Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-02 / 232. szám
Kiállítás után FOLYAMODNI? Véget ért a budapesti vadászati világkiállítás, amelynek jóval több, mint másfél millió látogatója volt. Innen, Tolna megyéből úgv láttuk ezt a nagy vadászati demonstrációt, hogy az tovább növelte az egyébként is rangos magyar vadászati élet hírnevét. És ami nagyon fontos, a hazai köztudatban, közvéleményben is jobban helyére került a vadászat. Eddig valahogyan úgy voltunk, hogy mi magunk sem mindig becsültük kellőképpen a vadászati értékeinket. A vadászok körén kívül állók közül sokan a vadban többnyire csak Haszontalan élőlényeket láttak. A mezőgazda- sági szakemberek, vezetők közül egyesek pedig azonosították a vad szerepét a kultúrnövények tönkretételével, és legszívesebben kiirtottak volna minden nyulat. őzet, szarvast, vaddisznót. Való igaz, a vad kárt is ókoz. néha nem is kicsit. De a vadban csak ezt látni, enyhén szólva szűklátókörűség. A világkiállítás éppen azt bizonyította, hogy a vadállomány minden országban nemzeti kincsnek számít, és Szükség van rájuk! Termelőszövetkezeteinkben évről évre emelkedik a gazdasági fegyelem, külön szakember foglalkozik a termelékenység, hatékonyság vizsgálatával és a tervezéssel. Ez a szakember az üzemgazdász. Feladata szerteágazó, de mégis egyszerűen meghatározható: ő az összekötő kapocs a termelés, a számvitel és a vezetés között. Felelős beosztás, az üzemgazdászok közvetlenül az elnök irányítása alá tartoznak, néhány helyen azonban a tapasztalat mást mutat, a szakembereket nem a beosztásuknak megfelelően alkalmazzák. Amolyan — éppen felkészültségük miatt — helyettesítő emberek, akik időnként agronómusok, állat- tenyésztők vagy üzletkötők, ahogy a helyzet megkívánja. A várdombi tsz-ben tavaly hozták létre az üzemgazdasági csoportot. Milyen tapasztalatokat gyűjtöttek eddig, beváltották-e a hozzájuk fűzött reményeket? Ezekről a kérdésekről érdeklődtünk Topor István elnöktől és Szöcs Menyhértné üzemgazdásztól■ — Mint minden újért, Várdombon is meg kellett küzdeni a csoport létéért — mondta Topor István — Egy év telt el a megalakulás óta, de időnként még most is problémát, presztízs-kérdést jelent az üzemgazdászi beosztás. Még a vezetők között is van olyan, aki „nehezen emészti meg”, hogy az üzemgazdász nem beosztott adminisztrátor, hanem önálló tervező, alkotó munkaerő, akit megfelelő adatszolgáltatással támogatni kell, mert munkájának alapelemei a rendelkezésre álló adatok. — Növénytermesztésnél még kürülbelül két hónappal kullogunk az események után — panaszkodott Szőcsné. A bi- zonylatok késése teljesen megbénítja munkánkat. Eddig Kozma Erzsébettel dolgoztam együtt — ő most fökertész Népújság 7 19,71. október 2, nekünk, magyaroknak különösen van okunk arra, hogy a hazai vadállományunkat nemzeti kincsként kezeljük, mert az igen előkelő helyet foglal el a világranglistán. Nem csupán a vadásztársaságoknak jelent értéket, hanem az egész népgazdaságnak. Fontos valutaforrás. És annál nagyobb ez a gazdasági és turisztikai érték, minél szakszerűbben, céltudatosabban foglal kozunk a vadállománnyal. A sokféle burkolt vagy nyílt vadállo- ményellenes megnyilvánulás mindenképpen fontos közügyet sért. Vita csak arról lehet, hogy hogyan jobban, hogyan ésszerűbben, de semmiképpen sem a likvidálásról. Világszerte különböző vadászati elvekkel, felfogásokkal találkozhatunk. Egy dologban azonban minden szakember egyetért: a civilizált ember részére a modern technika korában nem elsekélyesedik, hanem nő á vadászat szerepe. Ezért mindenképpen nagy perspektívájú foglalkozásnak és sportnak kell tekinteni. Nem véletlen, hogy éppen most került sor e témában világkiállílett —, új kollégám pedig rövid ideje végzi ezt. Nehéz dolgozni, mert igen laza a tsz belső ügyrendje, hiányosak, pontatlanok a külső és belső adatszolgáltatások. — Az említett problémák valóban fennállnak, elsődleges feladatunk a szövetkezet belső ügyrendjének megszilárdítása — válaszolt Topor István. — Ha lassan is, de kialakul az üzemgazdasági csoport belső munkarendje. Tapasztalatszer- zés céljából jártunk Pakson is, ahol a Paksi Állami Gazdaság munkamódszereit figyeltük meg, és azt szeretnénk nálunk is bevezetni. — Jegyzőkönyvvezetés, gépírónői teendők elvégzése és pártfeladatok egészítik ki munkaidőmet — folytatta Szőcsné. — Eddig is termelőszövetkezetben dolgoztam, most azonban úgy érzem, kevesebb mun. kával jutok több pénzhez. — Távlatokban kell gondolkodnunk — jegyezte meg az elnök — az új csoport termelékenysége és hasznossága körülbelül fél év múlva fogja elérni a tervezett kívánalmakat. Szőcsné egészséges, fiatalos, elégedetlensége a biztosítéka többek között annak, hogy célunkat el fogjuk érni. önköltségi számításait, statisztikai kimutatásait már most is nagyszerűen fel tudjuk használni, az adatok nagy segítségünkre vannak. Adatszolgáltatás! Az olvasónak — akárcsak néhány várdombi középvezetőnek — lehet, hogy. a szó összefüggést jelent a bürokrácia és az adminisztráció növekedésének fogalmával. Jelen esetben azonban nagyon is célszerű — bár a brigádvezetőknek valamivel több munkát adó — adatgyűjtésről van szó, de ez éppen annak érdekében történik, hogy ugyanannak a brigádvezetőnek a gondját, munkáját csökkentse, könnyítse. Az ellentmondás tehát csak látszólagos. Az üzemgazdász munkájának segítésével minden adatszolgáltató saját munkáját könnyíti meg, akik ezután nemcsak azt tudják a munkáról, hogy mit, hanem azt is. hogy miért, hogyan. RÓZSA GY. tás megrendezésére, ami a maga nemében első. Megoszlanak a vélemények atekintetben, hogy a vadállományt a maga természetességében kell-e hagyni, vagy szükséges-e az emberi beavatkozás a vadak életébe. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy igenis, szükséges a beavatkozás, a spontaneitás helyett céltudatos intézkedésekre van szükség. Ezt nevezzük vadgazdálkodásnak, ami nem ellenkezik a természetességgel, hanem éppen segíti a kedvező, kívánatos jelenségek kibontakozását. Ez egyben nagy természettudományos siker, s a világkiállítás mindenekelőtt e gondolatnak volt a propagálóia. a nagy számú hazai és külföldi közönség pedig ennek az elismerője. Szűkebb körben is mindenütt kimutatható megannyi kedvező hatás. Böröczky Kornél. a gyulaji rezervátum vezetnie mondta: A kiállítási készülődés jeevében sok olyan technikai jellegű feladatot is meg tudtunk oldani, amire eddig nem volt lehetőségünk. Rendbe hoztuk például a re zervátum céljait szolgáló épületeket. E rezervátumban összetalálkoztunk env svájci turistacsoporttal. Kellemes élményt nyúitott számukra az erdei séta, és végül bekopogtatlak a rezervátumvezstőhöz: Jövőre szeretnénk eljönni ide ismét, de nem mint turisták, hanem mint vadászok. Hogyan lehetséges ez? Gemencben talán ezúttal igazolódott be legszembetűnőbben, hogy összeegyeztethető a rezervátumi vadgazdálkodás és a turizmus: a rezervátum bemutatható a nagyközönségnek anélkül, hogy a híres vadállomány azt megsínylené. A világkiállítás magyar trófeáért ékeinek igen jelentős része Tolna megyéből származott. Nagyon sok gemenci és gyulaji trófeával találkozhattunk a kiállításon, megyénknek kiemelkedő szerepe van a magyar vadászéletben. A világ- kiállítás írásos tájékoztatójában olvashattuk, hogy a világrekorder dámtrcfea Gyulajról származik. Ezt a nemes vadat a múlt év őszén ejtették el, és a trófea nemzetközi pontszáma 217,25. De az előző világrekorder dámtrófeák is Gyulajiak. A kiállítás egyik legnagyobb vendéglátó helye a dunaköm- lődi halászcsárda volt. Sebestyén Zsigmond áfész-elnök arról tájékoztatott bennünket, hogy a kiállítás ideién a vendégek mintegy 4 millió forint értékű ételt és italt fogyasztottak a csárdában. Igen nagy forgalmat bonyolítottak le a kiállítás területén és a megye alkalmi pavilonjaiban egyaránt a különböző Tolna megyében készült és vadászati jellegű emléktárgyakból, használati eszközökből. A Tolna megyei Idegenforgalmi Hivatal mintegy hatezer turistát kalauzolt a gyulaji és gemenci rezervátumba. A gemenci turisták száma megközelítette a négy és fél ezret. A gemenci vadászati kiállítást több mint tízezren tekintenék meg. A világkiállítás idején sok vadászvendég is megfordult Tolna megyében, igen sok nemes vad került puskavégre. A Gyulaji Állami Erdő- és Vad- gazdaság igazgatója, Németh László információja szerint e vadasterületen 29 gimszarvas- bikát adtak el bárvadászoknak. és az eddig puskavsgre került bikák közül kettőnek aranyérmes trófeája volt. Gemencben Nyúl Bertalan mérnök informált bennünket. Közel száz bika került terítékre eddig a bőgés idején, ami egybeesett a világkiállítással. Az elejtettek közül 18 bika aranyérmes agancsé volt. CODA FERENC A vállalati kollektív szerződés, ami a kezembe került, ihletett szavakkal emlékezik meg a régi dolgozók, vagyis a törzsgárda megbecsüléséről. Közli azt is, hogy tíz—tizenöt —húszévi munka után bronz, ezüst, arany jelvényt kapnak az arra érdemesek, az arany jelvényhez nyomatékül még ezer kemény forintot is. Ez igen, gondolná az ember, itt aztán megbecsülik azokat, akik hűségesek voltak a vállalathoz. Aztán kiderül, egyetlen mondatból, hogy szó sincs megbecsülésről. Pusztán formalitásról — ha máshol is van törzsgár- dajelvény, akkor miért éppen ennél a vállalatnál ne lenne? Meg egyébként a vállalat vezetőit különösképpen nem érdekli, hogy ki, mióta dolgozik a gyárban. A kollektív szerződés szerint ugyanis a törzsgár- datagságra jogosult ,,megfelelő időben köteles folyamodni a tagságért, s annak megadásáról a vállalat vezetősége, a mozgalmi szervekkel egyetértésben dönt...” „Hát nem gyönyörű?’- — mutatott rá erre a pontra az a dolgozó, aki a kollektív szerződést — mint afféle díszpéldányt — elém tárta. Mérgesen és felháborodva, s mindjárt hozzátéve: ő bizony a büdös életben nem lesz törzsgárda- tag. Mert igaz ugyan, hogy már huszonhat éve ugyanott dolgozik, de folyamodjon az jelvényért, meg az ezer forintért, akinek nincs önérzete. Mert micsoda dolog az, ha az embernek magának kell felhívnia a, főnökök figyelmét a saját érdemeire? És micsoda megbecsülése az a régi dolgozónak, ha az illetőnek magának kell folyamodnia a megbecsülésért? Ha a vállalat vezetői maguk nem tudják, hogy ki a törzsgárdatag és ki nem, akkor ez a megbecsülés formális. Tulajdonképpen azt takarja, hogy nem becsülnek ők senkit, legfeljebb a saját adminisztrációs nehézségeiket. Bizony, rejtélyes e kollektív szerződés készítőinek gondolkozása. Sajnos azonban nem egyedülálló. Nagyon sok olyan vezető van. aki a beosztottjaiban csak „munkaerőt” lát. Egy csavart a gépezetben, amivel nem kell törődni. Legfeljebb akkor, ha valami baj van vele. No már most, azért ember az ember, hogv megmondja, ha valami baja van. Következtetés: aki nem szól, az nem szorul segítségre, támogatásra, vagy esetleg megnyugtatásra. Aki hallgat, azzal nem kell törődni! Sok ilyen eset van. így derül ki aztán, hogy némely helyen sor ra „megbolondulnak” a régi dolgozók. Évekig ott dolgoztak, s egyszerre csak kezdik elhagyni a munkahelyüket. Biztosan más gyárak a hibásak benne, mert csábítják az embereket. Na, persze létezik munkáscsábítás is. De létezik az is, hogy némely üzemből vállalattól valósággal eltaszítjdk az embereket. Nem törődnek velük. Márpedig az emberi természet olyan, hogy — legalább is a többség —, A kunbábonyi avar fejedelmi leletet mutatja be az a páratlanul érdekes kiállítás, amelyet a múzeumi hetek keretében tekinthetnek meg az érdeklődők a Magyar Nemzeti Múzeum dísztermében. A Kecskeméti Katona József Múzeum tudományos munkatársai kitartó munkájának eredményeként a lelettárgyak túl- pyomó többsége, — közel két ás fél kilogramm arany — a 'mzeumba került és csak kis ányada kallódott el felelőtlen találók kezén. A Magyar- országon eddig páratlan gazmég akkor sem szívesen tálalja ki a problémait, ha mások felhívják erre. Ha senki nem kérdezi őket, ka nem veszik észre, hogy valami bajuk van, akkor különösen hallgatnak. És megtalálják a megoldást maguk. Egyedül, s nem egyszer annak az üzemnek, vállalatnak a rovására amely magukra hagyta őket. A vándormadarakat védem? Dehogy. Az igazság az, hogy az emberek többsége nem vándormadár; most egyébként is azokról van szó, akik hosszú ideje ugyanazon a munkahelyen dolgoztak, s látszólag hirtelen úgy érzik, hogy elegük volt, másutt jobban boldogulnak. A hirtelenség csak látszólagos. Sokszor hosszú éveken át érlelődik a döntés. Ami pedig a vándormadarakat illeti: sokukból különösen a fiatalokból soha nem lett volna az, ha már első munkahelyükön bizalommal, segítőkészséggel, — mondhatnám, — szeretettel közeledtek volna feléjük. Különböző botrányos ügyek kapcsán gyakran kiderül, hogy az illetőről a munkahelyén semmit nem tudtak. A közvetlen felettesek, a munkahelyi kol légák ilyenkor ijedten sokszor szinte megdöbbenéssel mond- iák a televízió-kamerák, vagy az újságírók előtt, ha a szóban forgó munkatárs hozzájuk fordul, segítettek volna. Dehát miért kell megvárni, hogy valaki szóljon? Miért kell „folyamodáshoz” kötni az emberekről való gondoskodást, vagy a törzsgárdatngsáaot? Micsoda bürokratikus, kificamodott gondolkodás ez! Miért nem számolnak a vezetők például előre azzal, hogy az új embereknek egy új munkahelyen szinte törvényszerűen problémái adódnak. Miért nem mennek ők oda hozzájuk, miért nem ők nyújtanak először kezet? Az új ifjúsági törvény végrehajtási utasításában a kormány elrendelte, hogy az új munkábaállokra öt esztendeig a személyzeti, munkaügyi osztályoknak fokozott figyelmet kell fordítaniuk. Meg kell kérdezniük a fiatal dolgozókat, hogyan vannak megelégedve, módot kell nyújtani arra, hogy előadják véleményüket. javaslatukat, s azokat figyelembe keli venni. Remek rendelkezés ez. s nagyon jó lenne, ha nem válna formális kötelezettséggé. Olyanná, mint amilyenné a kiindulópontul említett vállalati kollektív szerződés formálta a törzsgárda tagságot. Ne kelljen „folyamodni”. Mindenki kapja meg. ami neki jár ami megilleti. Már csak azért is, mert az üzemek, vállalatok csak így kaphatják meg dolgozóiktól, amit viszont cserében elvárhatnak tőlük. PINTÉR ISTVÁN dagságú sírleletből az ékszerek, veretek, fegyverek bőségéből és ötvöstechnikai színvonalából a tudományos dolgozók arra következtetnek. hogy a Kunbá- bonyban talált sírban valószínűleg egy avar kagánt temettek el a VII. század közepén. Az avar birodalom ideiéből számos fejedelmi Jelet k- ült elő már eddig is, amely.k bír szintén gazdagok aranyi -- és ötvösmunkában, de a lelet- tárgyak mennyiségben nem vetekedhetnek a kunhábonyi sírral, (MTI) •• Üzemgazdász a tsz-ben Kunhábonyi avar aranykincsek a Magyar Nemzeti Múzeumban
