Tolna Megyei Népújság, 1971. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-15 / 243. szám

New York Megkezdődött a Tita az ENSZ politikai bizottságában Csütörtökön reggel megkez­dődött az ENSZ-közgyűlés po­litikai bizottságának (1. számú bizottság) tanácskozása annak a deklarációnak az alkalmazá­sáról, amelyet a nemzetközi biztonság megszilárdításának feladatáról a Szovjetunió és más szocialista országok elő­terjesztése alapján az ENSZ közgyűlése 1970. december 16. ülésén egyhangú határozattal fogadott el. A „Deklaráció a nemzetközi biztonság megszi­lárdításáról” című ENSZ-hatá- rozat nyomatékosan hangsú. lyozza annak szükségességét, hogy a világszervezet tegyen folyamatos erőfeszítéseket a nemzetközi béke és biztonság megerősítésére és felhívja az ENSZ főtitkárát', hogy a dek­laráció céljainak gyakorlati megvalósítása érdekében tett lépésekről tegyen jelentést a közgyűlés 26., vagyis jelenlegi ülésszakának. A politikai bizottság csütör­tökön kezdődött kétnapos vi­tájának alapját U Thant ENSZ- főtitkár bevezető összegezése és a tagállamoktól bekért ál­Párizs lásfoglalások, illetve a dekla­ráció elveinek alkalmazására vonatkozó jelentések alkotják. Jellemző módon, a nagyhatal­mak közül egyedül az Egyesült Államok nem tartotta szüksé­gesnek, vagy célszerűnek, hogy állást foglaljon a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető háborús konfliktusokat és vál­sággócokat illetően. Az ENSZ-főtitkár bevezető nyilatkozata némi, fényt de­rít a különös amerikai „tar­tózkodás” valószínű indítékai­ra, a nemzetközi biztonságot fenyegető feszültségforrások felsorolása ugyanis már ön­magában is az USA közvet­len, vagy közvetett szerepére utal a válságtérségekben. A szovjet kormány állás- foglalása sürgeti az indokínai imperialista agresszió meg­szüntetését és készséget fejez ki a továbbiakban, hogy a Biztonsági Tanács többi ál­landó tagjával együtt részt ve­gyen egy közel-keleti béke­rendezés nemzetközi garantá­lásában. Mitterrand az FKP-ral >aíó egy ii tt működésről Francois Mitterrand, a Fran­cia Szocialista Párt első titká­ra csütörtökön újságírók előtt kijelentette, a szocialista párt elismeri az FKP és a szocia­lista párt között tavaly foly­tatott tárgyalásokon . elért eredményeket, a tárgyalások első \szakaszának lezárásakor megvont mérleget. Ugyanakkor továbbra is kitért a kommu­nistáknak az elöl a javaslata elöl, hogy haladéktalanul foly. tassák a tárgyalásokat egy kö­zös kormányprogram kidolgo­zásáról. Szerinte csak a jövő év márciusában kerülhet sor a két párt közötti tárgyalásokra. Hangsúlyozta azonban, hogy a tárgyalásokat feltétlenül foly­tatják, és a szocialista párt to­vábbra is végcéljának tekinti a baloldali egység kialakítását. Egy kérdésre válaszolva Mitterrand kijelentette, a szo­cialista párt határozottan ál­lást foglal az európai bizton­sági értekezlet megtartása mellett. Kijelentette, hogy a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi megállapodás lét­rejötte után minden más elő­feltétel csak mesterségesen akadályozná a konferencia megtartását. Santiago Washington fenyegeti Chilét az államosítás miatt Az amerikai külügyminisz­térium szerdán bejelentette, hogy „mélységesen elégedetlen” azzal a chilei döntéssel, amely­nek értelmében két, amerikai érdekeltség rézbányáit kárta- ' lanítás nélkül kisajátíthatják. Nyilatkozott a kérdésről Ro­gers külügyminiszter is. Az­zal fenyegette Chilét, ha nem fizet „igazságos kártalanítási összeget” a kisajátított ameri­kai tulajdonért, veszélyezteti az amerikai magántőke és a hi­vatalos segély beáramlását az országba. Az Egyesült Államok külügyminisztere azonban úgy tűnik, az esetet precedensnek akarja beállítani, mert kije­lentette, ha Chile nem teljesí­ti az amerikai követeléseket, az „hátrányosan hathat más fejlődő országoknak nyújtandó külföldi segítségre is.” A chilei külügyminisztérium, válaszolva az Egyesült Álla­mok külügyminisztériumának tiltakozására, úgy nyilatkozott, hogy az Egyesült Államok nem veszi számításba: Chile joga, hogy törvényeinek és al­kotmányának megfelelően, mint független ország, maga állapítsa meg a kártalanítás összegét. Az amerikai társasá­gok egyébként 15 napon belül fellebbezhetnek a chilei fő­számvevő határozata ellen, Belfast Határzár Írország és Észak-Írország között Írország és Észak-Irország határán brit műszaki alakula­tok megkezdték a jelöletlen földutak felrobbantását. Az intézkedést — számos hason­ló akcióval együtt — Faulk­ner és Heath múlt heti talál­kozóján határozták el, annak megakadályozására, hogy a szélsőséges katolikus ír köz- társasági hadsereg URA) tag­jai Írországból fegyvereket szerda este traktorokkal, bul­dózerekkel és egyéb gépekkel felszerelve megkezdték a krá­terek feltöltését, hogy ismét használhatóvá tegyék a föld- utakat. A határ két oldalán lakó parasztokat ugyanis kü­lönösen súlyosan érintik a robbantások. Mivel a föld­utak két északír községet kö­töttek össze Írországon ke­resztül vagy fordítva, az egyes falvak lakóinak a robbantá­sok miatt most tíz kilométe­res utakat is kell megtenniük, hogy saját földjeikre jussa­nak. Az északír parlament szociáldemokrata és munkás­párti csoportja támogatja a parasztok akcióit, és Lynch ír miniszterelnök szerdán élesen tiltakozott a brit kormány­nál a robbantások miatt. Az IRA fegyveresen is meg­próbálja akadályozni a föld­utak felrobbantását. Szerda este egy orvlövész súlyosan megsebesítette a brit műszaki alakulatok egyik katonáját. Moszkva Életbe lépett a hágai egyezmény Október 14-én életbe lépett az úgynevezett géprablás-eHe- nes konvenció, amelyet 1970 decemberében dolgozott ki Há­gában egy nemzetközi konfe­rencia. Az egyezményt már több mint 70 állam írta alá, köztük Magyarország is. Bármely or­szág, amely még nem írta alá a konvenciót, csatlakozhat hozzá. Mint á szovjet külügyminisz­tériumban közölték a TA'SZSZ tudósítójával, a géprablás-el­lenes egyezmény fontos nem­zetközi jogi eszköz az olyan súlyos bűncselekmények elleni harcban, mint a repülőgép-el­térítés és a repülőgépek fedél­zetén elkövetett bandita-ak­ciók. A konvenció feladata annak biztosítása, hogy géprablást el­követő személyek ne kerülhes­sék el a büntetést, bárhol pró­báljanak is elrejtőzni az igaz­ságszolgáltatás elől. Az az ál­lam, ahova a bűncselekmény elkövetője került, köteles az illetőt bíróság elé állítani és szigorúan megbüntetni, függet­lenül a bűncselekmény motívu­maitól. Az olyan államok számára, amelyek nem kötöttek egymás közt külön kiadatási egyez­ményt, a konvenció jogi alapot szolgáltat a repülőgép-eltérí­tésben vétkes személyek kiadá­Szádat moszkvai útja után Annyi minden történik mos­tanában a nemzetközi diplo­mácia porondján, hogy Anvar Szadat egyiptomi elnök uta­zásai kétségtelenül viszonylag kisebb reflektorfényt kaptak, mint amennyit eseménytelen napokban kaptak volna. Nixon moszkvai útjának bejelentése időben egybeesett az egyiptomi államfő moszkvai tartózkodásá­val és nem meglepő, hogy ez a hír minden más külpolitikai történést valamelyest háttérbe szorított. Mindez távolról sem jelenti azt, hogy Anvar Szadat szov­jetunióbeli útja nem tartozik a kiemelkedő fontosságú ese­mények sorába. Elég arra gon­dolnunk, milyen előzmények után került sor erre a látoga­tásra. Alekszej Koszigin szovjet kormányfő a közelmúltban két arab fővárosban járt. Először Bumedien algériai elnököt, majd II. Hasszán, marokkói királyt kereste fel.' Algír és Ra­bat az arab világ politikai szín. skáláján meglehetősen messze fekszik egymástól és ez mind a belpolitikára, mind a külpo­litika számos kérdésére vonat­kozik. Van azonban egy olyan kér­dés, amelynek megítélése az Algériai Köztársaságban és a Marokkói Királyságban lénye­gében azonos és ez az izraeli agresszió elítélése, valamint az a szándék, hogy fel kell szá­molni ennek az agressziónak a következményeit. Ebben a ne­héz időszakban az arab világ­nak semmire nem lenne na­gyobb szüksége, mint az egy­ségre — legalábbis akcióegy­ségre ebben az alapvető kér­désben. Koszigin algíri és rabati út­ja feltétlenül abban az irány­ban hatott, hogy az egyébként egymástól eltérő politikát foly­tató arab vezetők ne az elvá­lasztó, hanem az egyesítő té­nyezőket helyezzék előtérbe. Bár Szadat moszkvai tárgya- . lásainak részletes menetrend­jét nem ismertették, nyilván­való, hogy az algíri és rabati tapasztalatok fényében vitat­ták meg az arab egység jelen­legi helyzetét. Szadat ebben a témában most többszörösen is érdekelt. Nemcsak azért, mert Egyiptom áll az Izraellel vívott küzdelem előterében, hanem azért is, mert az egyiptomi ál­lamfő egyben az Arab Köztár­saságok Szövetségének első el­nöke is, és ez a Szövetség el­méletben más arab államok előtt is nyitva áll. Szadat nem hagyott kétséget afelől, hogy moszkvai tárgya­lásai mind egyiptomi, mind ál­lamszövetségi elnökként, meg­elégedéssel. töltötték el. Útját hazafelé Damaszkuszban meg­szakítva arról számolhatott be Asszad szíriai államfőnek, hogy a Szovjetunió a jövőben is, maximális segítséget nyújt az arab népek problémáinak megdldásához. hozzanak be a brit tarto­mányba. Az IRA úgynevezett ideiglenes szárnyának veze­tői felszólították az érintett határkörzetek lakosságát, hogy töltsék fel a mély krá­tereket és gödröket. Egyes ha­tármenti északír községekben a lakosok erre a célra külön bizottságokat alakítottak. Hír- ügynökségi jelentések szerint az ott lakó parasztok már Fock Jenő, a kormány elnö­ke csütörtökön fogadta a nor­vég szakszervezeti szövetség küldöttségét, amely Tor Asp- renger elnök vezetésével tar­tózkodik hazánkban. A szívé­lyes; baráti hangú megbeszélé­sen részt vett Gáspár Sándor. a SZOT főtitkára is. * Hivatalos indonéz bejelentés szerint az országban csaknem 37 000 politikai foglyot tartanak börtönben. * Izraelnek az 1972—1973-as esztendőre tervezett 14 mil­liárd izraeli fontos költségve­téséből előreláthatólag mint­egy 6,5—7 milliárd fontot for­dítanak katonai kiadásokra. Az erre vonatkozó adatokat izraeli gazdasági szakértők tették köz­zé, hozzáfűzve, hogy azok még nem tekinthetők véglegesnek, mert „valószínűleg 300 millió­val” csökkentik a hadügymi­nisztérium költségvetését. * Hétre emelkedett csütörtö­kön a München közelében „Reforger—III.” fedőnévvel fo­lyó NATO-hadgyékorlat halá­los áldozatainak száma. Az amerikai hadsereg szóvivője bejelentette, hogy az áldozatok között három amerikai és két nyugatnémet katona, valamint két német polgári személy van. A polgári személyek csütörtök­re virradó éjszaka vesztették életüket, amikor gépkocsijuk katonai járművel ütközött ösz_ sze. Hat polgári személy meg­sebesült. A szóvivő szerint a hadgyakorlat során eddig ösz- szesen 210 amerikai katona se­besült vagy betegedett meg. Több mint hetvenet még min­dig kórházban ápolnak. * Az Egyesült Államokban szerdán országszerte nagysza­bású tüntetések zajlottak le az indokínai háború elleni tilta­kozásul. E béketüntetésekben amerikaiak tízezrei, zömükben fiatalok vettek részt. New York-ban mintegy másfél ezer ember volt jelen azon a béke­nagygyűlésen, amelyen John Lindsay, a város polgármestere „erkölcstelennek” nevezte az indokínai háborút. Colombóban közzétették a legutóbbi népszámlálás adatait. Eszerint Ceylon lakossága 12 millió 750 ezer fő, a főváros­ban 564 ezren élnek. TASZSZ-hírmagyarázó Nixon moszkvai útjáról Jurij Komyilov, a TASZSZ hírmagyarázója írja: Világszerte nagy figyelem­mel és érdeklődéssel fogadtak Nixon szovjetunióbeli látoga­tásának: hírét. A világsajtó a várható legmagasabb szintű szovjet—'amerikai találkozót olyan nagy és fontos esemény­ként értékeli, amely pozitív hatást gyakorolhat a nemzet­közi helyzetre. A szovjet közvélemény a ta­lálkozóra vonatkozó megálla­podást szoros összefüggésbe hozza azzal az általános béke­szerető és konstruktív külpoli­tikával, amelyet következete­sen és megmásíthatatlanul folytat a Szovjetunió. A Szovjetunió és más szo­cialista országok erejének nö­vekedése, a szocializmus poli­tikai állásainak megszilárdulá­sa a szocializmus javára vál­toztatta meg az erőviszonyokat a nemzetközi küzdőtéren. A jelenlegi viszonyok között nincs és nem is lehet olyan va­lamelyest is jelentékeny nem­zetközi probléma, amely meg­oldható lenne a Szovjetunió nélkül, a szocialista közösség országai nélkül. A Szovjetunió a béke meg­szilárdításának szükségességé­ből kiindulva határozza meg az Egyesült Államokhoz fűző­dő viszonyát is. Következete­sen békeszerető politikája hoz­zájárult ahhoz, hogy bizo­nyos pozitív eredmények szüles­senek azokon a tárgyalásokon, amelyek számos fontos kérdés­ről folynak a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, vagy az ő részvételükkel. Nem­régiben aláírták a Nyugat- Berlinre vonatkozó négyolda­lú egyezményt. Szeptember 30- án két szovjet—amerikai egyezményt írtak alá: az atom­fegyver véletlen, vagy utasítás nélküli alkalmazásának meg­akadályozására vonatkozó in­tézkedéseikről szóló egyezményt és a szovjet—amerikai közvet­len hírközlő-vonalakkal kap­csolatos egyezményt. Magától értetődően a szov­jet emberek számolnak azzal, hogy az Egyesült Államokban léteznek olyan befolyásos kö­rök, amelyek igyekeznek meg­akadályozni a béke és az együttműködés megvalósítását. Ezek a körök robbantották ki a vietnami agressziót, ezek tá­mogatják az izraeli szélsősége­seket, ezek kardoskodnak a fegyverkezési hajsza folytatá­sa mellett. A Szovjetunió eré­lyes visszautasításban részesí­tette és részesíti a jövőben is az agresszió és a háború im­perialista politikáját. A szovjet emberek ebből a pozícióból kiindulva közelítik meg,a várható szovjet—ameri­kai „csúcstalálkozót”

Next

/
Oldalképek
Tartalom