezdőd­tek meg.” Arra a kérdésre, érinti-e a londoni szovjet diplomaták­kal szemben foganatosított brit lépés a kelet-nyugati kap­csolatokat, Koszigin elmondta: „az Egyesült Királyság nem jelenti az * egész Nyugatot.” Szerdán a Szovjetunió otta­wai nagykövetségén Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának tagja talál­kozott William Kashtan-nel, a Kanadai KP főtitkárával, va­lamint a KP más vezetőivel. A megbeszélés légköre meleg, elvtársi volt. Alekszej Koszigin, a Szovjet­unió minisztertanácsának el­nöke csütörtökön délelőtt kü- lönvonattal elutazott Ottawá­ból. Ezzel megkezdődött a szovjet kormányfő kanadai körútja, amelynek során Mont- realba. Vancouverbe, Edmon- tonba és Torontóba látogat. 4 New Statesman szerint a kormány brit „Vietnamot” csinál Észak-Irországból U'iláiSSiSíifc __: . „1 Szerdán éjszaka időzített bombát találtak Belfast legmo­dernebb szállodája, a Hotel Európa bárjában. A szálló va­lamennyi vendégének el kellett hagynia az épületet. A pánikot fokozta, hogy az éjszaka folyamán a hoteltől alig kétszáz méterre nagy erejű robbanás történt A tűzszerészeknek végül is a hajnali órákban sikerült ár­talmatlanná tenni az időzített bombát, amely — mint közöl­ték — a legbonyolultabb szer­kezet volt, amit valaha is ta­láltak Észak-Irországban. A New Statesman legújabb száma első oldalon, rikító be­tűkkel szólítja fel a munkás­pártot, hogy cselekedjék, más­különben a kormány brit „Vietnamot” csinál Észak-Ir- országból. Csütörtökön, amikor az angol alsóház tagjai a hatnapos kö­zös piaci vitára gyülekeztek, a miniszterelnökség előtt folytat­ta éhségsztrájkját három északír ellenzéki képviselő. A eztrájkkal John Hume, Austin Currie és Paddy O: Hanlon az ulsteri katolikus internáltak kínzása miatt tiltakozik. Előző éjjel velük sztrájkolt Berna­dette Devlin is. Edward Heath miniszterelnök nem volt haj­landó biztosítékot adni nekik, hogy a „különleges vallatáso­kat abbahagyják”. Londonban kellemetlen fel­tűnést keltett, hogy William Conway bíboros, egész Írország prímása, a vatikáni püspöki szinóduson elítélte azokat a hatóságokat, amelyek kínzás­sal akarnak vallomásokat ki­csikarni. A bíboros általában az erőszakos cselekményekről beszélt, amikor kitért erre a kérdésre is. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom